Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-09-10 / Supplement

NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK ROS HASANA supplement MANHATTAN REGION BNAI ZION THE AMERICAN FRATERNAL ZIONIST ORGANIZATION DEDICATED to the FURTHERANCE OF AMERICA-ISRAEL FRIENDSHIP,-""i ' is happy to extend BEST WISHES FOR A HAPPY AND HEALTHY NEW YEAR TO ALL ITS MEMBERS AND FRIENDS Rabbi WILLIAM BERKOVIT2' National Presidorit Hf-RMAN Z. QUITTMAN Exec. Vice President MEL parnes ALFRED FARKAS National secretary' ___ uiarman LARRY COLEMAN A BNAI ZION MANHATTANI FIELD DIREKTORA BOLDOG ÚJESZTENDÖT KIVAN A MAGYAR NYELVTERÜLETRŐL SZÁRMAZÓ CHAPTEREK MINDEN TAGJÁNAK, BARÁTAINAK, IZRÁELNEK ÉS AZ ÖSSZ-ZSIDÓSÁGNAK isnsri nais njt?? A BNAI ZION MUNKÁCS ÉS KÖRNYÉKE CHARTER vezetősége BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN A CHAPTER TAGJAINAK,, A TESTVÉRSZERVEZETEKNEK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK 1311311 Í131Ö flJ»5 BNAI ZION TRANSYLVANIA CHAPTER CHAPTER 96 BOLD OG ÚJ ÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN TJ.GTÁRSAINAK, A TESTVÉR SZERVEZETEKNEK a VEZETŐSÉG 131)311 H31D R3»5 & NAGYVÁRAD Bármennyire groteszk is egy mindenei sejtette, hogy egyet- ‘ugyan, de helyenként már meg­tragédia, nem tudom nem el- len hártyapapiron táncolunk, huppan, roskad. reped a föld mondani. Nem tudom magam- amely alatt már lobog a tűz. a hant súlya alatt. Nagy súly. ba fojtani. És vajon nem sátá- Gábor Pistát lengyelországi ha- Irtózatos. Az irdatlan messzi te­nian groteszk volt-e életünk egy Iái táborból szökve, a hómező- metőből gyalog megyek a vá­egész darabja? kön, az utolsó pillanatban te- rosba haza. , ritette le egy SS-golyó. Hol vagytok, ifjúságom ta­e* nem 1S rfgC?,Ut ,az, ?z Hol vagytok, tanuk? Ifjú- nui? Megyek hosszú félórákon i , mikor házunkból, Pincénk- sápom sakktáblájának paraszt- át, nem tudok köszönni senki­> iai- költői, királyai? nek sem. Pedig úgy szeretnék. fenyegetett közös hazából hur­colták el barátainkat, testvére- mint egy jégkunyhóban a sark­inkét, gyerekkori pajtásainkat mint faji üldözötteket — mi csak álltunk bénultam ahelyett, Olyan hidegség van bennem, Egyetlen embernek legalább. hogy kiabáltunk, gyújtogat­tunk volna. Megbocsátható-e a vétek, hogy nem mentünk együtt velük; elviselhető-e a ^ gyász, fam jeve|ejt azonban letépte A folyó felé, egy utcatorko­­mezőn. Csend. Járom az utcát, latnál végül egy ismerős; D., a Senki. Sehol. régi pincér. Beszélni sem tu-Pedig nagy gyalogforgalmu dunk, csak mint gügyögő gye­városban. szépen épült uj házak rekek mondogatjuk: ,.Ó ...“ között vezet az utam; pedig „D. ur...“ —, „A szer­aranyló őszidő van — az én kesztő ur!...“ Nahát. Meghív. amely gyötrelmes távozásukkal ifjúságunk egy egész darabját ki­törölte; ; lehetünk-e bűntelenek, mikor némák voltunk félelem­ből; volt-e valaha olyan ha­sonló tragédia, amely ilyen apokaliptikus gyorsasággal pör­költ meg, izzított széjjel, zú­zott ezernyi porszemmé ember­­százezreket? Jelképesen szólok? mind a szél. A volt ügyvédi ka­mara háza előtt megállók, be­lesek egy földszintes ablakon. Jtt lakott a lunguj legény, Grosszmann. A Gábor. A Pis­ta. Kinéz egy lány az ablakon. Kislány, grüberlivel. És Pista? ..Valahol Európában“. Valahol csendben. És az a lány, akit csókoltam, szerettem, akiért reszketett, dobolt a szivem? Az De minek kimondani? Aki most por valahol? Felkapta és elveszett, nyughelyén is érzi, miről szólok; gki gyászol, meg­ért; aki szégyenkezik a néma­szészórta a szél, és ezentúl már mindenütt jelen lesz, az egész világon és örökre? Egyik mole­ság miatt, néma szégyenével ve- kulája talán itt száll éppen mel­lem rokon. lettem és bársonyosan, mint a Szivemben a büntelen néma simogatás, megérinti a hajam? szégyennel, hogy megakadályoz- Lili, te vagy? ni nem volt erőnk, ezzel a már Száraz szájpadlattal menekü­­soha nem oldható kőzettel lök be a múzeumba, amelynek mentem haza ifjúságom városa- üvegtárolója alatt Góg és Ma­­ba tizenhét évvel az apokálip- góg fiainak század eleji pana­­tikus negyvennégyes depor- szát és lázadását olvastam az an­­! tálások után. Mert nagyrészt ők tiszemitizmusról: „Szítják, egy­­voltak az ifjúságom, Gábor Pis- re szítják a lángot, hogy csap­ta, Bandi, ez a lobogó szent; jón össze aztán mindannyiunk Pali, Radó, az egész fogékony, feje felett.” összecsapott, lázadó, szellemre szomjas réteg, És nem akadályoztuk meg. És amely Adyra. önvizsgálatra, Iá- senki sem maradt. Közel har­­zadásra, a Másképpen lesz hol- mincezerből? Közel harmincezerből. Nem igaz. Ez lehetetlen. Ez nem lehet igaz. Kimegyek a temetőbe. Ott majd meglelem nap víziójára tanitgatta bennem a hétszilvafás szegény fiút. Hol vagytok, barátaim, akik­­kel együtt eatáarak együtt ü- ^"7^* tettunk együtt kóboroltunk, tóln, tudok beszéI |ni , ti együtt kerestük kapatos éjsza­kákon Ady volt cigányát. Vak # Gyulát, akikkel együtt ittunk, alább némán. A mézeskalácsos költő sírját mig a kezük borlében pancsolt, gyorsan meglelem. „Már min­­f és abban a bodegában az Is- jen álom, semmi sem való, — ten sem parancsolt. Akikkel; Csak a mese az örökkévaló ...“ együtt akartunk nagyszerűt, na- — a fehér, hideg sirkő ezt üze­­gyot, bár pontosan azt sem nj ,Qe q ötvenéves korában halt tudtuk, mi lesz e nagyszerű; meg( harmincnyolcban, s nem egy szenzációs uj riport, egy azok közül való. Először botor­lángoló uj vers-e, vagy talán kálók életemben ebben a teme­­egy uj. más társadalom? Olyan tőben. A gondnok háza előtt különös, különös nyáréjszakák va(j kutyák ugatnak, „az állat­­voltak ezek az ifjúság tündér­mezején — a vasboros, vén új­ságíró arra tanitgatott, hogy nem az a riport, fiam, mikor egy kutya megharap egy em­bert, hanem az, mikor egy em­ber harap meg egy kutyát; a 1 másik meg arról regélt, hogy elment innen egyszer Afrikába egy Inger Károly nevezetű csá­szári és királyi főhadnagy, a négus vezérkari főnöke lett, de az angolok leverték, nagy pénz­zel nyugdíjba küldték, haza jött erre a földre kis birtokot ven­ni. időnként a városban is fel­tűnik, két Szenegál lovas előt­te, kettő meg utána, itt megy piros fezben Inger Soliman nyugalmazott alkirály. orvost megmarták a minap“. Ezt a gondnok felesége közli, miközben hozza a régi , anya­könyvet. ..tessék“. Lapozni kez­dek. Pista? Bandi? A többiek? Nehéz a neveket meglelni. Az irás szétfolyt, a csendőrök víz­be dobálták ezeket a könyveket akkor. A másik temetőben ma­radt ugyan egy könyv, csak a halottak nincsenek itt. ..Egy régi barátomat keresem ... Ara­tó András ... hirlapiró ..-. és nem ... “ Csend. Már a harma­dik temető gondnokánál va­gyok. „Talán nálunk lesz“, „Az nem lehet“ — felelem. Lapoz. „No látja. Kilencedik parcella, odavezetem“. így kell találkoz­nunk, Bandikám? Barátainknál minden heviilt, lángolt, dobolt, élt, — ahol mindenki tudta, hogy Másképpen lesz holnap, s hazament meghalni negyven­ötben. A sir még domborul NAG.Y MISKOLC és környéke CHAPTER: Öísszes tagjainak, barátainak és : IZRAEL HŐS NÉPÉNEK ! BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK VEZETŐSÉG BNAI ZION CHAPTER # 165 NYKEGYHÁZA & VICINIT BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS JÓ ÜNNEPEKET KÍVÁN A CHAPTER TAGJAINAK, A TESTVÉRSZERVEZETEKNEK ÉS A VILÁG MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK a Vezetőség nevében STERN(Böhm)EDlT Jó bora van. Megyünk, olyan megilletődötten. ahogy halotti tórra szokás. Mint sziklák od­­vából a búvópatak, úgy csillan elő a torkán egy-egy régi név. „Ez is a maga barátja volt...“ „Az is a maga barátja volt...“ De ... senki. A szoba kicsi. Töltünk. Al­konyat van. Félholtan jött ha­za, ő maradt meg, egészen vé­letlenül. Se apja, se anyja, se testvére, se ismerős, se gyere­ke se családja senkije. Egy kép a falon. Mit is áb­rázol? Alig látom. Sötétedik. Vonalak, furcsa ákombákom, mint a tekerőző kigyó, amely önön testébe harap. — D. ur. Nem tartozom én még valamivel? — kérdem év­tizedek .messzeségéből, mert olyan derék, jószivfl pincér volt, sokat fogyasztottam nála ho­zamra. — Biztosan tartozom. — Aáá. E.-i bor. Száraz, fanyar. Pohárral a kezében feláll, néz a kép felé, kissé közelit. Ennek az igen tisztességes, dolgos embernek egy vasúti zsebtolvaj volt az édesapja, az hol ült, hol nem ült. az is meghalt odakint, valahol. Valahol Eu­rópában. Mikor D. hazajöt' összeta­lálkozott egy barátjával, aki tiszt lett a demokratikus rend­őrségben. Elmondta neki, hogy egy levél, egy anziksz­kártya. egyetlen nyom nem sok annyi sem maradi a famíliá­ból. A tiszt rekedten felelt: „Tegnap találkoztam az öreged­del“. A daktilográfia véletlenül megmaradt. Ott pihen az öreg ujjlemnyomata. Odaadom. Már úgysem él". D. ur selyemkendőben haza­hozta, berámáztatta. az üres fal­ra tette, azt nézi a homályos alkonyaiban. kissé harmato­sán. — Az apám. Aztán olyan lőporos, száraz csend, mint egy lövés után. (1961) RUFFY PÉTER Csodálatos volt «, amelyben * I’“’'*”4-sokban tűdővesz tamadta meg, \fendégeinekés barátainak BOLDOG ÚJÉVET és KELLEMES ÜNNEPEKET KIVAN a MOCCA tulajdonosa MAGDA és BORISKA KELLEMES ROS HASANA ÜNNEPEKET KIVAN fia rátáinak és ismeréseinek és KEDVES KÖZÖNSÉGÉNEK o. V­Dómján Mrika és Nagy Lajos EZÚTON KÍVÁNOK BARMAIMNAK ÉS ISMERŐSEIMNEK BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÖVES RENEE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom