Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-12-17 / 687. szám

1977 december 17. • MEN'ORA 9. oldal ÉRTESÍTÉS MenczelesZ. András B.Sc., D. C. ezúton közli, hogy chiropraktor rendelőjét, a Yonge - Eglinton Chiropractic Clinic épületében ( 42 Eglinton Ave. E. ) alatt megnyitotta. Fogadás, előzetes telefonmegbeszélésre. Telefon: 483 - 6859 1394 Eglinton Ave. W. Tel Cukrászda: keddtől vasárnapig 10-től 10-ig töz-iöy» Étlere Nyitvatartás: keddtől pánté 5-töl II szombat, vasári hétfőn zárva 12-töl 11 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp (STOP GET'SETW DRIVING SCHOOL < V TEL: 635-1 102 este 661-0364 WE ISSEK 666 6 TIIO 6 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk Költözködni akar? Hívja bizalommal 223-5248 Olcsó Arainkkal és minden igényt kielégítő szervizünkkel állunk a to­rontói magyarság szolgálatában Ingyenes árajánlat TELJES BIZTOSÍTÁS * Hétnapos service 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁ­GOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeret­ne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk’ a B A L E G A család Parkolás az üzlet mögött Kanada,területére C.O.I). szállítunk. World Oelicatessen 557 St. Clair Ave. W. Toronto (Bili Barberfc Shop mellett) Csak a v ezetés új. magyaros ízű raktárunk változatlan. Magyar hentesárúk. sütemények,Glóbus konzervek, nyers es pörkölt kávék. Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig. szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélőnk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615 HIRSCH EMMY: STEKLER A FILOZÓFUS vagy dugul. így is van munkája elég, s nem tud megszabadulni a sz-tól sem, hiszen a lakók is azok, a jobb emberektől elte­kintve. így hát megtanultam, hogy aki "jobb ember" annak nem romlik el a fürdőszobája. Sőt. Az a legjobb, ha nincs is. Nagyon elkeseredtem, mikor egy reggel Nagyanyám megszó­­lalt:“Fel kell hívni Steklert. Csöpög a csap." Ilyen szégyent! Most már mi sem vagyunk jobb emberek? Mit fog szólni Stek­­ler? Mikor a kezébe csúsztatott pénzt hangos kezitcsokolommal köszönte meg megnyugodtam ugyan, de bizalmasan egy kicsit megingott a filozófiában. A sorozatos bombázások idején még többet voltam vele. Ottartózkodásomat azzal in­dokoltam, hogy közel van az óvóhelyhez. A rádió mindig szólt nála, s a zavarórepülések közlésénél programmszerűen felkiáltott. —“Ezért sokan lóg­ni fognak!“ Nekem voltak ugyan kételyeim azt illetően, hogy annyi embert felakasztani, amennyit a bomba elpusztít nem lehet, de Rizlinggel, mi az ellenvetést nem nyilvánító hallgatóságot képviseltük. Stek­­ler kifejtette nekem, hogy ez nem háború, ez egy "schweinerei", s ha őt. Steklert megkérdeznék, majd megma­gyarázná nekik "fönt", hogyan kell tisztességesen politizálni. Arról is oktatást kaptam, hogy a politikusok disznók, s hosszú ideig minden emberről akit nem szerettem, azt hittem, hogy po­litikus. A szózuhatag közepette néha elszundítottam a sámlin, — amit ma már nagyon saj­nálok. mert komoly dolgokra kaptam volna választ ha figye­lek. Véd és daccszövetséget kö­töttünk a légóparancsnok ellen, akit Stekler utált: meggyőződés­ből. Számomra érthetelen és ko­mikus volt, hogy a kopasz, töm­zsi légóparancsnok mindig hátizsákkal járt, de nem hiányzott hátáról a rohamsisak, sót a gázálarc sem. Rendelteté­süket szintén Stekler magya­rázta el nekem. A hátizsákban volt a “szajré" amivel pucolni fog, ha “büdös lesz a levegő". Ebből viszont már magam is kitaláltam, hogy a gázálarccal ez ellen a büdös levegő ellen akar majd védekezni. Rohamsi­sakja azért volt — mint Stekler mondta — "nehogy léket kap­jon az a hólyag, amit fej helyett visel a nyakán.“A légópa­­rancsnokot egyébként sokan utálták. “Alkossunk vödör­láncot" ordította a bombázások szünetében, de a sziréna megszólalásakor elsőként ro­hant az óvóhelyre, "fenntartani a rendet." Tulajdonképpen Steklernek kö­szönhettem, hogy nem féltem, s a ház többi gyereke is lassan kö­rülöttünk volt. Nem szidta őket, nem voltak már “kölykök", de szóvaltartott bennünket, mire kellett rendben és csendben valamennyien az óvóhelyen voltunk. Ezekben a hetekben Stekler a ház papája lett. Ki emlékezett már arra. hogy milyen szigo­rúan betartatta a porolási időt, s rég elfelejtették, hogy a boldog időkben hányán szidták, hogy öt percet is kellett topogni a kapu előtt, mire megjelent csattogó csában. Most Stakler papának hivták. O volt aki mindig vízért ment, aki takarított a légópincének neve­zett koszfészekben, akinek min­dig volt gyertyája aki amellett virrasztó« akinek szüksége volt rá, aki bombazáporban hozott orvost egy szülő asszonyhoz. Azt csak kevesen tudták, hogy a barlangszoba mélyén három ember rejtőzik, s a raziázó nyi­lasoknak bátran jelentette ki: "Stekler Lajos házmesterúr va­gyok. Ez egy rendes ház." Hallgatósága az óvóhelyen kibővült. A tanárúr a har­madikról, az ügyvéd a szom­szédunkból, de még a táblabíró is helyeslőén bólogatott, mikor elhangzott a stekleri vigasztalás: "Nem kell besz-ni kérem, úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna". Mindenki tudo­másulvette, hogy ha Steklert meghallgatnák minden rendbe menne a világon, s min­denki kész volt megszavazni, hogy ezentúl Stekler irányítsa a politikát. Azon sem csodálkozott senki, hogy amikor az ostrom utolsó napjaiban repesztalálatot kapott (valakinek, valamiért próbált kimenni az utcára) — nem rosszaságból, csak félelemből, senki nem ment ki/ érte — hagyták meghalni. Úgylátszik jól megtanulták tőle, hogy “há­látlanabb állat nincs az ember­nél." Csak Rizling volt mellette, s ók ketten biztosan mindent megbeszéltek egymással. Ké­sőbb többen keresték az állatot, de nyomaveszett. Aztán béke lett. No persze nem nagyon, csak egy kicsit. Megszoktuk, hogy "egyszer így, "“egyszer úgy", meg hogy "ide is egy kicsit, oda is egy kicsit", hogy lassan az egész világ egy "schweinerei" lett. Nem kell a - régi, de nem kell az új sem. Tegnap még ünnepeltük, ma már halál reá. Tapsolunk, át­­kozódunk. Mindenki jót akar, mindenki rosszat akar, minden­ki mást akar. Olyan kiszolgálta­tottak, olyan tanácstalanok va­gyunk. Milyen jó lenne n Steklert. •kérdezni AZ IDOMÍTOTT ponty Nem hiszem, hogy rajtam kí­vül bárki is vonzónak találta volna Stekler lakását. Szemben volt a kapubejá­rattal, homályos konyhából és egy barlangszerűen sötét szobá­ból állott, melyben az egyetlen világos színfolt a dunyhaciha volt, az éjjel nappal szolgálat­ban lévő ágyon. Stekler ugyanis, mint a többi “békebeli" házmester, nappal próbálta behozni azokat az órá­kat, melyeket a lakók éjszakai csöngetésükkel elloptak álmá­ból. Stekleren kívül meg Rizling lakott itt, a "kutyaegyéniség". Azóta sem láttám hozzá hason­ló, meghatározhatatlan fajtájú kutyát. Talán még a két szeme sem volt egyforma. Megvoltak a maga elvei, melyekhez — mint gazdája is tette — kö­vetkezetesen ragaszkodott. Többek között, nem volt haj­landó lépcsőn járni. Viszont arra sem volt hajlandó, hogy gazdája nyomából egy percre is elmaradjon. Ebből adódóan ők ketten, sokat veszekedtek egy­mással. Mikor Steklernek - a közös ellenség, a lakók miatt • fel kellett mennie az emeletre, Rizling utána bandukolt egé­szen a lépcső aljáig. Ott megállt, sőt leült, s várt. Várta, hogy gazdája felemelje. Ha nagyrit­kán az öreg elfelejtkezett “köte­lességéről" s egyedül ballagott fölfelé, a büntetés nem maradt el. Rizling megvárta míg a má­sodik emeletig ért, s ekkor olyan agresszív, kétségbeesett ugatásba kezdett, hogy Stekler kénytelen volt hanyat-homlok visszarohanni érte, s rep­rodukálhatatlan szidalmak közepette karjára emelni, s magával vinni. Rizling ilyenkor már boldogan hallgatott, csak a respekt kedvéért mordult egyet­­kettőt, de ez felért egy szerelmi vallomással. Megörökítésre kí­vánkozó kép volt: szemetelő házmester hóna alatt kutyával. Stekler házmester ideál volt. Ha egy lexikon számára kellett volna meghatárosá meghatá­rozás a "házmester külseje, jel­lemvonásai" címszóhoz, úgy ő lehetett volna a model. Milyen volt! Most már tudom; jelentéktelensége volt feltűnő. A két füle között volt egy fej. mely bajúszt is hordott, időnként sapkát, kalapot viselt. Ki tudja? S a homlok mögött, mely felett seszínű haj­csomó ágaskodott, Stekleri gon­dolatok rajzottak. Szerettem besurrani hozzá — nem törődve az otthon kapott szemrehányással — és beszél­getni vele. Beszélgetésünk ugyan teljesen egyoldalú volt. mert ő beszélt, s én hallgattam. Büszke voltam arra, hogy "megtűrt", úgy hittem nem sze­reti a gyerekeket, hiszen mindig csak kölykökként emlegette őket. Tudtam, hogy szép, jólne­velt gyereknek tartanak a fel­nőttek. Az első jelzőt már régen kinőttem, jólneveltségem sem volt időtálló, illetve a követel­mények változtak, melyekkel nem tartottam lépést. Elavul­tam. De akkor , bizonyítottnak láttam ezt az állítást, mert a mindennap friss masnim árnyé­kában "filozofálni" járhattam Steklerhez. ö ugyanis "na filo­zofálunk, filozofálunk?!" felki­áltással fogadott, s alámtólt egy sámlit, amire mindig egy kis­párnát is kaptam. Fogalmam sem volt persze a szó jelenté­séről, s mikor egyszer nagya­pámat kértem, hogy filozo­fáljon velem, csendesen kiment a szobából. így hát hosszú ideig nem tudtam, hogy a filozófiát eszik-e vagy isszák, (ma már tu­dom; őrlik) de ízelítőt belő­le Steklertől kaptam Mikor büdös szivarját rágva kijelentette, hogy "az élet ilyen is meg olyan is", mélyen meg voltam illetödve. Otthon ilyen bölcsességet senkitől nem hallottam. A "ja, egyszer így, egyszer úgy. a végén sehogyse" mondásáról ma már tudom, hogy alapigazság, s a “kicsit ide, kicsit oda"elméletét szintén alkalmazzák a politikusok. Stekler a filozófia miatt lett házmester. Legalább is nekem igy mondta. Volt neki "tisz­tességes" szakmája: vízvezeték­­szerelő volt. de mint mondta: "elege van. nem akar többé a sz-ban turkálni. Különben se rángassa ót senki, hogy csöpög. GERLE GIZELLA: Jól ismerjük a hal-arisztok­rácia tagjait: fogas, süllő, kecse­­ge. pisztráng, harcsa, hogy csak egy néhány magyar fajtát említ­sünk. En azt mondom, hogyha hal legyen ponty, akármilyen módon elkészítve kerüljön az asztalra. November-december éppen a halkocsonya ideje. A halakról általában a "legfonto­sabbat" tudjuk: legjobb ízű, leg­könnyebben emészthető, lege­gészségesebb húsfajta. Tudósok tudatosan hallal táplálkoznak: serkenti az agyműködést. Sport­halászok horgászok szerint nincs nagyobb gyönyörűség, iz­galom, mint amikor a ficánkoló hal horogra kerül, harcol az éle­téért, szeretne visszakerülni a vízbe, lehetőleg tiszta, friss rohanó, áramló folyókba tavakba. A japánok számára a ponty még ennél is sokkal többet je­lent. Kedvenc hobby-juk a "kio -vatching." Idegnyugtató időtöl­tés a halak mozgásának szem­lélése. A házi akváriumok is fel­tehetően ezt a célt szolgálják. De a ponty imádata, — a sok­féle halak közül, a ponty a ked­vencük — ennél sokkal több. Tenyésztik a pontyot, de nem azért, hogy halpaprikás legyen belőle. A japán "nishiki-koi" ( ponty ) a kert vízmedencéjé­ben az, ami az ideges, nyugati világnak a sok, mindenféle idegnyugtató pirula. A "koi­­watching“ vetekszik ideg­megnyugtató hatásában minden eddig ismert csillapító gyógy­szerrel. A jelek szerint, ezek a sokszínű, gyönyörű, mintás pikkelyekkel borított pontyok nemsokára Amerika kertjeinek vízmedencéiben fognak ficán­kolni, —Los Angelestöl, New Yorkig. Mitsuru Nakamaru, az Asahi Fancy Kői Inc. elnöke Torre­­cenben, ( Kalifornia ) Japánból importálja a pontyot, itt te­nyészti, hogy ki tudja elégíteni egyre szaporodó vevőközön­ségét. A japánoknak a "kői" az igazi drágakő. A gyémánt csak egy halott drágakő, a ponty: az igazi, élő, örökké mozgó, gyönyörű ékszer. Nakamaru büszkén vezeti vevőit az ötszáz — vagy még több — ponttyal nyüzsgő medencéhez. Ezek a halak a szivárvány minden szí­nében játszanak ha tenyésztik, de szépségük mellett, még sok más, csodálatos tulajdonsággal is rendelkeznek. Japánban az is előfordul, hogy a ponty száz é­­vig is elél, s azután örökségként, a legidősebb fiúra száll. "Hana Kői San" pl. egy igen becses példány: kétszáztizenegy éves. Amerikában a pontyot a folyók utcaseprőjének tekintik. Japán­ban a jó szerencse szimbóluma. A “kői" szívós, erős, kitartó. kisigényű, képes az áramlat, vízesés ellenében is úszni. Tisz­ta, jó vizű. jól szellőzött me­dencében gyorsan szaporodik és sokig él. A "kői" minden ég­hajlatot könnyen elvisel, nem igényel melegvizű medencét, s a téli hónapokban hibernál. Japánban, május ötödikén, “fiuk napján" a ponty képe dí­szíti a zászlókat. A fiuk ponty­alakú sárkányokkal játszanak. "Kői" szépségversenyt is ren­deznek. 1968-ban Nakamaru "kobakuja" nyerte az első díjat. Színük szerint változik a nevük is. A piros-fehér: “kobaku", a piros- fekete-fehér: "shankei", az aranyszínű: "ogon", a fém­­szinű: "kun-showa". Nincs két egyforma hal, magyarázza Nakamaru, aki nemrég költö­zött csak Torrance-ba. Honolu­luban tenyésztette öt évig ked­venc potykáit. "Mindet jól is­merem. mind más és más szín­re. tuljadonságra, mindegyiknek ismerem sajátos, egyéni, a többitől megkülönböztetó tu­lajdonságait." magyarázza M. Nakamaru. "Mire felnő a "kői" 12-29 inch hosszúságú, de van olyan is, amely három láb hosszú lesz és átlagban húsz­huszonöt fontot nyom." León D. Smith állatidomitó a Buena Park-i "Japán Faluban" bebizonyította, hogy a "kői" okos állat. Az ő potykái ci­garettáznak, kártyáznak, footballt játszanak, megkongat­ják a medence harangját és hálából meg is csókolják kedves tanítójukat. "Old Gold" nevű kedvence, szopókás üvegből issza a vizet, a póker partin ó választja ki gazdájának a nyerő kártyát. Ez az okos hal negyven éves. Mrs. Chiyo Nishina. Santa Monica-i házának kertjében, három évvel ezelőtt vízmeden­cét épített.Barátjuktól, Mitsuru Nakamarutól vásárolták a fiatal pontyokat. Ma már közel száz darab úszik a medencében. Ha Fumio Nishina. a férje fáradtan a mindennapi munkából haza­tér, csak leül a medence szélére és órákon át gyönyörködik az okos, szivárványszínű, gyö­nyörű mintájú pikkelyekkel borított potykákban. Fumionak nincs szüksége idegcsillapító pirulákra... Ennyit a pontyról, a "kői"­­ról, valamit a madárról is. - egy madárról. Az Irvine Ranch ( Kalifor­nia ) munkásai egy különös, nagyszárnyú madárra lettek fi­gyelmesek narancsszedés köz­ben. "Kék madár" kiáltotta az egyik, kócsag talán, találgatta a másik. A madár csak keringett a narancsliget felett, ijedten menekült, ha alacsonyan szállt és emberek közé került. Nagy, öt láb magas, hosszúlábú, erós csőrű, kiterjesztett szárnyai négy-hat láb szélességben szel­ték a levegőt. Bili York, a Lion Country Safari vadállomány gondnoka megállpította: min­den valószínűség szerint a ma­dár egy nagy kék kócsag. Bili York boldogan adott vol­na szállást a kócsagnak, de a madár nem állt kötélnek, csak keringett és vigyázott nagyon, nehogy fogságba kerüljön. Kó­csag ritkán látható ezen a kör­nyéken, mert főleg a San Joaquin-i mocsarak védett ember nem járta területein tanyáznak. Ritkán jutnak el Orange Country na­rancsligetei fölé, csak olyankor, ha valami különös okból elté­vednek. Hát mégsem volt kékmadár, kócsag sem. Sikerült a madarat másnap a narancsbokrok között közelről lefényképezni. Afrikai marabú-golya, állapították meg a szakértők. Hogyan jutott el Kaliforniába? Erre még a szak­értők sem tudtak magyarázatot találni. Kiváncsi volt Kaliforni­ára? Eltévedt? Itt akart fészket rakni? Új, jobb hazát keresett? De mint óvatos duhaj, előbb eljött felmérni a terepet, meg­győződni arról - jobb cserét nál-e ha emigrál? Nem való­színű. A madarat azóta sem látták. Vissza repült Afrikába. Az afrikai marabu-gólya döntött: legjobb otthon. TORONTO VAROSA SZEMÉTBEGYÜJTÉSEK IDŐPONTJA 1977 december 23, Péntek:Szemétbegyüjtés nincs. A legközelebbi begyűjtés december 28-án lesz. 1977 december 26, Hétfó:Szemétbegyüjtés nincs. A hétfői begyűjtést keddre, dec. 27-re halasztják el. 1978 január 2, Hétfő: Szemétbegyüjtés nincs. A legközelebbi begyűjtés január 3-án, kedden lesz. 1977 december 28-án és 1978 január 4-én, nem gyűjtik össze az újságpapír hulladékot és a nagyméretű szemét tárgyakat. Ezek legközelebbi begyűjtése 1978 január 11-én lesz. (Szerdán) Ezúton köszönjük a nagyközönségnek, ha szemetes-zacskóit a megfelelő napon rakja ki. R. M. BREMNER Commissioner of Public Works City of Toronto

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom