Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-12-17 / 687. szám

10. oldal MENpRA * 1977 december 17, ..Toronto logjobb magvar hizikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail MV IÓ HÁ/.IKOS/TOT AKAR LINNI . staurant MHT1H9W«" B.A KFLL a _ MENNI * PÉNTEKEN: halászlé, tilróscsus/.a. S/.OMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltmt borjú, töltött csirke FSPRESSO Új tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZKQ 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 Már 2 üzlettel állunk a magyar vásárlók szolgálatában BUDAPEST DEBRECEN Meat Markét & Delicatessen 5 1 7 Bloor St. W. Tel: 53 1-5202 :let mögött 590 Bloor St. W. Tel: 534-1353 (Szembon a Honest Ed cukrászdával) Fogyasztott-e mér a készült csabai- gyulai kolbászból, töltött borjúból, felvágottból csemege áruinkból? Figyelmes kiszolgáló személyzet Jelszavunk: minőség — friss áru! Alacsony árak Árjegyzékünk ellenőrizhető! Bcrátí üdvözlettel a BUDAPEST és a DEBRECEN Meat Markét tulajdonosai: Varga Gyula és felesége jegyek már kaphatók: $25.- + tax személyenként! nap nytrt/a TÖMÖR MÁRTA Ciganynóta, magyarnota, énekesnői RÉGI ÉS UJ SLÁGEREKKEL) ÖRÖKZÖLD DALOKKAL VÁRJÁK KEDVES VENDÉGEINKET. Business Mans Lunch: déltől-3-ig... $2.25-$2.95 Rántott borj úláb, Rán to tt pon ty, Halászlé, Borsostokány Töltött kacsa, Borjú-vadas, Marhahús zsemlegombóccal,Espresso, Gesztenyepüré stb, BUDAPESTI művészünk: 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás 923 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artur és családja Parkoláshoz bejárat a Bedford Roadról ( City Parking) ÉRTESÍTÉS EZÚTON HÍVUNK MEG MINDENKIT AZ IVETTE'S PIACÉ SZEMÉLYES PRIVÁT BEMUTATÓJÁRA, AHOL NŐI DIVATCIKKEKEL ISMERKEDHET MEG. CAMP LEROSE LAPIDUS LILIANE BURTY és sok más nemzetközi márkájú divatcikk, mólyen a kiskereskedelmi ár alatt. Appointmentért kérjük hívja a 223-9273 telefonszámon az IVETTE PARISIAN CREATION-t 8.PAULTIEL DRIVE.WILLOWDALE hunvpffM R delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melegi bufé-ételek. * Elvitelre vagy hely­­................benj fogyasztásra.***•»»***»»***** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 5 32 Eglinton A.W. |T:488-5092 Deutsch házaspár '•$^©6nlmS?} SéX^cLé^T bjuJr /&Aj-eAjL \ A harminc körüli, feltűnően csinos és jólöltözött nő nekidűlt a falnak. Halál­sápadt. A két mellette álló férfi ösztönö­sen segítségére akar sietni. Attól tartanak, hogy összeesik. — Elájulok, ha nem eszem azonnal — suttogja a nő és arcát elönti a verej­ték. — Madame, egy kis türelem — mond­ja az egyik, mellette álló férfi. A másik a felvonóval szemben fekvő szobájába siet és széket hoz. Az asszony hálás tekintetet vet rá és leül. —Ez botrány!— csattan fel hir­­telenül egy hatvankörüli úr franciául. Vadul csönget, nyomja a 1 i f t hivó gombjait. Mulatságos, amint idegesen fel és alá jár a megbénult ajtók előtt. — Ebbe a szállodába sem teszem be többé a lábamat! — mondja egy magas, vékony ember. — Kilencre a kikötőben kell lennem és már negyed tíz... — Uram, a szálloda nem tehet semmi­ről. Magam is a vendéglátó iparban vagyok, tudom, hogy a lift elromolhat. Kis türelem amíg megjavítják... Á tizenkettedik emeleten vagyunk. Huszonöt-harminc vendég szorong a lift előtti folyosón. Ki türelmetlenül topog, ki megadta magát sorsának és türelmesen vár. Van aki kinyitotta táskáját és iratait tanulmányozza. Egy vörösarcú, köpcös férfi idegesen rágja szivarját és magában átkozódik. Fiatal, virág kalapos nő érkezik, karján csecsemő. Neki is széket hoznak, a hely még kevesebb. A magas, vékony ember nem hagyja magát megnyugtatni. —Mi történik, ha délig nem működik a lift? — kérdezi agresszív hangon. — Akkor délig itt maradunk — feleli a vendéglátó iparos. — Take it easy, ne bánkódjék emiatt... Feketebőrű szobalány téved felénk. Vesztére. A várakozók megrohanják, kér­désekkel ostromolják. A lány kényszere­dett mosollyal igyekszik utat vágni magá­nak. — Kis türelem — kérleli a vendégeket. — Nem ragaszkodom a lifthez...Le­mennék gyalog is — mondja valaki az embercsomóban. — Lehetetlen, hogy ne legyen lépcsóház ebben a hotelben...New Yorkban vagyunk, nem? — Nincs lépcsóház Mister... — feleli udvariasan a lány. — Csak a külső létra... Azt. pedig kizárólag tűz esetén szabad használni... Be vagyunk zárva, nincs segítség. Hatá­rozottan kellemetlen érzés. Fogságban érzi magát az ember. Nem szeretem. Homlokomon kiüt a verejték. Többen visszamennek szobájukba. — A hölgy rosszul érzi magát... — mondja valaki fejét az ülő nő irányába fordítva. — Tudna-e szerezni valami harapnivalót? A szobalány sajnálkozva vonogatja vállát és lassan kiszabadítja magát a tö­megből. A köpcös szivaros férfit látszólag a gutaütés kerülgeti. Felkapja a puha sző­nyegről aktatáskáját és fenyegetően mondja: —Még egyszer telefonálok az. igazgatónak. Meg fogja fizetni a ká­romat... Indulni készül, de ekkor, váratlanul ki­nyílik az egyik lift ajtaja. Mintha men­tőcsónak érkezett volna süllyedő hajóhoz, mindenki megkönnyebbülten lélegzik fel. — Előbb a hölgyek és a gyerekek! — mondja szinte parancsoló hangon a ma­gas, vékony ember. A liftesfiú ironikusan mosolyog a szálloda vendégein, akik ilyen csekélység miatt elvesztik idegeiket. A minden ké­nyelemhez hozzászokott másik világ, a fel- és leutazóké, most mosolyra készteti. Bezzeg, az ő világához tartozók, a konyhaalkalmazottak, ajtónállók, takarí­tók, nadrágvasalók, másképpen viselik el a “rázást“... A Rockefeller Center előtt tűnt fel elő­ször, hogy egy negyvenkörüli férfi furcsa bajuszt visel. Mintha nem a saját szőrzete ékeskednék orra alatt. Színész, gon­doltam, annál is inkább, mert a haja is le­nyalt volt, az állandó szél ellenére, egyet­len szála sem mozdult el a helyéről. Másnap a Manhattan «*' yik mellékutcá­jában egy fodrász kira an felfedeztem a világrengető újdons .. a műbajuszt “ Self adhering character mustaches “ hir­dette a jól megrajzolt méternyi plakát. Három modell kapható: a “Bürokrata“, a “Menjou“ és az " Elegáns“. Az első tég­laformájú, olyan, amit magyarul angol bajusznak neveznek. A második Adolph Menju legendás ajakszőrzetét utánozza. A harmadik pedig csak egy vékony esik. Az újdonság szőke, barna, vörös és fe­kete színekben kapható és kívánatra a színt a hajához idomítják. Csekély mun­kabér ellenében természetesen. A műbajusz férfias megjelenést kölcsö­nöz viselőjének, olyat, amilyet a hölgyek szeretnek. És nem is kell ragasztani, ami kellemetlen érzést kel, hiszen öntapadó. Nincs már semmi baj. * * A Times Square közelében lévő, óriási önkiszolgáló étteremben az ételek olyan csábítók, hogy annak is ennie kell, aki nem éhes. Különösen, ha az illető közép­európai. A remek bablevestől kezdve a rántott csirkén keresztül (a paprika- és uborkasaláták tömegéről nem is szólva) a diós-mákos, túrós-lepényig mindent lehet itt kapni, ami szemnek, szájnak ingere. És ami fontos:Olcsó pénzért.Egy dollár tizen­kilenc centért levest! vagy paradicsomlét) húsételt vagy halat kap az ember burgo­nyával és salátával. Tele is van a vendéglő középeuró­­paiakkal. Nemcsak turistákkal, hanem t ö b b é-kevésbé új bevándorlókkal Ugyanezekért az ételekért kiszolgálós étte­remben ötször vagy tízszer ennyit fizetné­nek. Itt találkoztam Freddyvel, a volt berlini bárzongoristával, akit brüsszeli emigráció­ja idején ismertem meg. Nagydarab kö­vér ember, örökké mosolyog:, arca olyan, mint egy nagy bébié. Előttem áll a sor­ban, sem lát, sem hall, csak az ételeket né­zi. Mindig imádott enni és nagy mennyi­ségeket. Fél hangon a fülébe éneklem hires sanzonja refrénjét: Ali baba aus Istanbul, Wo sind Deine sieben schöne Fraun? Megrázkódik, fejét a magasba emeli és németül mondja: —Ne szólj többet... Megmondom ki vagy... Néhány pillanat után meg is mondja. Megfordul, nyakamba borul, kicsordul­nak könnyei. A körülöttünk állók jóindu­latúan néznek: Mindennapos látvány ez. New York utcáin, éttermeiben, autó­buszain, földalatti vonatában, a nap min­den órájában bukkannak egymásra isme­rősök, régi barátok, rokonok. New York az utolsó kikötő. A végcél. Emigrációk, száműzetések ultima statiója. Jöttek lé­gyen Nápolyból, vagy Kisenevből, Amsterdamból, vagy Budapestről, Singa­­purból, vagy Tiranából, itt maradnak, itt temeti majd be őket a föld. Csak nagyrit­kán megy vissza kiinduló helyére az, aki­­egyszer már idevándorolt. Nyári éjszaká­kon tucatjával alszanak a Central Park gyepén az új emigránsok, akik a nyirkos hőségben nem bírnak szobájuk­ban megmaradni. Elkeseredésük az idővel csökken. Vagy levegősebb lakást bé­relnek, mivel keresetük megnövekedett, vagy megsyokják a kiimát. De maradnak, mert az elvándorláshoz sok akaraterő kell. És pénz. Egész sor nemzetközi szervezet segíti ide az embereket az ígéret földjére. De innen elmenni senki sem segít. Akinek Amerikában sem jó, az sehol sem fogja a helyét megtalálni, mondják. Freddy telerakta tálcáját, egy egész családot jól laktathatna az ember ennyi étellel. Szerencsére helyet is találunk, ha nemis a legjobbat: a “ kút “ mellett, ahol sorbanállnak a vendégek ingyen szódaví­zért. A zongorista nagy lendülettel lát neki a táplálkozásnak és a kérdések tömegét zúdítja közben rám. Régi ismerősök emléke tűnik fel a múlt ködéből. Freddy elérzékenyül. — Hogy megy a sorod? —- kérdezem végülis. —Marha! — vágja vissza tele szájjal. — Ha jól menne, nem itt étkezném! Vakitóan fehér fogai gyors ütemben marcangolnak szét egy libamellet. — Későn jöttem, ez a hiba, — foly­tatja. — Nem kell már itt az én stílusom, a fiatalokét pedig nem tudom megtanul­ni...Húszéves zenészek kellenek itt. nem ötvenévesek. Hirtelenül el kezd sírni, szeméből pata­kokban folynak a könnyek. Leteszem a kést és a villát, ilyet életemben nem láttam még. Freddy viharosan zokog és közben nagy étvággyal eszik. Nem is eszik, de —bocsánat a szóért: — zabái. Könnyei belefolynak szájába, ráhullanak a főzelékre, benedvesítik az előtte fekvő húst. Magan előtt látom, amint Brüsszel­ben veri a zongorát, ültében ugrál a for­gószéken. amely nyikorog a romantiku­san rázúduló százhúsz kilós hústömegtól. Most meg zabái és zokog. — Mindenkinek sikerült, csak nekem nem. A Max. emlékszel még egy a kicsi Maxra. szőnyeget importál és Continentá­­lon jár. Harry telekügynök és százezerért vett házat hozományként a lányának. Harry, akit madárfejűnek csúfoltunk és aki az én felöltőmben ment el az első ve-t vőjéhez...Főleg nyáron van szerződésem. Miami Beachen. ahol ay öreg et .úpaiak szórakoznak. Nekik jó vagyok. Emlékez­nek még a régi melódiákra. Eljössz Miami Beachre? Itt nincs zongorám. Néha a Hotel Park egyik szalonjában gyakorolok, ismerem az igazgatót, megengedi. De most vakációzik... —Tányéromra néz: — Miért nem eszel te marha? — csodálko­­zik. — Azt hiszed , hogy itt fogod tölteni a napot egy szték előtt? — Felnevetett, orcáin elmélyül a két árok, arca nedves a könnyektől. Már a szilvakompótnál tart, amelyhez almásrétest harap változatlan mohósággal, mintha most kezdené az ebé­delést. Mennem kell, elbúcsúzom tőle. — Csak nem hagyod itt ezt a remek da­rab húst? — kérdezi csodálkozva — Vé­tek volna...— Zsebéből kendőt kap elő, letörli arcát, harsányan kifújja orrát, jelez­ve, hogy befejezte a zokogást. — Várnak rám, Freddy — mondom sajnálkozva. Kezet ad. — Még biztosan találkozunk — nyug­tat meg. — Ha nem másutt, itt. Ez a leg­jobb hely egész New York­ban. Remek a koszt, ugye?—Sze­mét nem veszi le a tányéromról. — Ha megengeded, megeszem a sztékedet. Nem mintha éhes volnék, de kár volna...— In­dulni készülök. — Ne felejtsd itt a fizető­lapodat... Bv, bv.... Valóban, a fizető lap nélkül nem lehet elhagyni az éttermet. A belépésnél az ember kezébe nyomják és a kiszolgálósze­mélyzet. mint az európai villamoska­lauzoktól láttam, kilukasztja a kartonon felsorolt ételek, italok előtt lévő kockát. Az ajtó közelében lévő korlát a pénztár­hoz vezet, onnan meg az utcára. — Mi történnék, ha nem lenne nálam pénz? — kérdezem félig tréfásan, félig komolyan a fi zetőlap osztogatójától, aki éppén szabad. Rámnéz, vállat von, mosolyog. Bizalmi van hozzám: nem lépek be üres pénz­tárcával egy étterembe. — Előfordul-e, hogy valaki nem tud fi­zetni? — kérdezem komolyan. — Minden héten. Nem is egyszer — feleli. — Mit csinálnak az illetővel? — Nem adjuk át a rendőrségnek, legyen nyugodt. A főnök nagyon rendes ember. Volt idó, amikor neki sem volt mit ennie...Beküldi konyhára mosogatni, vagy feltakarítatja vele a helyiséget,, ahogy jön. A Broadwayn nyüzsög a nép Remek, felvillanyozó ritmusa van ennek a csodá­latos Metropolisnak. Az emberek jókedvűek. Süt a nap. % Strasszer Tamás: 6alatoni történet A siófoki vonatállomás nyári zűrzavarában is feltűnést keltett a 3.45-ös budapesti expressz­­ről most leszálló pár. Világos­sárga nagykarimájú kalap díszí­tette a csinos fiatalasszony sző­ke fejét; aranysárga piros­pöttyös földigéró tüllruhát hor­dott, ami alól pikánsan átvilágí­tott csipkézettszélű fehér kombi­­néja. Még napernyője is arany­sárga volt. Minden férfiszem érdeklődéssel fordult utána, de bizony még az asszonyok is jól megnézték ( olyik nem kis irigy­séggel ) ezt a friss, üde fia­talasszonykát. Megnézték, megbámulták, de nemcsak csinosságáért, elegáns ruházatáért hanem azért is, mert a kíséretében levő férfi, a félj, — aki most éppen a három nagy bőrönd vonatról való leemelését irányította, —az könnyen apja lehetett volna. Amellett úgy nézett ki, mint egy félig kiszáradt gyömöri uborka. Rücskös, is volt kopasz is volt. Harsány őrmester hangon rivalt a két portásra: Óvatosan ember, óvatosan!’, — hátrafordulva türelmetlenül tiporgó baba — asszonyának meg varjú - negé­desen: Mindjárt megleszünk Mucikám.L. Ez a jelenet már kicsit sok volt Gyuszi, — Varasdi Gyula az úszóbajnok — barátomnak. Felemelkedett a kiskávéház terraszasztalától, ahonnan eddig ámészkodó kíváncsisággal vizs­gáltuk a fejleményeket és ru­ganyos lépésekkel a férjéhez lépett: Beszélnem kell Önnel! Velem? nézett riadt megnemértéssel az atlétára. Lépjünk félre egy pillanatra. Megbocsát? — szól! oda a tünderasszonynak, aki közben kinyitotta napernyőjét Karonfogta az álmélkodó, vo­nakodó embert, tíz—tizenkét méterrel odébbvezette; megszó­lalt: Uram, az amit mon­dok az teljes titoktartást igényel — az ember már közbevágott volna, de Gyula már nem hagyta abba: ‘Az én nevem Varasdi Gyula, a nyár tartamára a Fehér Galamb szálloda második emeletén, a 215—ős a Kettő­­száztízenötös! — (megismételte kihangsúlyozva ( szobában szállók meg De kérem, — hápo­gott volna a férj. Csak egy, pillanat! Titkos, bizalmas! En vagyok, — Iehallkította hangját, — én vagyok Siófok legtüzesebb szeretője! De uram, ez nem az én... Egy szót se többet! Tehát érti már? Varasdi Gyula kettő—egy—öt szobaszám a Fehér Galamb szállodában. Az a fehér épület átellenben. A legszenvedélyesebb, a legtü­zesebb szerető!1. Pssst, — ujját szája elé emelte — Titok! Bizalmas! Ezzel elfordult és határozott léptekkel otthagyta az érthetet­lenül ( megérthetően ) fejét csó­váló idősebb férfit, aki mint bizarr álmából ébredve ment vissza várakozó asszonyához; taxit hozatott, begyömöszölték a három otromba kuffert és el hajtattak. Az élet ment tovább a szoká­sos nyári eseményekkel tar­kítva. Két napig esett is az eső, de az sem volt ok panaszra. Zsúfolva a strand, zsúfolva a vendéglők, — mindenki igye­kezte jól érezni magát. Az össze nem illő pár is lejárt esténként a Caszinóba, ahol —hiszen minden csoda csak három napig tart — már senki sem csodálkozott rajtuk. És eljött a két hét vége és ismét csak kint ültünk a terra­­szon Gyuszival bámészkodva a nagy kerti ernyő alól. Félórával mielőtt a 10.30—as Siófok—Budapesti gyors be­futott volna a kis állomás lassacskán megtelt a hazautazok zajos, nyüzsgő zűrzavarával. Barnára sült arcok és vállak tömegéből kivilágított az a csinos, kéthete érkezett szép­asszony fehérbórűsége ( hja az a napernyő j nomeg változatla­nul savanyúarcú élettársa. Pár perc és befutott a vonat, felözönlött a várakozó sokaság. A furcsácska pár is feljutott a három bőrönddel együtt. A férfi kitekintett a vonatablakból, amikor egyszerre Gyula hir­telen felemelkedett asztalunktól, odalépett a vonatablakhoz és félhangosan szólt fel a kibámuló féijnek: Tudtam, hogy elpletykálja! — MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalódhoz hozzáépí­tés. Telefonhívásra házhoz meo J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 Ne pazarolja feleslegesen a meleget hanen inzulál­­tassa a házát, ha még nin­csen. Komplett Insulation Service-ért hívja a Royal Craft-ot. Kérje Tibor Kovácsot, Tel: 663-5333. (91) OLCSÓ VILLANYSZERELÉS! Vállalok régi beszerelés újjá szerelését - javításokat, elek­tromos tűzhelyek és háztartási gépek beszerelését, karbantartá­sát. HÍVÁSRA házhoz jövök azon­nal. Tel: 633 - 5644 Budapestről nemrég érkezett 30 éves fiatal nó, értelmes és csinos keresi komoly szándékú korban hozzáillő zsidó fiatalember ismeretsé­gét. Válaszokat jólelkű“ jeligére a torontói kiadóba kérek. Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. 533-3453

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom