Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-10-27 / 678. szám
1977 október 15. * MENORA 7. oldal. ZALXn MAGDA: EMBER A MÉLYSÉG FÖLÖTT PEDIKŰR hosszií gyakorlattal Havazott, olyan lágyan, mintha szitálta volna valaki. Az apró kisded-pelyhek függönye mögött távolodó felhók árnyékában himbálózott a kávéház fényből írt felirata. A kávéház előtt a sarkon egy ember állt, mereven, mint valami kószent. Mögötte úgy sötétedett Szent Sebestyén bronzteste, mintha csak az ember árnyéka lett volna. Az ember a hópelyhek között az eget nézte. Vállát melegen megülte a hó, kis dombot rakott a gallérja szélére, Ketten kanyarodtak elé a keresztutcából. Válluk közé húzott nyakkal igyekezett a kávéházba. — Ni, a bolond Bikán Valér! — rikkantotta el magát az egyik. — Soká tart-e még a szertartás? — kiáltotta oda a szobormerev embernek, az mintha nem hallotta volna a szót, tovább állt a havazásban, és a szemközti ház hét kéménye között belebámult a mélyszürke égbe. — Megfagy öreg! — vetette oda távolodóban a másik, aztán eltűntek az üvegajtóban, amely a Csokoládé cigány hegedűmuzsikáját meg pirosbélű sülttök szagát libbentette az estébe. Bikán Valér belebódult a hangba, illatba. Nagybozontú fejét kis, kemény mozdulattal feljebbvágta, s öles léptekkel utat tört magának a hó hátán a kávéház felé. Nem Nem rázta le magáról a havat az ajtónál, nem döngette a vasrácshoz a cipőjét, nem szokta soha. Minden áldott este állt egy sort a sarkon, akár esett a hó, akár szélvihar rázta a házak ablakait. Nagy néha aztán nyolc óra tájban befordult a mulatók közé. A kávéház előterében melegen zsongott a levegő, a sarokban új ruhatárosnő mórikálta magát egy vendéggel. Bikán Valér méltóságteljesen ellépdelt a zacskósszemű nő előtt, rá sem nézett. A nagyteremben hangos hurrázás fogadta. — Megjött a mester! Valaki röhögött. — Lássuk a műsort öreg! Egy férfi bort rendelt neki, a pincér fürgén futott a rendeléssel. Egy italt a bolond Bikánnak! Bikán meg állt az asztalok előtt, s nem köszöntött senkit. Soha nem szokta tenni. Válláról, hátáról csapzott patakocskákban folyt a hóié, . körülölelve a lábát, cipőjét, fekete csillogó tükröt tartva eléje a padlón. Kotorászott a zsebében, aztán körüljárt. Névjegyeket szedett elő, adogatni kezdte a társaságnak a zsírosszélű lapocskákat. Senki sem olvasta el őket, évek óta osztogatta őket a bolond a kávéház- vendégei között, mindenki kívülről tudta már, mit nyomott rá a vajszín kártyákra Szeredai a betűszedő, aki egy régi görbe éjszakán nagy kacagva maga mellé intette az öreget: — Na Valér bácsi, ez olyan gyönyörű produkció volt, hogy ekkora művésznek névjegy dukál. Jövő héten megkapod. Bikán Valér kötél- és haláltáncos, ez áll majd rajta. A nyomdász vendégei kurjongatva vihogtak akkor. Bikán Valér meg elmosolyodott. Akkor látták először mosolyogni. Kósza, kicsi mosoly volt, s úgy ült a bajusza alá, mint a félénk vendég, aki csak a szék szélére mer húzódni. A bolond grandezzával nyújtogatta a lapocskákat, meghajolt hozzá, ócska kalapját baljával a szívére szorította, aztán tovább lépdelt az asztalok fugájában. A zaj, a lárma lassan csendesedett, de csak azért, hogy ki-ki kényelmesebben elhelyezkedjék a további kacagásra. Néha már átbugyborékolt a fejek felett egy gurgulázó nevetés, a sarokból, ahol nők ültek, elfojtott vihogások törtek elő. Sürgették az öreget, de az nem hagyta magát. Lassan, szinte ünnepélyesen félretologatta a bejárat előtt az asztalokat, > székeket. Az ottülőket egyetlen komor pillantással arrébb-parancsolta. A\ felsókabátját. kíméletesen, finom elegánciával egy székre helyezte, megsimogatta elől csíkos darócruháját, az egyetlen ruhadarabot, amellyel rendelkezett. Azt is a bolondokházából hozta magával, szabálytalanul, követelték is rajta többször hivatalos írások. Megropogtatta zsebében a rongyolt okmányokat, megvoltak, nem vesztek el, ott lapultak az orvosi bizonyítvány mellett, amely tanúsította, hogy Bikán Valér cirkuszi kötéltáncos 1927 októberében lezuhant a kötélről a Reznák féle sátorcirkuszban és súlyos agyrázkódást szenvedett. „Agya nem ép’. Arról nem írt az okmány, hogy Bikán Valér valaha a legyügyesebb kötéltáncos volt, és tán sosem esett volna le, ha nem látja meg odalent egy paraván mögött a menyasszonyát, Terézt, Reznák úr karjában. Közben a kávéházban valaki csendre intette az egybeseregletteket Már a teljes személyzet a csapóajtóban személyzet a csapóajtóban szorongott, a pincérek karján menyasszonyi fátyolnak tűntek a frissenmosott asztalkendők, a kenyereslány új rózsát tűzött a hajába, kuncogva várták a mindig egyformán megismétlődő műsort. Bikán Valér kötél- és haláltáncos megfontoltan a válla magasságába emelte a karját, s úgy tett, mintha keresztbe fektetett hosszú botot egyensúlyozna maga előtt. Aztán a parkett egyik szegélyén megindulva óvatosan egymás után rakta nagycipős lábát. Néha meg-megbillent, összeszorította a fogát, homlokára kiült a veríték, imbolyogva húzta vissza előregörnyedt felsőtestét, a pászta végéhez érve erőlködve megfordult. Egy másodpercre megállt, megtörölte gyöngyöző halántékát. Az első pénz ekkor gurult eléje. Aztán sorra dobták a többi vendégek a kerek filléreket. A terembe szakadt furcsa csöndben ciripelt a sok szerteszét guruló alumínium. Már zápor volt, már áradattá dagadt, már elborította a padló fényesre kefélt kockáit. Egy fiatalabb férfi egész marékkai dobott a bolond elé. — Aztán hány méter magasan táncol? — kérdezte, és szemével intett a mellette kuncogó nőnek, hogy most figyeljen. — Kilencvenkilenc! — válaszolt az öreg nagyon komolyan. Nevetés csapott fel, de elhalt, mint a hirtelen tovalebbenő nyári vihar, mert Bikán Valér megindult visszafelé a mélységnélküli mélység felett, mintha a Vezúv krátere gőzölgött volna a kopott asztallábak között. — Mit hazudozik! — ordított rá pisszenéses csendben valaki az egyensulyozóra. Az új ruhatárosnó állt a csapóajtóban, kóchaja mérgesen röpködött, amint az öklét rázta. —hazudja a mélységet, ez a sok kelekótya meg fizeti a hazugságot! A bolond megállt. Arcán fájdalom, mint egy Krisztusén. Nagyon halkan, határozottan válaszolt. — Mélység ez, kilencvenkilenc méteres. — váratlanul feljebb emelte a hangját. — Ha mondom! — aztán még feljebb — Te varangy! — Na ne! — De bejött a vénség! — Hallották? Az embereket felvillanyozta a váratlan fordulat, még senki sem ócsárolta Bikán Valér „művészetét*. — Kilencvenkilenc... hajtogatta csökönyösen a bolond, amint a láthatatlan kötélen tovább egyensúlyozott, maga elé emelve a láthatatlan botot. A ruhatárosnó magassarkú cipőjével belerúgott a földön szétszórt pénzbe, s újból rákiáltott. — Tudod hol sétálsz, te bolond? — tagoltan mondta, egyre mérgesebben — a föl-dön! Nekem elhiheted, láttam már igazi mélységet, igazi kötéltáncost! Bikán Valér megmerevedett. Alit egy szemvillanásnyit, aztán mint mikor százados tölgy dől ki a fűrész alól, ráborult a mellette álló asztal kávéfoltos lapjára. A vendégek között senki sem nevetgélt. — Mi bántja, no, mi történt? — Baja esett öreg? $ Bikán nem válaszolt. Nehézkesen felegyenesedett és félretolt mindenkit. — Fizessen nekem az úr egy pohárkával! — fordult egy kopasz férfihez. Az emberke nem mert ellenkezni. Sajátjából töltött a bolondnak. Az kiitta egy hajtásra. Újabbat kért. Valaki egy szomszédos asztalnál töltött nejei. Azt is kiitta és továbbment az asztalok között. Mindenki töltött. Bikán Valér mindenütt ivott. Arca lassan szederjessé vált, vacogott a foga. Hirtelen felordított. — Nem ingyen kérem a bort, megdolgozom érte! Visszaugrott a sávjára, duhaj nagy mozdulattal kapta meg a képzelt botot, s óriási, ingatag léptekkel nekivágott a sávnak. Közben egyre bömbölt — Láttál már kötéltáncost? Igazit? Hazudsz, kókler volt az csak, de én művész vagyok! Kötél- és haláltáncos! — A kötelet még megértené, de honnan a halál? — kérdezte lebiggyesztve vérvörös ajkát a ruhatárosnő. — Gyere ide a magosba, majd megtudod! — kiáltotta az öreg. — Gyere fel, akkor majd nem kérded! Mit gondolsz, mi vár rám, ha leesnék a mélységbe? A halál! Halott lennék, bűzös hulla! — megtántorodott, megkapaszkodott egy székbe. Látszott a bor betöltötte már a fejét. — Művészet ez, a halál művészete! Idenézz! — süvítette, s nekiiramodott. Néhány bizonytalan, dülöngélő lépés után nekifutott a falnak. A ruhatárosnő elvigyorodott s kifordult a ruhatárba. Úgy szólt vissza, megenyhülten, villogtatva két elülső aranyfogát. — Szép kis mélység, ami falba torkollik! Bikán Valér megpördült a sarkán. Tajték habzott a szája szögletében, szeme vörösre gyulladt, tompán szólt, mintha mély kútból beszélne. — Sértegetsz!? Engem, aki... aki... — kapkodott, de nem találta a szót, amit keresett. Hirtelen fény csillant a tekintetében, valami rég elfeledett rekeszt nyílhatott meg az agyában. Rázott egyet szárnyas haján. — Akarod, hogy megmutassam a nagy számom? Akarod, hogy bekötött szemmel menjek keresztül a kötélen? — Nem törődött vele hogy senkisem válaszol a kérdéseire, tovább zuhogott belőle a szó. — He? Akarod? Egyetlen ember volt csak, aki ezt meg tudta tenni, Szalvatore a merész! A ruhatárosnó már rég odakint motozott a prémek között, de erre névre szétrántotta maga előtt a kabátok függönyét. — Mit mondtál? Kiről beszélsz? — Félsz mi? — kacagott a bolond a szeme közé. —élsz, hogy lezuhanok és meghalok! — remegő eres kezével bogozgatni kezdte szeme elé a zsebkendőjét, mögüle ágált — Félsz, hogy meghal Szalvatore a merész! A ruhatárosnó a bolondhoz ugrott. — Állj meg! A riadt csendbe egy pincér hangja vágott be, bosszankodva, hogy a ragyogó mulatság igy romlóba indult. Félrerántotta a nőt. — Hagyd a bolondot! Te meg Bikán, indulj! A ruhatárosnő kétségbeesetten, kapálózva igyekezett megszabadulni a pincér kezéből. — Állj meg! Állj meg! De Bikán közben elkészült a kendőkötéssel, megigazította mégegyszer az arcán a piszkos rongydarabot, felemelte a fejét, és iszonyú lassan megindult A ruhatárosnő felsikoltott. — Ne engedjék! Lezuhan! — Hát itt mindenki bolond — ordított rá a pincér a sikoltozó ruhatárosnőre. Valaki meg akarta fogni a bolondot, de az mint a felrántott ijjból a nyíl, kiugrott. Mindenki döbbenten, hangtalanul nézte. Bikán Valér falfehéren, az erőlködéstől, a kétségbeesett igyekezettől valami borzongató révületben botorkált a padló kockáin. A harmadik asztalnál billent egyet, egy nő az asztalnál ijedten kiáltott: — Teréz A kabátomat! Én megyek! A bolond lekapta szeméről a zsebkendőt, rámeredt a nőre, az ijedten ismételte: — Teréz! — Teréz!... — mondta utána furcsa torokhangon Bikán — Teréz... — tett egy tétova lépést a ruhatár felé. A ruhatárosnő még mindig ott állt. A tagbaszakadt pincér hátulról fogta, már nem kapálózott, csak nézett tágranyitott, zavaros szemmel Bikánra. A bolond arca eltorzult, a rémület szikrát vert a szemében, majd elfakult a két sötét pupilla, mint a tükör, ha rálehelnek. Ingott, imbolygóit, hátradőlve, mintha szakadék szélén egyensúlyozott volna, lábában remegtek az inak, fogai hangosan összekoccantak. Egy másodpercig tartott mindez, aztán elhaló kiáltással oldalradőlt. Elnyúlt a földön, puhán, mint egy lassan boruló zsák. Mindenki nézte mi lesz, de a bolond nem mozdult. Teréz, az új ruhatárosnó kicsúszott a pincér kezéből, lehullott a földre, akár egy selyemsál. De vele senki sem törődött. A bolond köré sereglettek. — Hé! — bíztatta a férfi, aki az első pohár bort adta — keljen fel, mert még nem ért a végére! — Keljen fel, mert mindjárt beleesik a kilencvenkilenc méteres mélységbe! Erre többen nevettek De Bikán Valér nem mozdult. S nem mozdult később sem. Bikán Valér kötél- és haláltáncos meghalt. A kávéház úgy ürült ki, mintha sosem is lett volna benne vendég. Jó óra múlva, amikor a megyei körzeti orvos kijött, már csak az öreg bolondot találta hanyattfekve a széklábak között, s mellette az új ruhatárosnót sárga kóchajával, égnek emelt karján könyékig futottak a fémkarkötók, bámult a halottra és alig mozgó szájjal ismételgette: — Szalvatore!... Neked akartam kabátot venni, Szalvatore!... A városkában meg szétfutott a hír, s úgy borult a havas házakra, mint egy égő lepel: valaki a mélybe zuhant. Kinában nem a rendszertől függ... Érdemes Tokióból Pekingbe repülni, — A 3500 kilométeres távolság Japán és a Kinai Népköztársaság között nem túlságosan nagy, az időkülönbség pedig egy óra. Ezek a tények azonban csalókák. Se a távolságot nem lehet kilométerekben kifejezni, sem pedig az idókülönbséget órákban. Az ember úgy érzi, hogy a komputer-korszakból szállt át az évezredekkel ezelőtti kínai számológépek korába. Ezeket a számológépeket Suan-pan-nak hívják. Öt golyó van jobboldalt, kettő baloldalt és ezzel villámgyorsan számolnak a kínai könyvelők,! banktisztviselők, sőt a gazdasági élet tervezői is. Az oroszok és a japánok aló. században vették át a számolásnak ezt az ősi kínai készülékét. A Szovjetunió azsiai területein ma is „modernnek” számít ez a szerkezet. Japánban azonban már régen áttértek az elektromos zsebszámológépekre. A Neue Zürcher Zeitung tudósítója a következőket írja: „Szállodánk előcsarnokában, a valuta-átváltással foglalkozó bankhivatalnok villámgyorsan számol a maga ódivatúi szerkezetén. Két csinos titkárnője, akik koromfekete hajukban rózsaszín szalagot viselnek, elmaradnak mögötte. A tisztviselő mosolyogva jegyzi meg. hogy kéthárom éves gyakorlat után elérik majd az ő számoló-sebességét.” A svájci ujágíró cikkének további részében a határőrség katonáiról ír. A formalitásokat barátságosan, de a szabályoknak megfelelően tartják be. Tudni akarják, hogy mennyi valutát, ékszert, fényképezőgépet, karórát és magnetofont hozott magával az utas. A svájci újságírónak feltűnt, hogy a kitöltendő ürlapoKon a kínai szöveg mellett orosz szöveg is helyet kapott. A tolmács, észrevéve a látogatók meglepetését, azonnal magyarázattal szolgált: „Ezek a kérdőívek már régiek. Abból az időből származnak, amikor tévesen értékeltük a moszkvai barátságot. Éppen ezért sokat nyomtunk az űrlapokból.j Számunkra azonban sokkal értékesebb a papír, mint a hűtlen volt szövetségessel szemben érzett bosszú.” A patinás Peking Szálló éttermében, ahol régebben tömegével tartózkodtak szovjet poigárok az étlapon még mindig ott az orosz felirat. Húsz pincér és pincémé közül azonban már csak egy van, aki törten beszél oroszul, mint mondotta, évek alatt kijön az ember a gyakorlatból, ha nincsen módja arra. hogy használja a nyelvet. Peking és Sanghai nemzetközi szállodáiban mosolyogva fedezi fel az ember, hogy mig Pekingben a mellékhelyiségen ez a felirat áll: „Hölgyek”, addig a baloldalibb érzelmű Sanghaiban ezt a táblát szögezték ki a kis ajtóra: Nők’. Feltűnő, hogy mindaz, ami összefüggésben áll a Szovjetunióval, gyanús a kínaiak szemében. A szovjet légitársaság egyik . gépe éppen leszállt a pekingi repülőtéren. A kínai katonák feltűzött szuronnyal fogadták őket. Arra a kérdésre, hogy erre miért van szükség, a kínai válasz igy hangzott: „Hogy lássák, milyen teljes biztonságot nyújtunk nekik.'’ A felvilágosítás után informátorunk hozzáfűzte: „Látná csak, amikor a szovjet utasok visszarepülnek Pekingból. Valamennyinél zsúfoltan megtöltött bőrönd és kosár van, benne kínai körte, alma, paradicsom, barack, sőt olyan is van, aki kilószám viszi haza a szenet.” A látogatónak az az érzése, hogy Kinában sokkal inkább egy ősi történelem továbbfolytatásáról van szó, mint arról, hogy egy idegen példaképekre épülő rendszert vegyenek át. lasÉtási lehetőségeket akarnak biztosítani önmaguknak” — mondtatták az amerikai konzulátuson. A csendes elvándorlást legalábbis részben Carter elnöknek az a döntése ösztönözte, hogy normalizálja kapcsolatait Pekinggel. Egyre, több tajvani kínai, aki kellő anyagi eszközökkel és politikai hozzáértéssel rendelkezett, kettős állampolgárságot szerzett, tartósan külföldre költözködött vagy preferenciái is vízumkategóriába került azzal, hogy Amerikába küldte gyermekeit tanulni, illetve nagyarányú beruházásokat eszközölt Tajvanon kívül. Az embereknek és a tőkének ez a menekülése már súlyosan károsította a sziget exportra orientált Menekülés Tajvanról A tajvani Kuomintang központi bizottságának egyik volt tagja most étteremtulajdonos Los Angelesben. A csangkajsekista parlamentnek több mint 120 tagja állandóan külföldön tartózkodik, s a szigetország hét nagykövete, valamint számos alacsonyabb rangú diplomata kínos helyzetbe hozta Tajpejt azzal, hogy nem volt hajlandó megbízatása lejártával hazatérni. Nem szokatlan látvány az sem, hogy tajvani nők röviddel a gyermekszülés előtt az Egyesült Államokba utaznak, hogy egy kis amerikai állampolgárral a karjaikban térhessenek haza. Ez útlevelet biztosít Amerikába arra az esetre, hogy idővel Peking Kínához csatolja Tajvant. Igaz, hogy nem lehet még tömeges elvándorlásról beszélni, de az utóbbi hónapokban drámai módon megnőtt a véglegesen eltávozók száma. A Tajpejben működő amerikai konzulátus arra számít, hogy csupán idén 8400 bevándorlóvízumot ad ki szigetlaicóknak, és 30 000 nem bevándorlónak ad ugyancsak vízumot. Számítanak arra, hogy a második kategóriába tartozók közül is sokan megtalálják majd a módját annak, hogy Amerikába érkezve véglegesen ott maradhassanak. „Nyivánvaló, hogy vá-GárdosEta Tel: 636-9524 GYÖNYÖRŰ HELYEN Florida. Tampán napfényes elsőosztályú parkban, saját otthonában, kellemes környezetben hosszabbítsa meg életét. 15 percre a tengertől, bevásárlás 2 perc, teljes privacy, swimming pool, ping-pong, billiard, kártya, recreation hall, shaffle board, etc. Magyar tulajdonos. 2 hálószobás, 1 fürdőszobás,konyha, living room, 2 hálószobás, 1 fürdőszobás, konyha, living room, központi air condition, fűtés, luxus mobil home, cca. $12.600-tól. Részletre is. Kitűnő befektetés. Information Toronto: 3555 Bathurst St. No. 904, Tel: 789-4673 este hat óra után. Quebec: 141 Aspen St. Dollard des Ormeaux. tl 2-3-4 heiMIAMI BEACHEN LUXURIOUS HARBOUR HOUSE 1 02nd Street on the Ocean Above rates are double per person and includes- Return airfare, transfers, hotel with kitchenette --------------------------------------MÉG NÉHÁNY SZOBA KAPHATÓ----------------------------------------———* LUXURIOUS KOSHER HOTELS CflOtUlfs, [ayonvQ RIGHT ON THE BEACH ^ DILIDO. SEA ISLE. MONTÉ CARLO. KONOVER, HAMPSHIRE TOWERS stb... Az arban benne van: Repülő Jan.2.-i indulással (A többi indulások magasabb árban) ki-be szállítás Miamiban és a Hotel ......... *WARDAIR 45 nap elővásárlással. 1 hét 1 4-60 napig Kérjen részletes tájékoztatást.-tői-töl ACAPULCO, HAWAII SZIGETEK, HAJO KIRÁNDULÁSOK APOLLO TRAVEL 1 500 BATHURST ST. TORONTO, M5P 3H3 Már 2 üzlettel állunk a magyar vásárlók szolgálatában BUDAPEST DEBRECEN Meat Markét & Delicatessen 5 I 7 Bloor St. W. Tel: 53 1-5202 Parkolás ax üzlet mögött 590 Bloor St. W. Tel: 5 34-1353 (Szemben a Honest Ed cukrászdával) Fogyasztott-e mar a saját üzemünkben i készült csabai- gyulai kolbászból, szalámiból, töltött borjúból, felvágottból < csemege áruinkból? Figyelmes kiszolgáló személyzet Jelszavunk: minőség — friss áru! Alacsony arak Árjegyzékünk ellenőrizhető! Bcróti üdvözlettel a BUDAPEST és a DEBRECEN Meat Markét tulajdonosai: Varga Gyula és felesége gazdaságát. Csupán Los Angelesben több mint 110 tajvani tulajdonban levő motelt üzemeltetnek. Kényes kérdéssé vált a „fogkefe-kivándorlás” — az a gyakorlat, hogy sokan sietve elhagyják az országot, csupán egy fogkefével a zsebükben. A parlament több tagja felvette, hogy a kivándorlók és a távozásra készülők demoralizálják a lakosság többi részét. „Napjainkban a világ minden táján élő kínai tudósokat, szakértőket és üzletembereket próbálunk rávenni, hogy jöjjenek Tajvanra, és csatlakozzanak komumnistaellenes küzdelmünkhöz — hangoztatta Jang Teng-csou képviselő —, de ugyanakkor magas rangú hazai személyiségek bármikor készek lennéneK arra, hogy meneküljenek hajónkról.” Szemben azokkal, akik mindent arra a lapra tesznek, hogy az Egyesült Államokban letelepedési engedélyt kapjanak, tajvani lakosok kisebb csoportjai úgy döntöttek, hogy inkább átállnának a szárazföldi Kínához, mintsem hogy elmeneküljenek. Eladó DRYG00DS üzlet 18 éve egyhelyen a legjobb helyen- * i. uii tó Telefon: 531-3635
