Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-10-27 / 678. szám
6. oldal MENORA * 1977 október 15. ^iFarag6 László Bármilyen sikeres volt is a felderitő munka, eg dolog hiányzott az Abwher amerikai gyűjteményéből pedig ez olyan fontos volt. hogy minden más eltörpült mellette. Tudott volt ugyanis, hogy az Egyesült Államokban három haditechnikus Kari Norden. Theodore Barth és Elmer Sperry egy olyan szerkezeten dolgoznak, amely lehetővé tette a bombázó pilótának, hogy a másodperc töredéke alatt határozhasson mikor kell a lövedéket a célba irányítani. Természetes, hogy ennek a mérőeszköznek titkára különös gonddal ügyeltek. Tudni kell. hogy minden légierő döntő problémája a pontos célbataiálás. Csakhogy a laikus azt hiszi, hogy az ilyen pontosság valóban 100 százalékos lehet. A valóságban pontos célbatalálásnak nevezik azt is, ha a bomba egy megközelítő körben zuhan le. Az ideális elképzelés ezzel kapcsolatosan az. hogy a bombát menet közben lehet célba irányítani. Maga az ötlet a kivánalom nem volt új. Sok nagy képzelőerővel megáldott feltaláló kidolgozott valamilyen megoldást és ezeket bárki megszerezhette az Egyesült Államok szabadalmi hivatalánál. Es mégis az újságok úgy irtak erről, mint az ország legféltveőrzöttebb légvédelmi titkáról. Kari Norden kutatásai tulajdonképpen már 1921-ben kezdődtek, persze még csak egészen kezdetleges modelókkal. De már 1928-ra Mark II nevű típusát sikerült olyannyira kidolgoznia, hogy a haditengerészet, vagy 40 darabot rendelt belőle. Ugyanakkor Norden mellé eg> hivatalos segítőtársat adtak Frederick Entwistle kapitány személyében. Mondanunk sem kell hogy ezek a mérőeszközök már nem kerültek a szabadalmi hivatal irattárába. Norden és Entwistle ugyan megkapták a szabadalmi jogot, de a leírás szigorúan titok maradt és amikor az 1930-as évek közepén a japánok meg akarták vásárolni ezt a mérőműszert. Nordenék természetesen elutasították őket. Úgy a haditengerészet, mint a légierő tudta, milyen kincs birtokába került. Olyan szigorúan vigyáztak rá, hogy még a szövetséges angolok is csak 1940-ben tudták rávenni Roosevelt elnököt, hogy megossza velük a titkot. De a németeknek meg volt már 1937-ben és ez a könyv magyarázza meg először, hogy jutottak hozzá. Már 1936-ban külföldön is suttogtak arról, hogy Nordennek majdnem 100 százalékos célzóberendezése van. A jelentések szerint a bombázó személyzetnek a megadott sebesség mellett csupán két alapvető kalkulációt kell csinálni. Nevezetesen megadni a irányt és a magasságot. Ennek alapján a megfelelő pillanatban a célzóberendezés önműködően oldotta ki a célra irányzott bombát. Mint említettük az Abhwernek olyan légügyi specialistái dolgoztak az Egyesült Államokban, akik mindent elsőkézből tudtak megszerezni. Ha a német hadvezetőség valamilyen fegyvertitkot akart megtudni. Dr.Pheiffer a legközelebbi nyugatra induló hajóval üzenetet küldött Griedlnek. És nem tudtak olyat kérni, aminek megszerzése a kémcsoportnak lehetetlen lett volna. 1937 júliusában a német légierő egyik fontos beosztású tábornoka Ernst Udet személyesen fordult Canarishoz, vajon meg tudná-e szerezni a Norden és Sperry által kidolgozott célzószerkezetet. Ment az üzenet New Yorkba, de Grieblék első válasza negatív volt. De már szeptemberben egy érdektelennek látszó adatgyűjtemény érkezett az Abwehr hamburgi csoportjához. Ezt egy nem régen beszervezett brooklyni ügynök küldte. A német felderítők hosszasan elidőztek egy furcsa tervrajz felett. Sehogysem értették. Különböző négyszögek és körök voltak a papíron, amiket keresztbe-kasul szaggatott vonalak kötöttek össze, de magyarázat a rajzhoz nem volt. Az új ügynök azonban egy néhány sort firkált papírra,, melyben közölte, hogy a rajz egy olyan embertől származik, aki Norden new yorki kísérleti műhelyében dolgozik és ez az ember hajlandó magyarázattal is szolgálni, ha Németországból egy különleges megbízottat küldenek aki New Yorkban vele találkozik. Ezzel az ügynökkel az összeköttetést azonban a kémközpont egy másik csoportjára bízták, melynek élén egy Joachim Burghardt nevű kapitány állt. Burghardt eddig Nagybritanniára specializálta magát, az Egyesült Államokban csupán egyetlen tartalékban lévő emberük volt egy bizonyos Everett Röder. Ez a Röder is stratégiai fontosságú helyen, Sperry long islandi gyárában dolgozott, de Burghardt mégsem kért tőle adatokat. Most aztán őt is aktivizálták és tagja lett egy új kémvonalnak, ami Ast X néven működött ezután. Az Ast X szervezésére Németországban is új embert jelöltek ki, egy bizonyos Nikolaus Rittert. Ritter eredetileg New Yorkban élt. ahol textilgyára volt. Kissé meglepő volt, hogy őt bízták meg a feladattal, hiszen semilyer. előgyakorlata nem volt sem a repüléstechnikában, sem a kémkedésben. Viszont 10 éves amerikai tartózkodása következtében tökéletesen beszélt angolul és kitűnőek voltak az összeköttetései. Textilüzlete a válság következtében éppen összeomlóban volt és így örömmel fogadta el a megbízást. Nem is tudta pontosan mit kívánnak tőle. A washingtoni katonai atasse szólította fel. hogy térjen haza Németországba és lépjen be a hadseregbe. Nem lévén más kiútja nehéz anyagi helyzetéből, elfogadta az ajánlatot, de ő volt legjobban meglepve amikor közölték vele hazatérte után, hogy a felderítő szolgálatnál fog dolgozni és ő lesz a hamburgi légügyi kémcsoport főnöke. Meglepetése csak fokozódott, és amikor. 1937 júniusában maga Canaris lépett vele összeköttetésbe és megadta az utasításokat. mely szerint feladata az Egyesült Államok repülő iparának megfigyelése lesz. A háború uan Ritter személyesen mesélte el nekem történetét. ..A lélegzetem is elállt és bénultan bámultam magam elé, amikor ezt a felelősségteljes munkát rámbizták. Nem is tudtam mi történik velem. Gondolatban végigfutottam egész amerikai életemet minden örömével és buktatójával együtt. Nehezen tudtam rászánni magam, hogy az ellen az ország ellen forduljak, amit szülőhazámon kívül legjobban szerettem.' Idővel aztán hozzászokott a kémkedés gondolatához és ekkor bátor lépésre szánta el magát, ő maga fog visszautazni az Egyesült Államokba és megszervezi az adatok összegyűjtését. Ezt annál könnyebben tehette, mert ekkor már amerikai állampolgár volt és Németországba is úgy utazott el, hogy az Egyesült Államokba bármikor visszatérhet. Először is Berlinbe ment. hogy fölöttesei engedélyét amerikai útjához megszerezze. Nagy meglepetésére Canaris heves ellenvéleményével találkozott. — ..A Norden féle célzóberendezés a Luftwasfenak elet-halál kérdése. A feladat jelentős kockázattal iar es fölösleges veszélynek tennénk ki a maga személyét, nem is beszelve arról, hogy a maga elfogása teljes amerikai kémhálozat unk leleplezését jelenthetné. rókák = játéka — ,, l-engernagy ur - Válaszolta Ritter. Tiljesen tisztában vagyok a küldetés fontosságával. Éppen ezért alarok én magam utazni. Ismerem az országot, jól beszélek angolt. Emellett olyan rövid ideje állok a német felderítés szolgáltában, hogy az amerikaiak még semmiképp sem tudhatnak rókm. New York-i ügynökeink közül személyesen senki nem isméi valódi nevemet nem tudják, ottani irodám címét nem ismerik. Eőfordulhat, hogy lebukom, de elég óvatos ember vagyok és bízón abban, hogy a feladatot baj nélkül teljesíteni tudom.' Canaris végülis elismerte, hogy Ritternek ninden_adottsága megvan a munkához és hozzájárult Ritter utaksához. Csak azt kötötte ki, hogy nem léphet kapcsolatba serrmiféle hivatalos német személlyel, még a katonai atasséval sen. mert erről a feladatról még az sem tud. Ritter igyekezett útját a lehető legmindennaposabbá tenni. Német cégek megbízást adtak neki, hogy amerikai textilgyárakkal az ő nevükben tárgyaljon. Ez egyúttal lehetővé tette azt is. hogy jelentős összegeket utaltassanak át részére. A National City Bank egyik new york fiókjánál nyitottak számlát Ritter nevén. Bár megvolt amerikai útlevele, mégis helyesebbnek látta, ha saját nevén, de német útlevéllel utazik. Nem sok holmit vitt magával. Két öreg bőröndön kívül csupán egy aktatáska volt nála. mert enélkül egy igazi német üzletember igazán nem jelenhet meg. Ha valami szokatlan egyáltalán volt nála, az egy botba rejthető esernyő volt. Állítólag ezt tekintette szerencse amulettjének, de mint majd később kiderül, egyéb dologra is lehetett használni. Ritter trükkje tehát az volt, hogy önmagának álcázta önmagát. Hisz azelőtt valóban ártatlan kinézésű középosztálybeli üzletember volt. De az egyszerű külső, intelligens, csavaros eszű, gyors döntésekre és gyors cselekvésekre képes embert takart. Nem nézett ki mesterkémnek, pedig az volt a javából. Október I l-én fölszállt Bremenhavenban a Bremen nevű gőzhajóra és hat nappal később megérkezett New Yorkba. Külső szemlélő nem tudta volna megállapítani, hogy az érkezett kéjutazásra vagy üzleti ügyben jön. Kedvesen diskurálgatott a vámhivatal és a bevándorlási hivatal tisztviselőivel, vidáman kószöngetett hordároknak, a taxisofőrnek. Otthon érezte magát. Pedig éppen azon munkálkodott, hogy minél mélyebben hatoljon be ennek az ..otthonnak' titkaiba. Hogyan kezd egy kém a munkájához? A hajóút ideje alatt bőven volt ideje gondolkodni ezen Ritternek főleg azért, mert még meg sem érkezett Amerikába, máris veszélyes helyzetbe került. A Bremen fedélzetén ismerőssel ütközött össze. New York legelterjedtebb németnyelvű napilapja a Staatszeitung,. Ennek egyik riportere régi ismerősként üdvözölte. — ,.Na né, a Ritter kiáltotta harsányan. Hogy az ördögbe kerül maga ide! Hisze úgy hallottam, hogy a légierőknél szolgál. Nem volt kellemes találkozás annál kevésbé, mert Ritter úgy érezte, a riporter hangjában valami gyanakvás féle van. Csak tartalékos vagyok, — válaszolt ugyanolyan hangosan, hiszen »hasképpen ugyebár nem is lehetnék itt. — Persze, persze bólogatott a riporter sokat-sejtető mosollyal. A másik zűr a vámvizsgálatnál történt. A bőröndök iránt nem mutattak különös érdeklődést, de annál jobban felkeltette a figyelmüket a különleges bot-ernyő. Meg is kérték Rittert mutassa meg hogyan működik. ..Ügyes kis szerszám kémek számára’ — mondotta viccesen a vámőr és Ritter vele együtt nevetett a jólsikerült ötleten. A Time Square közelében lévő Taft Hotelban szállt meg és a következő négy napot régi üzletbarátai felkeresésével töltötte. Az álcázás legjobb módja a minél nagyobb feltűnés. ..A német üzletember’a hotelportást kérte meg. hogy vegye át a különböző textiltégektől jövő üzeneteit: olyan hangosan adta meg a címeket a taxisofőrnek, hogy azt a londiner is hallja és főleg minden ingét a Taft szálloda mosodájába küldette le — persze azzal a céllal, hogy a mosoda pecsétje ottmaradjon az ingnyak belső hajtókáján. Fokozatosan építette fel új életét. Egy telefonfülkéből fölhívott egy másik kis hotelt a RiversideDrive-onlévő Irving Arms-ot és szobát foglalt egy bizonyos Alfréd Landing részére. Aztán a Taft szálló levélpapírján egy levelet és egy levelezőlapot írt Landing nevére. A levelezőlapot az Irving Arms Hotelbe küldette, a levelet post restante a főpostára és aztán mikor ezeket felvette és zsebében őrizte már megvoltak az első — igaz, hogy kezdetleges — igazoló-papírjai. A Boweryni egy zálogházban ócska írógépet vásárolt, aztán besétált a pénzügyi negyedbe, és a National City Banknál megnyitotta számláját és bankszéfet bérelt. Összes papírjait útlevelével együtt berakta a széfbe és mikor a bankból kisétált Nikolaus Ritter, a textilgyáros megszűnt létezni. Helyette viszont megszületett Alfréd Landing a német, kém, aki bizalmas adatok összegyűjtésére jött Amerikába. A születés időpontja 1937 október 19-e péntek délután 2 óra volt. Volt még egy kis ideje a mielőtt létrehozza új életének első találkozóját. így tehát néhány, órát a Metropolitan Museumban töltött — miként az minden tisztességes turistától elvárható —. Aztán 5 óra előtt néhány perccel intett egy taxinak. — Legyen szíves, vigyen Brooklynba. 248 Monitor Street. Tudja az utat? — Valahogy majd csak megtalálom. Mikor megérkeztek az öreg. szürke épület elé. Ritter megkérte a soffőrt, hogy várjon, amig a kapu alatt kifüggesztett névjegyzékből megnézi jó helyre jött-e. Aztán mikor visszajött fizetett, majd ismét bement a kapu alá és várt, amíg a taxi eltűnik. Akkor ismét kijött és miután meggyőződött arról, hogy senki sem követi nyomon, gyors léptekkel elment a 262. sz. házig, ahol megnyomta a Heinrich Sohn nevű bérlő csengőgombját. Fenn az emeleten zömök, középkorú ingujjas férfi nyitott ajtóval várta. Sohn úr? Igen én vagyok. Örülök, hogy láthatom magát Pops. Rolandtól hozok üdvözletét. ..Pops és Roland* ezek voltak a találkozó előre megbeszélt fedőnevei. — Csakhogy megjött végre. Már azt hittük, nem vagyunk elég előkelőek magának és sose látjuk. Bevezette Rittert a hosszú előszobán keresztül egy zsúfolt kis fülkébe, kávét hozott és utána elkezdődött g komoly beszélgetés. Megkaptuk a küldeményét Pops — mondotta Ritter —. Es íme személyesen jöttem el, hogy köszönetét mondjak a kitűnő anyagért. HUSZADIK JUBILÁRIS SZÍNIÉ VAD 1977-78 1977 OKTÓBER 16-ÁN VASÁRNAP ESTE 7 ÓRAKOR ÉVADNYITÓ DÍSZELŐADÁS A LAWRENCE PARK COLLEGIATE SZÍNHAZTERMEBEN (Chatsworth Ur.-A venue Rd.-tól a Lawrence-en / blokkra last re) Űxk-.-: . xk:------hk_il-xk..- . --------xk——xk .. ;xk : „x Farkas Zsóka ás Boros Andris KOLOZSVÁRI SZÍNMŰVÉSZEK BEMUTATKOZÓ FELLÉPTÉVEL IRTA: FODOR LÁSZLÓ SZÍNJÁTÉK 3 FELVONÁSBAN RENDEZTE: KERTÉSZ SÁNDOR SZEREPLŐK: Dr.Kulcsár......................KERTÉSZ SÁNDOR Dr.Máthé Anna................SERFŐZŐ ILONA Dr.Bárány Domokos .......PAL0TAY ISTVÁN Dr.Richtig......................K0SÁRY VILMOS Szalay Klotild................SZÉCSI KATÓ Walter Emma...................FARKAS ZSÓKA Varjas István..................BOROS ANDRÁS Ádám bácsi......................TARJÁN ANDRÁS Horváth Kató..................ERDÉLYI RÓZSA Draskóczy Piri................RADVÁNYI ZSUZSI Rudnay Tamás..................BARICZA DEZSŐ HELYÁRAK A FÖLDSZINTEN $8.00 ÉS S7.00, AZ' ERKÉLYEN $6.00 ÁRBAN KAPHATÓK A SZÍNHÁZ TITKÁRI IRODÁJÁBAN, 392 NI (,I KM\!N \VK. TFil.KFOY 789-2443,AHONNAN POSTÁN IS KIKÜLDIK A JEGYEKET VALAMINT AzÁlÖADÁS ELŐTT 1 ÓRÁVAL A PÉNZTÁRNÁL I.AWRF NÍ F P\RK « OI.LKOIATF:. LAWRFNC.F: AVK. »I sT-uim I, Kit. (CHATSWORTH DR.) BŐSÉGES PARKOLÓHELY. teleíonszámunk: 598-3469 n n 0^ CS. JAVÍTÁSOKAT SZAKSZERŰEN BORONDII9 KÉSZÍTÜNK 212 QIIEEH STREET’ W. (University Áve.-tól nyugatra) EZT A KIÁLLÍTÁST LÁTNI KELL! Több mint 300 régi magyar olajfestmény látható Torontóban! Úgyszintén régi magyar fémjeles EZÜST étkészletek, a legnagyobb választék ezüst tálcákban, kerek, ovális, szögletes hal és sütemény tálcák tálak, gyümölcs-kosarak, gyertyatartók, szivardobozok, teáskannák és készletek, dísztárgyak a XIX. század és a századforduló idejéből való ké ziveretű ezüst remekművek. Hétfőtöl-szombatig: 9.30-tol 6 ig. Használja ki ezt a lehe | tőséget és látogasson meg bennünket!
