Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-05 / 647. szám

1977. március 5. * MENORA 11 oldal ÉVELE.II MAGYARORSZÁG Hiába hallgatott oly soká a tudósító, az igazság az, hogy az eredményeket nem lehet el­hallgatni. A dolgozó az elmúlt hónapokban is dolgozott, a Párt az élen járt és a szocia­lizmus épült. Bevezetőben talán a fonto­sabb politikai eseményeket, a­­melyek többnyire a Népsza­badság első oldalán vannak el­rejtve, így elkerülik a hazaiak figyelmét. De az idegenbe sza­kadt hazánkfiai a biztos távol­ból jobban odafigyelnek a hazai jelenlét kockázatai nélkül. a gyerekjáték, a cipők minősé­ge hagyományosan rossz. Gyakran nem kapható szem­üveg az optikusnál, javításuk hónapokba telik. A mezőgaz­dasági gépállomány 15 %-a áll, mert nincs pótalkatrész. Az ünnepek alatt nem volt elég sa­vanyú káposzta, akadozott a fűszerellátás is. ÉLEN JÁRUNK... SZERETET Kádár elvtárs még kará­csony előtt Moszkvában vizi­telt, biztosította a 70 éves Brezsnyevet a magyar dolgo­zók mindent elsöprő szerete­­téről és közölte vele, hogy ránk ezentúl is éppen úgy szá­míthat, mint eddig. Kádár Bécsben is járt egy kis kapita­lista levegőt szívni, Lázár György miniszterelnök pedig Bukarestben mélyítette a ha­gyományos román - magyar barátságot. Kubában magyar tábornoki delegáció tette tisz­teletét és megvitte a jó hírt Castrónak, hogy ha az imperi­alisták sokat okoskodnak, megvillogtatjuk a magyar szo­cialista kardot az Óperenci­­án túl is. Mert nekünk tovább­ra sem közömbös a kubai sza­badság. Diplomáciai vonalon is történtek dolgok az elmúlt hónapokban. Felvettük a hiva­talos kapcsolatot Pápua-Uj­­guineával, Örülnek a fejvadá­szok, hiszen tudják, milyen nemzetközi rangot, súlyt ad egy magyar diplomáciai elis­merés. A legnagyobb siker e­­zen a vonalon mégiscsak az, hogy normalizáltuk kapcsola­tainkat Spanyolországgal. Bi­zonyára előnyösen érződik majd ez a fejlemény a defici­tes magyar külkereskedelmi mérlegen is: vörös zászlókat szállíthatunk a bikaviadalok­hoz. Odahaza úgyis túlterme­lés van belőle, eleget vadítót-' ták vele a dolgozót, most a spanyol bikákon a sor. A csehszlovákiai polgárjogi megmozdulásokkal kapcsolat­ban a magyar értelmiségiek ó­­vatosan viselkedtek. Har­mincötén ugyan levélben azo­nosították magukat a cseh til­takozásokkal, de a döntő több­ség hallgatott. A fő ok az, hogy a csehek által a magyarokból kiváltott legforróbb érzelme­ket is a fagyos közönnyel lehet jellemezni. Másrészt a hazai értelmiségiek nem akarják a mégiscsak sokkal elviselhe­tőbb magyarországi helyzetet meggondolatlan kiállásokkal kockáztatni. A magyaroknak nem kell bizonygatniok, hogy nem lelkesednek a kommu­nista társadalmi rendért és a Szovjetunióért. Az egy személyre eső tö­­ményszesz-fogyasztásban. A dolgozó évente 2500 forintot, nagyjából egy havi fizetését költi alkoholra. A statisztiká­ban a kisdedek is beleérten­dők. A rezsim azzal vigasz­talja magát, hogy nem csak a szeszforgalom, de az idegen­­forgalom is növekszik. Tavaly tízmillió külföldi járt hazánk­ban. Kilenctized részük azon­ban a szomszédos szocialista országokból érkezett. Náluk sokkal rosszabb az élelmezé­si helyzet, ez a magyarázata főként a fellendült szocialista turisztikának. Szalámival megrakodva mennek haza. Azt várják, hogy az idén négy mil­lió magyar megy külföldre, ami alatt az egykori Magyar­­ország tájai és rokonlátogatás értendő elsősorban. Manapság Szabadka, Kassa, vagy Nagy­várad is külföldnek számít, mint tudjuk. ŐRZIK A szocialista vívmányokat, tudniillik. Az őrök közt szere­pel a rendőrségen, titkos rendőrségen, hadseregen kí­vül a Munkásőrség is, amely­nek húszéves fennállását a na­pokban ünnepelte a párt. Az évfordulós ünnepi beszédet Kádár követte el, aki hangoz­tatta, hogy a párt továbbra is vívja a kétfrontos harcot a dogmatikusok, szektások, ál­baloldaliak, revizionisták el­len. Ki ellen nem? — kérdi rezignáltan a dolgozó, aki a termelés frontján harcol most éppen országos munka­verseny keretében, hogy mél­tóképpen megünnepelje azOk­­tóberi Forradalmat. Nem a magyart, hanem az 1917-es o­­roszt. A gazdasági helyzet válto­zatlanul rossz, okolják a kapi­talistákat, a párt is ezt teszi. Tavaly kb. 7 %-os volt az in­fláció ami még tűrhető len­ne, de az ország nagyon el van adósodva. Becslések szerint kb. egy milliárd dollárral tar­tozunk a kapitalistáknak és a kölcsönöket úgy próbálják visszafizetni, hogy közben ú­­jabb kölcsönöket veszünk fel. Másrészt figyelemre méltó az, hogy — tavaly először — a nem kommunista államokkal való kereskedelmi forgalmunk az összforgalom 51 %-át tette ki. A magyar gazdasági élet a­­lapja továbbra is a KGST integráció és Moszkva válto­zatlanul messze a legfonto­sabb kereskedelmi partner. Ez a Nyugat felé orientálódó gazdaságpolitika viszont azt mutatja, hogy felelős helyen vannak normális emberek is, függetlenül attól, hogy mi van ennek a törekvésnek a háta mögött, (a szocialista rend gazdasági erősítése, stb...) Január elején újabb áreme­lések voltak. Felemelték — az elmúlt két évben már hatod­szor — a kávé árát, aztán a konzervekét, 5 %-kal a borét. Továbbra is nagyon sok a tar­tós, vagy átmeneti hiánycikk. Mutatóba néhány közülük: mosógép, szárazelem, lemez­játszó, villamosszerelési cik­kek, gyerekkocsi, bojler. Az ünnepek idején nem volt elég Meghalt Simor Erzsi Romániával — azaz Erdéllyel — igen kor­látozott a kétoldalú idegenfor­galom. A románok betegesen félnek a hazai és erdélyi ma­gyarok közti érintkezéstől és minden eszközzel nehezítik azt. A hazai rezsim pedig nem mer a sarkára állni, mert a végén még a sovinizmus gya­nújába keveredik. Kádérék szó nélkül lenyelik a felvidéki és főleg az erdélyi magyarsággal szemben használt, kommunis­ta alapossággal gyakorolt, hátrányos megkülönbözteté­seket. A magyar határvizsgálat módszerei javultak, gyorsab­bak és civilizáltabbak lettek, főleg a nyugati gyepükön, ahonnan a kemény valuta érke­zik. Ezzel párhuzamosan vagy 80 %-kal növekedett a vám-és devizabflntettek száma. A ha­zai idegenforgalmi ipar bajai csak lassan javulnak. Nincs e­­lég szálloda, a kempingek el­hanyagoltak, gyakran akadozik az ellátás, Újévkor átadták a Várban a 300 szobás Hilton szállodát, de ez csak egy csepp a tengerben. Az egész ország­ban csupán két új szálloda nyí­lik, a tatabányai Árpád szálló és a balatonföldvári Neptun. Szegeden bezárt az elavult, patinás Hungária Szálló, jövő­­- re a margitszigeti nagyszálló “ zár be, de már épül az új. A szállodai árak átlagosan 25 %­­kai emelkedtek. Akik vissza­sírják az átkos feudalizmust, bizonyára örülnek ha hallják: helyreállítják a fertődi Esz­­terházy kastélyt és a visegrá­di fellegvárat is. Azt Ígérik, hogy a Balaton partján az idén nyárra már megjavulnak a köztisztasági állapotok. A tó partját még hó fedi, a Balaton be van fagyva. Illetékesek sze­rint a tavalyi idegenforgalom a várakozások alatt maradt, el­sősorban a nyugati túristák vonatkozásában. A recesszió miatt kevesebben jöttek. JÓL KEZDŐDÖTT... Az újesztendő. Losonczi Pál államelnök szokásos szil­veszteri beszédében elmond­ta, hogy az újévben az élet csak bokáig lesz tejföl, feljebb nem. De akkor már úgyis mindenki mólés volt és amúgy sem fi­gyeltek oda. A rádió és tévé szilveszteri kabaré műsora — szemben a hatvanas évek szellemes és bátorhangú mű­soraival — ezúttal is nagyon gyenge, bátortalan volt. Min­dig ugyanazok csinálják és u­­gyanazt mondják. Azévfordu-MEGÉRKEZTEK SZERKESZTŐSÉGÜNKBE A VILÁGSZENZÁCIÓT kiváltó könyvek MÁSODIK MAGYAR KIADÁSAI!! UTCAI HÁZ | ÁRA: $S*$1 postaköltség | AZONNAL SZÁLLÍTJUK! A KÉT KÖNYV MEGRENDELHETŐ A MENŐSA KÖZPONT! KIADÓHIVATALÁBAN 106 ALMOK AVE. (DOWNSVIEW Ontario - Canada y.i •-.... . »1 jiinif i" »i*i-A KÉT KÖNYV EGYÜTT ( p«*tnWUadgtra( ÁRA: MJOWRVi mm lóján nagy havazások voltak országszerte, akadozott a közlekedés, késtek a vonatok, buszok. Másrészt viszont Borsodban egyesek több sark­vidéki hósármányt láttak. Szó­val hósármány volt, hócsizma viszont nem, mert ezt az idénycikket valamilyen oknál fogva mindig télen vásárolja a dolgozó nagyobb tételben. Hát csoda, ha kifogyott? Az ünne­pekre hazalátogatott a magyar foci három egykori csillaga, Toldi Géza, Sárosi Gyurka és Kocsis Sanyi. Nyugatról. Re­mélem hazai meccsre nem mentek ki, így megmaradtak az illúzióik a magyar labdarú­gásról. A farsang vidáman telt, állt a bál; sokác bál, sváb bál, szlovák bál. Biztosan a magyarok is hálóztak, de az i­­lyen nacionalista ízű társadal­mi hírek jórészt kimaradtak a sajtóból, így csak találgatá­sokra vagyunk utalva. Dörgött a fegyver a határ­ban. Nem az országhatárról van szó, bár ott is dörög az é­­ber határőrök jóvoltából, ha­nem a falu határáról. Tavaly húszmillió dollárt jövedelme­zett a nyugati vadászok hazai lövöldözése. Az urbanizáció feltartóztathatatlan, közölték illetékes helyen. Ezért senkit se érjen meglepetés, ha hallja: Bonyhád, Dunakeszi, Marcali és Siklós várossá lépett elő. Az egriek számára rosszhí­rem van. Nemrég leomlott a Dobó bástya. Négyszáz évig dacolt a törökkel és az idővel. A szocialista fejlődés úgy lát­szik az alapjaiban rázta meg. De ne sirassuk a múltat, te­kintsünk emelt fővel a jövőbe. A Szovjetunióban megkezdő­dött a szocialista országok űr­hajósainak a kiképzése. Ma­gyar is van köztük. Csak aztán majd jó helyen szálljon le, amikor visszatér az űrből, a ;| 80-as években. MÚLIK AZ IDŐ Alighanem ez a fő tanulsága annak a hírnek, hogy most 104 éves hazánk legöregebb polgá­ra, a Győr megyei SinkóLa­­josné. Visszavonultan él, rá már nincsenek hatással a nyu­gati dekadencia olyan újabb je­lei, mint a fiatalok körében ál­talánosan viselt Levy nadrág. A sajtó elpanaszolta, hogy a két-nembeli ifjúság előszere­tettel varrt a Levyre vagy a blúzára amerikai zászlót és o­­lyan politikai felforgató szö­vegeket, hogy ”1 lőve you”, vagy ”How are you?’. Az ille­tékesek szerencsére gyorsan közbeléptek, tilos az angol szöveg. A sajtó arról is pa­naszkodik, hogy a diákok orosz nyelvtudása a kötelező elemi iskolai és középiskolás ok­tatás ellenére is minimális. Hosszú éves tanulás után még a ciril ábcét sem ismerik a ta­nulók. Nem jók a tankönyvek, mentegetőznek az orosz nyelv oktatói. A valóság viszont az, hogy általános közutálat kisér odahaza mindent, ami a Szov­jetunióval akár csak a legla­zább összefüggésben is van. A politikai agymosással a rendszer nem hagyott fel és a halálosan unt, monoton propa­ganda folytatódik. Újévre i­­gérték a 2000 kilowattos solti rádióadó elkészülését, így senkit sem lepett meg, hogy nem készült el a határidőre. A rendszer meg akarja nyerni az ’’étercsatát”, ahogyan a lapok írják. Persze ehhez nem csak erős adótorony, hanem jó mű-Az új Hilton Hotel a Halászbástya felöl nézve, nem illeszkedik szerencsésen a vár hangulatába. tón közlekedési karambol so­rán hatan haltak meg, nemrég Tiszaföldváron heten, amikor egy busz és egy teherautó ösz­­szeütközött. A késő ősszel Szolnokon gázrobbanás döntött romba egy lakóházat: 13 halott. Az szinte említésre is alig ér­demes, hogy leégett a szente­si tévétorony. Végül még egy haláleset: 74 éves korában Pesten elhunyt Simor Erzsi, a régi magyar filmek női fő­szereplője. KÖZLEKEDIK A DOLGOZÓ Átadták a forgalomnak a fő­város második földalatti vona­lát, az észak-déli szakaszt, a Az új földalatti sor is kellene. A hazai rádió­­hallgatók mintegy fele vál­tozatlanul hallgatja a nyugati magyar adásokat. A tévé is népszerű, főleg a nyugatma­gyarországi megyékben, mert ott az osztrák műsor is fogha­tó. • • KÖZBIZ­TONSÁG A sajtó — ellentétben a hosszú évtizedes gyakorlat­tal — az elmúlt években már beszámolt a közbiztonsági problémákról és a súlyosabb bűncselekményekről is. A bí­róságokon ugyan túlnyomó­­részt a szocialista tulajdon el­leni bűntetteket tárgyalják, de gyakran ír a sajtó a rablásról, i betörésről, gyilkosságról is. Csak néhány újabb ügyet em­lítve: nemrég egy ismeretlen fegyveres megpróbálta kira­bolni a Kőbányai úti postahiva­talt. Egy férfi megölte a lányát és utána a vonat alá ugrott. Ta­valy ősszel kéjgyilkosság ál­dozata lett egy nyolcéves bu­dai kislány. Ez a hír heteken át lázban tartotta a lakosságot, szerencsére elfogták a tettest. Sok a súlyos közlekedési bale­set. A XVII. kerületi Pesti ú­egyik állomása Nagyvárad tér és a Deák tér közti, kb. 4 kilométeres távon. Az Üllői úton most már nem jár villamos és kitiltották az autókat egyes belvárosi utcák­ból. Szegeden felavatták az E 5-ös főközlekedési út egy át­épített szakaszát és a szeged­­rókusi felüljárót. Öt és félmil­­liárd forintot költenek a közút­hálózat fejlesztésére. Többek közt tovább épül az M1-es autópálya Komárom és Győr közt, csakúgy mint Bp. és Gö­döllő közt az M 3-as. Hétmil­­liárdot fordítanak a vasút fej­lesztésére, rá is fér, még mindig nagyon elmaradott a vasúti közlekedésünk: lassú, zsúfolt, kényelmetlen. 150 ez­ren dolgoznak a vasútnál, a va­súti közlekedés diesel-moz­donyokra való teljes átállítá­sát 1980-ra Ígérték. Egyelőre még javarészt gőzmozdony húzza a magyar vonatokat. Gyors ütemben fejlődik a gépkocsi állomány. Tavaly másfélmillió gépjármű volt az országban, köztük 600.000 személykocsi, 700.000 motor­­kerékpár. Minden ezer lakos közül 55-nek van autója, első­sorban keletnémet, szovjet, cseh márkák. Nyugati kocsi a­ránylag nagyon kevés van. Az új autókra 3-4-5 évet kell vár­ni. Fejlesztik a benzinkút há­lózatot is. Azon bizony van mit fejleszteni, a szervízhálózat­tal együtt. Aki otthon járt ko­csival, annak ez nem újság. Ha az ember meg is moso­lyogja a rezsim melldöngető bizonyságait, nem vitás, hogy a hazai viszonyok javulnak és lassan civilizáltabbakká, kul­­túráltabbakká, ha úgy tetszik nyugat-európaiabbakká vál­nak. Továbbra is mi vagyunk a legelviselhetőbb barak a szo­cialista lágerben. Január vé­gére elkészült az újAtheneum nyomda a X. kerületben, mo­dern nyugati nyomdagépekkel. Bővítik a szegedi olajmezőt, amely tavaly másfél-millió tonna olajat termelt. (Ennek ellenére, továbbra is 6 millió tonnát exportálunk a Szovjet­­únióból) Óbudán, a Bécsi úton épül a Kandó Kálmán Vil­lamosipari Műszaki Főiskola új épülete. Elkészült a Nagy­várad téren az orvosi e­­gyetem, 24 emeletes, a legma­gasabb a fővárosban. Már folynak benne az előadások. Az ilyen jó híreket szívesen regisztrálja az idegenbe sza­kadt hazánk fia, az is, aki — mint e sorok írója — úgy vé­li, hogy egy szabad rendszer­ben az élet jobb, tartalmasabb lenne és az eredmények na­gyobbak. Más hírek viszont arra emlékeztetnek, hogy a keleti Big Brother ott áll a há­tunk mögött és erősen odafi­gyel mi történik a Duna men­tén. A gyomrot forgatják a saj­tó és a közszereplők Szovjet­uniót az egekbe magasztaló megnyilatkozásai, csakúgy, mint a ’’szovjetkultúra” hazai erőltetése. Vagy fél tucat szovjet kiadású lapot, folyó­iratot nyomnak le a dolgozó torkán, így a Szputnyikot, a Szovjet Irodalmat, a Szovjet­uniót, a Fáklyát és a Lányok, Asszonyok című kiadványt. Egymást érik a szovjet szín­házi művészegyüttesek, a szovjet film-hetek és szovjet könyvhetek, szovjet színdara­bok. Persze a dolgozó már hozzászokott ehhez a pro­paganda hangzavarhoz, és úgy van vele, mint a molnár a ma­lom zúgásával. Már réges-ré­­gen nem hallja. SUGÁR KÁLMÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom