Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-05 / 647. szám

8. oldal MENORA * 1977. március 5. PESZACH IZRAELBEN!!!! Már most jelentkezzen $791 -ért (22-45 napos) visszafelé bárhol megállhat Európában 2-3 hetes groupok már $671 -tői PESZACH MIAMI BEACHENÜ! 10 nap már $519-tól 11 nap már $539-tól 14 nap már $619-tól Repülő, hotel, étkezéssel ,stb.... NAPSÜTÖTTE TENGERPARTON MIAMI BEACH 1 -2-3 hét mór $239-tól ACAPULCO 1-2 hét már $349-tól HAWAII 1-2 hét már $499-tól Aruba-Bahamas-Mexico City-Puerto Vallarta a legnagyobb választékban %iüóvét ^Buclapeóten! TÖLTSE 2 HÉT SZABADSÁGÁT J,00 MAGYARORSZÁGON, Egyesületi csoportár.) HOZASSA KI ROKONAIT BARATAIT ISMERŐSEIT $387-tói 3 héttől 6 hónapos időtartamra Kérjen részletes tájékoztatást UTAZZON BUDAPESTRE, Erdélybe, EURÓPÁBA > “LONDON-BUDAPEST EXPRESSEL” 14-45 napos időtartamra (minden nap indulhat) 10-109 napos időtartamra minden hét végén) (60 napos elővétel szükséges) Kér jen részletes tájékoztatást!!!! APOLLO TRAVEL 651-4102 1500 Bathurst St. 651-4333 ZALÁN MAGDA: nagymamamalackoclik MÁRCIUS 25-TOL JÖN JÖN A VININGROOMBA HARANGOZ! TERI a legnépszerűbb magyar táncdalénekesno ll ...mindenkinek van wLf egy álma... a Woodenplate-ben magtalálja! MINDEN ESTE TÁNC vasárnap is a BALOGH-DUO-val (Balogh Jenő zongoraművész és dobosa) |-i *. _ A Via Crispi Róma belvá­rosában, a Fellini filmjéből világhírűvé lett Via Veneto mellett kanyarodik balra, jobbra, le, föl. Két évet lak­tam a 79-es számú házban, örökké zárt utcai ablakok mö­gött a hőgutában is, hogy a környék mulatói, éttermei, szállodái miatt éjjel-nappal száguldozó autók zajától va­lamiképp meneküljek. De kár­pótlásul télen-nyáron széles­re tárhattam a déli fevésű belső udvarra néző konyha­ajtót, és oleánderek, pálmák illatában, sütő-főző háziasz­­szonyok vidékies neszei, egy középkori falikútacska csobo­gása, egy nyugalomba vonult amerikai hegedűművész futa­mai és egy ismeretlen írógép kopogása közepette verhettem én is a magam masináját. Az idegen írógép valahonnan a fejem felől szólt, nem tud­tam, ki lakik a tető alatt, úgy látszik, nagyon különböző menetrend szerint élhettünk, mert sosem találkoztam össze a lépcsőházban senkivel aki fentről jött, vagy oda kaptatott volna a négyszáz éves lépcső­kön. Egy nap Itáliában szokatla­nul illedelmes-aprót berrent a lépcsőházra nyíló terasz­nak nevezett fűggőfolyosócs­­kám ajtaján a csengő. Mint­hogy ezt az ajtót többnyire akkor is elfelejtettem kulcs­ra zárni, amikor elmentem otthonról, csak kikiabáltam az örök sietségben készülő kéz­irat felől: “Avantil”, befelé. Az ajtó óvatosan nyílott, hogy beeresszen egy félszegen mosolygó negyvenes férfit. — Bocsánat... —kezdte hal­kan a küszöbről, de intettem, jöjjön csak, ha dolgom van is, nem harapok. Beljebb lépett, de szólás helyett csak krákogásra nyi­totta a száját. Én a folyosó túlsó végén, a konyhaablak párkányára tett gépem előtt ültem, ő a gangszerű terasz falának lapult. Olyanok lehet­tünk mint a múlt századi zsá­­nerfestészet kedves motí­vuma, a cserfes szolgáló ab­laka alatt topogó szabadna­pos baka. Ismeretlen látoga­tóm barátságosnak nem mond­ható buzdításomra végül elő­adta, hogy ő lakik felettem, valami baj van a telefonjával, szeretné bejelenteni a hibát az én készülékemről. Feleletként időtakarékosságból máris ki­nyújtottam az ablakon a hosz­­szú pórázon tartott telefont. A hibabejelentő nem sietett felvenni a kagylót. Szomszé­dom fülénél tartott hallgatóval változatlan zavarban köteles­ségből valami párbeszédfélét igyekezett éleszteni, kevés si-A „Male Nude„-ot sem a Penthouse találta fel, mint ez a század elejéről való fotó bizonyítja, kerrel: a helyzet diktálta köz­helyekre éppen csak biccent­­gettem, hümmögtem, cö~ cögtem. Akkor sem éreztem magam szfvenütve, amikor a szomszéd, aki mellettem tá­masztva a falat óhatatlanul rálátott a gépembe fűzött pa­pírosra, megjegyezte: — Látom, maga is filmes. A film hazájában, ahol a kisdiákok is olvasnak forgató­­könyvet, nem volt nagy mű­vészet felismerni, hogy scrip­­tet gépeltem: hosszában ket­téosztott mezőben balra tömött sorok, a leírások, jobb­ra szellősen elpettyegtetett szavak, a dialógus. Mondtam, igen, filmes vagyok, de csak foghegyről, hogy éreztessem bedugult telefoné szomszé­dommal, hogy torkig vagyok a sok római léhűtővel, aki elég ha egyszer dátót't egy utcai forgatást, máris filmes­nek mondja magát. (“Maga i s filmes?’) Aztán továb­bi tüntetésből belesüppedtem a munkámba, hadd lássa, mi­csoda egy virtigliki szakem­berrel van dolga, aki csakúgy szánt egy forgatókönyv olda­lán. Csak akkor hagytam abba a gépelést, amikor a hiba­bejelentő végre felvette a kagylót és szomszédom be­diktálhatta a számát, címét, nevét. — Zapponi — mondta egy megesett leány hangján. A te­lefonos kisasszony nyilván rá­­ripakodott “Hogyan?!”, mert egy újabb krákogás után e­­meltebben megismételte: — Bernardino Zapponi. NYITVA VAGYUNK MINDEN NAP! 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás 923 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artúr és családja Parkoláshoz bejárat, a1 Bedford Roadról ( City Parking) Március 6-án du. 1/ 2 3-kor nagy jelmezes Purimi Ünne­pély, dr. Zágon Zoltán főrabbi rendezésében. Jelmezverseny szép nyereményekkel. Kérjük, hogy szülők és gyermekek jel­mezben jelenjenek meg. Zenei aláfestésről Joe Fine zeneka­ra gondoskodik. (Előzetes jelentés). Márci­us 20-án du. 3:30-kor "Mi­kor egy álom visszatér”, Vér­tes Henrik dal- és zeneszer­ző különleges, hangulatos, ze­nés előadása. Belépődíj ven-Olyan idősebb egyedüálló hölgyet keres magyar zsidó család, aki a családon belül "nagymamái" feladatokat haj­landó betölteni. Két gyermek dolgozó férj és otthonlévő asszony mellé kell a segítség. Önálló lakrész Torontóban a York Mills és Leslie környé­kén. Jelentkezés telefonon a 449-8441 -es számon. Attól tartok, felpattantam. Bernardino Zapponiról a ha­laskofák is tudják Rómában, hogy Federico Fellini állandó forgatókönyv-írója, a Nyolc és fél, a Róma, a Satyrícon, az Amarcord és sok más vi­lágsiker társszerzője. (A Ca­sanováé is, amit éppen most játszanak Torontóban, de ezt akkor, a 60-as évek vége felé még nem sejtettem.) Hát igen, ő is filmes... Szívből kíván­tam, bár lett volna a lábam alatt márványpadló helyett embert beszippantó futóho­mok! Zapponi elintézte dolgát a hibabejelentővel, letette a kagylót, körülményesen kö­szönni kezdte a szívességem, én meg immár az övét mesz­­sze túlszárnyaló zavarban el­hadartam, hogy dehogy is va­gyok filmes, csak fordítok egy forgatókönyvet, kínlódva, mert nem mindig sikerül be­helyettesítenem a magyarul is töröknek hangzó filmes mű­szavakat olaszokkal... — Ó, magyar? — csillant fel Zapponi szeme. — Ismer­tem egy nagyszerű magyar nőt, sajnos a vezetéknevére nem emlékszem, csak Gittá­nak szólította mindenki a bel­városi művésztanyákon, ahol évtizedekig forgolódott. Nem­régiben halt meg, úgy tudom, Izráelben, ahová öreg korára kivándorolt. Sokat jártam va­lamikor hozzá, fényképész szalonja volt a Piazzale Fla­­minián és én imádtam amit csinált. Talán nem sokat tu­dott a mai csodamasinák hasz­nálatáról, technikai fogások­ról, világítási effektusokról, a negatív manipulálhatóságá­ról, de mindent tudott az em­beri lélekről, arc és jellem meg testtartás és jellem kap­csolatáról. Van is otthon né­hány régi fotóm tőle, róluk jobban megismerhető nagy­anyáink kora, mint a legala­posabb szociográfiákból. Örömmel vettem a meghí­vást, hogy egy nap nézzek fel Zapponi stúdiójába (ki­derült, nem lakik felettem, csak dolgozni jár a tetőre húzott, varázsos kilátású tég­lakuckóba), ami másnap be is következett. Miután kelle­mesen el bámészkodtam a szé­­piaszfn hajdani hajadonokon és arszlánokon, felajánlottam, elviszem egy barátnőmhöz, a magyar származású Elisa­­betta Petrihez, aki valami olyasmit művel napjainkban, mint a Zapponi kedves Gitta asszonya a két világháború között: művészi-mesteri tö­kélyre emelte a giccsfotót, a mindenkit mindenáron szép­nek, karcsúnak, szőkének mu­tató portréfényképé s z e t e t. Petriné kliensei között tudja az európai arisztokráciának és más társadalmi krémnek az áraitól nem elájuló tagja­it Valami mindig közbejött, Bernardino Zapponit sosem sikerült elvinnem Petriékhez, pedig többször emlegettük az évek során, akkor is, amikor már mindketten elköltöztünk a Via Crispiről: a forgató­­könyvfró mert kétszer is be­törtek a házmester és kapu­kulcs nélküli középkori bér­házacskába, én mert divatba jővén a régi falak romantiká­ja, a háziúr megduplázta a melyekkel a Playboy a sze­méremdombot soha fel nem fedő korábbi aktfotókat ütötte ki a ringből. Sőt még a Pent­house ennél is forradalmibb­nak kikiáltott male nude-jairól is kiderült, hogy csak szerény epigonjai az öregkori Cé­­zanne-ok és a kék korszak­­beli Picassók idejéből való fotográfiáknak: a Jullian-al­­bumban legalább annyi szá­­zadeleji meztelen urat lehet látni, mint hölgyet! lakbért. Hogy az egyébként felületes kapcsolatunk mégis túlélte az eltávolodást, sőt az én Torontóba településemet is, azt hiszem, éppen a ré­gi fotóknak köszönhetem. A közelmúltban testes, kemény­papírral óvott borítékot hozott Rómából a posta, benne Ber­nardino Zapponinak egy szá­­zadeleji fotókat bemutató al­bumról szóló ismertetésével. Az albumot a párisi André Baudet, a fotográfia hőskorára Bernardino Zaproni a kor szimbólumát látta az ismeretlen fotográfus katonaképén. specializált kiadó publikálta, a válogatást és az összekötő­­szöveget Philippe Jullian­­ra bízta. Zapponi bőven il­lusztrálta recenzióját a kötet anyagából. Meghökkentő ol­vasmány és látvány a cikke. Kiderült belőle, hogy feslett­­nek, elfajzottnak mondott ko­runk semmivel sem rosszabb a tisztességben megőszült nagymamáinkénál! Sőt! 'A majd százéves fotókról ugyan­azok a “forradalmi frontát­törésnek” kikiáltott frontal nude-ok tekintettek reám,, a­Vagyis, mit szépítsük: a nagymama is malackodott. Igaz ugyan, hogy a fülledt bordély-hangulatot idézni vá­gyó képek a mai néző sze­mében inkább gimnasztikái kézikönyvek illusztrációjának tűnnek. Hogy miért? Bernar­dino Zapponi így magyarázza a francia albumról szóló re­cenziója végén: “A női és férfi modellek, a helyzetek, a dekoráció mind arra szol­gált, hogy átforrósítsa a le­vegőt. De a hajdani bűnös, érzéki kihívások mai szemlé­lője észreveszi, hogy a heve­rő selyme olyan csíkos, mint a kis családi panziójáé a ten­gerparton, hogy a buja nő ke­ze kisfia dundi kacsójára em­lékeztet, hogy a háttérben füg­gő kalendárium pont olyan, mint az a régi, ami a mama konyhájában függött, és egy­szerre az egész kép átlénye ­gül. Izgalom helyett neyetési ingert érzel, ég veled szexu­ális feszültség, a néz.ő meg­­botránkozottból megértővé lesz és... ellágyult, a libidó nem tűri a komikumot. Vala­mennyi fotó közlJl úgy érzem a legjellemzőbb a mezítelen katona fotója. Ismeretlen szerző műve. Pucér, fehér, petyhüdt testén hátizsákot’ puskát, tölténytáskát visel, jobbja a szolgálati szabály­zat értelmében a puska tusán, balja előírásos merevséggel az oldalán. Bal, jobb, bal, jobb... Hová, hová, szegény kiskatona? Hol az ellenség, kinek halálát haljad? Mert nem vitás, ilyen szereléssel a ve­reség elkerülhetetlen. Egy korszak, egy rend, az egész Európa szimbóluma ez a kö­telességtudó baka, aki pőrén masírozik belé a feltartóztat­hatatlanul közelítő 1914-be.” dégeknek uzsonnával együtt $1.-. Klub-napok: Kedd, csütör­tök du. 4-től, vasárnap du. 2-től. Öröklakás eladó Torontó központ­jában, szép nagyméretű egy háló­szobás, csendes, tiszta épület­ben, családi okokból. Ideális ké­­nyelemszertö és nyugdíjasok számára is. Érdeklődés 923-2342 telefonszámon Dr. Kelényi Pál NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154

Next

/
Oldalképek
Tartalom