Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-05-28 / 659. szám
Ifi.oldal MENORA * 1977 május 28. /l/íontteáli utáh FELHÍVÁS Práger István, a Mártírok Temploma Hitközségének társelnöke felkéri azokata tagokat akik az 1977 évi tagdíjat még nem fizették be, szíveskedjenek ezen feladatukat rendezni, miután a hitközség számos kötelezettségének csak a tagok támogatásával tudeleget tenni. bán részesülnek bizonyos feltételek betartása mellett. A feltétel, mint tudjuk, a francia nyelv fokozott tanítását jelenti. vánunk mielőbbi teljes gyógyulást. Május 15-Őn dús programban volt részük azoknak, akik részt vettek aGolden AgeClub összejövetelén. A Golden Age Club ez alkalommal tartotta meg évi közgyűlését, amelyen a vezetőség beszámolt az elvégzett munkáról. Ezalkalommal megválasztották az új vezetőséget. A közgyűlés után Fleischer Tibor, a kultúrelnök, humoros előadást tartott. Szellemes anekdotáin és énekszámain jól szórakozott a közönség. U- zsonna után Kovács Tibor társelnök filmvetitéses előadást tartott Angliáról, amin a művészi fényképek és az ahhoz fűzött magyarázatokat nagyon élvezték a jelenlevők. Ez alkalommal búcsúzott el a Golden Age Club-tói, miután Torontóba költözik. A hitközségnek újból gyásza van. Hegedűs György board elnök vesztette el édesapját, Hegedűs Ernőt, aki 88 éves korában rövid szenvedés után hunyt el. Temetése május 6-án volt a Paperman-féle halottasházból. Közreműködött Rabbi Schnürmacher és Kantor Meller. Részvétünket fejezzük ki a családnak. Elhunyt Max Feig rövid betegség után, 66 éves korában. Május 13-án temették Rabbi Schnürmacher közreműködésével a Paperman-féle halottasházból. Gyászolja felesége és egyetlen leánya. Szerkesztőségünk részvétét fejezi ki. A Canadian Jewish Congress ötnapos nagygyűlést tartott a Queen Elizabeth Hotelban, amelyen a kanadai zsidóság problémáit tárgyalták meg, a kanadai zsidó emigrációról és a québeci helyzetről sok szó esett. Felszólalt Quebec miniszterelnöke, René Levesque is, aki megnyugtatta a közönséget, hogy a zsidó privát iskolák továbbra is támogatás-Május 15-én avatta Winkler Menyhért síremlékét felesége Rabbi Werner és Rabbi Schnürmacher közreműködésével. Valamint Adler Miklós avatott sírkövet tavaly elhunyt feleségének, Helénnek. A Concordia University Fine Árts Cinemája tartott filmfesztivált. Ezen az egyik filmet Vadnai Gábor mutatta be, aki most végzi egyetemi tanulmányait a filmszakmában. A bemutatott film nagy sikert aratott. Gabi kedves olvasóink Vadnai Károly és Zsuzsi fia, és Adler-Ágoston Ernő költő és felesége Szera unokája. A másik öröm a családban az, hogy Adlerék június elsején ünnepük 50 éves házassági évfordulójukat. Szerkesztőségünk melegen gratulál az aranylakodalmasoknak. Szívből gratulálunk olvasóinknak Somló Aladárnénak, mint dédmamának, Mr. és Mrs. Otto Zinnernek mint nagyszülőknek és Judy és Harvey Saltzmannak a szülőknek a trónörökös megérkezése alkalmával. A brith mila 18-án csütörtökön volt Rabbi Klein közreműködésével. A kisfiú a Jeremy, Avram, Jirmija neveket kapta. Neveljék fel örömben. Mrs. Margit Prager, a Jewish General Hospital betegje volt, de állapotában örvendetes javulás állt be, s mire e sorok megjelennek reméljük, hogy otthonában lábadozik.KÍSevuot napjain a Mártírok Templomában szép számban jelentek meg a hívek. Schnürmacher Miklós rabbi mellett vendégkántorként N. Deutsch is szerepelt. ^ITleefhivó A MÁRTÍROK temploma hitközségé ezennel szeretettel meghív minden magyarnyelvű zsidót junius 12-Én, vasárnap de'lelott megtartandó MÁRTÍROK EMI ÉKÖHHEPél VRE a templom helyiségében- 3910 Courtray alatt. Az emlekiinnepély rendje: Délelőtt 9 órakor Istentisztelet 10 órakor az emlékünnepély kezdete. Disz-szónok: Dr.Barna Zoltán, a hitközség elnökségi tagja Izrael képviseletében Cvi Caspi főkonzul Izráel együttérzését tolmácsolja. Az ünnepély liturgiái részét vezetik: Rabbi Schnürmacher Miklós és Kántor Frischman William. Gyertyagyújtás: d nőegylet tagjai Zárószó: Hardy Ferenc, a Hitközség elnö'ke Az emlékünnepélyt levezeti: Halmi József, a Hitközség ügyvezető elnöke. Kiadatlan kézirataimat rendezgetem. Nézegetem a régi jegyzetfüzeteimet, amelyeket régen-volt barátok, még éló háziasszonyok őrizgettek. Részint ott porosodtak a padlásokon és a pincékbe zárt ládákban. Valamikor kötetben akartam kiadni, de a végzetesen rohanó időben már belátom: lekéstem erről. A sebesröptű világ még engedélyez annyit, hogy itt közreadjam az érdekesebbjét egyre fogyó életemnek. ...Valami csodálatos muzsikával hulldogál a hó. Olyan sejtelmes suhogás ez, olyan mámorosán elandalító, mintha a mindennapi közönyös, szürke hétköznapokból egy elvarázsolt világba lépne be az ember. Hangulatok, képek és szűztiszta mesék birodalmát hozza elénk a hóesés és hófehér táj megtisztítja a lelket. A gyerekkor színes, örökre felejthetetlen figurái ködlenek elő a hóesés messzi távlatán keresztül és újra elibénk hozza Hófehérkét, kit mesebeli édesanyja ilyen havas éjszakán álmodott életre és Csipkerózsikát, ki száz évig aludta tavaszváró téli álmát, míg egyszer a herceg felébresztette. Láthatatlan égiművészek soha nem látott tájakat festegetnek a jégvirágos ablakokra, s a kandallókból kiparázsló tüzesfény a legszebb aláfestése, rámája, kerete ennek a csodálatos színorgi ának... Egy ilyen téli este volt akkor is, amikor Ady Endre, a legszínesebb lelkű magyar költő papírra álmodta legszebb verseit. Budán, a Délivasút kávéházban ült Ady, szokott törzsasz-Egy ismeretlen Ady-vers története Irta:Székely Molnár Imre tálánál, Krúdy Gyula és Laky- Bakics János huszárkapitány társaságában. Folyt a pezsgő. Ady éppen Párizsban készült, s itt búcsúztatta el azt a kis pénzt, amit majd odakünn a gyomrán megspórol. A égből szitáló, hulldogálással, nagy pelyhekben ereszkedett alá a hó. Szűzi-fehérség öntötte el a tájékot, a siető embereket megpöttyözte ez a fehér égi pihe, ami valami halk, szelíd muzsikával mindegyre sűrűbben hullott. A költő arca egyszerre komorrá változott. Szeméből kifényesedett az ihlet tüze, és álomvilágok szikráztak a tekintetén. Remegő félelem rázta meg a testét és a lélegzete is mintha valami rettenetes belső tusakodás emésztette volna: zihált. Mintha a hóesés fehérló ködén túlról a végtelenség üzenete szállt volna feléje?! Szinte önkívületben vette elő ceruzáját és rótta egymás után a verssorokat. Gyorsan üt, mintha valaki onnan belülről egyre kergette, hajszolta volna. Már elfogyott a papír amit magával hozott, de belőle tovább bugyogtak az újabbnál újabb versek. — Egy keserves szerelmes verset akarok még írni —szólalt meg, adjatok papírt. Szánalmasan magába roskadt alak volt ebben a Április 28-án az Izraeli Kurir bátor, tehetséges, tisztességes és magasigényű szerkesztője tragikus hirtelenséggel örökre itthagyott bennünket. Összeesett az utcán. A nyomdába igyekezett a májusi szám ügyében. Csatába ment, mert magyarnyelvű lapot idegen országban manapság harci elszántság nélkül nem lehet életben tartani. A munka frontján halt hősi halált fáradt szíve nem bírta tovább a terhet. Pedig de nagy szíve volt! Annál talán csak jelleme volt hatalmasabb. A nagy ipari és irodalmi munkaközösségek korában egyedül szerkesztette szedte, állította össze a Kurírt" ő maga volt a lap. Halálával szegényebb lesz a külföldi magyar irodalom. Rezes György meghalt, s vele együtt újságja is. Okos, józan, szókimondó, szellemes és kitűnő irodalmi Ízléssel, s ragyogó stílussal rendelkező újságíró volt. I- mádott élni, rajongott barátaiért, szenvedélyesen szerette választott hazáját, de megmaradt jó magyarnak is. Bársonyos hangja, széles mosolya, önzetlen emberszeretete legott elfeledtette barátaival a bánatot, vagy a nem ritka viszontagságokat. 1912-ben született Aradon; 1950 óta élt Izráelben, s azóta megszakítás nélkül írói és újságírói tevékenységet fejtett ki. Lapja révén intenzív kapcsolatba került sokezer szerteszakadt honfitársával, akiknek a Kurir több volt, mint újság: személyes, hosszú, baráti levélként várták türelmetlenül minden hónapban, Haifától New Havenig. S mindezt magányosan, megalkuvás és anyagi érdek nélkül csinálta. Hitt az emberekben, az írástudók felelősségében és egy boldogabb jövőben. Isten veled Gyuri! Nem felejtünk el. Nyomodba nem léphetünk, de megkísérlünk hűek maradni elveidhez, s közepes tanítványként követni példamutatásodat. Reméljük félárbócon lobognak a zászlók Haifán. Nagy embereknek, ”menscheknek” kijár! Györgyei Klára S^euéí a ózerkeóztoltöz! Ritka élvezetet okozott nekem Egri György vezércikke a Roots-ról, Alex Haileyr: a Gyökerek című könyvéről. A néger fasizmus kifejezést manapság leírni még annak is erkölcsi bátorságra van szüksége, aki ugyanolyan fenntartás nélkül ítéli el a fehér fasizmust is. S mivel a kérdésben valószínűleg lesznek még viták, szeretném a cikkíró védelmében máris megosztani személyes emlékeimet. Négy évet éltem Ghánában, tehát jó közel Gambiához, ahol Mr. Hailey állítólag megtalálta két évszázaddal ezelőtt élő őseit. Nyugodtan állíthatom, hogy Gambiában és Ghánában nagyjából azonos a helyzet. Tehát nincs ghanai nép csak számos törzs van, akik nem is érintkezhetnének egymással az elemi angol (pidgin english vagy esetleg a hansa és akan nyelvek) ismerete nélkül. Nyugat-Afrikában pontosan olyan hülyén húzták meg a határokat, mint pár évtizeddel korábban Trianonban.Hatása is nagyon hasonló. Vannak törzsek amelyek jobban gyűlölik egymást mint románokmagyarok-szlovák ok. Vegyesházasság elképzelhetetlen egy ashanti és egy ewe között. Ha ilyen egy-két nyugaton nevelkedett értelmiségi között mégis előfordul, akkor azok-nem utaznak-de menekülnek Európába vagy Amerikába. Volt egy ghana törzsből származó, nagyon intelligens barátnőm. Ez feleségül ment egy hasonlóan szimpatikus litván származású franciához. Három gyermekük van. Közülük kettőt keresztény, egyet a “gha” tradíciók szerint kereszteltek meg. (Ez egy ősi pogány ritus). Barátnőm testvére viszont egy nigériai fiúhoz ment feleségül. A család elhatározta, hogy kivándorol Amerikába. Húgát ugyanis nem veszik be Nigériában, férjét kiközösítette a családja, mert egy “jorubának” nem lehet megbocsátani, ha “gha” lányt vesz feleségül. Barátnőm férjét viszont mindenhol befogadták, mert fehérnek feketével összeházasodni, azt lehet. Egyetlen olyan esetről tudok, amikor fehér emberek előre figyelmeztettek egy fehér asszonyt, hogy vegyes házassága nem vezethet jóra. A figyelmeztetők a ghanai magyar követség alkalmazottai voltak, ők hittek a fehér felsőbbrendűségben. De még ebben is tévedtek, ez a házasság sikerült. Hadd menjek tovább. Egyszer kirándultunk egy XVII. században épített Aranypart-i várba. Valaha ez volt a portugál rabszolgakereskedelem centruma. Kalauzunk, azt hiszem, akán törzsbeli tisztavérű fekete volt. Mialatt a borzalmas kazamatákon vezetett végig én iszonyodva néztem körül, s a pillanatnyi rémség hatására ezt kérdeztem: hogyan tudnak mosolyogni egy fehérre? Vezetőnk nagyot sóhajtott és ábrándosán mondta: "Szép idők voltak azok, Madame. Akkor még lehetett vagyonokat keresni. De később az angolok betiltották a rabszolgakereskedelmet". Kiderült, hogy a partvidéki törzsek rendszeresen rajtaütöttek az északi “bush” törzseken, a felhajtott árút kitűnő profittal adták el a fehéreknek. Vezetőnk nyilván nem a bush törzsből származott. Ghanai tartózkodásunk alatt természetesen mi is tartottunk “boy-” szolgát, hiszen közundor övezte azokat a fehéreket, akik ezt nem tették. “Még azt a pár centet is sajnálja egy fekete fiútól”. Szóval a mi boy-unk mesélte, hogy anyját miként adták el egy gazdag déli feketének, s ő, mert rabszolgalány fia volt, nem számított teljes jogúnak a családban. Irtózatosan bántak vele. Élete boldog fordulata volt, amikor mi alkalmaztuk. Meg is próbáltunk neki Ghánából való távozásunk előtt állást szerezni. Nem volt könnyű, Akhrában egyre kevesebb európai maradt. De aztán mégis sikerült. A fiút elküldtük új helyére egy, az Egyesült Államok követségén dolgozó amerikai néger diplomata házához. A fiú egy óra múlva visszajött: “Madame, nem mondta, hogy négerekhez küld engem. No way, inkább a csarornában alszom. A nigrók a bőrt is lenyúznák egy szegény ghanai fiúról.” És talán egyszer őszintén V-ollon f-rnt arTnl hnorv ko— pillanatban. Tüzes, diónyi szemei hamuszürkévé változtak, mintha kilobbant volna belőlük a láng. S akkor önkéntelen mozdulattal a kávéház márványasztalára írt le egy verset. Mikor elkészült és elolvasta, nem volt megelégedve vele. Ceruzájával keresztül is húzta a verssorokat. ... Hajnalban elindultak hazafelé. A hó már fehér párnákba bugyolálta az egész tájékot, az utcaseprők fekete körvonalai meredtek ki ebből a sűrű fehérségből. Krúdy Gyula és Ady Endre kocsiba ültek. Laki-Bakics János pedig visszament és leírta Ady szomorú, keserű szerelmes versét és eltette magának. Nem tudni mi volt az oka, hogy Ady Endre miért nem azonosította magát ezzel a versével: — talán keserű lelke a visszautasítás ökölcsapásától megverve így állt bosszút az őt ért megaláztatásért?... Laki-Bakics, a legendás hírű huszárkapitány, a békeidők egyik leggavallérabb embere azonban megőrizte Ady Endrének ezt a nagyszerű versét.Ereklyeként hordta tárcájában és nem is akarta közreadni, nehogy ezzel a halott költő emlékét megcsúfolja... Az ismeretlen Ady-vers fiának, Laki- Bakics Gábornak a birtokába került. A fiatalember szerelmese Ady Endrének, s valami önző féltésből vigyázott erre az Adyversre, nehogy nyilvánosságra kerüljön. Csak hosszas rábeszéléssel sikerült meggyőzni, hogy Ady Endre minden sora ma már közkincs, és pláne egy ilyen versét örök vétek volna titokban tartani! Még a szerelmes percek ellágyuló gyöngeségét is. mert egy-egy ilyen vers közelebb viszi hozzájuk az igazi Ady emberi arcát, amely csak a legszűkebb baráti környezetben nyilatkozott meg olykor-olykor. Na de lássuk a verset. CSOKTUZED OSTORA Üzenem Neked a Vér szavát, Innen csorog le a szivemről lAinden jó, tiszta, igaz és valóság Játékos kedvem gyermekeit Küldöm feléd, hogy szeressenek S benned az anyám csókolgassák. Testőreim pihenni küldöm, Dárdahegyre ma azt szúrják, Ami a legjobban fáj: a hiúság! Lábadhoz nagy fegyvert teszek: Magam vagyok a nagy gyermek. Öleld hát át a büszkeségem... Pihenj rajtuk is és rajtam is, Kínozz, parancsolj csók tüzeddel Es rendeld el keserű szavakkal: Hogy mit csináljak a véremmel Az Ady irodalom kultiválóinak bizonyára sok fejtörést okoz ez a vers, mert minden bizonnyal szeretnék megállapítani, hogy kihez Íródott?! Ki az az asszony, aki az Örökkévalóság kapujában találkozott csak újra a költővel?! Ki lehet, ugyan ki lehet, kihez szólhatott Ady Endrének, ennek a vad. élnivágyó embernek ez a tüzes és mégis alázatos szerelmes versvirága,.., s talán amit idelent elmulasztott, ott. a szebbik világban megértő simogatással öleli magához Ady Endrét, mint egy vergődő, szomorú gyermeket... Lehet, hogy ezt is súgja neki: — Kár volt — miközben csöndesen elsiratják ezt a keserves földi életet. Tényleg csak a hóesés fehérlő kö dében lehet álmodni ilyen sze relmesen szépet... Több mint 25 éve a szakmában KOSHER QUALITY BAKERY Mindenfajta kenyér, sütemény, delicalessen frissen naponta Kitűnő minőség 731-3883 Corner Bourett & Victoria Ave. Az elhunyt Dr.I.HAJDÚ FOGORVOSI gyakorlaltát ( praxisát) átvettem Betegeit tisztelettel várom Dr.REUBEN D. HUBAR FOGORVOS-SZÁJSEBÉSZ 5757 DECELLES AVE. Suite 102 Montreal Tel: 731-0921 vagy 731 -1448 zat is Nyugat-Afrikában. Ritkán bár, de előfordul. Kb. öthat évvel ezelőtt meghalt II. Prempeh, az ashanti törzs főnöke, Kumaziban, a fővárosban 150-200 embert fogtak össze és a temetésen feláldozták őket. Mikor legközelebb, előbb említett barátnőmmel találkoztam, megkérdeztem tőle igaz-e ez a szállongó hír. Persze, mondta ártatlanul. Ez régi szokás. Nem tudtad? De 100-150-nél nem hiszem, hogy több volt. Nézd, az embereket nem lehet olyan gyorsan megváltoztatni, s a legtöbb áldozat úgyis ashanti volt. A cikkírónak tehát igaza van. Afrika népei irtózatos nyomorúságban élnek ma is, 3 gyökerek ide vagy oda, bármely “szabad afrikai” boldogan cserélne bármely amerikai slum-lakó színtestvérével, ha azok hajlandók lennének vele cseréink Lehet, hogy a “gyökértelenség gyökerei” című vezércikk körül még lesz vita. Amit itt elmondottam nem érvnek szántam, hanem csak egynéhány tényt rögzítettem le. H.B. New-Jersey J.REISZ BÉLYEG SZAKÜZLET ALBUMOK, BERAKŐS KÖNYVEK, KATALÓGUSOK Nagy választék * Vétel * Eladás Új cím: 4629 PARK AVE. Új tel 843-7213