Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-05-28 / 659. szám
8. oldal MENORA * 1977 május 28 BARZILAY ISTVÁN folytatás — Minden párt másként akarja, de nem a fegyverforgatást, hanem az országépítést és ez természetes. Kapitalista módra, vagy szocialista rendszerrel, s mindegyik felfogásnak árnyalatai is vannak, egyik baloldalibb, a másik mérsékeltebb, persze, hogy így van, ez a helyes ... egymás között is verekszünk ... Aliza hevesen ingatta a fejét. — Engem csak az egész érdekel, ilyen részletek idegenek a részemre. Smuél tréfára fogta a szót. — Majd, ha megismersz egy fiút, aki tetszeni is fog, átveszed a világnézetét is és vele együtt fogsz verekedni ... — Lekicsinyelsz engem, Meonot hőse — tiltakozott. — önálló vagyok és felnőtt. — Az mindegy, a nők általában a férfiak világnézetét követik. A barátom, akit kiszemeltem a részedre bizonyára meg is fogja követelni... , — Sejtelmes beszéd... — állapította meg Aliza. — Rejtvényt adsz fel nekem, hogy megtaláljak benne egv férfit. Ki az? — A kellő pillanatban meg fog jelenni. De ez lehet három-négy hónap múlva is. Sárgásán fénylő, ízes tyúklevest kanalaztak, omlós húsgombócok úszkáltak benne. Aliza felnevetett két falat között. — Nem fogadok hűséget még rövid időre sem ismeretlen férfinek, akivel össze akarsz hozni. Egyébként ez az első eset, hogy házasságot közvetítenek nekem. — Nem beszéltem házasságról — évődött Smuél —, csak egy férfiről, aki részére kiszemeltelek ... Aliza megint hörpölt a borból. A fejébe szállt, könynyű és jó szédülés-félét érzett. Kellemes volt a környezet, érdekes a mellette ülő férfi és jóízű minden falat, amit a tányérra raktak. — Tiltakozom — kiáltotta felhevülten. — Grinspann nagymama, Smulik áruba bocsát engem. Felajánl egy ismeretlen férfinak s még csak nem is házasság céljából. A társaság nevetett. A tányért újra cserélték, jószagú sólet halmozódott rajta, mellette terebélyes tyúkcombbal. Kissé édes, halványpiros bor került a poharába, Smuél itatta rendületlenül. Vajon mit akar? Az ismeretlen férfi nem is létezik, talán önmagára gondol ? Kár, hogy nős, két gyerekkel. Tennenbaum valóban hasonlít ahhoz a típushoz, amely a kedvére való lenne. Vitek, jó volna, ha levágatnád a szakálladat. Smuélnek nincs szakálla, általában szakállt csak olyan férfiak növesztenek, akik leplezni akarják magukat. Nyílt arcú férfiakat akarok látni, ilyen vidám mosollyal, mint amilyen ennek a Tennenbaumnak van. Azért, ha megcsókolna, elszaladnék tőle is, mint Matitól. Őszitől is el fogok nemsokára futni, mert már elviselhetetlen a tekintete. — Azért nem volna rossz, ha az a férfi a közelben volna — súgta Tennenbaumnak. — Tudniillik én nagyon egyedül vagyok itt, alig van több lakótársam, mint negyven lány és ötven fiú. Ez a sok, nagyon kevés... Smuél komolyan nézett rá. Részvétet látott a tekintetében, s ettől hirtelen sírni való kedve támadt. — Azt hiszem, minden valamire való ember egyedül van. Csak látszatra vagyunk társaslények. Az ember magányos állat. Még akkor is . •. ha nem ... — Nem apátián, anyátlan árva... — egészítette ki Aliza. — Akkor rendben van, ide a látszat-társasélettel. Akármilyen, de szükséges, igaz? — Nem sok ilyen szép lány szaladgál a közelünkben — szólalt meg Smuél, és Aliza megérezte, hogy ezt nem bóknak szánja, hanem személytelen ténymegállapításnak, annyira tárgyilagosnak, hogy szinte sértő volt, érdektelenséget vélt felfedezni benne. — S persze, hogy szép lányokról sokat beszélnek. Mindenki tudni szeretné, hogy kit tüntet ki az érdeklődésével. A falu gyerekei és asszonyai Ősziről pletykálnak és megállapítják, hogy nem vagytok egymáshoz valók. Ezért aztán megnéztelek jól, amint naponta idesietsz és a zongorázásodat is élvezem, eltekintve az újjgyakorlatoktól. — Ha megmondod, hogy pontosan mikor figyeled a játékomat, koncertdarabokkal fogok neked szolgálni — ígérte. — Egyszóval, ritka tünemény egy magadfajta lány ilyen kis helyen. Még csak Eliseváról fecsegnek annyit itt, de ő nem olyan rejtélyes, legfeljebb azt kell találgatni, hogy pillanatnyilag kivel van dolga... — Fuj, undok pletykák — tiltakozott. — Még ha igaz is, akkor sincs senkinek köze hozzá. Eliseva elmúlt tizennyolc éves. S megértem, hogy sok fiú érdeklődik iránta, igazi szépség ... — Nos, jó — bólintott Tennenbaum —, semmi közöm hozzá. Viszont nem is lehet az a lány, akit barátom részére kiszemelek ... Újra töltött a lány poharába. Aliza tányérján megmaradt egy kis sólet, vágyakozva nézte, de képtelen volt hozzányúlni már. Inkább ivott és élvezte a bor-okozta mámort. — Egy távollevő férfivel és borral szédítsz — sóhajtott. — Visszaélsz a magányommal... Milyen ? Magas ? SZAKADÉK Okos? Kit boldogít most a szerelmével? Nem nagyon öreg hozzám? — Tetszeni fog neked, mert hasonlít rám — provokálta. — Szerelmi ügyeiről nem tudok, mert már hoszszabb ideje nem tartózkodik az országban. De már írtam neki rólad ... — Kitalált mese... Az elkerítés meséjével akarsz magad iránt érdeklődést kelteni. Nem igaz, hogy tetszel nekem, csak imponálsz... Mert neki mertél menni az angoloknak... S ezzel a honleányi érzelemmel nem szabad visszaélned... — nevetett idegesen. — Kávét kérek — mondta Sosánának a kérdésére; nagy tálcával jött be, teás és kávés poharak ingadoztak rajta. Tennenbaum is kávét választott, még egy jó pont. Valami izzani kezdett a hétköznapi, lapos beszélgetés mögött. A férfi szavaiban érezte az izzást. Vagy téved? A bor teszi? Végre Grinspann nagymama asztalt bontott. Kár, kért volna még egy adag kávét. Kissé bizonytalanul állt fel az asztalbontásnál. Ha felhajtana még egy-két pohár bort, talán elfelejtené ezt a zavaros valóságot, amelyben Vitek közelsége szolgáltatja a rettegés érzését. De sodródnia kellett kifelé a többiekkel és mosolyogva köszönetét mondani a finom ebédért, tréfásan-komolyan elnézést kérni, ha netán illetlenül viselkedett. — ó, bár a gyermekeimet megtanítanád így viselkedni — nevetett Sosáná. „No nézd, még sikerem is volt náluk” — elmélkedett. S ment együtt a többiekkel, az istálló felé, mert a gazda ilyenkor feji meg a teheneit. A tágas, tiszta és élesen trágyaszagú betonistálló közepén lévő csatornában frissen csörgedezett a víz, ami üdítette a levegőt. Aliza tizenegy tehenet és három lovat számolt ősze. — Náchumról az mondják, hogy nyolctehenes gazda — jegyezte meg. — Ez a három az enyém — mutatta Smuél. — Tegnap, mialatt Chedvával a kórházban voltam, Náchum áthajtotta a barmaimat. Nincs munkásom, s egyedül nehezen boldogulok. Nem is nagyon szabad még megerőltetnem magam, a törött lábam miatt. Ráemelte a szemét a magas és fizikai erőt sugárzó alakra. Kár volna megrokkannia. Amúgyis nehéz élete van ez elhanyagolt Áloni gazdaságban. Chedva szülei nem törődtek vele, mert jobban érdekelte őket a politika, többet tartózkodtak külföldi küldetésben, vagy Jeruzsálemben, mint otthon; két fiuk közül az egyik a jeruzsálemi egyetemen tanult, a másik, aki nemrég szerelt le az angol hadseregből, benősült egy délvidéki szövetkezeti faluba. Smuél, amikor Chedva kedvéért elhagyta a kibucát, olyan feladatot vállalt, amely csak a Herkuleséhez hasonlítható Augiasz király istállójában. Fiatal vállaira vette a gondokat, a kínzó adósságokat, a családalapítást és közben harcos is volt a Pálmáchban. — Nos, akkor segítek neked a teheneidet megfejni. Már lassan kijövök a gyakorlatból, utoljára a háchsárán csináltam ezt. Térdei között a sajtárral, buzgón dolgozott, mellette a másik tehenet Smuél fejte gyors, avatott kézzel, ügyesebben, mint ő maga. A férfi ránevetett: — Nem látszol igazi parasztlánynak. Inkább színésznőnek, aki ezt a szerepet játssza. Aliza sértődötten tiltakozott. — Ezzel megbántottál, mert én igazán őszintén szeretem ezt a környezetet és a munkámat. Semmiféle szerepet nem játszom. Vajon ez igaz? Ráeszmélt, hogy nem él, hanem — igaza van Smuélnek — szerepet játszik, az iskolai növendék szerepét, holott felnőtt asszony, aki tartásdíjat kap az elvált férjétől. Anya, aki eltemette a kisfiát, s becsempészte magát gyermekek közé, diáklánynak. — Egyetlen felnőtt koraérett, menekült gyermekek világában. Persze, hogy Smuél megérzi ezt a megjátszottságot, a hazug életét. — Az igaz lehet — vélte Smuél —, nem is vonom kétségbe. Csakhogy másnak látszol. — Nem idevalónak... — állapította meg Aliza. A telt sajtárral a kezében követte a többieket. A habzó, friss tej nagy bádogkannába került. Zaj volt az istállóban, öten dolgoztak, Sosáná, Náchum, Nicá, Smuél és ő. Náchum begyújtotta a tender motorát és az istálló elé állt vele, Smuél adogatta fel a kannákat; Aliza kezet mosott az udvaron a vízvezetéknél. S Nicát figyelte, amint elköti az istállóból a két és féléves csikót, Sárgát, egy ugrással a hátán terem és már vágtat is ki rajta a vizes udvarról, amely még nem szívta be a délelőtti esőt. — Oh. milyen szépek, mennyire irigylem őket — sóhajtotta utánuk. — A Sárgát is ? — érdeklődött Smuél komolyan. — Hiszen annyira egyek, mintha összenőttek volna. Nicá még nyerget, vagy pokrócot sem tesz a csikóra, a szőrén üli meg. — Megtanulhatnál lovagolni. A mi gyermekeinknek ez a legkedvesebb szórakozása — ajánlotta a férfi. — Előbb kérek majd egy lovacskát Bruria igazgatónőtől — vonta vállát. —Mindenki szívesen engedi át a lovát neked. Én is. nézd meg Foltoskát, a legszebb ló a faluban. Foltoska gyönyörű arabs fajkanca volt, hatodik évében. Két fehér folt tarkította majdnem éjfekete, sötét színét, innen volt a neve. A két folt mozgékony füleit vette körül. Smulik Tennenbaum büszkén vezette ki az istállóból. Nyereg is előkerült, s a gyönyörű állat idegesen csapkodva farkával a legyek után, mellette állt. — Pompás ló ez — dicsekedett Tennenbaum. — Sajnos, nálam sokat kell dolgoznia. De évente szül nekem egy csikót. A hét egy-két napján nincs rá szükségem, lovagolhatsz rajta, a többi gyerekekkel együtt. — Ö, ez nagyon érdekes lesz — válaszolta elpirulva az örömtől. Megsímogatta az állat kecsesen ívelő nyakát. Smuél felsegítette a nyeregbe és körbejárt vele az udvaron; még közönsége is akadt, Sosáná és Grinspann nagymama; várták, hogy Náchum visszajöjjön a tenderrel a „központból”, ahová a tejeskannákat vitte a Tnuva gyűjtőállomására. Az afulai kórházba készültek, Chedvát meglátogatni. Aliza óvatosan ült a lovon s irányította, amikor Smulik elengedte az állatot. Foltoska szabályosan ügetett körbe-körbe, Aliza élvezte a hullámos emelkedéseket a nyeregben. — Ügyes vagy — kiáltotta feléje Sosáná. — Nemsokára te is szőrén fogod megülni... Bátorságot vett magának, s rövidebbre fogta a gyeplőt. Foltoska elégedetten nyerített. Bejárták az udvart. Smuél gondosan szaladt mellette, hogy kéznél legyen, ha baja esne. Megérkezett Náchum, a lovagló-órának is vége volt. Nagybüszkén, egyedül ugrott le a ló hátáról, elutasítva Smulik segítségét. Együtt fog száguldani a falusi gyerekekkel, akik nagy bandában szoktak elviharzani az intézet fala mellett, ki a vádi felé, s aztán az országúton jönnek vissza vágtatva, vészes indiánkiáltozások közepette. Hálásan, lelkendezve mondott köszönetét Tennenbaumnak. — Legközelebb majd Nicá fog tanítani — ígérte Sosáná. — Smuliknak nincs ilyesmire ideje. Aztán őt is felhívták a tenderre, s hazavitték az intézetig. — Nem kellett volna. Miért fogadtam el a pénzt Vitektől? Miért érzem olyan természetesnek, hogy a Sátán tartásdíjat fizessen nekem? Mert kell a pénz. S mert mástól nem kaphatok. Hiszen a gyermekem apja. Becsületes munkával keresi. Az üres tusolóban, a tükörbe nézve vallatta önmagát. Annyi bizonyos, Vitek már nem okozhat neki csalódást, a kapcsolat jellege a napnál is világosabb. Ha a volt szeretőm tömeggyilkos, akkor rám is esik valami a bűneiből. Havi tíz fonttal megterhelhető, kinek ártok vele? A lelkiállapot szempontjából lényegtelen, a könynyebb élet kedvéért pedig jó elfogadni. Slussz. Vetköztettél a szemeddel Vitek, most megláthatnád mennyire megváltoztam. A kislányból termetes asszonyság lettem. A kis Vladek előtt nem volt ilyen gömbölyű a vállam és a mellemnek is más volt a formája. Ha nem tornáznék rendszeresen és nem dolgoznék annyit, mint egy barom, hasam is maradt volna a szülés után. S mit szólnál ezekhez a combokhoz? Langyos viz mosta le róla a szappant: élvezettel dörzsölte magát rózsaszínre a törölközővel. Most aludni megyek, aludni, aludni, mélyen és bután. Nincsenek álmok, hál’Istennek elkerülnek. Ha koromhoz illően, ábrándozó kislány volnék, most álmodozhatnék a fiúról, akit Smulik Tennenbaum Ígért. De Aliza Krakkauer nem ábrándozó természet. Rideg logikával szűri le a következtetéseket csalódásaiból. Palesztina csodálatos ország, a zsidó nép hazája. Mégis, mennyi csalódása volt, amióta ideérkezett. Rozália néni nem engedte Németországba utazni őt és kis barátnőjét, Chánele Perit, azaz Dundikát, akivel Radomban szerették meg egymást. A többi gyermekeket kis csoportokban vitték Németországba, ahonnan aztán lassan-lassan alijjáznak. öt és Dundikát az amerikai katonai misszió repülőgépével Bukarestbe küldte. Tele volt a zsebük ajánlólevéllel és egy new-yorki zsidó tiszt, akivel jiddisül beszéltek a repülőgépen, tíz dollárt is adott nekik, persze elfogadták, menekült, árva gyerekek mindent elfogadnak. Bukarestben is a zsidók dédelgették, támogatták őket és sírtak, amikor elmesélték, milyen borzalmakon mentek keresztül. Dundika mellől lelőtték a szüleit a nácik, amikor át akartak szökni szovjet területre, ő elbújt egy bokorban és aztán keresztények között élt, mint pesztonka, amig Rozália néni kutatócsoportja meg nem találta és Radomba hozta. Dundika azóta hebegve beszél, dadog. Aliza története kevésbé tűnt borzalmasnak, a szörnyűségekben is vannak fokozatok. Négy lány elszökött a munkatáborból és elbújt egy bunkerben, amig jöttek az oroszok, ez volt az egész módosítás, amellyel az elbeszélés különbözött a valóságtól. Aztán hajóra szálltak Konstancában, Isztanbulban pedig hosszú vonat várta őket. Nem hálókocsiban, nem is puhaülésű személyvagonok fülkéiben ültek, hanem tehervagonokban, ahol padokat és pokrócokat helyeztek el és az állomásokon leszálltak a Szochnut megbízottai, hogy ételt hozzanak nekik. Haifára szürke reggelen érkeztek, a keletiesen zsivajgó pályaudvarra, ott kivilágosodásig vártak, amig eljött értük Tirca, Meonot mezőgazdasági intézet titkárnője. Tenderen robogtak be ide, s Tirca előbb megreggeliztette őket az üres étkezőteremben és aztán megmutatta a szép kis szobát, kétágyasat, ahol megkezdheti palesztinai diákéletét, együtt Dundikával. Szép, tágas udvar, köröskörül virágok, ápolt gyepes rész és a középen kosárlabdapálya. Az egyik oldalon a lányok ^internátusa, a másikon a fiuké. Középen hátul húzódnak az iskolaépületek, az étterem, az olvasószoba. S e mögött a gazdasági udvar és a nyolcvan dunám föld, amit a növendékek művelnek meg. Reggel hétkor viszik a diáksereget tenderen, vagy traktorra szerelt platformon a földekre. Fél tízkor jönnek vissza, megmosakodnak, villásreggelit kapnak be és tíz órára megtöltik a tantermeket, kettőkor beözönlenek az étterembe és utána a szobákba pihenni, csoportosan zuhanyoznak a nagy tusolókban, minden emeleten van egy. öttől hétig készülnek a feladatokkal másnapra és aztán vacsora, majd fiuk, lányok együtt az udvaron, vagy a falu kiserdejében csatangolnak. Tízre otthon kell lenni, csak engedéllyel szabad éjfélig kimaradni, ezt a jogot Aliza még egyszer sem gyakorolta. Zongora is van az étteremben, Aliza ezt vette birtokába délutánonként, de nem sokáig, mert Bruria Schiffman igazgatónő, akihez Rozália néni meleg ajánlósorokat írt, megkérte Grinspann nagymamát, engedje meg az új növendéknek, hogy ott zongorázzon, mert az étteremben nagy a zaj, az étkezések között felmossák a kőpadlót, aztán az asztalokat rendezik; Aliza ebéd után azonnal megfürdik és pihenés nélkül siet Meonotba, alig két kilométert kell mennie, s gyakran felveszik a hazafelé tartó gazdák a tenderre, vagy szekérre. A zene miatt aztán mindig estére marad a tanulás, így is tartani tudja magát a jótanulók között, pedig már az első héten áttették a második osztályba, azaz gimnáziumi fogalmak szerint a hatodikba. Aliza tűrhetően megtanult héberül már Radomban, a fülében hamarosan fészket vert ez a nyelv, szerette is a különös zenéjét, a szokatlanságát a négy európai nyelvhez képest, amit gyermekkorától tudott. Most aludni kellene, Vitek eredj el a fejemből. A pénzt eldugja a szekrénybe, az egyik Bukarestben „organizált” ócska ruha zsebébe. A pénz gyógyít, a csalódásokra is gyógyszer, amelyek Palesztinában érték. Szukoti szünetre érkeztek, Tirca elküldte őket kirándulni, hogy megismerjék az országot. A Tnuva sofőrje, Spicig vitte őket teherautón Tel Avivba, Spicig, akinek az igazi neve Spitz Icig, megvendégelte őket útközben és a Bét Háchálucotban rakta le őket, ahol két ágyat kaptak. S reggel elküldte hozzájuk a fiát, Ámoszt, hogy mutassa meg nekik a várost. Kimentek a strandra, még az Ohel színházba is szerzett jegyet és aztán resztvettek egy nagy tüntetésben, az alijját követelték az akkor érkezett menekültekkel együtt, közöttük voltak a boriak, akik KZ-tábori ruhát vettek fel és hátukon viselték a sárga Mágén Dávidot. Jeruzsálembe is átutaztak, sírtak a Nyugati-Falnál és a Kineret partján fejezték be a kirándulást. G. kibucban a nagy, kék tó partján találkozott először vele egykorú palesztinai gyerekekkel és máig úgy érzi, hogy ekkor érte élete legnagyobb csalódása. Szárá, a kibuci intézet hetedik középiskolai osztályának tanárnője hívta meg. A kibuci gyerekek, akik csaknem valamennyien itt születtek a Kineret partján, még nem láttak a véres gálutból menekült lányt. Aliza az érdeklődő arcokat vizsgálgatta; „milyen szép, egészséges gyerekek” — gondolta és rájuk mosolygott. A katedrán ült, Szárá mellett a kibuci iskola egyik osztályában. A gyerekek a székeken, a padok mögött. Az ajtó mellett a falhoz lapulva állt Dundika. Többnyire magasak a kibuci gyerekek, hosszúlábuak és napsütöttek. Meglepően sok közöttük a világoshaju. Az egyik nyúlánk, korabeli lány ovális, bájos arcát, kifejező mandulaszemét hosszabban tanulmányozta, s örömmel fedezte fel arcán az érdeklődés rokontekintetét. A fiuk, mind olyan fajták, mint Máti, akivel a Kineret vizében ismerkedett meg, a munkától, sporttól, szabad élettől izmos karokkal és lábszárakkal, tekintetük nyílt és hajuk furcsa módon nem göndör, hanem általában síma s többnyire keményszálu. folvtatiuk új telefonszámunk: 598-3469 GÓL 1 •• _ - __ CS javításokat szakszerűen R(lRONDU3 készítünk ” innnmiwEEr *. (ttniversitt ne.-tól nyugatra^ B cycle & sports EGÉSZ ONTARIÓBAN O A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelések KERÉKPÁROK 1169 BL00R St > _w, LE 6 - 9718 BWés OYERMEKBUTOROR FELSZERELÉSEK Teljes szobaberendezések vagy egyes darabok Bölcsok, öltöztető’ asztalok, matracok, gyermekkocsik, autáűlések, játékok stb.... Tulajdonos KOMLOS JÁNOS Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. 533-3453 Ml MOST k SIKK? ra clie cppe 388 Eglinton W. Tel: 481-5450 Szabad parkolás a Cast/e Knock Roadon £td RESTAURANT— & —TAVERN ahol megtalálható a régi Nashery hangulat, mert annak két kitűnő vezetője itt nyitotta meg saját MINDENKINEK k SZÁJÍZE SZERINT! Bankettek, Showerek, születésnapok, 20-100 személyig különteremben (Ingyen születésnapi torta) HÁZI PARTYRA VIGYE A KÉSZ MENÜT! > Fekete László és Miiller Tibor 3705 CHESSWOOD PR.PMWNSVIEW* T:635-8093
