Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-05-28 / 659. szám
6. oldal MENORA * 1977 május 28 Valamelyik pesti közlöny tárcarovatában Mikszáth Kálmán ”Az elfelejtett rab” című korrajzán akad meg a tekintetem. Nem tudom, emlékezni tetszenek-e erre a jeles históriára, amelyben a nagy palóc elmeséli, hogy egy hórihorgas felvidéki parasztlegény, mert akkor még földrajzi valóság volt ez a fogalom, szóval egy tót legény, derekán fonott öv, vállán hímzett halina, lábán fehér szíjakkal kunkorodó bocskor, tanúként az ifjú járásbíró elé került. De az ördögbe is, eszmélt rá a legény kilétére a vidéki kiskirály, hiszen ez a parasztocska nem más, mintMacskási István csősze, aki egykoron megzálogolta őt, amiért a kukoricásban vadászott, elkobozta a tölténytartóját is, s úgy meglökte, hogy hanyattesett a földön. No várj csak, jön a bosszú! — Hogy hívnak? — Brana Mihály! — mondotta alázatosan az óriás. A legény tudniillik jócskán megütötte az ölet, volt tán két méter is. — Lépj közelebb. Tanúnak vagy megidézve a Gyurgyik kontra Macskási ügyben, s az eskü szentsége alatt felelsz a föltett kérdésekre. — Igenis, kérem alássan! — hangzott a jámbor válasz. — Nem vagy kapatos? — Nem vagyok. — Jöjj közelebb, lehelj rám. Vrana lehelt egyet. Olyan tiszta szája volt, mint a ma született gyereknek. De mindegy, vesznie kellett. András! — parancsolta be a bíró a hajdút. — Viddleezta részegfickót, hadd aludja ki a mámorát holnap reggelig! Hiába esküdözött mennyreföldre a szegény csősz, nem volt kihez apelláljon, s becsapódott mögötte a tekintetes vármegye fogdájának ajtaja, ami még hagyján lett volna, ha a földi igazságszolgáltatás képviselője víg cimborákkal ki nem rándul egy közeli fürdőhelyre, s ott nagy mulattában három teljes napon át el nem feledkezik Brana Mihályról. Szentséges Isten, a szerencsétlen azóta se nem evett, se nem ivott, tán már el is patkóit szegény feje. Hollá kocsis, fogd be a lovakat, oszt sebes vágtatással be a város-MIKES IMRE: A hajdani palócok és a mai palócok bal Viaszsárgán, forró halántékkal, megroggyanó lábakkal nyitotta ki a zárkát a szórakozott bíró. Élsz-e, Vrana Misó? A csősz vidáman ugrott fel a priccsről, s nemhogy haragudott volna, de még le is hajolt nagy szuszogással és hálásan megcsókolta a bosszúálló kezét, mintha ugyan jótevője lett volna. Mi több, egy hét múlva újra beállított a hivatalba, s fonott kosarat vett elő a hal ina alól. — Egy kis édes szőlőt hoztam a bíró úrnak... A bíró megkóstolta, de neki nem volt édes. Eddig a beszély, amellyel — és sok más hajdani írásokkal — a korunkbeli közlönyök az eltemetett, úri-feudális idők önkényes természetét, fajtalan jogéletét, egyszerű embereinek kiszolgáltatottságát, osztály-társadalmának bitangságát szemléltetik. Tényleg jószerencse, hogy a régi osztálytagolódás megszűnt, mivel ma csak egyetlen osztály létezik, amely könyörtelenül vigyáz arra, hogy rajta kívül több ne lehessen —amint Szolzsenyicinnél olvasom. Mindenesetre, az egykori emberöltők irodalmi karcolatain át visszatekintő szociális elemzést nem lehet kifogásolni, hiszen história est magister vitae, a történelem az élet tanítómestere, s így csak jó, ha híven felidézzük a múltakat. Amelyeknek arculatára a nagy írómesterek hagyatékából tán jobban ráismerhetünk, minta valóságot egyszer eltorzító, másszor tulipirosra kendőző iskolás tudományból. A Vrana Misó kalandjában benne a negyedik rend valahai elnyomottsága, tehetetlensége, arcpírftó alázatossága, sazuralkodó réteg pökhendisége, felelőtlensége, hivalkodó jogállasa a kétkezi magyarral szemben. Bölcs dolog tehát, hogy a hűbéri korszakok e litteráris emlékeit nem engedik elporosodni. Xmbár az olvasóban feltámadhat az a kérdés, hogy ugyan manapság mi történik a Vrana Misókkal, ha szembekerülnek az országló hatalommal? S van-e írói toll, amely a jövendő nemzedékek okulására megörökíti élményeiket. A független alkotói lelkiismeret ugyanis legnagyobb szellemi és eszmei értékeink közé tartozik. A legutóbbi választások kapcsán például a Népszabadság lenyomatta Mikszáth híres életrajzát egy követállftás bonyodalmairól. valamelyik kerületben egy keménykötésfl magyar fellépett jelöltnek a kormánypárti potentáttal szemben, akit persze támogatott a főispán, az alispán, a szolgabírói és jegyzői kar, a teljes megyei apparátus. Viszont az ellenjelölt mellett foglalt állást a közhangulat, s megválasztása elkerülhetetlen lett volna, ha a szavazás előtti napon őt is, korteseit is körül nem fogják a csendőrök. A kapitány a vállára ütött: — Uram, a törvény nevében letartóztatom! — Engem? Letartóztat?... de hát megbolondult Ön? — Még gorombáskodik ia? Emberek, vasalják meg! Hiába tiltakozott, rúgkapált, tombolt, fenyegetőzött, hiába hangoztatta, hogy ő a kerület képviselőjelöltje, szépen megláncolva bé a dutyiba, mert ráismertek, mint egy pénzhamisító banda körözött fejére, nemkülönben korteseire is, mint cinkosaira. Ott töltötték hát az éjjelt meg a rákövetkező napot a szalma pricscsen. Harmadnap aztán megnyílt az altó, s belépett a királyi ügyész — Uraim, ezer bocsánat a karhatalom ügyetlenségéért, amellyel összetévesztette önöket a bankócsinálókkal. I- lyen sajnálatos malheur, felfoghatatlan! Igazán sajnálom... Szóval tisztességtudóan, töredelmesen gráciát kértek tőle a megyei urak. De időközben a mamelukpárt jelöltjét, Bogárdi Jánost már meg is választották honatyának. Valaki egy mandátumot elvesztett, másvalaki pedig e vesztett mandátumot megtalálta, éljen az alkotmányosság! így bontakozik ki a halott prózatörők írásaiból, milyen csalafintaságok, korrupt viszszaélések, a népakaratot megcsúfoló durva hatalmi önkényeskedések adódtak a régi Magyarországon. Szemben a maival, amelyben már hírből sem ismerik az ilyesmit. Xmbár — jegyezhetné meg a kritikus polgári értelem — ámbár hogyan is eshetnék meg hasonló furfang és erőszak, amikor a mai népképviseleti rendszert megalkotó törvényt, 1949 április 17-én, ezzel a Révai József megfogalmazta indokolással léptette életbe az országló uralom: ”A pártversengést közelgő május 15—i választásunkon már nem engedélyezzük többé. Nem azért zúztuk össze a népi demokrácia ellenségeit, hogy most a választásokon mi magunk adjunk új létjogot nekik és udvarias alkotmányosdival valósággal felkérjük őketarra, hogy szíveskedjenek munkásellenes ügyködésüket újból megkezdeni. A képviselőválasztási pluralizmus komédiája egyszer, s mindenkorra befejeződött!” Ahol pedig nincs pluralitás, ott nincs ellenjelölt se, s így nemcsak felesleges, de lehetetlen is az oppozicfóba belefojtani a szót, mivel megcsúfolni jogaiban csak azt lehet, aki és ami létezik. A korunkbeli parlamentarizmus születési bizonyítványa egyben a többhangú, szabad országgyűlés halottas levele lévén, tényleg afféle dolgok többé nem eshetnek meg, mint a nagy palóc idején. De vájjon olyasmi megeshet-e, hogy palócai támadjanak a mai emberöltőnek is. mint támadhattak a múlt emberöltőknek, nagy palócai, akik megírhatják — szemben még az eleven hatalommal is és a nemzeti jövendő világosságára — mindazt, ami történik, elkövetődik, amit a kortársnak átélni adatott, s még adatni fog? Azenciklopédisták a szabadság fogalmát igydefiniálják: Étre libre c est pouvoir choisir! Szabad az, aki választhat! Nos, azt tudomásul kell vennünk, hogy a választás e logikus szabadsága nem mindenütt létezik többé. De ott, ahol nem létezik, vájjon a nagy palócok léteznek-e, akik megírhatják a jelenvalóknak és eljövendöknek, hogy miért nem létezik és hogyan nem létezik?Vagyisha a választás szabadsága sok helyütt el is enyészett már, a lelkiismeret szabadsága, a palócok szabadsága, fáklya az élő és elkövetkező generációk előtt, lobog-e, lobog-e még, loboghat-e tovább? Vájjon lobog-e? S abban a tényben, hogy e kérdésre senki se vár választ, már benne is van a felelet. Néma felelet, de viszont történelmi... teremtsünk es m un ka k ör ülményeket ! a52SZ5Z52bdS2525HSHSHSKS2SZ5J5ES2SJ525JSES25S5?S2S25H52S252525E52S2525E52SZSJS2S2S25ZSa52SZS2S25HS? Szólásszabadság csak a baloldalnak? ENTEBBE és az olaszországi nyomdász-sztrájk Az eset élesen világít rá a jelenlegi olaszországi politikai és kulturális klimátumra és valóban különös „utózengéje” az izráeliek Entebbe-akciójának. A milánói Sonzogno-könyvkiadóvállalat nyomdászai, 24 órás sztrájkot tartottak, mint megírtuk korábban, hogy gátolják, késleltessék a „Kilencvenperc Entebbeben” cimü könyv olasznyelvü kiadását. Indokolás: „...A könyv elviselhetetlenül pártoskodó, goromba, fasiszta szellemű feldicsőitése a cinikus entebbei katonai akciónak, pro-cionista, egészen a fajgyűlöletig...” A sztrájkolók (és felbujtóik) bizonyára azzal számoltak, hogy a húrok, amelyeket megpengettek, — a fekete faj elnyomása, fehér gőg- és erőszakoskodás, a rasszizmus egyenlő a cionizmussal és a többi hasonló jelszó — visszhangra találnak majd. A mértékadó és legnagyobb újságok persze nem így vélekedtek. A hírközlő szervek a szabad vélemény-nyilvánításért szálltak síkra és kijelentették, semmit sem szabad tűrni, amely azt akár a legcsekélyebb mértékben is meg akarná akadályozni. „Szovjet példát” emlegettek és a sztráj kólókat öszszehasonlították Dr. Göbbelsszel és könyv-máglyáival. Csak a „Manifesto” cimü szélsőbaloldali újság, a kommunista disszidensek hivatalos lapja, maradt hű Izráel-ellenes vonalához. Ehhez járult azután, bizonyos vonakodással, a lombardiai nyomdász-szakszervezet szolidaritási nyi latkozata a sztrájkolók mellett, amelyet azonban a központi Szakszervezeti Szövetség azonnal dezavuált. Egy úgynevezett „intellektuális” csoport is megszólalt, kijelentette. hogy a nyomdaipari dolgozóknak is van joguk véleményük hangoztatására és nemcsak tiltakozással, hanem „minden eszközzel, amely a munkásmozgalom rendelkezésére áll”,j vagyis sztrájkokkal. Valamivel később jelentkezett az „Unita”, a kommunista párt hivatalos lapja és egész helyesen úgy vélekedett, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága — vagyis ebben az esetben az entebbei akció, az Entebbe-könyv elleni birálat — soha sem mehet olyan messzire, hogy megtagadja mások véleménynyilvánításának jogát, tehát a könyv szerzőjét és annak kiadóján ét. A vita hevében néhány fontos pont a háttérbe szorult. Elsősorban: a könyv egyáltalán nem felmagasztalása az Entebbe-akclónak, nem lekicsinylése a fekete lakósságnak (ha Amin sértve érzi magát akkori viselkedésének pontos leirása miatt, akkor ez az ő hibája és nem a könyv szerzőjéé); hanem — mint ahogy Giorglo Bocca, egy baloldali újságíró kifejezte — pontos leirása egy rendkívül érdekes katonai missziónak és diplomáciai háttérnek. És mégis, ha valahol és valamikor zsidókról és Izráelről van szó, akkor megszűnik az értelem, meggondolás, saját értékeik és méltóságuk figyelembe vétele, legalább is az olasz bal- és „uj-bal” szektorának egy részében. Még a sztrájk előtt hozta a „Corrlere della Sera” — a legelterjedtebb olasz újság az izráeliek entebbei akciójáról írt könyv első kivonatait, de kötelezve érezte magát, hogy leközölje ugyanakkor egyik legnevesebb külföldi szerkesztője és közelkeleti szakértője nyilatkozatát, miszerint a lap nem azonosítja magát a könyv „egyoldalú” beállítottságával. i i Véleményünk szerint Kanada egyike a legjobb helyeknek, ahol ember élhet és dolgozhat. Nem tökéletes, de az idők változnak és úgy változnak az ember szükségletei és vágyai. Van még sok olyan terület amit tökéletesíthetünk, ha együtt dolgozunk ... munkahelyünk egészségesebb és biztonságosabb körülményei... állásaink minősége ... kollektív szerződések ... a dolgozók részvétele közös problémákban ... érdekeink védése minden igazságtalanság ellen. E célból a kormány kiadott egy új, szélesértelmű javaslatcsoportot: A munkakörülményeket fejleszteni □ Új országos központ, amely biztosítja a munkahelyek egészségi és biztonsági színvonalát □ Egy központ létesítése, amely magasabb életszínvonalat teremt az ország dolgozói számára □ Egy kiterjesztett tanácsadási szerv létesítése □ Önkéntesen elfogadott irányelvek létesítése, melyek elősegítik és biztosítják a jobb gazdasági és szociális együttműködést ,□ Továbbfejlesztett megvédése a szakszervezeten kívülálló dolgozóknak □ Biztonsági és egészségügyi bizottságok, melyben munkásság és vezetőség egyaránt reprezentálva lesz A kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalások színvonalát emelni □ Biztosítása annak, hogy a kollektív szerződések előkészítésében és kivitelezésében az érdekelt felek legszélesebb rétegei vesznek részt. .. ellentétek áthidalása és együttműködés ... jobban centralizált tárgyalások □ A lehető legrövidebb bürokratikus halogatása az elfogadott megállapodások jogi formába való Kanadai dolgozók ... jobb és si * »» ** * , lovoert öntésének ... a panaszok kezelésének fejlesztése □ Fejlettebb egyeztetési eljárások, problémák esetén egy harmadik objektív személy vagy személyek bevonása és fejlettebb döntőbizottság Jobb kapcsolatot teremteni munkásság és vezetőség között □ Az oktatási lehetőségek fejlesztése, a dolgozók szaktudásának javítása és a dolgozók és vezetőség közötti viszony tökéletesítése □ Új felvilágosítási központ a kollektív szerződések megkötésével kapcsolatban További felvilágosítással szolgál levélben: The Honourable John Munro, Minister of Labour, House of Commons, Ottawa. Labour Travail Canada Canada Hon. John Munro, Minister együtt dolgozunk egy eresebb
