Menora Egyenlőség, 1976. október (15. évfolyam, 627. szám)

1976-10-09 / 627. szám

1976. október 9. * MENÓRA 3. oldal GOSZTONYI PETER: II.folytatás Ml TÖRTÉNT EZEKBEN A NAPOKBAN A HATÁR­ŐRSÉGNÉL ? Az ő szerepükről, tevé­kenységükről is hallgatnak a magyarországi krónikák. Egy nemrég gyűjteményükbe ke­rült visszaemlékezésből idé­zünk, amelyben egy, a nyuga­ti határon 1956-ban szolgála­tot teljesítő, tiszti beosztás­ban tevékenykedő tiszthelyet­tes számol be az akkori na­pokról: " Még a nyár folyamán, fő­leg Poznan után a határőrség vezetősége megijedt a várat­lan kibontakozástól. Elkezd­tek udvarolni a sorkatonák­nak, akiknek valóban igen sok okuk volt panaszra. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy a katonák forradalmárok lettek már a nyár folyamán. In­kább csak szabadulni akartak a határőrségtől. Ugyanakkor fiatal, egyetemet végzett tisz­teket is kaptunk, akiket útle­vélkezelőknek osztottak be és akik bizony nem tettek lakatot a szájukra és így továbblázf­­tották a határőrség eleddig szigorú fegyelmét. 1956 októ­berére tehát a testület már nem az volt mint négy évvel e­­lőbb. Főleg az újonnan behí­vott korosztály, a kimondottan munkás és bányász-fiatalok­ból toborzott " kiskatona"( az 1934-es évjárat) okozott gon­dot a vezetőknek. A nyár fo­lyamán ezért magasrangú tisztek jöttek hozzánk a határ­őr-főparancsnokságtól, de a " hibákat" nem sikerült hely­rehozni. Az október 23.-a előtti szombaton ( 20.-án) a mi egy­ségünket és vele együtt az őr­söket is riadóztatták. Minden kimenőt megvontak és teljes felkészültségben vártuk a nagyszámú határsértőt, akik a parancs szerint Nyugat­ra szökve akarták bevonulá­sukat elkerülni. Október 23- án összes személyi fegyvere­inket kicserélték teljesen új géppisztolyokra és más lő­fegyverekre. Estére minden ablakban, a folyosókon stb. állfg felfegyverzett katonák adták az őrséget. Másnap minden lecsendesedett és mi hallgattuk rádión a fejlemé­nyeket. A. százados ezen a napon egy csoport határőr­séggel lefegyverezte az állo­máson levő vasúti rendőrsé­get, akik a forradalom oldalá­ra álltak. Más minden úgy ment, mintha semmi sem történt volna. A forradalom­hoz való csatlakozás akkor történt, amikor mentőautók és teherautók hosszú sora ér­kezett Hegyeshalomra, azzal a hírrel, hogy Bécsben sok gyógyszer van s az mind a " vérző magyarságnak van szánva, csak be kell hogy en­gedjék az országba ! " Ekkor történt a moson magyaróvári vérengzés is s egy orvosok­ból álló küldöttség érkezett hozzánk. A határőrök felso­rakoztak az udvaron, velük szemben a tisztek. A. száza­dos Budapesttel beszélt, s ez­után végignézett a katonákon, akik nem csináltak belőle tit­kot, hogy nem hajlandók ma­gyarokra lőni! A százados tű­nődött egy darabig, utána ki­adta a parancsot, nyissák ki az országba vezető sorompókat. Egyetlen egy tiszt, V. főhad­HONVÉDEK ÉS HONVÉDŐK 1S76-BAN nagy, nem ertett egyet a pa­ranccsal. Ledobta a derék szíját és pisztolyával együtt egyszerűen elfutott. A kato­nák nevettek. A feszültség feloldódott. A százados, akit később megvédtünk a vasúta­­sok bosszújától, megszervez­te a hegyeshalmi nemzetőrsé­get s ez olyan jól műkö­dött, hogy másnap már men­tünk óvárra hűségünket ten­ni az új hatalomra, a város­házára akkor értünk be, ami­kor két külföldi újságíró úgy felkorbácsolta a tömeg han­gulatát, hogy a civilek félre­lökték a tüzér-őrséget és be­nyomultak az épületbe. Az e­­gyik határőrtiszt ( a moson­magyaróvári vérengzés ki­váltója. G. P. megjegyzése), aki ott volt letartóztatva, ki­ugrott az ablakon és szörnyet­halt. Mi nem igen tudtunk tárgyalni óváron, mert ezen a napon nem volt nagyon aján­latos határőr egyenruhában feszíteni a városban. Az üze­netünket viszont a Forradal­mi Bizottság megértette, je­lenik ezésünket elfogadta és ettől kezdve a forradalom vé­géig a határőrség és az új kormány Hegyeshalomnál ki­tűnően együttműködött. ." S MI TÖRTÉNT EGYES VIDÉKI HELYŐRSÉGEKBEN ? Kiskunfélegyházán egy ön­álló tüzérezrednek adott szállást 1956-ben. A parancs­nokság a város főterén lévő volt szállodában nyert elhe­lyezést. A honvédlaktanya a városon kívül épült. Október 23-án a parancsnokság ké­szenlétbe helyezte az ezredet. Ugyanakkor megtiltották a rá­dió hallgatását. Éjfélkor ki­osztották az éles lőszert, s a katonák között elterjedt a hír, jön a háború Jugoszláviával! Amikor azonban megtudták, hogy "Budapesten zavargá­sokra került a sor, amelyek vidékre is átterjedhetnek”, a honvédek elhatározták, ha a civilek ellen viszik őket, nem tüzelnek a népre. Egy volt szociáldemokrata tiszt ezen a hajnalon az egyik legénységi szobában a pesti rádió híre­it ismertette, mások József Attilát szavaltak s volt vala­ki aki Várnai Zseni 1918-ban írt sorait idézte "Ne lőj fi­am, mert én is ott leszek..." Ezen a éjszakán Szeged fe­lől szinte szünet nélkül tar­tott a szovjet csapatok átvo­nulása Budapest felé. A lak­tanyát felsőbb parancsra el­sötétítették. A tisztek igye­keztek másnap a város veze­tőihez a kapcsolatokat megta­lálni. Október 26-án azonban nagy tömeg érkezett a lakta­nya elé. Fegyvert kivántak és a honvédség csatlakozását kö­vetelték. B. alezredes ekkor alkalmi beszédet tartott, a­­melynek során sapkájáról le­tépte az "idegen jelvényt", a vörös csillagot. Gyurkó ve­zérőrnagy, a Duna-Tisza kö­zi III. hadtest parancsnoka, ekkor küldetett magyar va­­dászrepülőket Kiskunfélegy­házára, hogy azok géppuska tűzzel szórják szét a "láza­dókat". A tüzérlaktanya rá­diósai azonban maguk is ér­tesülve az utasításról egy ü­­gyes csellel eltérítették a pi­lótákat. Október 28-án meg­alakult a laktanyában a For­radalmi Tanács, amelyben tisztek, tiszthelyettesek és honvédek foglaltak helyet, ők delegálják a kiskunfélegyházi Forradalmi BizottságbaS.őr­nagyot, aki ugyan nem haj­landó a laktanya fegyvereit a nemzetőrséggel megosztani, de biztosítja város újonnan választott dmokratikus ve­zetőit; a népihadsereg most valóban a nép, azért képez­ték ki őket éi ők készek kö­telességeiket teljesíteni. Az egész fórra dióm időszaka alatt egyetlenpuskalövés nem dördült Kiskufélegyházán, a­­hol a nemzetrség a honvéd­séggel egyut biztosította a közrendet ét a nyugalmat. A paksi horrédek helytállá­sáról több felagyzés van bir­tokunkban. Mvel a jugoszláv határ nem olt messze, a paksi helyőrég eléggé meg volt erősítve egy utász és egy páncélos ezred 56 harc­kocsival. Itt aforradalom el­ső éjszakája aránylag nyugod­tan telt el. Éjéi után azonban riadókészültstgbe helyezték az ezredeket.Másnap hajnal­ban két záízlóalj páncélos megfelelő lövíszegység kísé­retével a statégiailag igen fontos Dunaf'ddvár-i híd vé­delmére indüt. A Sz. alezre­des parancsntksága alatt álló csapatok körtben elterjedt a hír, az ávósol ellen kell a hi­dat biztosftari, mivel azok a levegőbe akarják robbantani a hidat. Nagy \olt a megköny­­nyebbülés, anikor a hídhoz érve látták, logy időközben a dunaföldvári légvédelmi egy­ség katonái rrár birtokba vet­ték a hídfőt és légvédelmi á­­gyúikat is tűzrekész állapot­ba helyezték. A legtöbb kato­na ekkor már vörös csillagos sapkarózsa nélkül járt, voltak olyanok akik már feltűzték a sapkára a nemzeti színeket. A tisztek maguk is előljártak a jó példával. Október 25-én Sz. alezredes őrjáratokat in­dított Dunaföldvárra. A hon­védeket mindenütt szeretet­tel köszöntöttek.Tölük kérdez­tek, mi lesz most, hogy az oroszok is beleavatkoztak a harcokba, vajon a néphadse­reg hová fog állni? K. főhad­nagy válaszolt a civileknek: "Mi magyarok vagyunk, Ma­gyarországon élünk, ez a mi országunk, a nép egyenruhá­ját hordjuk - kell -e még nyíltabb válasz a kérdésre?" Október 24. és 26. kö­zött a paksiak a dunaföldvári légvédelmis tüzérekkel együtt biztosították a Duna-hidat. Mivel a hadtáp nem műkö­dött, a városiaktól kértek és kaptak élelmiszert. Október 27-én a paksi egységet Buda­pestre irányította a Honvédel­mi Minisztérium. Miként más vidéki egységgel, ezzel az ez­redére jű kombinált csoporttal is tervei voltak azoknak akik a történelem kerekét vissza a­­karták fordítani. Szinte dia­dalmenetbe értek a paksi hon­védek páncélosaikkal egye­temben fel Budapestre: fello­bogózott falvakon vonultak ke­resztül, a Kossuth címeres szovjet páncélosokat nem egy helyen éljenező embertömeg várta. Október 30-án - azon a napon, mikor a szovjetek be­ismerték vereségüket és megkezdődött a csapatok ki­vonása a fővárosból - Sz. al­ezredes jelentkezett a buda­pesti katonai körzet parancs­nokánál, Márton ezredesnél, aki a paksiakat beosztotta a főváros köré e napokban kia­lakított védelmi körzetébe. Itt érte őket a november 4-i szovjet támadás, amelynek során a paksi páncélosok a pesti oldalon, a Váci út mel­lékutcáiban az ottani munkás nemzetőrökkel egyetemben vették fel a harcot a támadó vörös csillagos idegen had­sereggel. folyatajuk SÖTÉT JÖVŐ Az "International Institute fór Strategic Studies" szep­tember közepén tartotta meg szokásos évi értekezletét Pá­rizsban. Huszonöt államnak 200 megbízottja vett részt a meg­beszéléseken. Különös társa­ság volt ez: külpolitikai inté­zetek vezetői, magasrangú katonatisztek, hírszerzők, diplomaták, a politikai tudo­mányok egyetemi tanárai, technikai szakértők, a nem­zetközi politikában és a fegy­verkezés kérdésében jártas újságírók. A kép, amely az értekezlet folyamán, mint a "Mene, mé­né, tekel...” figyelmeztetés, kirajzolódott a tárgyalóterem légkörében, a szokottnál is komorabb volt. Szinte érezni lehetett a közeledő atomhábo­rú borzalmainak előszelét. Földünket két óriási prob­léma tartja állandó feszült­ségben. Az egyik a kelet-nyu­gati, a másik a dél-északi el­lentétek fokozódó kiélese­dése. Az első, a kelet-nyugati fe­szültség, a klasszikus hatalmi törekvéseknek és modern ko­runk Ideológiai küzdelmének különös keveréke. A helyzet i­­róniája, hogy amikor a nyuga­ti hatalmak véget vetettek év­százados gyarmatosító politi­kájuknak, a szovjet hatalom egy jottányit sem enged abból az álláspontjából, hogy biz­tonsága érdekében "köte­lessége” kiterjeszteni hatal­mát a szomszédos népekre. Ugyanakkor hallani sem akar a saját területén élő, más nemzetiségű népek független­ségéről. Amikor a 90 kis szigetből álló, alig 60.000 lakosú Seychelles - szigetcsoport ál­lami függetlenségének meg­születését ünnepli, a Szovjet­unió nem hajlandó visszavonni megszálló csapatait a kelet­európai "baráti országokból". A párizsi konferencia résztvevői úgy látták, hogy nem a kelet-nyugati, de a dél­északi ellentétek képezik a közelebbi és nagyobb ve­szélyt. A két szuperhatalom már eddig is annyi atomfegyvert halmozott fel, hogy azok be­vetése - bármelyik részről - az öngyilkossággal lenne e­­gyenlő. Éppen ezért a két szu­perhatalom vezéreinek eset­leges indulatait a józan meg­gondolás fékezi. A dél-északi, vagyis a "szegény és a gazdag" álla­mok viszonyában más a hely­zet. A nyomor nem ismer jó-MMENTES IKK A CSOMAGOK FŰÜGYNOKSEGE Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabad választásra, magyarorszagi címzetteknek. Csehszlovákiából lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE 245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N.Y. 10021 — Phone: LEigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK-RE1CH BEJARAH1545 Second Avenue-rol_ zan meggondolást. Az úgyne­vezett "szegény országok" népeinek cselekedeteit az irigység és a gyűlölet vezérli. Sajnos a gazdag országok minden segítőkészsége hiába­való. A világ egyharmadának minden bősége sem elegendő ahhoz, hogy kétharmad nyo­morát, vagy szegénységét megszüntesse. Különösen ak­­cor nem , ha a segítség ala­mizsna jellegű és nem építi a szegény országok termelő­­képességét. A fejlett ipari országok népei évszázados munkával szerezték meg je­lenlegi, magasfokú, techno­lógiai ismereteiket. Ezt a tu­dást nem lehet néhány éven vagy évtizeden belül "be­oltani" az "elmaradt orszá­gok" népeibe. Még akkor sem, ha ők maguk igyekeznének a­­zokat elsajátítani. Sajnos az esetek nagy többségében ez az igyekezet hiányzik. Ami azonban nem változik, az a gyűlölet a gazdagokkal szemben. Ez a gyűlölet indí­totta el a gerilla-harcokat és a terror-cselekményeket. A most lezajlott párizsi konferencia résztvevői a leg­nagyobb veszélyt abban látták, hogy az atombomba a közeljö­vőben, talán már a 80-as évek elején, a gerillák és a terro­risták kezébe fog kerülni. Az események feltartóztathatat­lanul haladnak ebben az irány­ban. HUNGÁRIÁN MEAT CENTER, Inc. SERTÉS-, MARHAHÚS KÉSZÍTMÉNYEK HÁZI FÜSTÖLT KOLBÁSZFÉLÉK, SZALÁMI ÉS AZ ÖSSZES FINOM FELVÁGOTTAK 1592 SECOND AVE. (82 és 83 utcák közt) NEW YORK, N.Y. 10028. — Tel.: 650-1015 JSSK3S3«3S3W3ö8SS3£SW3C5SXSSSS3SSS3S3S3K3SSSSS3SSt3CMCSS3SSS3S3S3SSS A múlt év szeptemberében az amerikai tudományos világ 2.300 kiemelkedő személyi­­ege memorandumban fordult - ord elnökhöz, hogy korlátoz­za az atomerőművek és a kap­csolatos nukleáris ismeretek kiszállítását külföldre. Ez év elején a nukleáris hatalmak i­­lyen értelmű megegyezést ír­tak alá Bonnban. A kapzsiság azonban hatal­masabb erő, mint a józan meggondolás. A nemzetközi megállapodás ellenére is vi­rágzik a nukleáris üzlet. Az atomerőművek reaktorjaiból egyre több atombomba-gyár­tásra alkalmas plutónium ke­rül ki. Azt mondják, hogy a 80-as évek első felében lega­lább 40 államnak lesz atom­bombája. A Harmadik világ több kormányának és azok közvetítésével a gerilláknak és a terroristáknak is. Földünk nagyon sok pontján magasan lobog a gyűlölet lángja. Indulatos népek köny­­nyen hozzányúlnak bármilyen fegyverhez, amely a kezük ü­­gyébe esik. Akár az atombom­bához is. Ha ez a borzalmas fegyver a terroristák kezébe kerül, a politikai és gazdasá­gi zsarolás hihetetlen mé­reteket ölthet. Nem csoda, ha a párizsi konferencia résztvevői sötét­nek látták az ember legköze­lebbi jövőjét. A.P. JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA Csak a sikernek van sikere Szeretnék találni egy impresszáriót, aki hajlandó meg­valósítani teljesen újszerű ötletemet. Ilyen még nem volt: fesztivált szeretnék rendezni. Az a fesztivál, amelyet én javasolok az impresszárió részére, biztos siker lenne anyagilag és erkölcsileg is. Csaknem kockázat nélküli. Meggyőződésem szerint még az ötödik ismétlésnél is meg lehetne tölteni a termet. Én ugyanis a “Széplélek-bosszantó fesztivál" megrende­zését javasolom. A program a lehető legegyszerűbb lenne. Ismert és népszerű művészek előadnák azokat a dalokat es verseket, amelyek a közöttünk élő “széplelkeket" halálra dühíti. Itt Izráelben egyszerűen elő kellene venni azt a valaha rekordokat elért hanglemezt, amely a hatnapos háború összes dalait tartalmazza és előadni a közönségnek. Miután már rájöttem, hogy az összes ilyen dalok közül az, hogy “Sarm el-Sejk, visszatérünk hozzád másodszor is" bosszantja leg­jobban a széplelkeket, azt két ízben is megismételnénk. A szünetben részleteket olvasnának fel a művészek azok­ból az albumokból, amelyek ezeket az urakat legjobban fel­háborította. Vagyis a legnagyobb nyíltsággal és minden kendőzés nél­kül megjelenne a színen a hencegő, beképzelt, sőt diadal­ittas izráeli. Tudom, hogy vannak körünkben olyanok, akik már az öt­let hallatára is rosszul lesznek. Minden bizonnyal meg­magyarázzák nekünk, hogy ez az a jelenség, amely állí­tólag népszerűtlenné tette az izráelieket a világ közvéle­ménye előtt, mivel a világ — szerintük —, mindig a gyen­gével és az alul lévővel szimpatizál, azzal érez együtt. Ez alkalommal nem élhetek azzal a közhellyel, hogy ennek még a fordítottja sem igaz. Ugyanis pontosan a fordítottja az igaz annak, mint amit el akarnak velünk hitetni. És ezt tények sokasága bizonyítja. Izráel soha, a történelme során nem volt olyan népszerű és megbecsült a világon, mint a hatnapos háború győzelme után. Ez egyébként igaz a világ zsidóságára és a nem-zsi­­dőkra is. Nem véletlen, hogy a hatnapos háború után világ­szerte sokan ismét felfedezték zsidóságukat. Olyanok is, akik már évtizedek óta nem emlékeztek arra, vagy pon­tosabban szólva, nem akartak emlékezni arra, hogy zsidók. A hatnapos háború után egyszerre volt alija is, olyan mértékben, ahogy arra nem is számítottunk. Annak idején a hatnapos háború győzelme hozta meg a szovjet zsidóság felébredését is. És sajnos a fordított­jára is van bizonyíték. Ahogy az átlagos izráeli képe a világban egyre inkább, mint rengeteg bajjal küzdő, vesztes jelenik meg, olyan mértékben emelkedik azoknak a szovjet oléknak a száma, akik lemaradnak már Bécsben és inkább más országokba mennek. Ez szép, vagy nem szép, de megcáfolhatatlan tény, hogy az a népszerű és az a megbecsült a világban, aki maga­biztos és aki sikeres. Mindenki vele akar azonosulni. Sen­ki sem szeret azokkal egy táborba tartozni, akiket sajnál­nak. Bizonyíték erre az “Entebbei-akció" világvisszhangja is. Talán egyes óvatos politikusok igyekeztek megfékezni a nyelvüket, de az utca embere, és legtöbbször a sajtó is, osztatlanul áradozott az irántuk való bámulattól. Lehet, hogy ez nem igazságos, de ez a néhányórás si­keres akció több népszerűséget és szimpátiát hozott Iz­­ráelnek a világban, mint évek szorgalmas és szürke propa­gandája, vagy bármelyik nagy tudósunk komoly felfedezése. Én komolyan azt hiszem, az entebbei akció következ­ménye volt, hogy Hong-Kongban a zsűri “merte” az iz­ráeli lánynak adni a világ szépségkirálynője címet. A világ ezen a téren nem változott a régi rómaiak óta. Róluk mondották el; nem érdekelte őket, hogy a császár jó ember-e, vagy sem, hanem csak az, hogy sikere van-e, szerencséje van-e, vagy a balszerencse üldözi. Ez ma is pontosan így van. Sőt, nem egyszer még a siker sem kell. Elég a látszata is. Az arabok például csúfos ka­tonai vereséget szenvedtek a jom-kipuri háborúban, viszont íz izráeli hadsereg az összes szerencsétlen körülmények ellenére talán legnagyobb győzelmét aratta. A háború után az arabok, mint győztesek viselkedtek, mi izráeliek pedig, mint olyanok, akik vereséget szenvedtek. Ez volt az egyik fő oka, hogy az arabok részvényei felmentek a népszerűség börzéjén, az izráelieké pedig csökkentek. Legyünk objektfvek. Izráel sem gazdagabb, sem erősebb nem lett az entebbei nagysikerű túsz-mentő akció áltál. Ennek ellenére az a kép, amelyet a világ alkot rólunk, órák alatt teljesen megváltozott. Sőt, nem kis mértékben megváltozott még itthon is az önmagunkról alkotott kép. Annak ellenére, hogy ma semmivel sem kevesebb a gon­dunk és bajunk, mint júniusban volt, mégis magabiztosab­bak vagyunk, feljebb hordjuk a fejünket. Ettől a visszatért magabiztosságtól óva intenek a “szép­­lelkek" minket. Ez az, ami annyira nem tetszik nekik. Holott a visszatért önbizalom értéke arannyal fel nem mér­hető. Márcsak ezért is érdemes külön fesztivált rendezni a széplelkek dühítésére. Ha masert nem, mert az is emeli a “morált". Erre pedig nagy szükségünk van. 8 NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE LEGNAGYOBB MAGYAR HENTESÁRU ÜZLETE YORKVILLE PACKING H0üSECo 1560 SECOND AVE. . (212) 628-5147 (81 »te. sarok) NEW YORK V Hatalmas árúbóséggel, előzékeny kiszolgálássá! ja falainkat szerető vásárlóközönséget varia a

Next

/
Oldalképek
Tartalom