Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)
1976-02-28 / 596. szám
8. oldal MENÓRA * 1916, február 28. KOVÁCS DENES: örömmel értesítjük ■ ■ m Az első napokban terepszemlét tartott. Még mosolygott, szívesen fogadta el anyám vendégszeretetét, örömmel beszélgetett, külön e célra kiöltöztetett nővéremmel. A Stefániaúti lakás a régi fényében pompázott. Edgár egy Hitler nevű politikusról tartott hosszú előadást. Anyám — bár bevallani nem merte — érezte, hogy hiábavaló nővérem megejtő szépségében reménykednie. A testvérem, mint mindig, kíméletlenül őszinte volt, szókimondó és csípősnyelvű. Gúnyolódott a nácikon, szúrós megjegyzéseket tett a német töltőtollaira, szögletes cipőire és határidőnaptárára. Edgár néhány napi szemlélődés után tisztában volt a helyzettel. Ekkor egy vaskos németnyelvű ultimátumot nyújtott át szüleimnek azzal, hogy azt vagy mindketten aláírják, vagy csődbe kergeti őket. Sok évvel később kezembe került ez az írás. Számunkra, egyetlen pozitív pontja az volt, hogy Gerster — bizonyos korlátolt és leszorított összegekkel — hajlandó volt kifizetni a többi csekélyszámú hitelezőt. Ez a pont talán nyolc-tiz sorból állt. A többi sokszáz sorban szüleim kötelezték magukat mindenre. A cégünk persze csak Gersternél vásárolhatott olyan áron és minőségben, amit ó szabott meg. Az irodában helyet kellett kapnia egy állandó ellenőrének, akinek a tevékenységét ugyancsak apámnak kellett fizetnie. Az ultimátum előírta a könyvvezetés és adóbevallás mikéntjé*. a bélyegköltségek határát, a háztartási kiadásokat, fillérre kiszámítva, hogy mennyi adható ki abból az én iskoláztatásomra és apám szivarjaira. Ilyen szerződést aláírni eszielenség volt. Gerster Gellértszállóbeli szobájában idegesen szivta egyik cigarettát a másik után és titkárnőjének három-négyféle másmilyen, kedvezőbb feltételű szerződést is diktált, felkészülve arra, hogy szüleim nem hajtják önként nyaktiló alá a fejüket. Leginkább attól tartott, hogy — mint annyi más kereskedő, — apám vállalni fogja a csődöt, anyám nevére íratja az üzletet és így, kibújva a felelősség alól, még becsületes is maradhat, amennyiben írás nélkül akkor és annyit fizet vissza hitelezőjének, amennyit tud. Hogy a dolog nem így történt, annak több oka is volt. Azzal a ténnyel, hogy Gerster anyám aláírásához is ragaszkodott, apámból egyszerre megdorgált iskolásfiú lett, aki valami nagy rosszat csinált, anyám pedig egy süllyedő hajót megmenteni készülő üzletasszony parancsnoki jelmezében léphet a fedélzetre. „Csőd! Csőd! Csőőőd!" — ezekkel a hisztérikus kiáltásokkal telt meg a lakásunk. Anyám kétségbeesett kirohanásai, éjszakai jelenetei engem is megrémítettek, az érthetetlen szónak szégyenbélyegét éreztem égni a homlokomon és attól féltem, hogy az iskolában ujjal fognak mutogatni rám, a „Csőd Fiára“. Anyámnak üzletről fogalma sem volt. Eddig csak a pénz kiadásához értett és gazdasági egyensúlyt még háztartásában sem tudott tartani. Most persze — mig mielőtt aláírták volna az esztelen szerződést, — minden átmenet nélkül vadul takarékoskodni kezdtünk. Anyám elbocsátotta a cselédséget, lezárta a lakás egy részét és a gyerekszobában, mely egyedül volt fűtve, aludtunk, tanultam, tárgyaljak és ettük bús ábrázattal a lencsefőzelékeket és krumplilevese!'st. Apám elkeseredett arccal üldögélt a gyerekszoba kályhája mellett. Ha nagy ritkán megszólalt, csak azt ismételgette: „Én fejjel a Dunának megyek!...“ Szüleimnek volt néhány jóbarátja, akik kézzel-lábban lebeszélték őket a Gersterrel való egyezségről, Anyám már-már hajlott volt erre, ekkor azonban porondra lépett Laci bácsi. Gerster a Gellért-szálló halijában kissé értetlenül vizsgálta a rendkívül elegáns, kitűnő németséggel beszélő urat. Amikor bejelentették neki, hogy anyám bátyja óhajt vele beszélni, méghozzá életbevágó ügyben, — síró, könyörgő rokonra volt felkészülve. A fordulat még őt is meglephette. Laci bácsi hűvös tárgyilagossággal üzletet ajánlott fel neki. Hajlandónak mutatkozott húgát rábeszélni a kedvezőtlen szerződés aláírására, ha ellenértékűi a német gyáros kinevezi őt vállalati jogtanácsosának. E rideg tényt persze az üzleti életben is szokásos diplomáciai nyelv ezüstpapírjába csomagolta. Edgár azonban pontosan tudta, miről van szó. Ó maga is a kíméletlen üzletemberek fajtájából volt faragva. Laci bácsi akkor már igen jól keresett, befutott ügyvéd volt és a havi tiszteletdíj és évi LESLIE 6. ARVAY NOTARY PUBLIC INCOME TAX 456 BLOOR ST. WEST, TORONTO, Ont. M5S 1X8 Telefon 531-5308 — 431-5627 költségmegtérítés, amit a német cégtől várhatott, csak egy csepp volt jövedelme tengerében. De ő még ezért a cseppért is gátlás nélkül és elegánsan bocsátotta árúba húgát, és talán ez, a lépése is bizonyos menekülést jelentett a zsidó származásból a német náci kapcsolatok felé. Anyámmal könnyű dolga volt. Mint életmentő jó testvér jelent meg a színen, aki eljött hozzánk, hogy felajánlja nagy tudását, jogi képességeit. Anyám, akinek bátyja mindig imponált, — rendkívül hálás volt az ügyvédi tevékenységért, amelyért László a szüleimtől nem is kért külön fizetséget. A szerződést gyorsan aláírták. Apámnak nem volt beleszólása semmibe. Őt akkor és attól kezdve sajnálkozó kézlegyintéssel intézték el: „Ugyan, Róbert!“ Az üzlet meglékelt bárkáját már alig lehetett a felszínen tartani. Csupán Gerster és Laci bácsi számára jövedelmezett. Mi egyre kisebb és szerényebb lakásokba költöztünk. Egyetlen ruhámnak lassan kikopott a feneke. A malacperselyben már sohsem volt aprópénz. Ha mégis moziba akartám menni, el kellett adnom egy-egy kedves könyvemet. Budapest a hangosfilm lázában élt, a város önfeledten énekelte: „Zwei Herzen im dreiviertel Takt.... 13. Tönkremenésünk nekem csak könnyítéseket hozott. Meglazultak az anyai gyeplők. Anyám üzletasszony lett: korán kelt, elment apámmal az irodába, csak este tért haza. A nevelőnők és cselédség helyett csak egy kedélyes mindenes maradt a háznál. A Stefánia-úti villát apám eladta, egyre kisebb lakásokba költöztünk. Még ottmaradtunk a villák negyedében, de már megfeleltek a bérházak is. Legértékesebb képeinket, szőnyegeinket anyám eladta, de még így is maradt rengeteg bútorunk, amelyek felesleges, nagyképű méreteikkel csak nehezen találtak helyet maguknak a szűkebb szobákban. Én örültem az állandó változatosságnak, szerettem a stráfkocsisok vidám fütyülését, a harsány Hó-rukk! Fogd weg-kiáltásokat; túlzsúfolt lakásaink meghittebb sarkait, s különösen azt, hogy — bár nem volt szalonunk és dohányzónk —, de nővéremnek is, nekem is végre kicsi, de külön hálószobánk lett. A Bencésekhez az öt tantárgyból való bukás után már nem lehetett visszamenni. Anyám, bár most lett volna rá oka, nem ért rá tragédiát kavarni. Nem is engem, hanem meglepő módon az iskolát és a tanárokat szidta. „Alávalók!“ — sziszegte és ezzel az ügyet elintézve, nyomban beíratott a közeli felső kereskedelmi iskolába. Ezt hat évvel előbb is megtehette volna, megtakarítva nekem a nagy kamaszkori válságot, a Bencéseknek bosszúságot, apámnak lelki szomorúságot és az üzletnek anyagi kárt. Boldogan adtam el az ócskapiacon sújtásos egyenruhámat, a tollas Bocskai sapkát és gimnáziumi tankönyveimet, s mint újdonsült milliomos, azonnal megvettem magamnak az első hosszúnadrágot és egy panama kalapot, amely ugyan erősen lötyögött kis kobakomon, de nagy füleim szerencsére fenntartották a szemrecsúszástól. így felszerelve indultam neki a balatoni nyaralásnak. Minden nyáron Balatonszemesre, a Zámory-féle diáknyaraltatási intézetbe küldtek, ahol — a prospektus szerint — „Mindenkorú gyermek üdültetését, középiskolai tanárok felügyelete mellett, jutányos áron elvállaljuk. Napi ötszöri bőséges étkezés, szép szobák, saját strand, sportlehetőségek,■ ping-pong. Bukott egyéneket pótvizsgára szavatoltan előkészítünk.“ De nekem most nem volt szükségem pótvizsgára, bár nagyon Is bukott egyén voltam. Két hónapig szabad voltam, mint a madár. A hosszúnadrág és a panamakalap különös önbizalmat kölcsönzött nekem, és talán ez bátorított fel arra is, hogy beszélgetni kezdjek Paulával. Paula gyönyörű volt és felnőtt. Tanítóképezdébe járt, húszesztendős volt, szőke és szemüveges. Az orra talán kissé túl hegyes volt, az „sz“ betűket néha, ha izgatott volt, „f‘-nek ejtette, de ha bronzbarna karjára, vagy lábára tekintettem, azonnal elpirultam. A lányokkal addig még itt, a nyaralóban sem mertem szóbaállni. Egy-egy fitos orr, vagy érettebb bakfismell ugyan izgatta álmaimat, de ha valamelyikkel egyedül maradtam, úgy képzeltem, hogy csak nagyon okos dolgokat szabad mondanom. És mivel ilyesmi nem jutott eszembe, én zavartan, a kislány megvetően hallgatott és örültünk, ha jött valaki, vagy vacsorára szólt a kolomp. Paula más volt. Nyaranta a Zámory üdülőben felügyelt a gyerekekre, hogy a pénzt hazaküldje tüdőbajos özvegy édesanyjának. Mint egy Jókai, vagy Dickens regény szegény, szerény, szorgalmas és ártatlan hajadona lépett elém. Mi, kicsik, vagy nagyok, a tanárokat és felügyelőket bácsiztuk, néniztük. Paula is Paula néni volt nekem is. De vele mindenről tudtam és mertem beszélni. Anyámról és nővéremről, a Bencésekről, diákköri bűneimről, jövő ábrándjaimról. Bevallottam neki azt is, hogy megváltoztattam elhatározásomat, — érettségi után nem papnak megyek, hanem költőnek, hogy elvehessem feleségül azt, akit szeretek. És olyan áhítattal néztem Paula nénire, hogy a panamakalap mégis lecsúszott a szememre. De ő nem nevetett ki, hanem levette a nagy kalapot és megsímogatta a fejemet. Paula néni nagyon vallásos volt. A bencés szokás velem is elmondatta az esti imát és havonta egyszer gyónni, vasárnaponként pedig misére hajtott. A kis szemesi kápolnában elnéztem az imába merülő Paulát. A színes templomablak különös fénnyel glóriát vont szőke haja köré. Egyik este, vacsora után csónakázni hivott. — Fereti a teliholdat, Dénefke? — kérdezte. Hangjában balatoni sellők csábítása bújkált. Az augusztusi hőség éjszakára sem hozott enyhülést. A tintakék tavon taraj se mozdult és élesen tükrözte vissza az égnek a csillagokat s a kaján, teltképű Holdat. Terpeszkedő nyugalom ült a tájon. Csak messzi, a Badacsony kripta-alakú hegye felett függött fekete folt és valamelyik füredi halászcsárdából szállt a vizen a cigánymuzsika: „Hajlik a jegenye, fodros a levele...“ Teljes erővel eveztem. Vékonyka, naptól kormozott karomon megfeszültek az izmok, nagyon erősnek, nagyon felnőttnek, nagyon boldognak éreztem magamat. Szemközt a kormánynál Paula kereken mosolygott, mint a Hold. Mélyen a tóban megálltunk. A lomha csónak alig himbálózott. Paula, változatlan mosollyal felállt, természetes mozdulattal dobta le magáról fürdőruháját, a sápadt fény átölelte izmost testét és megsímogatta pici, kerek melleit. Moccanni sem tudtam, csak szomjasan bámultam a tüneményt, a Balaton Hableányát. A Hableány precíz mozdulattal az ülésre helyezte a szemüvegét, intett és a hűs vízbe dobta magát. Én nem mertem követni, csak hallgattam úszásának zaját, „Jaj, de jó!“-kiáltásait, lihegését. Kacagva tért vissza és egyetlen ugrással a csónakba vetette magát. Forró, lázas testemet hideg ölelése úgy fonta körül, mint egy hidegvizes borogatás. Az első hosszúnadrág, az első szalmakalap után az első csók! Tudtam, ez az igazi. A felnőtt szerelem! Kíváncsian vártam a csodát. Paula anyásán két kezébe fogta a fejemet, de csókja kemény volt, követelő, következetes és éles, mint a sebész kése. Paula egyre követelóbb lett, én egyre tanácstalanabb. A helyzetet az a Badacsony fölötti fekete folt oldotta fel. A víz és az ég csendjét villám hasította ketté s lassú, mély, brummogó, haragos dörgés. A forróság mélyéből jeges szél tört elő. A hirtelen született hullám olyan dühösen lökte oldalba csónakunkat, hogy Paula ijedten engedte el a nyakamat és komikusán a ladik fenekére huppant. — Fietni kell haza, Dénefke! — mondta. A parton már szóltak a figyelmeztető viharágyúk. Igenis, Paula néni... — válaszoltam engedelmesen és megkönnyebbülve ragadtam meg az evezőket. A zápor csak a part közelében kapott el minket. Paula megfogta a kezemet s vizesen, vacogva, kacagva futottunk haza. A Bencések „Mélyvize“ után a kereskedelmi sekély úsztatójában fölényesen lubickoltam. Az elsők között voltam, pedig alig tanultam valamit. A délutánjaim szabadok maradtak. Váratlan mohósággal estem neki az olvasásnak. Előbb fellegeltem apám rendszertelenül összevásárolt könyvtárát, amelyben Bovarynétól Karenina Annáig, a Színes Regénytárig és a Pesti Napló évkönyvéig; Balsac „Szamárbőr’-étől a „Családfő szexuális kielégítetlenségének kérdései“ című műig sok mindent megtaláltam. Azután beiratkoztam az Egyetemi Könyvtárba és megpróbáltam valamilyen, általam elképzelt sorrend szerint olvasni. Az első idő a költőké és a humoristáké volt. Az olvasás, a zavaros, meg nem fogalmazott töprengés diákköri versírásra ösztönzött. Előbb Rilke Isten-verseit fordítottam, azután magam is hívó, világmegváltó, vagy dacoló verseket faragtam. Még emlékszem az „égbekiáltó “ sorokra.: Ml lesz Veled, Isten, ha én már nem leszek? Reszketek... Egy kőre lehajtod bús fejed, Uram és nekem sem lesz Hozzád már szép szavam... A kereskedelmiben gyors karriert futottam be. Az önképzőkör elnökévé avatott s a cserkészcsapat diákparancsnoka lettem Mint szakavatott ministráns és vallási dolgokban járatos, kedvence lettem a tisztelendő úrnak is. Zsidó iskolatársaimmal kissé leereszkedően barátságos voltam — szereitek is állandó jókedvem és vicceim miatt, de tartózkodóak voltak, mert valójában antiszemitának tartottak. Az osztályomban már volt néhány erősen jobboldali érzelmű fiú, kiket a tornatanárunk s egyben cserkész főparancsnokunk látott el friss, Németországból importált szólamokkal. Ezek a diáktársaim megvetettek, mint filoszemitát. Bár közel laktunk az iskolához, apámról, a sírkóüzletról nem derült ki semmi. Én azonban, ha a családommal kapcsolatban kérdezősködésre került sor. sokszor ellentmondásokba keveredtem. Az álarcviselés bizalmatlanná tett, ugyanakkor fejlesztette bennem a színészkedő kedvet. v A bencés csend helyett ebben az iskolában demokratikus lárma fogadott. Az órákon szabad volt megjegyzéseket tenni, jobb vicceimen a tanárok együtt nevettek a diákokkal. Gyakorló iskola volt, — a tanárok felügyelete mellett végzős tanárjelöltek, fiatal férfiak és nők is tanítottak. A csinosabb, feszülő pullóveres hölgyeket az osztály különös áhítattal hallgatta. Nekem legjobban egy Bereznay Krisztina nevű közgazdásznő tetszett, aki az elképzelt ideális államról, Morus Tamásról és az Utópiáról tartott előadást. A következő órára elolvastam és megtanulta Morus Tamásról mindent, amit csak lehetett. Ma.is gondolkodás nélkül darálom az akkor bemagolt mondatot: „Utópia, minden olyan idealisztikus létmagyarázat, amely nem számol adottságokkal és csak a végsőhöz jutó metafizikai tökéletesben látja minden dolgok értelmét és célját.“ A feleltetésnél annyira jelentkeztem, majd’ kiestem a pádból. De nagy bánatomra, Bereznay Krisztina nem szólított fel. Nem is nézett rám soha, — talán megijedt rajongó, mohón rámeredő szememtől. De két év múlva, az érettségin, amelyen egyedül a közgazdaságtól féltem, ezt a tételt húztam a szóbelin: „Morus Tamás és az Utópia“. Hálás szívvel gondolva a szép Krisztinára, nem darálva, hanem, mint aki éppen akkor fogalmazza meg magában a meghatározást, nagy biztonsággal feleltem: „Utópia, minden olyan idealisztikus létmagyarázat...“ Közgazdaság tanárom hitetlenkedő csodálkozással nézett rám, az érettségi bizj-r tos pedig azt mondta:, ^Köszönöm, kolléga úr. Ajánlom. iratkozzék be a közgazdasági egyetemre.“ A lányokkal, Paula néni óta már nem voltam elfogódott. Hevesen udvaroltam az iskolánk leánytagozatába járó Nyukulás Erzsikének, egy bádogos szép lányának, akinek a tízperces szünetekben a kazánházon átlopózva csempésztem a nálunk éppen végzett s a lányokhoz készülő tanárok kérdéseit és a helyes feleleteket. Órák után Erzsikével a Városligeti Tó körül, a Vajdahunyad Vár tövében hosszú csókokat váltottunk és boldogságomban csak az zavart, hogy a hófehérbőrű, kissé puha testű, tejszagú lány csók közben nem húnyja le a szemét, hanem valamilyen bamba tekintettel az égre bámul. Folytatjuk.... PANNÓNIA DELICATESSEN A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN MAGYAR CSEMEGÉS SZEMESKÁVÉ * MAGYAR HENTESÁRU KdvvAKOS MEGGY * LIKÓRÖS CSOKOLÁDÉ MAGYAR KERÁMIÁK ÉS KÉZIMUNKÁK , Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR 557 St.Clair W. 651-3318 KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ IHAN6SZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORÁI: STEINWAY, BLUTHNER. PETROF-FORSTER VONÓS-FÚVÓS-PENGETŐ HANGSZEREK lElőnyös árak - Csere - Javítás — Bérlet Rcmenu HOUSE OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO Az összes EURÓPAI ház-* tartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE., Telefon: 364 - 6999 re»»****»»»»*»»*—»»»»»»»——i 1 P AT ÁCSI Cipő Szalon EURÓPAI IMPORT * GYÓGYBETÉTES NŐI és FÉRF1CIPÖK L> 480 Blooi St. West Tel: 533-8122 Dr.CRISTA FABINY1 X Mrs. ONROT |a legmodernebb hollywoodi^ KOZMETIKAI * Y eljárásokat alkalmazza. | | TANÍTVÁNYOK szakszerikkik épzése. | 716 PALMERSTON AVE. ^ Telefon: LEI -6318. ^ B cycle & sports EGÉSZ ONTARIÓBAN O A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK 2 sportfelszerelések KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718 CSARDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597—0801 PONTIAC BUICK PONTIAC BUICK PONTIAC HÍVJA’-RUDNAI ANDRÁST 3501YONGE ST (JUSTBELOWTHE401) MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok. Ki tehén cabinet, recreption room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tol: 494*4414 TV - STEREO í l SZERVIZ . ELADAS :: :: Hívja Mr. TÚTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 BUDAPEST MEAT MARKÉT i TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE i LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB ] Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen. ! 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS < Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — FREEZER-ORDER < 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel: 531-5202 "6 nap nyitva” 1 „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail l!\ JÓ HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . ICOHTIHLHTM-ResUuran i f PÉNTEKEN: halászlé, tdróscsusza. SZOMBATON: sólet, LölUftt kacsa. VASÁRNAP: töltött borjii. töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZK0 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 IRHABUNDÁK ÚJRA VÁLLALUNK női és férfi IRHABUNDÁKAT méretre, nagy választékban, bármely színben $160.-tói. Gyors és figyelmes kiszolgálás. — Vadbőrkikészítés. PANNÓNIA SZŰCSÜZEM Mr. és Mrs. SZABÓ 1284 WESTON RD., (Eglinton és Jane között) Telefon: 7Ó2—8869
