Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)
1974-02-09 / 497. szám
1974. február 9.MENÓRA 5, oldal restaurant SCAMP/ LOBSTER LOBSTER THERMIDOR OYSTERS ROCKEFELLER FISHERMAN’S CASSEROLE STUFFED FLOUNDER CLAMS STUFFED SHRIMPS BOUILLABAISSE pit® n EMLÉKFORGÁCSOK BEN GURIONRÓL Toronto's most irta • ROROC Rvnncv Vannak témák, amelyek súlyosságuknál fogva, visszarettentik a toliforgatót. Nem szívesen vállalkozik az anyag feldolgozására, mert némtud elfogulatlan lenni! Bármenynyire is Igyekszik megőrizni tárgyilagosságát, feltörő szubjektív érzései kölöncként tapadnak tollához, tompítva éleslátását, kiértékelése való’rjét. Ögy jár, mint a gyémántcsiszoló, aki nem tudja palástolni izgatottságát, ujjal remegését, amikor csiszolnia kell egy ritka szépségű', pazar fényű, különleges értékű gyémántkövet. E sorok írója is így van Dávid Ben Gurionnal. Noha nagyszerű és hálás feladat megrajzolni anemrégelhúnyt nagy államalapító "öreg"portréját, de a terjedelmes, sokrétű, sokszínű anyagfeldolgozásánál, sorokba öntésénél mégis elnehezedik a tolla és remegni kezd a keze. Mert egyszerű, tömör, könnyen érthető kifejezéseket, fogalmakat keres és mindig csak " nagy szavak", frázisok kívánkoznak a tolla alá. Kerülni szeretné a nagyképű szuperlativuszokat, a "leg"-ek légióját —, ám meddő, sivár eredménnyel. írás közben rádöbbenünk arra, hogy Ben Gurion arcképét nem lehet halvány, letompitott pasztel-színekben megalkotni, mert csak vérszegény, elvetélt mű kerekedne ki a kezünk alól, amely meghamisítaná a modell jellemvonásait. A lágy, bársonyos tónusok helyett a súlyos veretű színek illenek karakteréhez, nem a rembrandti komor színárnyalatok, de az erő, az eltökéltség, az uralkodó, puvolr szimbólumaként, a nehéz óarany és a rőt bíbor. Zseniket nem lehet hétköznapi mércékkel mérni, csak különleges mérőeszközökkel, tetteiket — hibáikat — nem lehet az átlagos erkölcsi "normákhoz" igazodva, patikamérlegen méricskélni. Tehát, ha Izráel nagy "öregéről"' hű és éles képet akarunk rajzolni írásunkban — ezt csak "nagy szavakban" és nagystílűén lehet, még akkor is, ha esetleg az olvasó arra a helytelen konklúzióra jutna, hogy az írásmű főhőség "glorifikálni" akartuk. Távol áll tőlünk a szándék — még az inszinuáció gondolatát is visszautasítluk —. hogy Dávid Ben Guriont "szentté avassuk". Nem volt szent: ember volt —hibái,tévedései, melléfogásai a bizonyítékok erre. Gránit keménységű, súlyos, tömör egyéniség volt, — látnoki, prófétai koncepciókkal, látókörrel, hatalmas tettvágygyal, aktivizmussal megáldva. Mindezeket a tulajdonságokat, jelleméből fakadó alkotó erőt, a zsidó állam létrehozása, újjászületése, az önálló zsidó haza reneszánsza szolgálatába állította. Herzl utópisztikus álmának a gyakorlati kivitelezése, megvalósítása sarkallta őt, inspirálta, vezette, cseppet sem süna, rögös életútján. Ez volt a credója, a hitvallása — és a maga elé kitűzött céltól senki és semmi nem tudta eltéríteni. Makacs, konok, önfejű " enfant terrible " volt, aki nem ismert megalkuvást, meghátrálást, kompromiszszumot, sem a mandátum! időkben, még kevésbé az állam létrejötte utáni korszakban. Zsarnok volt, diktátor, olyan értelemben véve, hogy minden eszközzel keresztül vitte akaratát, harcolva nemcsak zsidó, cionista elvbarátaival, pályatársaival, hanem az egész világgal szemben is — képletesen és a szó valódi értelmében is —, ha úgy vélte, hogy ez jó Izráelnek, a zsidó népnek. Ellenfeleivel szemben könyörtelen volt, de cseppet sem volt elnéző barátaival szemben sem, ha látta, hogy azok nem állnak mellé, ha nem értenek vele egyet a sorsdöntő lépésekben, az új zsidó ország arculatát kialakító kérdésekben. A pártvezérekkel ellentétben soha nem pártszempontból mérlegelte a tennivalókat ( végeredményben ez a bátor és következetes állásfoglalása okozta a pártjából, a Mápájból való kiválását is), hanem az állam távlati síkjából, a széles perspektívák fókuszából értékelte ki a dolgokat és hozta meg döntéseit. Nem lehet véletlen az, hogy sokan, neves politikusok, államférfiak és történészek, Dávid Ben Guriont Churchillhez hasonlították. Valóban sok analóg vonás, azonosság mutatkozik — negatív és pozitív érteimben egyaránt — a második világháború nehéz éveiben . a csúcspontra jutott "brit oroszlán" és Juda ezüst hajglóriás, legendás hírű "oroszlánkölyke" között. A sikerekhez és a kudarcokhoz való hozzáállásuk is meglepően egyezik: . mindketten magától értetődő természetességgel fogadták küzdelmük eredményeit, harcuk sikereit, de keserűen, kiábrándultán vették a kudarcokat, balsikereket. S amikor látták, hogy a nép, a közvélemény többsége nem ért velük egyet, elfordul tőlük, mindketten visszavonultak a közélet porondjáról, a remeteséget, a csigaházba való visszahúzódást, a "lelki bezárkózást" választva. Mélyebb veretű, egyéni élményeink Ben Gurionnal kapcsolatban éppen a remete korszak "öregjéhez" fűződnek. Akkor ismertük meg őt közelről, amikor már visszavonult az ország kormányzásától és a negevi kis kibucot, Szdé Bőkért választotta "menedékhelyül". A "detronizált", saját akaratából száműzetésbe vonult államférfit, az új zsidó állam apostolát, akit annak előtte, mint mindenki más, az újságoknak adott nyilatkozataiból, a Kneszet szószékéről ismertünk — és csodáltunk —, Szdé. Bokerben egyszerű "kibuc-chaverként" láttuk viszont. A hagyományos kibuci egyenruhában: khaki ingben, nadrágban, "tembel"-sapkával a fején. A kezdet kezdetén még a fizikai munkából is kivette részét —egyszer juhnyirás közben "tetten értük" —, de a későbbi években, magas kora miatt mér a könnyű fizikai munkától is eltanácsolták orvosai. Azokban az években az ÖJ Kelet negevi tudósítójaként volt alkalmunk kiutazni Szdé Bokerba, riportokért és interjúk készítése céljából. A legendás zölt faház illusztris lakóját többször is meglátogattuk — ünnepi alkalmakkor és egyszerű hétköznapokon is. De az újságírónak a hétköznapi találkozók is Ben Gurionnal ünnepi élményt jelentettek. Elfogulatlanul, gátlás nélkül beszélgetett velünk, válaszolgatott kérdéseinkre, mellőzve minden foi'malitást, elvetve magától minden politikai csűrést-csavarást, a " diplomata-nyelvezet" burkolt és óvatosan megfogalmazott kétértelműségeit. Mindig is bátor és szókimondó volt — ezen a téren csak a négy évvel ezelőtt elhúnyt hitvese, Paula tett túl rajta, akit szókimondó természete miatt a bennfentesek a háta mögött "madame sans-géne"nak tituláltak — de Szdé Bokorban még nyíltabban és minden tartózkodás nélkül fedte fel gondolatait. Ögy éreztük — és ezt a felfogásunkat sokan osztják ma is —, hogy csak a remete-korszakban (1963-tól kezdve, amikor mág véglegesen letelepedett az önkéntes száműzetés Elba-szigetén, egészen a haláláig) adatott meg valóban Ben Gurionnak a felhőtlen boldogság. Távol az intrikáktól, messze a miniszteri bársonyszékekért folyó pozícióharcoktól, megelégedett volt, kiegyensúlyozott, vitalitással, alkotó vággyal tele. Elérte azt amire vágyott: békés öregkorban, kibékülve ádáz ellenfeleivel — és önmagával— sőt a halála előtti években a renegát barátaival, harcostársaival is, csak az írásnak — no meg az olvasásnak is — szentelhette idejét, feldolgozva, sajtó alá rendezve memoárjait, megírva a zsidó állam létrejöttének történetét. — Nem az utókornak Írok — mondotta egyszer, amikor meginterjúvoltuk őt — hanem a zsidó ifjúságnak. Az utókor mindig hálátlan volt a pionír-nemzedékkel, az ország alapjait megvető öregekkel szemben, de ifjúságunknak mégis meg kell ismerniük apáik küzdelmét, harcait, mert abból erőt meríthetnek a további küzdelmekre . . . Egyszer alkalmunk volt őt elkísérni reggeli sétáján. Ez ritka kegynek számított; nem tűrt meg maga mellett a napi hat kilométeres gyalogtúráján senkit, a felülről ráerőszakolt, személyi biztonságára őrködő biztonsági emberen kívül. Velünk szemben a sétán való feltétele az volt, hogy ha nem zaklatjuk őt kérdésekkel, nem zavarjuk őt meditálásában, akkor elfogad gyalogló partnerként. Gyorsan lépett, alig tudtunk vele lépést tartani. Nehéz katonabakancsa csattogott a gyümölcsösök között vezető aszfaltúton. Időnként megállt, mélyen leszívta tüdejére a friss, üde levegőt. Hunyorogva nézett a napba, majd szeme megakadt az árokparton lévő mezei virágon. Rámutatott óljával és ezt mondta — nem a sétapartnernek, inkább sajátmagának, feleletetnem is várva: — Látja, hogy csillog a harmat ezen a kis vad sárga-liliomon ? ... Mint egy könnycsepp, vagy mint egy gyémánt. De egy félórán belül a nap tüze elégeti a gyémántcseppet. Eltűnik, felszívódik, nyoma sem marad. Ám a kis vadvirág mégis profitál a harmatcseppből, fejlődik, életben tartja, erösíti. Az ember nem rakhatja zsebre, nem zárhatja széfbe, nem bocsáthatja áruba a természet e ragyogó ajándékát, igazgyöngyét — és ez nagyon jó, megnyugtató érzés... Egy más alkalommal, ugyancsak nem formális interjú keretében, így nyilatkozott e sorok írójának: — Szedzsera és Szdé Boker a két állomás életemben, amelyre büszke vagyok, a többi más, mind csak mellékes epizódnak számít. Szedzserán, amikor mezőgazdasági bérmunkásként dolgoztam, értettem meg az eltéphetetlen kapcsolatot a zsidó föld és az azt megművelő zsidó földűves között. Ez mutatta meg nekem az utat, a jövőt; a föld birtokbavevése, megművelése nélkül nem lehet szó önálló zsidó állam felállításáról. Szdé Boker, a kopár, kietlen sivatag szívében csak erősítette bennem a tudatot: nem lehet Izráelt felépíteni, gazdaságilag megerősíteni, az ország kétharmadátkitevö Negev megtermékenyítése és benépesítése nélkül. Szedzsera a kezdet volt pályámon, Szdé Boker a vég, a befejeződés. Ott születtem újra, itt pedig meghalok egy napon — nem csoda, ha mind a két hely a szivemhez nőtt. . . Amikor Paula, védőangyala és "cerberusa"elhúnyt, mindannyian aggódtunk Dávid Ben Gurionért. Hogyan fogadja majd a halálhírt ?Hogyan viseli majd el a csapást, az 51 éven keresztül őt jóban-rosszban elkísérő, védő, óvó, hűséges élettárs elvesztését? Nem tört meg, nem roppant össze a nehéz órákban sem. Erős maradt, sziklakemény. De elérzékenyülve mondta környezetének, a temetés előtt, kitekintve Szdé Boker tanháza könyvtártermének ablakából, a nyitott sfrgödörre: — Mindig azt gondoltam, én megyek el előbb. Ögy látszik gyengébb volt nálam, pedig azt hittem, ő az erősebb . . . Néhány hónappal ezelőtt Dávid Ben Gurion is csatlakozott Paulához: a Cin patak-meder meredek partján, a könyvtár ablaka alatt, a kettős, símafalú márvány síremlék alatt nyugosznak, egymás mellett találtak örök nyugodalmat. "FűitI ..."Volt! Volt egyszer egy agg-ifjú oroszlán, óriás . . . Néhány évvel ezelőtt, egy Szdé Bokerben tartott sajtóértekezlet során. Ben Gurionnak kérdéseket tettek fel az újságírók. Egy kényes kérdésre az "öreg"így válaszolt; "Nem vagyok illetékes véleményt mondani a kérdésben, de mint az ország egyszerű polgára azt mondhatom ..." Ekkor a mellette ülő Paula hangusan közbeszólt és a jelenlevők nagy gaudiumára, rendreutasftólag ezt mondta: — Ben Gurion, te nem vagy az ország egyszerű polgára! Egy nehéz, kemény életutat bezáró, egy chaluci, országépítő korszakot berekesztő friss márvány sírhely Szdé Bokerban most csak Jobban tudatosítja bennünk a mondásban rejlő igazságot. Azt, hogy Paulának — kétségtelenül igaza volt ... Elegant sea Florida Közvetlen a tengerparton 1 hét $ 229-től 2 hét $ 289-től HOTEL, REPÜLŐ és EGYÉB szolgáltatások 5 szebbnél-szebb hotel között választhat St. Petersburg Közvetlen a tengerparton X hét $ 209-től 2 hét $ 279-től Repülő-hotel, reggeli és egyéb szolgáltatások Apollo Travel 1500 Bathurst St Tel: 651-4102 475 Bloor St W. Tel: 964-3719
