Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-02-09 / 497. szám

3. oldal AMIKOR A HOLD MAJDNEM ATOMHÁBORÚT ROBBANTOTTKI A nagyszerű angol filmkomi­kusnak, Peter Sellersnek van egy híres filmje, a "Dr. Strangelove". Arról szól, hpgy egy megbolondult amerikai tá­bornok rászabadul arra a gombrendszerre, amellyel az atomháborút az Egyesült Ál­lamok elnöke kirobbanthatja, és ennek segítségével, vad szovjetgyűlöletében, világka­tasztrófát idéz elő. Bár politi­kai tartalmában a film megle­hetősen zavaros, kétségtelen, hogy Dr. Strangelove a modern filmgyártás egyik remekmű­ve. A valóságban szerencsére nem olyan súlyos az atomhá­ború véletlen kirobbantásának veszélye, mint a filmen. Ed­dig csupán — a kétoldali, álta­lános felkészültség ellenére is — egyetlen alkalommal for­dult elő, hogy technikai hiba, félreértés súlyos veszélyeket idézett elő. A világátlagpolgá­ra nem is tudja, hogy volt egy olyan pillanat, amikor a vég­pusztulás fenyegető árnyát csak egy kanadai légitábornok, Roy Slemon higgadtsága és kö­rültekintése hárította el. A BÉBIRE NAGYON VIGYÁZNAK 1960, október 5. Színhely az Északamerikai Védelmi Szö­vetség főhadiszállása, Colo­rado Spring-ben. Roy Slemon, évtizedes szo­kása szerint, reggel hatkor ébred. Fölveszi egyenruháját, megreggelizik és elindul. Co­lorado Spring fölött ragyogó, napfényes égbolt, a Sziklás hegység csúcsai csillognak a napsütésben. Félórai séta u­­tán, sofőrje odahúz mellé, a tábornok beül a kocsiba és munkahelyére hajtat. Öt perccel 8 előtt már ott van, mert a "boss" távollété­ben, ma ő a legmagasabb ran­gú és legmagsabb felelősségű tiszt. Az Északamerikai Vé­delmi Szerződés megállapo­dása szerint, a főparancsnok­ságot mindig az Egyesült Á- lamok egy tisztje látja el, ez­úttal Lawrence S. Kuter, aki azonban most valahol északon van, ellenőrző körúton. Visz­­szaérkezését csak a késő dél­utáni órákra várják, addig a kanadai főparancsnokhelyet­tes, Slemon van szolgálatban. A tábornok íróasztalához ül és munkába kezd. — Hogy van a bébi? — kér­dezi segédtisztjét. — ó. a bébi remekül — hang­zik a válasz. Slemon meghallgatja a szo­kásos reggeli jelentéseket. I- dőjárás-jelentés, a csapatok szétosztása a föld különböző tájain, politika' helyzet, stb. Minden rendben. Az oroszok partraszállási hadgyakorlato­kat tartanak Európában, mér­sékelt erők bevetésével. Eb­ben sincs semmi különöd, i­­lyesmi gyakran előfordul, de Slemon azért mindenesetre elraktározza agyában ezt az értesülést is. Elvégre sosem lehet tudni... Egyhadgyakor­­lat jó elkendőzése lehet tény­leges csapatmozdulatoknak. Másik szolgálatos tiszt lép be. — Hogy van a bébi? — kér­dezi ismét Slemon. — Azt hiszem minden rend­ben. HOGY MŰKÖDIK A TÁVOLI JELZŐRENDSZER Miféle bébiről lehet szó, aki után Slemon már második be­osztottjánál érdeklődik? Nos, ez a bébi valóban értékes. A NÓRÁD, az Északamerikai Védelmi Szövetség új bébije a Gronlandban felszerelt radar­állomás, amely a korai jelzé­seket adja le, esetleges szov­jet atomtámadás esetén. A bébi még csak néhány napos, a kísérleti periódus még hó­napokig elhúzódhat. Két ra­darhálózatról van szó, ame­lyek közül az egyik egészen magasan, a másik lényegesen alacsonyabb szögben cserké­szi az eget. 3000 mérfölt tá­volságból észlelni tud egy fut­ball-labda nagyságú tárgyat. Minden tárgy először az ala­csony atomernyő mutatótáblá­ján jelenik meg, később — a­­hogy közeledik az amerikai kontinens felé, — a magasra állított forgó radarernyő is észleli. Másodpercekkel az észlelés után már az elektro­mos agy meg is fejtette a tit­kot és pontos értesüléseket, adatokat ad le a parancsnoki szobában. Honnan lőtték ki, milyen méretű, milyen töltetű a rakéta, hollesz a várható le­csapódás. Nem :soda, ha a bé­bi mindenki kedvence Colo­rado Springben és szinte per­cenként érdeklődnek hogyléte felől. Rutin-nap. Nyolc vezető a­­merikai üzletember látogatja meg a parancsnokságot; őket vezetik körül; az idő a velük való foglalatosság jegyében halad. Ebédre látja őket ven­dégül, majd — direkt az ő kedvükért — egy "valódi"szov­­ket atomtámadást produkál­nak, természetesen csak a képernyőn, mutatva, hogyan is — Hruscsov? — hangzik a válasz, — New Yorkban van, épp beszédet mond az Egyesült Nemzetek ülésén. De ne felejt­sük el — teszi hozzá az elhá­rító tiszt —, hogy amilyen fa­natikusak az oroszok, még az is elképzelhető, hogy Hrus­­csovot feláldozzák. irányába, és számuk egyre nő. A mindentudó gép már a né­gyesszámú utasítást kopogja: " Atomtámadás. Teljes riadó, megindítani a védőfegyvere­ket". Ennél többet már csak az elnök határozhat, vagyis azt, hogy ellentámadással in­duljanak meg az amerikai a­pezetben? Egy másik jelző­­rendszernek már mutatnia kellene azokat a területeket, amelyeken a támadás várha­tó és a hátralevő időt az első bomba becsapódásáig. De ezek a jelzőkészülékek csönd­ben vannak. Ugyancsak nincs mozgás azon a kisebb térképen Slemon bólint és mereven bámulja az automatizált tér­képet. Negyven ismeretlen rendeltetésű tárgy úszik az Észak Sark felől Amerika tomrakéták a Szovjetuniófelé. De hiába növekszik az isme­retlen testek száma a képer­nyőn; Slemon még vár. Talán mégis valami hiba van a gé­sem, amely Euráziát ábrázol­ja, s amelyen köröknek kellene jelezni azokat a pontokat,a­­honnan a szovjet rakéták elin­dultak. ATOMTÁMADÁS AMERIKA ELLEN működik a mindentudó’ jelző­­rendszer. Épp a végére ér­nek a gyakorlatnak; 3 óra 15 perc van. De a három e­­melet magasságú térképen, a­­mi pókhálószerű jelzésekkel van darabokra osztva, hirte­len váratlan jel tűnik fel. Két másodperccel később a kom­puter már kiköpi az egyes számú megfejtést: "Valami váratlan történik; azonnal összehívni a vezérkart". Sle­mon a telefonhoz nyúl. — Coca Color . . . CocaCo­­lor ... — mondja, ami annak titkos jelzése, hogy a vezér­kar gyakorlat céljából gyűljön egybe. Ezt már többször ki­próbálták, de egy másodperc­cel később ki is javítja a jel­zést: — Coca Color valóság­ban — vagyis nem gyakorlat­ról van szó; valódi atomve­szély áll fenn. A vezérkar pillanatok alatt az operációs szobában van, a­­hol közben a komputer már a kettes számú jelet továbbítja: "A veszély jelentős; másod­perceken belül intézkedést". A nyolc üzletember nem ér­ti miről van szó, de kellemet­len helyzetben van. Egyelőre, sűrű bocsánatkérések között, egy szobába zárják őket: a főhadiszállást nem hagyhatják el. Slamon agyában lázasan követik egymást a gondolatok. Már itt is van a komputer har­madik üzenete: ’’Azonnal ér­tesíteni a Fehér Házat és Ot­tawát; készüljenek fel az el­­len-offenzívára De valami itt nincs rendben — gondolja a kanadai tábornok. Hirtelen odafordul a felderítő osztály főnökéhez. — Hol van most Hruscsov? kérdezi: Slemon homlokáról vastag , csöppekben hull a verejték. A világ sorsa van a kezében. Az indikátor már az ötösszámú riadójelzést ad„a le, a legma­gasabbat. 99.9 százalék biz­tos, hogy az északamerikai kontinens atomtámadás alatt van. De hol maradnak az el­kerülhetetlen kisérőjelek? Ha a Szovjetunió atomháborúra készült, úgy ezt nem csinál­hatta teljesen titokban. De sem csapatmozdulatokról, sem tengeri, légi manőverek­ről nem érkezett jelentés. Le­het, hogy a NÓRÁD kémelhá­­rftő szolgálata ekkora bakot lőtt volna? Most mit csinál­jon? Ha nem intézkedik, Ame­rikát váratlanul, ■ védekezés nélkül éri az atomrámadás. Ha idő előtt tesz lépéseket, eset­leg a Szovjetuniót ellenintéz­kedésekre kényszeríti, s ak­kor ő az, aki a világot atom­háborúba sodorja. Ráadásul, saját és beosztottainak élete is veszélyben van. Ha való­ban atomtámadás jön, nem kétséges: az első bomba a NÓRÁD főhadiszállását éri, ezt a teljesen védtelenül álló háromemeletes épületet Colo­rado City belvárosában. Tíz perc múlik el, idegfe­­szftő várakozásban. De valami érthetetlen történik. A jelző­­rendszer már sokkal több, A- merika felé úszó atomtöltetet mutat, mint amivel a Szovjet­unió egyáltalán rendelkezik. Ugyanakkor csak a távoli, ala ­csonyra beállított radarer­­nyök mutatják a veszélyt; a magas ernyők, amik Amerika északi része fölött pásztáz­nak, nem mutatnak semmit. Pedig a gépeknek már itt kel­lene lenni . . . Telefon Grönlandba: baj van a bébivel. Grönland azonban határozott választ ad: Bébi jól van, minden rendben. Az idő 3 óra 30 perc. Colorado Springben, Washingtonban, Ottawában feszülten várakoz­nak. 3 óra 40. Az első bombá­nak már be kellene csapódnia. De teljes csönd a kontinens fe­lett. A tisztek kicsit megköny­­nyebbülnek: Még mindig élünk. Amerika fölött minden csen­des.És pár perccel 4 óra előtt az alsó radarernyő jeleit fel­dolgozó komputer megnyugta­tó hírt dob ki: " Légiveszély, atomveszély elmúlt". De a megkönnyebbülés nem tart soká. Öt perccel később az indikátor mutatója megint magasra ugrik. Most már a magas ernyőn jelennek meg az úszó tárgyak; de most távol­ról nem jön semmi veszély­jel. Nem, nem fenyeget az a­­tomháború kitörése, ez biztos. De mi történt a Bébivel? Mi okozza ezt a zavart ? Slemon­­nak érdekes gondolata támad. — Légköri jelentést kérek a Szovjetunió egész területé­ről — mondja. Egy perccel később előtte vannak az adatok. Semmi kü­lönös; tiszta éjszaka, teli­holddal. Ebből ugyan nem so­kat lehet megállapítani, de Slemon lefújja a készültséget. A nyolc üzletembert hazaen­gedik s a kanadai tábornok el­magyarázza nekik: miért szeretné, ha tapasztalataikról nem beszélnének senkinek. Becsületükre legyen mondva, a nyolc közül soha egyetlen egy sem fecsegett. A vezérkari tisztek hazamennek, a riadó végétért. FÉLMILLIÓ KILÓMÉTERES HATÓTÁVOLSÁG Hetek teltek el, amíg a szak­emberek megfejtették a rej­télyt. A bébi nemcsak tökéle­tesen működött, de harminc­szor olyan érzékenynek bizo­nyult, mint ahogy azt eredeti­leg gondolták. Nem 3000 mér­föld távolságból volt képes je­leket fölvenni, hanem tapo­gató-csápjai kinyúltak a világ­űrbe, visszaverődtek a hold­ról és negyedmillió mérföldes távolságból jelezték a közele­dő veszélyt: a holdat, amely mitsem sejtve, szelíden bal­lagott akkor éppen a Szovjet­unió fölött, sokezermillióéves napi sétáját végezve. Mivel azonban területe óriási nagy, a visszaverődések felbomlot­tak; nem egyetlen nagy úszó tárgyat, hanem számtalan ki­csit mutatott a jelzés. S a két radarernyő azért nem mutatta a veszélyt egyidőben, mert a holdnak nem volt sürgős az ügy; csak lassan, megfontol­tan ballagot, esze ágában sem volt versenyre kelni a hangnál gyorsabb sebességű repülőgé­pekkel. Azóta már megnevelték a tői 1960 október 5.-én RoySle­­bébit, nem incselkedik többé. mon tábornok nyugalma men- De a világot az atomveszély- tette meg. AZ 01CS0 UTAZAS HÉT PILLÉRE: 1. HANYATT-HOMLOK HATÁROZNI -S0R0NKIVÜL SORAKOZNI -(CSAK ÚGY, MINT TAVALY!) 2. IDEJEBEN FELLEPNI -ÉS SÜRGŐSEN BELÉPNI -(CSAK ÚGY, MINT TAVALY!) 3. BARÁTOKAT NYAGGATNI -TANÁCSOKÉRT FAGGATNI - J (CSAK ÚGY, MINT TAVALY!) 4. RÉMHÍREKEN DERÜLNI -SUST0RGÓKAT KERÜLNI -(CSAK ÚGY, MINT TAVALY!) 5. JÓELŐRE FIZETNI -UTOLJÁRA NEVETNI -(CSAK ÚGY, MINT TAVALY!) 6. HUNNIÁHOZ FORDULNI -PÁR SZÁZ DOLLÁRT SPÓROLNI -(CSAK ÚGY, MINT TAVALY!) 7. CSAK ÚGY, MINT TAVALY! HUNNIA HOUSE & TRAVEL IN& 1592 Second Ave, New York Tel: RE 4-6900 JOCHANAN CAjRMEL HELYZETMAGYARÁZATA, BÁR NE VOLNA IGAZAM... Nem hiszem, hogy előfordult már az életemben, hogy eny­­nyire kivántam volna, hogy ne legyen igazam és hogy véle­ményem tévedésnek bizonyuljon. Ez nemcsak azénkivánsá­­gom, hanem mindazoké, akik hasonlóan gondolkodnak mint én, azok a százezrek Izráelben, akik nem vesznek részt ab­ban a fesztiválban, amelyet a Kissinger által "kialkudott" megegyezés keltett, hanem szorongással és félelemmel te­kintenek az elé, hogy ez a szerencsétlen és Izráelre káros megegyezés mit hoz még a számunkra. A szerződést hivatalosan "az erők egymástól való elvá­lasztásának" nevezik. Ez többé-kevésbé jól hangzik, azon­ban sajnos már a név sem igaz. Ami ebben a szerződésben foglaltatik, az ugyanis nem az izráeli és egyiptomi haderők egymástól való elválasztása a frontvonal mentén, hanem egy­oldalú izráeli visszavomulás, csaknem minden ellenszolgál­tatás nélkül, legalább is nagyon messze attól, ami egyenlő feltételeknek nevezhető. Feltételezhetően önök már tudják az egyezmény összes részleteit. Én még hivatalosan nem, mivel nekünk a keserű gyógyszert cseppenként adagolják, úgylátszik azért, hogyne forduljunk nyomban fel tőle. Annyi azonban máris világos, hogy mi, izráeliek, kiürítjük teljes egészében azokat a terü­leteket, amelyeket a jomkipuri háború során a szuezi csator­na nyugati partján elfoglaltunk. Ezen kívül, még Szueztől ke­letre is további kilométereket vonulunk vissza, egészen a csatornától harminc kilométerre levőMitle és Gzsidi szoro­sokig. Ezzel szemben az egyiptomiak nemcsak hogy nem ürítenek ki semmit abból amit elfoglaltak a háborúban, hanem joguk­ban áll teljes erejükkel megszállni az általuk kiürített afri­kai területeket, és megteremteni az általuk annyira óhajtott összeköttetést a már három hónapja bekerített harmadik had­seregükkel. A szuezi csatorna keleti oldalán is jogukban áll tovább elő­renyomulni nehány kilométert, ezzel szemben valóban csök­­kenteniök kell fegyverzetüket és csapataiknak számát ezen az oldalon. Ez így eredménynek tűnik. Azonban a valóság az, hogy a csapatok és ,a nehéz fegyverzet ott marad a csatorna másik partján és bármikor órák alatt ismét át lehet szállí­tani, mivel a csatorna mindkét oldala az egyiptomiak kezé­ben lesz és semmi követelmény nincs arra vonatkozóan, hogy ne tartsanak fenn az amúgy is jelentéktelen szélességű csa­tornán állandó katonai hidakat. Politikailag sem kapott Izráel a visszavonulásért semmi­lyen ellenszolgáltatást. Az egyiptomiak nemcsak hogy nem ismerték el Izráel létét, de még a küzdelem befejeztét sem jelentették be. Az egyiptomiak egyáltalán nem titkolják, hogy az ö szemükben ez a szerződés egyszerűen elsőlépés a tel­jes és tökéletes izráeli visszavonulás és "a palesztinaiak jo­gainak visszaadása ” irányában, és ha Izráel erre nem lesz hajlandó, akkor fenntartják maguknak a jogot továbbra is, hogy ezt háborús eszközökkel vívják ki. A szerződésnek alapjában véve semmilyen biztosítéka a két fél "jóakaratán"kívül. Az izráeli és az egyiptomi csa­patok között egy kevesebb mint tíz kilométeres sávon UNO csapatok lesznek elhelyezve, azonban szerintem nagyon optimista ember az, aki azt hiszi, hogy amennyiben az egyip­tomiak ismét támadni akarnak, akkor az UNO csapatok je­lenléte meg tudja majd őket abban akadályozni. Az egyiptomiakat csak az akadályozhatja meg hogy megtá­madjanak, ha az új vonalakban megfelelő számú izráeli csa­patok lesznek. A szerződés védelmezői persze azt állítják, hogy az új vonalat, a Mitle és a Gzsidi szorost kedvező stra­tégiai helyzete miatt kevesebb erőkkel lehet védeni. Ez igaz is és nem is igaz. A két szoros ugyanis csak az új vonal egy részét védi, és úgy északra, mint délre tőlük teljesen nyílt és tankháborúra nagyon is alkalmas területekkel, amelyek­nek védelme jelentős erőket igényel. Tehát már most meg lehet mondani, hogy éppen abból, amit az ország lakossá­ga kívánt, a tartalékos erők haza jöveteléből, csak nagyon­nagyon részlegesen lesz valami. Annak az egyezménynek az előnyei amelyért dr. Kissingert olyan nagyon ünnepük a világban, számunkra igen soványak, hátrányai pedig nagyon jelentősék. De amennyiben ezzel be­fejeződne a dolog, még meg lehetne békéin! vele. Az egyip­tomiak azonban világosan megmondották, hogy az izráeli visszavonulás számukra csak kezdet, és teljesen világos, hogy-ilyen téren az amerikaiak álláspontja sokkal közelebb áll az egyiptomiakéhoz, mint az izráeliekéhez. Meg vagyok • győződve arról, hogy az amerikai külügyminiszter szándéko­san diktálta a tárgyalásoknak ezt a szédületes tempóját, hogy a tárgyaló felek, és természetesen elsősorban az izráeliek, ne legyenek képesek nyúgodtan megfontolni, hogy mi is ami­be beleegyeznek. Mi lesz, ha dr. Kissinger ismét megjelenik a körzetünkben? Vajon el lehet-e várni az izráeli politi­kusoktól, akik ez alkalommal behódoltak Kissinger tárgyalá­si taktikájának, hogy a következő szakaszbannemteszik meg ezt újból. Engem már hátborzongás fog el, hacsak arra gon­dolok, hogy dr. Kissinger repülőgépe majd ismét megjelenik légiterünkben. Az amerikai külügyminiszter minden egyes eddigi jeru­­zsálemi utazása újabb és újabb izráeli engedményekhez ve­zetett és kormányunk minden egyes esetben beleegyezett o­­lyan feltételekbe, amelyeket néhány nappal azelőtt még el­fogadhatatlannak tartott. A legveszélya«rebb az egészben, hogy az izráeli kormány ezeket a zengedmé nyakét még ünnepli is, és ezzel tudatosan megakadályozza a lehetőségét annak, hogy a világ zsidósá­gát és Izrael barátait mozgósítani lehessen az ellenünk va­ló politikai nyomás ellen. CHARM DRE SH0P AZ ELEGÁNS, JÖIZLÉSŰ RUHÁK ÜZLETE ESTÉLYI, COCKTAIL, UTCAI és KÖTÖTT RUHAl NEW YORKBAN KÖZISMERTEK. Importált és saját tervezésű ruháinkat tekintse meg vételkényszer nélkül. ----- Szeretettel várják P0HATSIK UCI & BANDI 110-78 QUEENS BLVD., FOREST HILLS 75, N.Y. E. train a 75th Avenue-ig Tel.: BO 1-7667

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom