Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)
1974-06-29 / 517. szám
10. oldal 1974. jUnius 29. * MENORA IZRAELI INNEN-ONNAN Mint előrelátható volt, az Idei Jóm Háácmaut sokkal szerényebb és mondhatjuk komor hangulatban lett Ünnepelve, mint az előzőek. Az ok kézenfekvő. A jomkipurl háború halottainak emléke, mely majdnem minden családot érintett, még úgy él bennünk, hogy minden ténykedésünket befolyásolja. A tény, hogy tudjuk: a háború első napjainak tömeges áldozatai saját hibánkból váltak hősi halottakká, s hogy mindez /negfelelő elővigyázatossággal elkerülhető lett volna, még szomorúbbá teszi a katasztrófát. Tudjuk, hogy minden háború áldozatokkal jár, de azt is tudjuk, mit jelent náluk egyetlen ember veszte, tehát minden felesleges áldozat hatványozottan többet jelent. Ha elolvassuk az országos ellenőr nemrég kiadott jelentésének azt a részét, mely a katonaság ügyeivel foglalkozik, szfvszorongva vesszük tudomásul, milyen felelőtlen hanyagsággal kezelik a katonai raktárakban lévő harckocsikat és fegyvereket. Jól tudjuk, hogy böngésző ellenőr mindenhol talál kifogásolnivalót és nemcsak nálunk; de a mi szegény országunk nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy felelőtlen elemek kerüljenek fontos —létfontosságú — posztokra. A “jeke” (tehát természeténél fogva pontos) föellenör azt mondja jelentésében, hogy már 12 évvel ezelőtt figyelmeztette a kormányt erre a tarthatatlan állapotra, de minden eredmény nélkül. Ez az, ami a lelkiismeretes polgárt elkeserít; a nép komoly aggodalommal néz a jövő elé. A nap jelentőségét, mivel alig voltak nyilvános ünnepségek, csak a katonai táborokban és templomokban ismertették. A nép tehát nem 'tánccal látványosságokkal, örömteljes mulatságokkal ünnepelte ezt a napot, hanem legtöbbje a szaban természetben keresett gyönyörűséget. Máskor ezen a koratavaszl napon tiszta kék az ég és melegen sugárzik a nap. Idén az időjárás alkalmazkodott a nép kedélyállapotához. Az ég szürke volt s csak a kellemetlen száraz chámszin melegített. Idén ezt a napot Xskálonban akartam tölteni, a csodás nemzeti parkban, a tengerparton. Izráelnek több ilyen parkja van. Ez tele van ősi archeiológiai leletekkel, melyek nagyon ügyesen illeszkednek a tájba. — Néhány szó Xskálon történelméből. Már A 26. JÓM HÁÁCMAUT honfoglaló Józsua idején megerősített város volt s az ismert öt városok egyike, melyeket a tengerparton filiszteusok uraltak, s csak jóval később, többnyire átmenetileg kerültek zsidó uralom alá. (A filiszteusok a halisten Dágont imádták, itt épült szentélyébe vitték egyszer, a zsidók felett aratott győzelem után a zsákmányolt frigyládát- de csak rövid időre, mert sok kellemetlenséget okozott nékik.) A bírák idején is filiuzteus kézen volt a város. Nagy Sándor elfoglalta, s halála után hol Egyiptom, hol Szíria birtokolta. A második templom idején sem volt zsidó uralom alatt, bár sok zsidó lakta; vallási szempontból chucláárecnek számított. A Makkabeusok kétszer is elfoglalták. Itt született Heródes, ezért a város fejlesztésére sokat költött; fürdőházainak, oszlopcsarnokainak maradványai ma is láthatók a nemzeti parkban. Heródes halála után nővére, Sulamit telepedett le Xskálonban és Julius Caesar palotát építtetett neki. 1099-ben kereszteseké volt a város, majd mohamedán kezekbe került, akik a város falát és az erődöket lerombolták s igen hoszszú időre csak egy kis piszkos arab falu lett belőle. Tekintettel Xskálon kitűnő fekvésére és alkalmas kikötőjére, kormányunk a várost nagyon fejlesztette; sok új ólét telepített ott le; mint üdülőhelyet is, sokan keresik fel. Egyik külvárosát délafrikai bevándorlók Xfridár néven modern világvárossá alakították, mely modern architektúrájával és várostervezésével mintaképe az újonnan épftett településeknek. Középütt tágas, ápolt térségen vannak a középületek, üzletek, vendéglők és cukrászdák. A tereket színes virágágyak övezik, az utcákat is, melyek szélesek és ápoltak. A tengerpart homokos, és mint fürdőstrand jólismert. A nemzeti parkkal szemben van az áskáloni petróleum kikötő, ahol állandóan nagyhasú tankerokat látni. A nagy camping helyen, a sátrak körül süt-főz a közönség s a levegőt különösen a keleti ételek illata tölti be. Családok autóik körül pihennek, rádiót hallgatnak vagy kártyáznak. Fiatal lányok bikiniben lubickolnak és a strandon mutogatják szép, fiatal, egészséges bájaikat. Rögtönzött lacikonyhák, fagyialtos és italos bódék szolgáltatják az enni és innivalót, de legtöbben saját maguk sütik roston a kebabot, a felfűzött apró bárányhús darabokat. Szürke lévén az égbolt, hamarosan hazafelé indultam, érintve Asdod városát, annak élénk kikötőjét, világító tornyát, melynek tetején állandóan forog a radar. Elsuhanunk a nagy vili any mű gyéren füstölgő nagy kéményei mellett, a Bár-lián vallásos egyetem szögletes tornyát is elhagyjuk, s mire hazaérünk, az utcák remekül kivilágítva, de nagy csendességben fogadnak bennünket. ST. PAUL-NAK SÚLYA VAN OTTAWÁBAN JÚLIUS 8.-án SZAVAZZON ÚGY, HOGY MARADJON IS SÚLYA. 1972.-ben a St. Paul körzet választói egy erős, energikus, mozgékony embert választottak képviselőjüké Ottawában, - Ron Atkey-t. Az elmúlt rövid 18 hónapos időszak alatt, Canada 29-ik Parlamentjében Ron Atkey több eredményt ért el, mint nagyon sok képviselő dupla idő a - latt. Ron Atkey kezdeményezte azokat az akciókat, amelyeknek következtében a kormány kénytelen volt antiinflációs lépéseket tenni. Az ő kezdeményezésére változtatták meg a telefon lehallgatási törvényt, hogy nagyobb polgárjogi szabadságot biztosítsanak minden kanadainak. Nevéhez fűződik városunk lakásrendszerének megőrzése, egy nyilvános vizsgálat lebonyolítása a Pickering repülőtér ügyében, a Malton repülőtér második pályaudvarának feljavítása és más Kanadát segítő kezdeményezés. A St. Paul körzetben Atkey állandó irodát nyitott, hogy rendszeresen kapcsolatban lehessen választóival és megismerje problémáikat. Havi riportban számolt be parlamenti munkájáról, elérhető volt utcai beszélgetésekre és rendszeresen szerepelt a Metro Cable Televíziói sorozatán. A választók gondját szívén viselő képviselőnek bizonyult Ron Atkey az az ember, akire a St. Paul választókörzetnek szüksége van Ottawában, mert javítani tud a kerület életén, ugyanakkor megőrzi speciális karakterét. Július 8.-án segítsen, hogy Ron Atkey folytathassa azt a munkát, amit elkezdett. Rövid idő alatt nagyon sokat tett, de még mindig rengeteg a tennivaló. — Reeled Atkey A Ml EMBERÜNK ST. PAULBAN. OTTAWÁBAN. VÁLASSZUK MEG YORK CENTERBEN BARRY SWADRONT Barry Swadronelfoglalt ember. De ha munkát kell végezni mások érdekében, mindig ráér. Tulajdonképpen már eddig is körzetünk képviselője volt, ha nem is hivatalosan. Most válasszuk meg őt képviselőnknek Ottawában. Bizonyítsuk be, hogy értékeljük North Yorkért végzett közösségi munkáját. Mit tett eddig Barry Swadron? * Tanulmányt nyújtott be Lastman polgármesterhez a durva bánásmódban részesülő gyermekek ügyében. * A szülő-szervezettel kapcsolatba lépve pszichológiai segítséget nyújt azoknak a szülőknek, akik gyötrik gyermekeiket. * Bizottságot szervezett a férjüktől elhagyott anyák részére. * Ingyen jogi tanácsirodát állított fel a York-Finch General Hospitalban, ahol min* Nemhivatalos népképviselője lett minden igaz és jótékony ügynek. * Minden héten ismerkedik választókerületünk problémáival, mert alO-es Chanelon Hot-line-on vesz részt és állandó heti rovata van a Willowdale Postban. * Sikeres harcot űz az adófizetők érdekében még a kormánytényezők és a nagy korporációk ellen is. ő akadályozta meg a városi tanács tagjainak indokolatlan fizetésemelését. Eddig is támogatott minket, most mi is támogassuk őt. SWADRON, Barry Progressive RAMAT-GANI NEMZETKÖZI VIRÁGKIÁLLÍTÁS Három izráeli nagyváros, Rámát-Gán, Haifa és Holon rendeznek felváltva virágkiállítást. Idén Rámát-Gán van soron. A tágas nemzeti park kis sarkában van a kiállítás. A város Tel-Aviv északi kertvárosának lett alapítva, de hamarosan túlnőtte külvárosi jellegét és ma Izráel egyik legnevesebb kert- és ipari városa. A város Tel- Aviwal való határán van az impozáns gyémánttőzsde. Itt van az ország legnagyobb sport stadionja is. A Járkon patak déli oldalán, a Napoleon hegynél ásatásokat végeztek és ősi, hikszosz korabeli megerősített város nyomait találták. A nagyvárossá fejlődöttRamát-Gán közelében épült és állandóan terjeszkedik a Bár- II án egyetem, mely ugyan Bné- Brákhoz tartozik, de Rámát- Gánból jobban megközelíthető. A kiállítás bejárata előtt a résztvevő államok zászlal lengenek. Száraz, napnélküli chámszin lévén, az óriási csarnokban folyton vizet permeteznek, hogy a virágok frissek maradjanak. Remek virágpéldányokat látni. De engem egy kis sarokban virító gyöngyvirágcsoport kapott meg. Ez a csodás, finom virág itt az országban nem terem, míg a szülővárosomat környező erdőkben bőségesen szedtük. Ibolyával és ciklámennel el vagyok látva, mert gyermekeim az én kedvemért növesztik kertjeikben. (Ciklámen az országban védett virág, ezért tilos szedni.) Orgonát, akácot sem látni az országban. Kérésemre menyem orgonát ültetett a kertjében, jövőre meglátjuk az eredményt. Az első köralakú csarnokban vízinövények vannak mesterséges tavacskában. Szebbnél szebb rózsákat látni, bársonyos szirmukon vízcsepp csillog. Az egyik állam ritkaságként bemutat sötétkék rózsákat, de nem feketéket, amilyeneket félévszázad előtt a bécsi Rothschild kertekben mutattak be szenzációként. Mivel a rózsák nagyrésze vágott virág, naponta rövidítik a szárukat, ezáltal tartósabbak. A magasból cserepekbe ültetett, sokszínű és alakú orchidea nyújtogatja virágját. Híres illatuk nyomát sem érzem. Egy szakember magyarázza, hogy ezek nemesített, “szelídített” orchideák, melyek színben, alakban változatlanok, de illatuk gyengébb. Pálmákat látok, melyek nagyon ritkán adnak virágot — gyermekfej nagyságút, amely nem szirmos, hanem pikkelyes. A kaktuszok külön világot alkotnak. Gömbkaktuszok, melyek mintha nem is élnének, aztán hirtelen egyik oldalukról egy magas száron virág szökken ki, páratlan színű és illatú, de egészen rö<aärt ■ vid életű. Métermagas tüskés kaktuszfák, melyekből csomók nőnek ki, tele hajszálfinom szőrzettel. Az országban is nő egy kaktuszfajta, melynek nincs se törzse se ága, egyik ovális tüskés levélből nő ki a másik. Nyáron ezeknek a leveleknek peremén sokszínű virágok nőnek, melyek rövid idő alatt tüskés gyümölccsé alakulnak. Ezeknek itt szábre a neve és jégbehűtve árusítják. Az eladó gumikeztyűvel veszi kézbe, szétvágja és a belsejét odanyújtja a vevőnek. Ezt a szábregyümölcsöt különösen a bennszülött gyerekek — szábrek — szeretik. Délfrancia kikötővárosokban láttam hasonlóan árulni az osztrigát, melyeket a bennszülöttek egymásután nyeltek le. Az óriási nemzeti park szenzációja a sáfárt részleg, mely betonfallal van elkülönítve. Itt a legkülönbözőbb afrikai állatok szabadon legelnek s a látogatók közöttük autózhatnak, természetesen zárt ablakokkal. Zsiráf, zebra,orrszarvú, őz és szarvasfajták, elefántok nyugodtan legelnek az autók közelében, míg egy elkerített részen oroszláncsaládok nyújtózkodnak lustán a pázsiton. Ezek a fenevadak személyenként nem kevesebb mint 5 kiló húst kapnak. Úgy mondják, rövidesen majomfalkák is kerülnek az állatok közé. A LAYVDERMILK TERVRŐL Néhány hete megemlékeztünk az energiaproblémával kapcsolatban a nagy zsidóbarát Walter Clay Lawdermilk professzorról, aki világhírnévre tett szert, mint a talajmegőrzés és javítás egyik legkitűnőbb szakértője. Most húnyt el Amerikában, 86 éves korában. Különleges szisztémájával Amerika sivatagos vidékeinek egy részét termékeny földdé varázsolta, s mivel Izráel délnegevi része nagyrészt sivatag, s országunk legégetőbb problémája a vízhiány, Amerika hozzánk irányította ezt a kiváló szakembert, hogy tanáccsal lásson el bennünket: miként lehetne a Negevet termékennyé tenni. Ecélból egy ideig a haifai Technion talajmegőrző osztályának tanácsadójaként működött. Kutatásainak eredményét “Erec Jiszráel, az Ígéret földje” c. művében ismertette. A könyv nagy port vert fel, mert akkor az angol mandátum azzal a megokolással szűntette be a bevándorlást, hogy az ország nem képes annyi embert befogadni, mert a föld nagyrésze terméketlen. Lawdermilk az ellenkezőjét bizonyftota: még jó néhány millió talál megélhetést ezen a földön, ha az ő ajánlásai megvalósulnak. Az ország sokat méltatott vízhálózatának megalkotásához az ő tervei nagyban hozzájárultak, úgy, hogy évek óta a Járkon és részben a Kineret édesvize javítja a Negevben a talajt, s elsőrangú eredményeket érünk így el a mezőgazdaság terén. Elhúnytával, az itteni lapok röviden megemlékeznek érdemeiről a vízellátás terén; de egy lap sem említi — legnagyobb meglepetésemre— az ő eredeti tervét. Hosszú évekkel ezelőtt azt tanácsolta, hogy a Földközi tenger tükrének 395 méteres nívókülönbségét a Holt-tenger tükrével szemben, olykép kellene kihasználni, hogy egy csatorna összekötné a két tengert, részben hegy alatt, részben szabadon, és ez a hatalmas esés vizierőként kihasználva sok villanyfejlesztő művet táplálna. Ez nemcsak az ország energiaszükségletét láthatná el, de energiaexportra is maradna. Mint abszolúte laikus, én nem tudok számokkal, méretekkel operálni; de megkap az idea, mely annyira kézenfekvő, hogy komoly formában merem szóvá tenni. Ma, amikor oly komoly kérdés az energia előteremtésének gondja, széles alapon kellene foglalkozni Lawdermilk ideájával. Az olaj, mint tudjuk, nem megoldás “a la long”, belátható időn belül kifogyunk belőle, nem beszélve arról,hogy az arabok politikára használták — és használhatják úra — fel. A nukleáris erőművek építése óriási tőkét igényel, és háborús időben rendkívül veszélyes, mert bombatalálat esetén a kisugárzás végzetes károkat okozhat és rendes körülmények közt is a hulladék elhelyezése nagy nehézségekkel jár, mert a környező népet mentesíteni kell a kisugárzási veszélytől. A nukleáris művek alapanyaga drága és nem könnyű a beszerzése. De ha megvalósítanák az említett csatorna tervét, akkor a Földközi tenger ingyen szolgáltatná az alapanyagot: a vizet, s a villanyművek a levegőt ekológiai szempontból sem szennyeznék be. A Holttengerbe jutott víz a nagy hőségben nagyrészt elpárologés a tenger szintje egyforma marad, vagy szabályozható, hiszen ebben az esetben a Jordán édesvize csak a Kineretbe ömlene és nem a Holttengerbe; így a Jordán vizét teljes mennyiségben öntözésre lehetne felhasználni. A terv megvalósítása esetén nem petróleum fűtené az erőműveket, hanem ezt az értékes anyagot egészében petrokémiai művek feldolgozhatnák műanyagok készítésére. Az orszáf fa importra van utalva; ha olcsó és elég műanyagunk volna, a fát plasztik pótolhatná sok területen, a szövetet műanyagfonállal lehetne szőni, stb. Kétségtelen, hogy mindez óriási befektetést kíván s a munkálatok évekig húzódnának. De biztosra vehető az óriási haszon, s ennek kilátása csábítaná a befektetőket az egész világon, hiszen a megépítésen kívül akig kellene további befektetés, viszont a Jjozam megvolna anélkül, hogy tengervízen kívül más tápláló anyagra lenne szükség. Ha lehetett Panama csatornát épftenl évtizedekkel ezelőtt a mainál sokkal primitívebb eszközökkel, miért ne lehetne ezt ma megvalósítani? Nagyon örülnék, ha szakemberek, mérnökök, kémikusok, közgazdászok hozzászólnának a felvetett idea megvalósításának lehetőségéhez. A természet megáldott bennünket egy olyan adománynyal, mely egyedülálló a világon — a földkerekség legmélyebb pontjával —, miért nem használjuk ki a fennálló adottságokat? BREUER DAVID:
