Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-01-19 / 494. szám

1974. január 19. * MENÓRA 3. oldal tX C HOGYAN SZERVEZTÉK MEG A KALIFORNIA-TEL-AVIVI LÉGIHIDAT A jomkipuri háború hadtör­ténelmű jelentőségű volt, s an­nak kiértékelése nemzetközi katonai körökben még javában folyik. Az egyik legérdekesebb tanulság, a Christian Science Monitor beszámolója szerint, az amerikai C-5 típusú szállí­tó repülőgépek megjelenése volt, amely forradalmasította a katonai légiközlekedést. A háború első hetének vé­gén Izráel katonai helyzete ve­szélyesen súlyos volt, ésGol­­da Méir miniszterelnök a Fe­hér Háztól kért sürgős segít­séget. Kissinger külügymi­niszter ekkor hiába próbálta még az oroszokat fegyverszü­netre rábírni. A Szovjet ezt merikai hadseregnek elegendő egysége áll majd rendelkezés­re ebből a típusból, úgy tíz nap alatt tudnak átszállítani Euró­pába egy teljes páncélos had­osztályt, tankokkal, howitze­­rekkel, rövidtávú repülőgé­pekkel együtt. Ha ez megva­lósul, az Egyesült Államok sokkal rugalmasabban tár­gyalhat a Szovjetunióval az európai csapatcsökkentések­ről, mert órák alatt képes — Amerikából történő szállítás­sal — védővonalat kiépíteni egy szovjet támadással szem­ben. Az amerikai technikai fölény más módon is bebizonyosodott ezekben a napokban. Mikor az izráeli segélykérés megérke­amerikai óriásgépek csodáját" — mondta Golda Méir. A nyomott izráeli közhangu­latra lelkesítő hatással volta légihíd kialakulása. Ezekben a napokban ugyanis az izráeli arzenál már kifogyóban volt és a szállítások megindulása után nem kellett többé spórolnia lövedékkel, s megkezdődhetett az ellentámadás. Ez bátorí­totta fel a hadvezetőséget ar­ra, hogy minden elérhető tar­talékjukat harcbadobják és át­keljenek a Szuezi-csatornán, elvágva a 3. egyiptomi hadse­reget. Amikor tehát az egyip­tomiak arra hivatkoznak, hogy a háború sorsát az amerikai fegyverszállítás mérete for­dította meg, lényegében iga­zat mondanak. Az egyhónapos légihfdnak a hadászatin kívül, diplomáciai vonatkozásai is vannak. Mint ismeretes, csupán két olyan európai ország ( Hollandia és Portugália) volt az, amely megtartotta Amerikával kötött szerződését ezekben a napok­ban és légiterét, bázisait ren­delkezésre bocsátotta. A la­­jesi repülőtér használata a­­zonban most kétségessé vá­lik. 1974 februárjában lejár az a szerződés, amely légi­­támaszpontot biztosít az E- gyesült Államoknak az Azovi szigeteken. Washington attól tart, hogy a portugálok a szer­ződés megújításáért kényes diplomáciai követelésekkel lépnek fel. Valószínűleg azt fogják kérni, hogy Amerika segítse Portugáliát az Afriká­ban lévő gyarmati területeken működő csoportok ellen. Hogy szabadságharcosoknak vagy terroristáknak nevezzük-e ő­­ket, ez nézőpont kérdése. A- merika valószínűleg kényte­len lesz diplomáciai és politi­kai segítséget nyújtani Portu­gáliának, mint ahogy minden valószínűség szerint Izráel sem tartózkodhat a jövőben a szavazástól az ENSZ-ben ak­kor, amikor az egyesült szov­­jet-árab-afrikai blokk Portu­gáliára kíván szégyenbélyeket sütni. LUDDI TERRORISTA MONTREALBAN? Az ottawai parlamentben egy konzer­vatív vezető szóvá tette, hogy azl972-eslud­­di vérengzés egyik cinkosa, a német állampol­gár Kari Ring, két év óta Montreálban él, mégpedig — bár depotálási végzés van ellene, — biztonságban, gazdagságban és szabadság­ban él. Ez így önmagában is elég felháborító. Ráadásul másnap este aCBC,híreiben, meg­szólaltatta Kari Ringet. A 41 éves német azt mondta, hogy az egészből egy szó sem igaz. Egy nagy nemzetközi összeesküvés áldozata ő, — mondta. — Az egészet zsidó szervezetek találták ki, csak azért, hogy lehetetlenné te­gyék az arab olaj érdekeit szolgáló munkáját. A zsidó titkos szolgálat bérelte fel a római rendőrséget és a zürichi rendőrséget egy­aránt, hogy őt kompromittálják. Ezért találták ki, hogy ő adta át a fegyvereket a japán ter­roristáknak a római repülőtéren, akik azzal Luddra utaztak, és ezért találták ki, hogy Mi­lano rendőrfőnökét az ő revolverével lőtték agyon. — óvakodni kell a zsidó nemzetközi össze­esküvéstől — mondotta Ring a televízió mik­rofonja előtt. Ezt a sületlen gonoszságot a CBC nemcsak leközölte, de válasz nélkül is hagyta. Egyetlen interjuvolónak sem jutott e­­szébe megkérdezni Ringtöl, miért pont az ő személyét választották ki sokmilliárd közül egy nemzetközi összeesküvés céltáblájaként. NEM 15 KÖNNYŰ KommsszoNY hol az olló JÁTÉK JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN LANGUAGE Editor: George Egri, Publisher: Yvonne Egri Helyi szerkesztőségek és kiadóhivatalok: TORONTO: Egri György 105 Almon' A ve.. Oownsview, Ont Canada. Tel.: 036-1381 MONTREAL: Dr.Eon Sándor, 4455 Dupuis Ave., Apt.2. Montreal 26, Que., Tel.: RE 3-3087. NEW YORK: Kalmár Miklós, 100 Overlook Terrace, Apt.511. New York. N.Y 10040. U3A. Tel.: 568-0251 és 927-9609. IZRAEL: Ron Giladi, P.O.Box 1337, Jerusalem FLORIDA: Eeldheim Jenő, 2360 Alton Road, Miami Beach Fla, 33140. USA. Tel.: 538-7383. Authorized as second class mu.I by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash. SECOND CLASS MAIL REGISTRATION No. 1.V7-3. Előfizetés 1 évre $ 15.-, félévre $ 8.­Folytatás az 1. oldalról Ma már világos, hogy a Nixon iratok nélkül a Watergate- Ugyben nem lehet az elnök el­len vádat emelni. Az is való­színűsíthető, hogy a legfelsőbb bírósági határozat az ügyben évekig várat magára, ha ugyan egyáltalán megszületik vala­ha. Az "empeachment", a kongresszusi vádemelés terve tehát összedőlt. Nixon ellenfe­lei erre azzal próbálkoztak, hogy egy vezető republikánu­sokból álló küldöttség men­jen Nixon elnökhöz és szólít­sa fel lemondásra. A megvál­tozott hangulatban azonban er­re nem kerül sor. Goldwater szenátor, a legbefolyásosabb konzervatív republikánus/ aki néhány héttel ezelőtt meglehe­tős pesszimizmussal nyilat­kozott Nixon integritásáról, máris kijelentette, hogy nem hajlandó ilyen küldöttséget ve­zetni. Goldwater nemcsak megvál­toztatta véleményét, hanem azt is mondotta, hogy Nixon valószínűleg a század legkitű­nőbb amerikai elnöke, aki az országot az adott körülmények­­között nehéz helyzetében is kitűnően vezeti. Mindez arra mutat, hogy a Watergate-bot­­rány, az állandó pumpálás el­lenére is, a végéhez közeledik és — Goldwater szavaival él­ve — itt az ideje, hogy Ame­rika, Nixon vezetése alatt, hozzákezdjen a ténylegesen meglévő, komoly problémák megoldásához. A hét folyamán még egy ér­dekes külpolitikai hír pattant ki. Líbia és Tunisz bejelentet­te, hogy Egyesült Izlám Köz­társaság név alatt, országai­kat egyesítik. Ha olvasóink magyarázatot kérnek ezzel kapcsolatban, őszintén meg kell mondanunk, hogy egyelő­re nem tudunk válaszolni. Hogy az őrjöngő, félfasiszta félkommunista líbiai diktátor, Gádáfi, és az arab világ leg­mérsékeltebb és legkulturál- , tabb politikusa, a tuniszi el- ' nők, Bourgiba, hogy férhetnek i meg egymással egy akolban, — egyelőre elképzelhetetlen, és magára a tervre sincs semmi- ‘ lyen magyarázat. De talán egy-két héten belül erről is többet fog megtudni a világ. JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA CHAMBERLAIN ESERNYŐJE Rengeteg fegyver áll Izráel ellenségeinek rendelkezésére. Tankok és repülőgépek, ágyúk, rakéták és egyéb fegyverek végtelen sokasága veszélyezteti biztonságunkat és puszta lé­tünket. A legveszélyesebb fegyver, amely ez idő szerint el­lenünk tör nem a tank, a repülőgép és társai, hanem az eser­nyő. Chamberlain esernyője. A jomkipuri háború bebizobyftotta az araboknak, hogy a fegyverek erejével még akkor sem tudják Izraelt legyőzni és megsemmisíteni, ha az összes előfeltételek az ő javukra vannak, így például a meglepetés előnye. Az arabok azzal is tisztában vannak, hogy Izrael aligha fogja mégegyszer ugyanazt a végzetes hibát elkövetni. . Ennek ellenére, az arabok természetesen nem adták fel tervüket, hogy megsemmisítsék Izráelt. Az algirikonferen­cia határozataiból is teljesen világos minden épeszű és ol­vasni tudó ember számára, hogy az araboknak ez a célkitű­zése semmiben sem változott. Az, amin változtatni akar­nak, az a taktika, az út ennek elérésére. Ha nem tudják egy csapásra megsemmisíteni Izráelt, mert az erősebb náluk, akkor ezt lépésről-lépésre akarják meg­tenni, a szalámi-taktika útján. Valaha az arabok minden re­ményüket a Szovjetbe fektették. Az oroszok valóban felfegy­verezték olyan mértékig az arab hadseregeket, hogy jobban talán már nem is lehetett volna. A háború folyamán azonban kiderült, hogy ez a végtelen fegyverzet sem elegendő az ara­bok kezében Izrael legyőzéséhez. Ami az orosz politikai se­gítséget illeti, ez fenyegetőzésével megakadályozta hogylz­­ráel megsemmisítő győzelmet arasson, de nem képes arra, hogy megverje, vagy megsemmisítse Izráelt. Ezért ma az araboknak új reménysége van, és ez Ameri­ka. Azt remélik, hogy amit nem tudtak elérni a fegyverek e­­rejével, ahol nem használt az orosz barátság, ott majd az amerikaiak kikaparják számukra a gesztenyét a tűzből. Ez a felfogás nem új az araboknál. Mindig voltak a körük­ben olyan politikusok, akik azt hangsúlyozták, hogy az ara­bok céljaikat nem az' oroszok, hanem csak az amerikaiak se­gítségével érhetik el, mivel csak az amerikaiaknak van mód­jukban eredményes nyomást gyakorolni Izráelre. És az ara­bok vágyálma: harc nélkül elérni azt, ami fegyverek segít­ségével nem sikerült. Különös és hátborzongató dolog, annak ellenére, hogy ezt nem vallják be, hogy ma az egész arab világ reménysége egy németországi zsidó menekült, dr. Henry Kissinger, az Egye­sült Államok külügyminisztere. Ugyanakkor Izráelben, ahol Kissinger hivatalosan nagy barátnak számít, minden villám­­látogatása idején az a kínzó érzés gyötör bennünket; vajon milyen újabb engedményt kíván keresztülerőszakolni nálunk? Kissinger legutóbbi látogatása alkalmával elkeseredett polgárok, — akik a legkülönbözőbb politikai csoportokhoz tar­toznak, — esernyŐs tüntetést rendeztek a luddi repülőtéren. Kissinger sajnos nem látta ezeket a tüntetőket. Kormányunk az ő "nagy bölcsességében" gondoskodott arról, hogy a tün­tetők ne találkozhassanak dr. Kissingerrel. Ami nagy kár. Igazán nem ártott volna, ha az amerikai külügyminiszter lát­ta volna a saját szemével, hogy van Izráelben egy másik vé­lemény is, nemcsak azoké, akik mosolyogva lesik minden ó­­hajtását. Kissinger még nem nyilatkozott erről a kérdésről, de a környezetéhez tartozó emberek meglepetésüknek adtak kife­jezést, hogy mi, izráeliek ilyen fokú bizalmatlansággal vi­seltetünk Kissinger erőfeszítései iránt. Szívesen megkérdezném — ha módom volna — ezeket a csodálkozó urakat, hogy talán nincs meg minden okunk a bi­zalmatlanságra és az aggodalomra? Azok az események, a­­rrtelyek a jomkipuri háború óta történtek azt bizonyítják, hogy nagyon szerények vagyunk ha csak bizalmatlanságról és aggodalomról beszélünk, mert itt most már sokkal többről van szó. A tények beszélnek. A nagy szalámivágó-kés két hónapja szüntelenül működik és vág le szeleteket az izráeli pozíci­ókból. Kezdődött azzal, amikor október 22-én ránk erősza­kolták a fegyverszünetet egy olyan időpontban, amikor há­rom nap alatt módunkban lett volna megsemmisíteni úgy a második, mint a harmadik egyiptomi hadsereget. Ez az ara­bok katonai vereségét politikai győzelemre változtatta. Az­után keresztül vitték, hogy Izrael segítse élelmiszerrel és vízzel ellátni a körülkerített harmadik egyiptomi hadsere­get. A fegyverszünet világosan kikötötte, hogy a hadifoglyok ki­cserélése azonnali előfeltétel. Ennek ellenére az egyiptomiak a fogolycseréért újabb engedményeket harcoltak ki és a szí­­riaiak mind a mai napig még a kezükben lévő foglyok listá­ját sem adták át. Egyes, éppen amerikai forrásból szárma­zó hírek szerint a szíriaiak közben már a legtöbb hadifog­lyot meggyilkolták. Az amerikaiak szabadkoznak, hogy nem tehetnek semmit ebben a kérdésben, annak ellenére, hogy ők és az oroszok állapították meg a fegyverszünet feltételeit. A veszély sokkal nagyobb, mint azt a kívülálló ember gondolná. Ma Izrael teljesen és tökéletesen meg tudja vé­deni magát. De ha a szalámi taktika továbbra is az eddigi sikerrel működik, minden bizonnyal elveszítjük azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a védelmünkhöz, és he­lyettük csak Ígéreteket kapunk. Vajon nincs okunk félni, hogy ezek az Ígéretek és garan­ciák annyit fognak érni, mint Csehszlovákia esetében ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom