Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)
1974-01-19 / 494. szám
1974. január 19. * MENÓRA 3. oldal tX C HOGYAN SZERVEZTÉK MEG A KALIFORNIA-TEL-AVIVI LÉGIHIDAT A jomkipuri háború hadtörténelmű jelentőségű volt, s annak kiértékelése nemzetközi katonai körökben még javában folyik. Az egyik legérdekesebb tanulság, a Christian Science Monitor beszámolója szerint, az amerikai C-5 típusú szállító repülőgépek megjelenése volt, amely forradalmasította a katonai légiközlekedést. A háború első hetének végén Izráel katonai helyzete veszélyesen súlyos volt, ésGolda Méir miniszterelnök a Fehér Háztól kért sürgős segítséget. Kissinger külügyminiszter ekkor hiába próbálta még az oroszokat fegyverszünetre rábírni. A Szovjet ezt merikai hadseregnek elegendő egysége áll majd rendelkezésre ebből a típusból, úgy tíz nap alatt tudnak átszállítani Európába egy teljes páncélos hadosztályt, tankokkal, howitzerekkel, rövidtávú repülőgépekkel együtt. Ha ez megvalósul, az Egyesült Államok sokkal rugalmasabban tárgyalhat a Szovjetunióval az európai csapatcsökkentésekről, mert órák alatt képes — Amerikából történő szállítással — védővonalat kiépíteni egy szovjet támadással szemben. Az amerikai technikai fölény más módon is bebizonyosodott ezekben a napokban. Mikor az izráeli segélykérés megérkeamerikai óriásgépek csodáját" — mondta Golda Méir. A nyomott izráeli közhangulatra lelkesítő hatással volta légihíd kialakulása. Ezekben a napokban ugyanis az izráeli arzenál már kifogyóban volt és a szállítások megindulása után nem kellett többé spórolnia lövedékkel, s megkezdődhetett az ellentámadás. Ez bátorította fel a hadvezetőséget arra, hogy minden elérhető tartalékjukat harcbadobják és átkeljenek a Szuezi-csatornán, elvágva a 3. egyiptomi hadsereget. Amikor tehát az egyiptomiak arra hivatkoznak, hogy a háború sorsát az amerikai fegyverszállítás mérete fordította meg, lényegében igazat mondanak. Az egyhónapos légihfdnak a hadászatin kívül, diplomáciai vonatkozásai is vannak. Mint ismeretes, csupán két olyan európai ország ( Hollandia és Portugália) volt az, amely megtartotta Amerikával kötött szerződését ezekben a napokban és légiterét, bázisait rendelkezésre bocsátotta. A lajesi repülőtér használata azonban most kétségessé válik. 1974 februárjában lejár az a szerződés, amely légitámaszpontot biztosít az E- gyesült Államoknak az Azovi szigeteken. Washington attól tart, hogy a portugálok a szerződés megújításáért kényes diplomáciai követelésekkel lépnek fel. Valószínűleg azt fogják kérni, hogy Amerika segítse Portugáliát az Afrikában lévő gyarmati területeken működő csoportok ellen. Hogy szabadságharcosoknak vagy terroristáknak nevezzük-e őket, ez nézőpont kérdése. A- merika valószínűleg kénytelen lesz diplomáciai és politikai segítséget nyújtani Portugáliának, mint ahogy minden valószínűség szerint Izráel sem tartózkodhat a jövőben a szavazástól az ENSZ-ben akkor, amikor az egyesült szovjet-árab-afrikai blokk Portugáliára kíván szégyenbélyeket sütni. LUDDI TERRORISTA MONTREALBAN? Az ottawai parlamentben egy konzervatív vezető szóvá tette, hogy azl972-esluddi vérengzés egyik cinkosa, a német állampolgár Kari Ring, két év óta Montreálban él, mégpedig — bár depotálási végzés van ellene, — biztonságban, gazdagságban és szabadságban él. Ez így önmagában is elég felháborító. Ráadásul másnap este aCBC,híreiben, megszólaltatta Kari Ringet. A 41 éves német azt mondta, hogy az egészből egy szó sem igaz. Egy nagy nemzetközi összeesküvés áldozata ő, — mondta. — Az egészet zsidó szervezetek találták ki, csak azért, hogy lehetetlenné tegyék az arab olaj érdekeit szolgáló munkáját. A zsidó titkos szolgálat bérelte fel a római rendőrséget és a zürichi rendőrséget egyaránt, hogy őt kompromittálják. Ezért találták ki, hogy ő adta át a fegyvereket a japán terroristáknak a római repülőtéren, akik azzal Luddra utaztak, és ezért találták ki, hogy Milano rendőrfőnökét az ő revolverével lőtték agyon. — óvakodni kell a zsidó nemzetközi összeesküvéstől — mondotta Ring a televízió mikrofonja előtt. Ezt a sületlen gonoszságot a CBC nemcsak leközölte, de válasz nélkül is hagyta. Egyetlen interjuvolónak sem jutott eszébe megkérdezni Ringtöl, miért pont az ő személyét választották ki sokmilliárd közül egy nemzetközi összeesküvés céltáblájaként. NEM 15 KÖNNYŰ KommsszoNY hol az olló JÁTÉK JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN LANGUAGE Editor: George Egri, Publisher: Yvonne Egri Helyi szerkesztőségek és kiadóhivatalok: TORONTO: Egri György 105 Almon' A ve.. Oownsview, Ont Canada. Tel.: 036-1381 MONTREAL: Dr.Eon Sándor, 4455 Dupuis Ave., Apt.2. Montreal 26, Que., Tel.: RE 3-3087. NEW YORK: Kalmár Miklós, 100 Overlook Terrace, Apt.511. New York. N.Y 10040. U3A. Tel.: 568-0251 és 927-9609. IZRAEL: Ron Giladi, P.O.Box 1337, Jerusalem FLORIDA: Eeldheim Jenő, 2360 Alton Road, Miami Beach Fla, 33140. USA. Tel.: 538-7383. Authorized as second class mu.I by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash. SECOND CLASS MAIL REGISTRATION No. 1.V7-3. Előfizetés 1 évre $ 15.-, félévre $ 8.Folytatás az 1. oldalról Ma már világos, hogy a Nixon iratok nélkül a Watergate- Ugyben nem lehet az elnök ellen vádat emelni. Az is valószínűsíthető, hogy a legfelsőbb bírósági határozat az ügyben évekig várat magára, ha ugyan egyáltalán megszületik valaha. Az "empeachment", a kongresszusi vádemelés terve tehát összedőlt. Nixon ellenfelei erre azzal próbálkoztak, hogy egy vezető republikánusokból álló küldöttség menjen Nixon elnökhöz és szólítsa fel lemondásra. A megváltozott hangulatban azonban erre nem kerül sor. Goldwater szenátor, a legbefolyásosabb konzervatív republikánus/ aki néhány héttel ezelőtt meglehetős pesszimizmussal nyilatkozott Nixon integritásáról, máris kijelentette, hogy nem hajlandó ilyen küldöttséget vezetni. Goldwater nemcsak megváltoztatta véleményét, hanem azt is mondotta, hogy Nixon valószínűleg a század legkitűnőbb amerikai elnöke, aki az országot az adott körülményekközött nehéz helyzetében is kitűnően vezeti. Mindez arra mutat, hogy a Watergate-botrány, az állandó pumpálás ellenére is, a végéhez közeledik és — Goldwater szavaival élve — itt az ideje, hogy Amerika, Nixon vezetése alatt, hozzákezdjen a ténylegesen meglévő, komoly problémák megoldásához. A hét folyamán még egy érdekes külpolitikai hír pattant ki. Líbia és Tunisz bejelentette, hogy Egyesült Izlám Köztársaság név alatt, országaikat egyesítik. Ha olvasóink magyarázatot kérnek ezzel kapcsolatban, őszintén meg kell mondanunk, hogy egyelőre nem tudunk válaszolni. Hogy az őrjöngő, félfasiszta félkommunista líbiai diktátor, Gádáfi, és az arab világ legmérsékeltebb és legkulturál- , tabb politikusa, a tuniszi el- ' nők, Bourgiba, hogy férhetnek i meg egymással egy akolban, — egyelőre elképzelhetetlen, és magára a tervre sincs semmi- ‘ lyen magyarázat. De talán egy-két héten belül erről is többet fog megtudni a világ. JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA CHAMBERLAIN ESERNYŐJE Rengeteg fegyver áll Izráel ellenségeinek rendelkezésére. Tankok és repülőgépek, ágyúk, rakéták és egyéb fegyverek végtelen sokasága veszélyezteti biztonságunkat és puszta létünket. A legveszélyesebb fegyver, amely ez idő szerint ellenünk tör nem a tank, a repülőgép és társai, hanem az esernyő. Chamberlain esernyője. A jomkipuri háború bebizobyftotta az araboknak, hogy a fegyverek erejével még akkor sem tudják Izraelt legyőzni és megsemmisíteni, ha az összes előfeltételek az ő javukra vannak, így például a meglepetés előnye. Az arabok azzal is tisztában vannak, hogy Izrael aligha fogja mégegyszer ugyanazt a végzetes hibát elkövetni. . Ennek ellenére, az arabok természetesen nem adták fel tervüket, hogy megsemmisítsék Izráelt. Az algirikonferencia határozataiból is teljesen világos minden épeszű és olvasni tudó ember számára, hogy az araboknak ez a célkitűzése semmiben sem változott. Az, amin változtatni akarnak, az a taktika, az út ennek elérésére. Ha nem tudják egy csapásra megsemmisíteni Izráelt, mert az erősebb náluk, akkor ezt lépésről-lépésre akarják megtenni, a szalámi-taktika útján. Valaha az arabok minden reményüket a Szovjetbe fektették. Az oroszok valóban felfegyverezték olyan mértékig az arab hadseregeket, hogy jobban talán már nem is lehetett volna. A háború folyamán azonban kiderült, hogy ez a végtelen fegyverzet sem elegendő az arabok kezében Izrael legyőzéséhez. Ami az orosz politikai segítséget illeti, ez fenyegetőzésével megakadályozta hogylzráel megsemmisítő győzelmet arasson, de nem képes arra, hogy megverje, vagy megsemmisítse Izráelt. Ezért ma az araboknak új reménysége van, és ez Amerika. Azt remélik, hogy amit nem tudtak elérni a fegyverek erejével, ahol nem használt az orosz barátság, ott majd az amerikaiak kikaparják számukra a gesztenyét a tűzből. Ez a felfogás nem új az araboknál. Mindig voltak a körükben olyan politikusok, akik azt hangsúlyozták, hogy az arabok céljaikat nem az' oroszok, hanem csak az amerikaiak segítségével érhetik el, mivel csak az amerikaiaknak van módjukban eredményes nyomást gyakorolni Izráelre. És az arabok vágyálma: harc nélkül elérni azt, ami fegyverek segítségével nem sikerült. Különös és hátborzongató dolog, annak ellenére, hogy ezt nem vallják be, hogy ma az egész arab világ reménysége egy németországi zsidó menekült, dr. Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere. Ugyanakkor Izráelben, ahol Kissinger hivatalosan nagy barátnak számít, minden villámlátogatása idején az a kínzó érzés gyötör bennünket; vajon milyen újabb engedményt kíván keresztülerőszakolni nálunk? Kissinger legutóbbi látogatása alkalmával elkeseredett polgárok, — akik a legkülönbözőbb politikai csoportokhoz tartoznak, — esernyŐs tüntetést rendeztek a luddi repülőtéren. Kissinger sajnos nem látta ezeket a tüntetőket. Kormányunk az ő "nagy bölcsességében" gondoskodott arról, hogy a tüntetők ne találkozhassanak dr. Kissingerrel. Ami nagy kár. Igazán nem ártott volna, ha az amerikai külügyminiszter látta volna a saját szemével, hogy van Izráelben egy másik vélemény is, nemcsak azoké, akik mosolyogva lesik minden óhajtását. Kissinger még nem nyilatkozott erről a kérdésről, de a környezetéhez tartozó emberek meglepetésüknek adtak kifejezést, hogy mi, izráeliek ilyen fokú bizalmatlansággal viseltetünk Kissinger erőfeszítései iránt. Szívesen megkérdezném — ha módom volna — ezeket a csodálkozó urakat, hogy talán nincs meg minden okunk a bizalmatlanságra és az aggodalomra? Azok az események, arrtelyek a jomkipuri háború óta történtek azt bizonyítják, hogy nagyon szerények vagyunk ha csak bizalmatlanságról és aggodalomról beszélünk, mert itt most már sokkal többről van szó. A tények beszélnek. A nagy szalámivágó-kés két hónapja szüntelenül működik és vág le szeleteket az izráeli pozíciókból. Kezdődött azzal, amikor október 22-én ránk erőszakolták a fegyverszünetet egy olyan időpontban, amikor három nap alatt módunkban lett volna megsemmisíteni úgy a második, mint a harmadik egyiptomi hadsereget. Ez az arabok katonai vereségét politikai győzelemre változtatta. Azután keresztül vitték, hogy Izrael segítse élelmiszerrel és vízzel ellátni a körülkerített harmadik egyiptomi hadsereget. A fegyverszünet világosan kikötötte, hogy a hadifoglyok kicserélése azonnali előfeltétel. Ennek ellenére az egyiptomiak a fogolycseréért újabb engedményeket harcoltak ki és a szíriaiak mind a mai napig még a kezükben lévő foglyok listáját sem adták át. Egyes, éppen amerikai forrásból származó hírek szerint a szíriaiak közben már a legtöbb hadifoglyot meggyilkolták. Az amerikaiak szabadkoznak, hogy nem tehetnek semmit ebben a kérdésben, annak ellenére, hogy ők és az oroszok állapították meg a fegyverszünet feltételeit. A veszély sokkal nagyobb, mint azt a kívülálló ember gondolná. Ma Izrael teljesen és tökéletesen meg tudja védeni magát. De ha a szalámi taktika továbbra is az eddigi sikerrel működik, minden bizonnyal elveszítjük azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a védelmünkhöz, és helyettük csak Ígéreteket kapunk. Vajon nincs okunk félni, hogy ezek az Ígéretek és garanciák annyit fognak érni, mint Csehszlovákia esetében ?
