Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-12-08 / 489. szám

14. oldal MENÓRA 1973. december 8. 4 LION FEUCHTWANGER: HÁBORÚ Mai számunkban megkezdjük új folytatásos regényünk közlését. . Ezúttal a világirodalom egyik klasszikus művét választottuk, amely azonban Izgalmas, fordulatos tartalmával rendkívül alkalmas folytatólagos közlésre. Lion Feuchtwanger, a halhatatlanná vált né­met-zsidó író, mint minden könyvében, itt is kényes témát vet fel. Josephus Flavius, Vespasianus és Tltus római császárok törté­netírója, becsült alakja a történelemnek és az irodalomtörténetnek, míg Josef ben Matthias, első rendből származó papot, zsidó körök egy jelentős részében az árulás jelképének te kintik. Márpedig Josephus Flavius és Josef ben Matthias egy és ugyanazon személy. A kétezer éve folyó pernek ma különös idő­szerűsége van. Hiszen ma is sorsfordulót él át a zsidó nép, és különböző személyek, kü­lönböző csoportok más és más módon képze­lik el a túlélés, a fennmaradás módozatait. A maguk József doktora egy csirkefogó — mondatja el az író a tibériási Justussal az egyik véleményt, hogy néhány oldallal odébb leírja, mint adja Josef ben Mtitthiasra áldá­sát Izráel agg főpapja, Jochánán ben Zakkáj. Lion Feucthwanger csak a kérdést veti fel, de választ nem ad. Nem is adhat. Azért é­­rezzük időszerűnek a regény közlését, mert úgy véljük, hogy minden olvasó saját lelki­ismerete szerint válaszolhat: vajon, egy tör­ténelmi helyzetben a végsőkig való harc vagy a kompromisszum a kivezető ut-e? * ELSŐ KÖNYV RÓMA A Tiberisen hat híd vezetett keresztül. Aki a balparton maradt, biztonságban volt; az uccán nyüzsgő férfiakon már a szakálluk­ról felismerhető volt, hogy zsidók; mindenütt zsidó és arameus feliratok és az ember egy kis görög nyelvtudással könnyen tájékozód­hatott. De aki valamelyik hídon átmerész­kedett a balpartra, az tüstént a hatalmas vad nagyvárosban, Rómában találta magát, ide­genülj reménytelenül, magányosan. József ennek ellenére az Emilius hídnál visszaküldte Cornelt, buzgó kis vezetőjét; szerette volna már egymagában is kiismerni magát, már csak azért is, hogy önmaga előtt bebizonyítsa ügyességét. A kis Cornel szíve­sen tovább kísérte volna idegen barátját. József utána nézett, amint habozva vissza­ment a hídon és hirtelen tréfás-kedves mo­sollyal ... ő, József, a zsidó... nyitott te­nyérrel kinyújtotta a karját és római módra üdvözölte a fiút és Comel, ő is elmosolyodva, ap^ja tilalma ellenére, ugyancsak római módra adta vissza a köszöntést. Azután el­tűnt, iobbra, egy hatalmas ház mögött és József egyedül maradt. Most majd kiderül, hogy zöldágra tud-e vergődni latin tudo­mányával. Azt tudja, hogy ez, ami itt előtte elterül, a marhapiac, jobbra a nagy lóversenytér és ott, valahol a Palatínuson és mögötte, ahol az a rengeteg ember nyüzsög, építi a császár az új palotáját, balra, a Tusciai uccán át visz az út a Fórumra és, hogy a Palatínus meg a Fórum a világ szíve. Sokat olvasott Rómáról, de ez a tudo­mánya most keveset használ. A három hónap­pal ezelőtti tűzvész nagyon megváltoztatta a város képét. Éppen a belváros négy kerületét pusztította el, több mint 300 középületet, 600 palotát és magánházat, több ezer bérházat. Csodálatos, hogy ezek a rómaiak mennyit felépítettek már ilyen rövid idő alatt. Nem szereti a rómaiakat, inkább gyű­löli őket, de azt meg kell hagyni, van szer­vezőtehetségük. És technikájuk is. „Tech­nika“, ismétli többször is ezt az idegen szót. Érzi, hogy nem ostoba; majd elles vala­mit a rómaiaktól ebből a technikából. Energikusan kilép. Kíváncsian és némi izgalommal szippantgatja az idegen házak, idegen emberek levegőjét, azokét az embe­rekét, akiknek hatalmában áll, hogy őt fel­emeljék, vagy elnyomják, önáluk, odahaza Jeruzsálemben, ebben az időben, Tisri hónap utolsó hetében, még nagyon meleg van; itt Rómában szeptembernek hívják és ... leg­alább is máma ... friss és kellemes a levegő. Könnyű szél borzolja a haját, amit római szo­káshoz képest kissé túl hosszan visel. Tulaj­donképpen kalapot kellene hordania; az ő ál­lásában levő zsidóknak illene... ellentétben a rómaiakkal, fedett fejjel járni. De minek? ltt, Rómában, a legtöbb zsidó nem hord kala­pot, akár csak a többiek; legalább is akkor nem, ha átjönnek a Tiberis hídján. Zsidó érzelme nem lesz langyosabb akkor sem, ha nem is hord kalapot. A nagy lóversenytér elé érkezett. Erre­felé minden teli van romokkal, itt volt a tűz fészke. De az alap kőfalai érintetlenek. Hatalmas dolog ez a lóversenytér. Jó tíz percbe beletelik, amíg az ember hosszában végigjárja. A jeruzsálemi meg a cesareai pálya sem kicsi, de emellett úgy hatnának, mint a játékszerek. A pálya belsejében kő és fa halmozódik; dolgoznak. Kíváncsiak lődörögnek, gyerme­kek és egyéb ráérők. József még nem idomí­totta ruhatárát a nagyvároshoz, de amint ifjan, karcsún és mégis öntudatosan arra­­sétál... a szeme mindent elkap, ami elébe kerül... mégis előkelőén hat, nem kicsinves, igazi úr. Körülveszik, amuletteket kínálgat­nak, útiemlékeket, annak az obeliszknek a mását, amelyik idegenül és ünnepélyesen me­­redezik a pálya közepén. Hivatásos idegen­­vezető ajánlkozik, hogy megmutatja az érde­kességeket, a császári páholyt, az új terv modelljét. De József tetetett fölényességgel leinti. Egyedül járja végig a kőpadsorokat, mintha a versenyek állandó látogatója volna. Ezek itt nyilvánvalóan a főrangúnk, a szenátus padjai. Senki sem tiltja meg, hogy beleüljön az irigyelt székbe. Jó ülés esik itt a napfényben. Elengedi magát, fejét tenye­rébe támasztja és gondolattalanul nézi a kö­zépen meredező obeliszket. Kedvezőbb időpontot, mint ezeket a hó­napokat a tűz után, nem is találhatott volna ü^yei számára. Az emberek vidámak és hoz­záférhetők. Mindenkire üdítőleg hat az az energia, amivel a császár a város újraépíté­sébe kezdett. Elevenség pezsdül mindenfelé, bizakodás, üzletek, tiszta friss levegő . milyen más ez, mint Jeruzsálem súlyos, nyo­mott légköre, ahol nem boldogult semmivel. És itt, a szenátus padján, a koradélután kellemes napsütésben, az újonnan épülő Róma lármájának közepette, József szenve­délyesen és mégis hűvös mérlegeléssel meg­állapítja kilátásait. 26 esztendős, a felfelé ívelő pálya minden alapfeltételével rendel­kezik, nemesi családból származik, alapos műveltséget szerzett, államférfiúi érzéke van és végül izzó akarata, hogy feltörjön. Nem, nem akar besavanyodni Jeruzsálemben. Há­lás az apjának, aki bízik benne és kivitte, hogy a fiát küldjék Rómába. Az itteni feladata persze meglehetősen kétes. Jogi szempontból vizsgálva az ügyet, a jeruzsálemi Nagy Tanácsnak sem oka, sem hatásköre nem volt ahhoz, hogy őt, külön meghatalmazottként Rómába küldje. Nagyon meg kellett erőltetnie az agyát, amíg annyi érvet összekapart, hogy a jeruzsálemi urak, hosszas habozás után, engedjenek. Tehát: a Nagy Tanács három tagját, aki­ket Anton Félix, a kormányzó, két eszten­deje már, mint lázadókat a római császári törvényszék elé állíttatott, igazságtalanul ítélték kényszermunkára. Igaz, ez a három úr éppen Cesareában tartózkodott, amikor a választási zavargások alkalmából a zsidók leszedték a kormányzói palota faláról és darabokra zúzták a császári jelvényeket, de ők maguk nem vettek részt ebben az erő­szakosságban. És az, hogy a kormányzó ép­pen azt a három magasállású aggastyánt tette felelőssé, ártatlanok elleni erőszakos­ság, felháborító önkényesség, az egész zsidó nép arculcsapása. József úgy vélte, hogy itt a hőn óhajtott alkalom, hogy kitüntethesse magát. Új tanukat hajszolt fel, akik a három öreg ártatlanságát bizonyítják és reméli, hogy a császár udvaránál is eléri a pör újra­­felvételét vagy legalább is keresztülviszi, hogy az elítéltek kegyelemben részesüljenek. Persze a római zsidók, ezt már észre­vette, nem fognak túlságos hévvel a kezére járni feladata teljesítésénél. Cajus Barza­­arone, a bútorgyáros, az Agrippa-hitközség elnöke, akinél lakik s akihez ajánlólevelet hozott az apjától, ravasz célzásokkal, óvatosan és jóakaratúlag megmagyarázta a helyzetet. A százezer római zsidónak nem me>gy rosszul a sora. Békében élnek a lakosság többi részé­vel. Gyanakodva látják, hogy Jeruzsálemben a Róma-ellenes nemzeti párt, „Izrael bosz­­szuállói“ ragadták magukhoz a hatalmat. Eszük ágában sincsen veszélyeztetni kelle­mes helyzetüket és beavatkozni a jeruzsá­lemi urak és a római közigazgatás örökös súrlódásaiba. Nem, az ügy lényeges részét Józsefnek magának kell elintéznie. A téren halomba nőtt a kő, fa, tégla, osz­lopok és mindenféle színű márvány. Az épü­let szinte szemlátomást nőtt. Ha egy fél óra, vagy egy óra mulya tovább megy, megint nőtt egy darabot, nem sokkal, végleges nagy­ságának talán csak egy ezredrészével, de azt a növekedést, ami erre az időre elő volt írva, bizonyosan el is éri. De ő is elért valamit ez alatt az idő alatt. A vágy, ami felfelé haj­totta forróbb lett, égetőbb, ellenállhatatla­nabb. Az építőmunkások minden kalapács­ütése, fűrésznyikorgása őrajta kalapál, őt találja, míg látszólag elernyedten, tétlenül, mint a többi lődörgő, kuporog a napon. Sok gondja lesz, amíg a három ártatlanját ki­hozza a börtönből, de végül kihozza bizonyo­san. Máris nem érzi magát olyan kicsinynek és tehetetlennek, mint az első napon. Az a tisztelet, amivel az itteniek húsos, zárkózott arcát nézte, enyhült. Észrevette, hogy ezek a rómaiak kisebb termetűek, mint ő. Karcsún kimagaslik, ha közöttük sétál, a római nők éppen úgy megfordulnak utána, mint a je­­ruzsálemiek vagy a cesareaiak. Házigazdájá­nak, Cajus hitközségi elnöknek a lánya, Irene, többször is bejött a szobába és meg­zavarta az apját, valószínűleg csak azért, mert ő ott volt. Tudja magáról, hogy jó meg­jelenésű fiatalember és helyén van az esze is. 21 éves korában megszerezte a jeruzsálemi templom főiskolájának doktorig címét, ismeri a jogi és teológiai írásmagyarázat egész ne­héz és szerteágazó területét. S ezenfelül még két esztendőt töltött, mint remete, az esszeus Banusnál, hogy megtanulja a tiszta látást, az önmagába való elmélyedés képességét, az intuiciót. Semmi sem hiányzik már. csak a létra első foka, a kedvező pillanat. De ez is el fog jönni, el kell jönnie. József ben Matthias, a fiatal írástudó és államférfi összeharapta a fogát. Várjatok csak Nagy Tanácsbeli uraim, a templom csarnokának gőgös urai, várjatok csak. Le­nyomtatok és lent is akartatok tartani. Ha az apám nem járult volna hozzá a költségek­hez, amit a Templom-alap engedélyezett, soha nem jutottam volna ide. De most itt ülök Ro­mában, mint a ti követetek. Nyugodtak le­hettek, nem fogom elszalasztani az alkalmat. Majd megmutatom nektek tiszteletreméltó uraim és doktoraim. A lóversenytéren nyüzsgő emberek kö­zött mozgalom támadt, odakiabáltak egymás­nak, felálltak és valamennyien egy irányba néztek. A Palatínus felől nagyobb menet kö­zeledett, fullajtárok, apródok, kíséret, hord­­székek. József is felemelkedett, látni akart. Az előbbeni vezető tüstént újból mellette ter­mett és ezúttal József nem utasította vissza. Nem a császár jött, még csak nem is a gárda parancsnoka, hanem valamelyik szenátor, vagy valami nagy úr, aki Celer mérnökkel, az építés vezetőjével, megmutattatta magá­nak az építkezést. A rendőrség és a mérnök emberei alig tudták visszatartani az előrenyomuló kiván­csiakat. Józsefnek, ügyes vezetőjével sike­rült előretörnie az első sorba. Igen, mint már az apródok, fullajtárok és lakájok egyen­ruháján felismerte, Marull szenátor volt az, aki eljött, hogy megnézze az épülő lóverseny-Eályát. Még József is tudta nagyjában, hogy i ez az ember: mint a többi tartományok­ban, Jeruzsálemben is vad történetek kering­tek erről a Marullról, az udvar egyik legelő­kelőbb nagylábon élő tagjáról, aki a császár legbensőbb tanácsadója a raffinált élvezetek­ben. Egyébként, állítólag, ő a szerzője néhány népszerű vígjátéknak, többek között a nagy komikus, Demetrius Libán, hetyke revűjei­­nek is. József mohón szemlélte a sokat emle­getett urat, aki hordszékéből hapyagul hall­gatta az építész magyarázatait, néha szeme elé emelve a látást erősítő smaragdlorgnonját. Egy másik úr is feltűnt Józsefnek, akit szintén a legnagyobb tisztelettel kezeltek. De vájjon úr volLe ez az ember egyáltalán? Kiszállt a hordágyából; rosszul és hanyagul öltözve csoszogott a felhalmozott építőanya­gok között, kövéren, rosszul borotvált húsos fejjel, kidomborodó homloka alatt álmosan pislogó szemmel. Csak félfüllel hallgatta az építész magyarázatait, felemelt valami már­ványdarabkát, kövér ujjai között forgatta, szeméhez emelte, megszagolta, majd megint elhajította, az egyik kőmíves kezéből kivette a szerszámját és megtapogatta. Majd letele­­edett az egyik tömbre és nyögve, sóhajtozva efűzte kibomlott cipőzsinórját, kelletlenül elhessegetve a segítségére siető lakájt. Igen, a vezető ismerte őt is; Claudius Regin volt. „A kiadó?“ kérdezte József. Lehet, hogy könyveket is ad el, de erről a vezető nem tu­dott semmit. Ügy ismerte, mint a császár ud­vari ékszerészét. (folytatjuk) colum bus travel HIVATALOS UTAZÁSI IRODA 420 SPADINA AVE., TORONTO M5T 2G7 361-1101 — 362-3362 LUNSKY OPTIKA 470 COLLEGE ST., TORONTO, ONT. Telefon: WA1-3924 'Nyitja: 9,ÍJ0-tól d.u. 5-ig Tclrfondljon appointmentert — Németül beszélünk — Volt magyar ügyvéd közjegyző * jogtanácsos Dr.Kelényi Pál NOTARY PUBLIC 887 BATHURST ST. Tel.: LE4 — 9154 £3 mm MINDENFELE INGATLAN ÜGYBEN forduljon DAVID BECK-hez, a Barry Freeman Real Estate tagjához. T elefon: Bus: 535-3103 Res: 781-9730 • - “* mCHRliTA; FABINYI MRS. ONROT •a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE., Tel.: LE 1—6318 Beszélünk magyarul! Electri^Shaver Rejjairs Open all day Saturday • Adapter Plugs • Genuine Factory Service Parts • Same Day Service • Factory Authorized Repairs • warranty work free • PHILISHAVE RONSON SCHICK REMINGTON SUNBEAM Waterman—Shaeffer — Parkers pens Ronson lighter repairs. CHESS SETS & DOMINOES SHAVERS • ACCESSORIES ALL MAKES — MODELS APPLIANCE REPAIRS HAVER ERVICE HOPS 922-7017 SWACMMCNST. »m., Set.» A.«.-t ML TORONTO—ONT. PAVILLION CATERING LIMITED Kalman Wieder Catering szolgáltatás Esküvőkre, Bankettekre, Partykra. 210 Wilson Ave. Tel.: 481-5161 BUDAPEST MEAT MARKET • Elsőosztályu hentesáruk és húsok kaphatók. • Tulajdonos a legjobb hentesáru készítményeiről közismert 517BloorSt.W. 531-5202 '"kl6s City parkolóhely az üzlet mögött Elizabeth Delicatessen & Meat Market Tulajdonosok: CHARLIE és LIZA Dedik és Kocsis Sándor MINDENNAP FRISS ÁRÚ! Saját üzletünkben magyar módra készült felvágottak, hentesáruk. — Importált élelmiszer különlegességek. Díjmentes parkolás az üzlet mögött. Restaurantokat és viszonteladókat is kiszolgálunk. 410 Bloor St. W 921-8644 ^ .................................................................................*..................♦«*«****»♦ / \f*EZT-CIS f* (STOPjBfcl bC I DfilVIMC SCHOOL 333 Wilson Ave. B2 635-1102 Este 782 - 8235 WEISSBERGER TIBOR 4 év kanadai és 10 év izráeii gyakorlat Elméleti és gyakorlati oktatás angolul, magyarul vagy héberül. NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN Munkahelyén vagy lakásán kezdünk és hazaszállítjuk SPECIALIZING IN LINGERIE & LOUNGEWEAR AND BEAUTIFUL DRESSES 96 BLOOR STREET WEST - IN THE LOTHIAN NEWS Phone: 921 - 5235

Next

/
Oldalképek
Tartalom