Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-08-04 / 472. szám

MEN DRT1 #ip.August J.ttolnar _____________________ P.O.Box 1o84 Second class mail II 09 B 1? an 3 W i C k f U©w j6t*S6 3fo a t Toron to U.3.A. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG IAPJA XM Évi. 472. szím AUGUSZTUS 4. KORMÁNYPOLITIKA LESZ A LETELEPÍTÉS Az előzetes felhajtás olyan nagy volt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Bizton­­slgiTanácsának tárgyalása a Közelkelet helyzetéről, szük­ségképpen kudarccal kellett végződjék. Legfeljebb az a vá­ratlan, hogy mire múlt héten határozatra került a sor, az a­­rab államoknak már panasz­kodásra is alig volt erejük. Hónapok óta ültek a Bizton­sági Tanács diplomatái a nagy kérdésen és most elégedetten térnek haza, magukkal vivén a nagy semmit. A Biztonsági Tanács ülését semmilyen formában nem függnek össze a reális való­sággal. Annyiszor emlegettük ezt, hogy félő, olvasóinkban az a kép alakult ki, miszerint az ENSZ döntéseknek egyáltalá­ban nincs 'jelentősége. Ez per­sze, nem egészen így van. Egy ENSZ határozat ugyan nem mozgat hadseregeket, nem foglal el területeket, nem vív háborúkat; de propagandaere­je mégis jelentős. Ezért az iz­­ráeli külpolitikai mindent megtett annak érdekében, hogy Szádát kezdeményezése si­kertelen legyen. Ezen a megbeszélésen határozta el Golda Méir, hogy elfogadja Dáján tervét zsidók megszállt területi letelepítéséről. Szádát elnök hivatta össze, aki állandóan új és új diplomáciai bukfencekkel próbálkozik, hogy valamiképpen kimásszék a magakeverte csávából. 1967 novemberében a Biztonsági Tanács meghozta 242. számú határozatát, s azóta ezen az alapon próbáltak előrejutni a közelkeleti békét illetően. Is­merjük el, ez a határozat ked­vező Izráelnek. Bár a diplo­matáknak közel sem ez volt a szándákuk, a pontatlan fo­galmazás mégis lehetővé tet­te az izraelikormányvezetök­­nek, hogy diplomáciai ügyes­kedésekkel is megerősítsék azt a pozíciójukat, amit a hat­napos háború során megsze­reztek és aminek feladása az öngyilkossággal lenne egyen­lő. Szádát éppen azt terjesz­tette a Biztonsági Tanács elé, hogy ezt a határozatotváltoz­­tassák meg, és mondják ki, hogy az igazságos és békés kö­zelkeleti rendezés egyik alap­­feltétele a palesztfnai nép jo­gainak elismerése. Túlságosan sokszor írtuk már le, hogy az ENSZ olyan sóhivatal, amelynek döntései És ezt el el is érték. Igaz ugyan, hogy a Biztonsági Ta­nács 15 tagállama közül 12 Izráel ellen szavazott. Az is tény, hogy a 14.-ik, Kína, csak azért tartózkodott a szavazás­tól, mert még ezt az Izráelt megbélyegző javaslatot is ke­vésnek, hiányosnak találta. A 15.—ik tag, az Amerikai Egye­sült Államok azonban most is megbízható barátnak bizo­nyult. John Scali, a US állandó megbízottja az ENSZ-ben, már a tárgyalások elején meg­ígérte Tekoa izráeli dele­gátusnak, hogy megvétóz min­den olyan javaslatot, ami egy­oldalú és igazságtalan. Ame­rika hajlandó megszavazni a palesztínaiak jogáról szóló nyilatkozatot akkor, ha abban nem említik Izráelt, mint a palesztfnai jogok akadályozó­ját. Vagy hajlandó helytele­níteni Izráel területi fogla­lását. ha külön nem esik szó egy felállítandó palesztin ál­lamról. A kettőt azonban együtt nem fogadja el. Ez így is történt, és hiába volt a nagy többség, az Egye­sült Államok vétója következ­tében a közelkeleti kérdés ma is ott van, ahol régebben volt. Vagyis sehol. Presze, ez csak az Egye­sül Nemzetek Szervezetének vonatkozásában van így. A new yorki sóhivatalon kívül igenis vannak reményteljes fejlemények, s az amerika­iak nem Izráel iránti szim­pátiából foglaltak így állást, hanem azért, mert meg­látták: kiút a holtpontról csak akkor van, ha az arab orszá­gok megbarátkoznak a köz­vetlen tárgyalások gondolatá­val. A határozat másnapján Szádát elnök beszédet mon­dott. Természetesen, taj­tékzó szájjal szidta nemcsak Izráelt és az Egyesült Álla­mokat, de még a Szovjetu­niót is, amely — Szádát sze­rint — elafta az arab érde­keket Amerikának. Erre nem nagyon figyel senki. Arra vi­szont felfüleltek a hírmagya­rázók, hogy Szádát ezúttal nem csörtette kardját, nem tűzött ki semmiféle újabb határidőt, amikor eltaposná Izráelt, ha­nem csak az új helyzethez va­ló alkalmazkodásról beszélt. Ez az új helyzet egyre inkább megérleli az eredeti izráeli álláspont elfogadásának lehe­tőségét. A zsidó állam vezetői ugyanis kezdettől a közvet­len tárgyalások mellett fog­laltak állást, míg az arab or­szágok khartumi konferenciá­ja mereven elutasította ezt, sőt kimondta, hogy Izraellel nem tárgyalnak, nem kötnek fegyverszünetet és békét, létét nem ismerik el. Ez azonban már régen volt. A khartumi szellemet egyre inkább a Bourgiba-i elképzelés pótol­ja, amely közvetlen tárgyalá­sokat akar. Sőt, ma már nem­csak a tuniszi államfő han­goztatja ezt, és nemcsak Husszein király csinálja ti­tokban, de a szélsőséges Al­géria vezetői, Boumedienne és Bouteflika is ezen a né­zeten vannak. Az arab poli­tikusok természetesen igye­keznek minél maximálisabb követelésekkel kezdeni el eze­ket a tárgyalásokat, ez azon­ban a legnagyobb zavart a saját soraikban okozza. Bour­­giba például a külön palesz­­tinai állam alapján áll. Ezt azonban nemcsak Izráel ellen­zi, hanem Jordánia is, s en­nek következtében a két arab ARYE PINCUS A zsidó világot nagy veszte­ség érte: 61 éves korában el­hunyt Arje Pinkusz, a Zsidók Világszövetsége és a Cionista Világszövetség elnöke. A halál szívroham formájában, a je­­ruzsálemi Dávid Király Hotel­ban érte utói. Július ?7.-én, pénteken te­mették a jeruzsálemi Herzl­­hegyen, a cionimzus ügyének vezető hősei közé. A temeté­sen Golda Méir miniszterel­nök mondott gyászbeszédet, s jelen voltak az izráeli kor­mány t.igjai csakúgy, mint a galut zsidó szervezeteinek ve­zetői. Pinkusz Délafrikában szü­letett, és 1948-ban telepedett le Izráel államában. Gyors és nagy karrierje állomásai kö­zé tartozott az El-Al igazgató­sága, a tel-avivi egyetem kor­mányzósága és a Weizmann Intézet elnöksége. Mint a Zsi­dó Világszövetség elnöke, be­írta nevét az ország történe­tébe, amikor sikerült megte­remtenie ennek a szervezet­nek egységét és bevonni abba a világ majdnem minden jelen­tős zsidó csoportját. állam között megszakadt a diplomáciai viszony. Nyugod­tan mondhatjuk, hogy ma Jor­dánia sokkal jobb tényleges kapcsolatban van Izráellel, mint Tunéziával, Lybiával vagy Egyiptommal. Ugyanakkor a végsőkig éleződött a helyzet Egyiptom és Lybia között, a­­kik egy hónappal ezelőtt még a közeli egyesülésről beszél­tek, de ma a hadseregeik talpig fegyverben állnak a ha­táraikon. Tunézia és Lybia ugyancsak ellenségként állnak szemben. Egységes arab fel­lépésről tehát szó sem lehet, nemcsak hadászati, de még diplomáciai fronton sem. Úgy látszik, még a kerge lybiai elnök, Gádáfi is kénytelen lesz békésebb húrokat pengetni. Legalább is erre mutat erő­teljes fellépése a múltheti re­pülőgéprablókkal szemben. Az elrabolt és Dubaiba kény­­szerített japán repülőgép vé­gül is Lybiában szállt le, ahol a merénylőket azonnal letar­tóztatták, és állítólag szigorú büntetés vf íjuk. Ez ugyan nem biztos. Néhány hónappal ezelőtt a szudáni kormány Ígérte meg a világnak, hogy szigorú bírósági ítéletet hoz az amerikai és belga diploma­tákat legyilkoló arab terro­risták ellen. A tárgyalásból mégsem lett semmi. Leheti hogy ugyanez következik majd be a Lybiában elfogott ter­roristák ügyében is. De Gá­dáfi nyilatkozata még így is f igyel emre mél tó. Ma már egyetlen arab ve­zér sem ringatja magát abban az illúzióban, hogy az idő né­kik dolgozik. Október végén Izráelben választások lesz­nek. Bár majdnem biztos,hogy a mostani kormánykoalició ismét győzedelmeskedik, a választásokat mégis óriási belpolitikai harc előzi meg. A koalíció legerősebb pártja, a Munkapárt ugyanis sok, kü­lönböző felfogású frakcióból áll. Az országban legnépsze­rűbb a Dáján vezetése alatt álló Ráfi csoport, amely a megszállt területeken való zsidó telepítés híve. Dáján például kijelentette, hogy nem indul a Munkapárt listáján ak­kor, ha ezeket a telepítése­ket nem fogadják el hivatalos kormányprogramnak. Mivel Dáján nélkül a Munkapárt győ­zelme kétségessé válik, igen valószínű, hogy október után felé törekvő,eddig nagyon las­sú cammogásukat, és elkezd­jék a közvetlen tárgyalások politikáját. De az is lehetsé­ges, sőt nagyon valószínű, hogy ilyen tárgyalások — per­sze titokban és azt kifelé energikusan cáfolva, — már most is folynak. a megszállt területeken meg- quo-t; vagyis azt, hogy Heb­­kezdődik a nagyszabású izrá- ron, Somron nem csupán az éli telepítés. Akkor pedig csu- izráeli hadsereg által elfog­­pán néhány év kérdése, és az 1 alt terület, hanem zsidók ál­arab államok nem hivatkoz- tál lakott és virágzó ország­hatnak az ethnográfiai adatok- rész. Ilyen körülmények ko­ra sem, s a világ tudomásul- zött az araboknak valóban nin­­veszi az akkorra már több csen más választásuk, mint mint egy évtizedes status hogy meggyorsítsák a béke csak 58 százalékát tartalmazza az ideális vas -, kalcium és A-vitamin­szükségletnek. Túlságosan sok a krumpli a húshoz, pedig a helyes az lenne, ha a bifszték mellé nagyobb mennyiségű sárgarépa, zöldborsó és saláta is kerülne. Elborzadva emlí­tette Barbara McLaren a túlságosan nehéz süteményeket és édességeket. Ezek, szerinte, a foglyok egészségi károsodásához vezetnek, székreke­dést, farkasvakságot, fogíny-sorva­­dást okoznak, nem is beszélve ar­ról, hogy a rabok az elhízás követ­­sága volt. Ki gondolhatta volna még keztében, ki vannak téve a szívroham nem is olyan régen, hogy az élelmezés állandó veszélyének, tudományát egyetemi fokon fogják ta- Itt van például a július 21,-iki ét­­nítani: és nogy az u.n. nutritionist-ek kezés. Reggeli: narancslé, cukrozott (nem tudom, hogy nevezzük őket ma- cereal tejjel, bundáskenyér szi­­gyarul, — élelmiszerfogyasztási ruppal. pirito's és kávé. Lunch: egy technikus, rágás-szakértő, táplálko- pár virsli, paradicsomlé, vajas zási mérnök,) komoly vagyonokat ke- krumpli, kókuszkrém-lepény és resnek olyan tudományos megállapí- tea, kávé, vagy tej. Vacsora: rán­tásokkal, amiket egy generációval ko- tott disznókaraj krumplival és paradi­­rábban a háziasszonyok és anyák csak csőm mártással, főtt vegyes zöldség, előtanulmányok nélkül szerezhettek pudding és kávé vagy tej. (Tízórai meg; nem is értem, hogyan is él- és uzsonna nincs.) Micsoda boldogság, hogy korunk technikai tudományai szédületes tem­póval fejlődnek! Ennek áldásos követ­kezményeként ma már annyi a tudós, egyetemi professzor a különböző tu­dományágakban, mint amennyi pár­száz évvel ezelőtt a világ összlakos­hette túl az emberiség a "nutriti­­onist"-ek hiányát? Igazat kell adnunk Barbara McLa­­rennek, aki megállapítja, hogy ez a Nekem különösen Barbara McLa- napi koszt csupán 52 szzalékát éri ren, a torontoi egyetem zaba-szak- el az ideálisnak.Legala'bbnéha enné­­értőjének legutóbbi kutatása tetszik, nek frissebb zöldséget — mondja ő. A felmérésre az adott alapot, hogy Dehát úgy kell ezeknek a bűnösök­­egy Toronto-szerte jólismert ember nek, akik kizárták magukat a tisz­­börtönbe került. Az illető, Harold tességes emberek közösségéből! Ballard, a torontói Maple Leaf hockey Ha elgondolom, mennyivel egész­csapat tulajdonosa és a fogházba adó- ségesebben táplálkoznak az indiai csalásért került be. Nem kell sorsa gyerekek, akiket ennek következtében miatt aggódnunk. Első "szabad nap- nem fenyeget a szívroham veszélye, ján", amikor egy hétvégére eltávozha- vagy az afrikai feketék, akiknél a tott a börtönből, úgy nyilatkozott: alig nagyszerű Barbara még a legszoro­­várja, hogy visszatérhessen a millha- sabb vizsgálattal sem lenne képes fö­­veni fogházba, mert az ott kapott koszt lös koleszterol-lerakódást kimu­valósaggal mennyei. tatni...Még szerencse, hogy az egyre Ez a nyilatkozat méltán váltott ki növekvő infláció következtében, a ka­­feltünést, és az ontarioi igazságügy- nadai átlagcsaládok egyre jobban kö­­minisztérium alig győzte a kimagya- zelednek a Barbara szerint ideális é­­rázkodást és az önkéntes jelentkezők lelmezés felé. elhessegetését a fogház kapujából. Ha nem oktatnák a helyes táplálko- Végeredményben, másfél dolláros zás tudományát egyetemi szinten, ta­­sztékek korában nem megvetendő egy Ián eszembe se jutott volna, hogy a olyan zárt szálloda, ahol minden nap marharépa, a kalóriaszegény zöld­­ezt a kiváló minőségű húst ehetik, s ségleves, esetleg a kétnaponkint egy­­az egészhez alig kell több, mint né- szeri keserű tea az ideális táplálko­­hány százezer dollár eltulajdonítása zás. így aztán igazán meg kell a az államkasszából. szívnek szakadni a millhaveni rabok A torontói "Star" megbízta az e- szomorú sorsán! lőbb említett Barbara McLarent, hogy Nem tudjuk, Barbara McLaren vegye alapos visgálat alá a millha- milyen összegű honoráriumot kapott veni fogház menükártyáját és adjon nagyhorderejű kutatásáért. De remél­­szakvéleményt, vajon valóban eléri-e jük, a jó jövedelem ellenére ^sem ve­­a börtön chefjének tudománya — szélyzteti drága egészségét és nem mondjuk—a Waldorf Astoria főszaká- terheli túl gyomrát tojással, borjú­­csáét. Nos, a szakvélemény elkészült, májjal, amik köztudomásúan lerakó- Ballardnak nincs igaza — állapítja dást okoznak a vérben. Gondol juk, ét­­| meg Barbara McLaren, — sőt, nem kezése főleg különböző hasznos ^ta­­is tudja, milyen veszedelmes diétára karmánynövényből áll. Ez igen egesz­­fogta őt a börtönigazgatóság. Az séges, és szakszerűen kianalizált et­­élelmezés-szakértő szerint ugyanis kezés, és általánosan elterjedt. Az az ellátás túlságosan kalóriadús, de ökrök mind ezt eszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom