Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-08-04 / 472. szám

MEN DRT1

#ip.August J.ttolnar _____________________

P.O.Box 1o84 Second class mail

II 09 B 1? an 3 W i C k f U©w j6t*S6 3fo a t Toron to

U.3.A.

AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG IAPJA

XM Évi. 472. szím AUGUSZTUS 4.

KORMÁNYPOLITIKA LESZ A LETELEPÍTÉS

Az előzetes felhajtás olyan nagy volt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete BiztonslgiTanácsának tárgyalása a Közelkelet helyzetéről, szükségképpen kudarccal kellett végződjék. Legfeljebb az a váratlan, hogy mire múlt héten határozatra került a sor, az arab államoknak már panaszkodásra is alig volt erejük. Hónapok óta ültek a Biztonsági Tanács diplomatái a nagy kérdésen és most elégedetten térnek haza, magukkal vivén a nagy semmit.

A Biztonsági Tanács ülését

semmilyen formában nem függnek össze a reális valósággal. Annyiszor emlegettük ezt, hogy félő, olvasóinkban az a kép alakult ki, miszerint az ENSZ döntéseknek egyáltalában nincs 'jelentősége. Ez persze, nem egészen így van. Egy ENSZ határozat ugyan nem mozgat hadseregeket, nem foglal el területeket, nem vív háborúkat; de propagandaereje mégis jelentős. Ezért az izráeli külpolitikai mindent megtett annak érdekében, hogy Szádát kezdeményezése sikertelen legyen.

Ezen a megbeszélésen határozta el Golda Méir, hogy elfogadja Dáján tervét zsidók megszállt területi letelepítéséről.

Szádát elnök hivatta össze, aki állandóan új és új diplomáciai bukfencekkel próbálkozik, hogy valamiképpen kimásszék a magakeverte csávából. 1967 novemberében a Biztonsági Tanács meghozta 242. számú határozatát, s azóta ezen az alapon próbáltak előrejutni a közelkeleti békét illetően. Ismerjük el, ez a határozat kedvező Izráelnek. Bár a diplomatáknak közel sem ez volt a szándákuk, a pontatlan fogalmazás mégis lehetővé tette az izraelikormányvezetöknek, hogy diplomáciai ügyeskedésekkel is megerősítsék azt a pozíciójukat, amit a hatnapos háború során megszereztek és aminek feladása az öngyilkossággal lenne egyenlő. Szádát éppen azt terjesztette a Biztonsági Tanács elé, hogy ezt a határozatotváltoztassák meg, és mondják ki, hogy az igazságos és békés közelkeleti rendezés egyik alapfeltétele a palesztfnai nép jogainak elismerése.

Túlságosan sokszor írtuk már le, hogy az ENSZ olyan sóhivatal, amelynek döntései

És ezt el el is érték. Igaz ugyan, hogy a Biztonsági Tanács 15 tagállama közül 12 Izráel ellen szavazott. Az is tény, hogy a 14.-ik, Kína, csak azért tartózkodott a szavazástól, mert még ezt az Izráelt megbélyegző javaslatot is kevésnek, hiányosnak találta. A 15.—ik tag, az Amerikai Egyesült Államok azonban most is megbízható barátnak bizonyult. John Scali, a US állandó megbízottja az ENSZ-ben, már a tárgyalások elején megígérte Tekoa izráeli delegátusnak, hogy megvétóz minden olyan javaslatot, ami egyoldalú és igazságtalan. Amerika hajlandó megszavazni a palesztínaiak jogáról szóló nyilatkozatot akkor, ha abban nem említik Izráelt, mint a palesztfnai jogok akadályozóját. Vagy hajlandó helyteleníteni Izráel területi foglalását. ha külön nem esik szó egy felállítandó palesztin államról. A kettőt azonban együtt nem fogadja el.

Ez így is történt, és hiába volt a nagy többség, az Egyesült Államok vétója következtében a közelkeleti kérdés ma is ott van, ahol régebben volt. Vagyis sehol.

Presze, ez csak az Egyesül Nemzetek Szervezetének vonatkozásában van így. A new yorki sóhivatalon kívül igenis vannak reményteljes fejlemények, s az amerikaiak nem Izráel iránti szimpátiából foglaltak így állást, hanem azért, mert meglátták: kiút a holtpontról csak akkor van, ha az arab országok megbarátkoznak a közvetlen tárgyalások gondolatával. A határozat másnapján Szádát elnök beszédet mondott. Természetesen, tajtékzó szájjal szidta nemcsak Izráelt és az Egyesült Államokat, de még a Szovjetuniót is, amely — Szádát szerint — elafta az arab érdekeket Amerikának. Erre nem nagyon figyel senki. Arra viszont felfüleltek a hírmagyarázók, hogy Szádát ezúttal nem csörtette kardját, nem tűzött ki semmiféle újabb határidőt, amikor eltaposná Izráelt, hanem csak az új helyzethez való alkalmazkodásról beszélt. Ez az új helyzet egyre inkább megérleli az eredeti izráeli álláspont elfogadásának lehetőségét.

A zsidó állam vezetői ugyanis kezdettől a közvetlen tárgyalások mellett foglaltak állást, míg az arab országok khartumi konferenciája mereven elutasította ezt, sőt kimondta, hogy Izraellel nem tárgyalnak, nem kötnek fegyverszünetet és békét, létét nem ismerik el. Ez azonban már régen volt. A khartumi szellemet egyre inkább a Bourgiba-i elképzelés pótolja, amely közvetlen tárgyalásokat akar. Sőt, ma már nemcsak a tuniszi államfő hangoztatja ezt, és nemcsak Husszein király csinálja titokban, de a szélsőséges Algéria vezetői, Boumedienne és Bouteflika is ezen a nézeten vannak. Az arab politikusok természetesen igyekeznek minél maximálisabb követelésekkel kezdeni el ezeket a tárgyalásokat, ez azonban a legnagyobb zavart a saját soraikban okozza. Bourgiba például a külön palesztinai állam alapján áll. Ezt azonban nemcsak Izráel ellenzi, hanem Jordánia is, s ennek következtében a két arab

ARYE PINCUS

A zsidó világot nagy veszteség érte: 61 éves korában elhunyt Arje Pinkusz, a Zsidók Világszövetsége és a Cionista Világszövetség elnöke. A halál szívroham formájában, a jeruzsálemi Dávid Király Hotelban érte utói.

Július ?7.-én, pénteken temették a jeruzsálemi Herzlhegyen, a cionimzus ügyének vezető hősei közé. A temetésen Golda Méir miniszterelnök mondott gyászbeszédet, s jelen voltak az izráeli kormány t.igjai csakúgy, mint a

galut zsidó szervezeteinek vezetői.

Pinkusz Délafrikában született, és 1948-ban telepedett le Izráel államában. Gyors és nagy karrierje állomásai közé tartozott az El-Al igazgatósága, a tel-avivi egyetem kormányzósága és a Weizmann Intézet elnöksége. Mint a Zsidó Világszövetség elnöke, beírta nevét az ország történetébe, amikor sikerült megteremtenie ennek a szervezetnek egységét és bevonni abba a világ majdnem minden jelentős zsidó csoportját.

állam között megszakadt a diplomáciai viszony. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ma Jordánia sokkal jobb tényleges kapcsolatban van Izráellel, mint Tunéziával, Lybiával vagy Egyiptommal. Ugyanakkor a végsőkig éleződött a helyzet Egyiptom és Lybia között, akik egy hónappal ezelőtt még a közeli egyesülésről beszéltek, de ma a hadseregeik talpig fegyverben állnak a határaikon. Tunézia és Lybia ugyancsak ellenségként állnak szemben. Egységes arab fellépésről tehát szó sem lehet, nemcsak hadászati, de még diplomáciai fronton sem. Úgy látszik, még a kerge lybiai elnök, Gádáfi is kénytelen lesz békésebb húrokat pengetni. Legalább is erre mutat erőteljes fellépése a múltheti repülőgéprablókkal szemben. Az elrabolt és Dubaiba kényszerített japán repülőgép végül is Lybiában szállt le, ahol a merénylőket azonnal letartóztatták, és állítólag szigorú büntetés vf íjuk. Ez ugyan nem biztos. Néhány hónappal ezelőtt a szudáni kormány Ígérte meg a világnak, hogy szigorú bírósági ítéletet hoz az amerikai és belga diplomatákat legyilkoló arab terroristák ellen. A tárgyalásból mégsem lett semmi. Leheti hogy ugyanez következik majd be a Lybiában elfogott terroristák ügyében is. De Gádáfi nyilatkozata még így is f igyel emre mél tó.

Ma már egyetlen arab vezér sem ringatja magát abban az illúzióban, hogy az idő nékik dolgozik. Október végén Izráelben választások lesznek. Bár majdnem biztos,hogy a mostani kormánykoalició ismét győzedelmeskedik, a választásokat mégis óriási belpolitikai harc előzi meg. A koalíció legerősebb pártja, a Munkapárt ugyanis sok, különböző felfogású frakcióból áll. Az országban legnépszerűbb a Dáján vezetése alatt álló Ráfi csoport, amely a megszállt területeken való zsidó telepítés híve. Dáján például kijelentette, hogy nem indul a Munkapárt listáján akkor, ha ezeket a telepítéseket nem fogadják el hivatalos kormányprogramnak. Mivel Dáján nélkül a Munkapárt győzelme kétségessé válik, igen valószínű, hogy október után

felé törekvő,eddig nagyon lassú cammogásukat, és elkezdjék a közvetlen tárgyalások politikáját. De az is lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy ilyen tárgyalások — persze titokban és azt kifelé energikusan cáfolva, — már most is folynak.

a megszállt területeken meg- quo-t; vagyis azt, hogy Hebkezdődik a nagyszabású izrá- ron, Somron nem csupán az éli telepítés. Akkor pedig csu- izráeli hadsereg által elfogpán néhány év kérdése, és az 1 alt terület, hanem zsidók álarab államok nem hivatkoz- tál lakott és virágzó országhatnak az ethnográfiai adatok- rész. Ilyen körülmények kora sem, s a világ tudomásul- zött az araboknak valóban ninveszi az akkorra már több csen más választásuk, mint mint egy évtizedes status hogy meggyorsítsák a béke

csak 58 százalékát tartalmazza az ideális vas -, kalcium és A-vitaminszükségletnek. Túlságosan sok a krumpli a húshoz, pedig a helyes az lenne, ha a bifszték mellé nagyobb mennyiségű sárgarépa, zöldborsó és saláta is kerülne. Elborzadva említette Barbara McLaren a túlságosan nehéz süteményeket és édességeket. Ezek, szerinte, a foglyok egészségi károsodásához vezetnek, székrekedést, farkasvakságot, fogíny-sorvadást okoznak, nem is beszélve arról, hogy a rabok az elhízás követsága volt. Ki gondolhatta volna még keztében, ki vannak téve a szívroham nem is olyan régen, hogy az élelmezés állandó veszélyének, tudományát egyetemi fokon fogják ta- Itt van például a július 21,-iki étnítani: és nogy az u.n. nutritionist-ek kezés. Reggeli: narancslé, cukrozott (nem tudom, hogy nevezzük őket ma- cereal tejjel, bundáskenyér szigyarul, — élelmiszerfogyasztási ruppal. pirito's és kávé. Lunch: egy technikus, rágás-szakértő, táplálko- pár virsli, paradicsomlé, vajas zási mérnök,) komoly vagyonokat ke- krumpli, kókuszkrém-lepény és resnek olyan tudományos megállapí- tea, kávé, vagy tej. Vacsora: rántásokkal, amiket egy generációval ko- tott disznókaraj krumplival és paradirábban a háziasszonyok és anyák csak csőm mártással, főtt vegyes zöldség, előtanulmányok nélkül szerezhettek pudding és kávé vagy tej. (Tízórai meg; nem is értem, hogyan is él- és uzsonna nincs.)

Micsoda boldogság, hogy korunk technikai tudományai szédületes tempóval fejlődnek! Ennek áldásos következményeként ma már annyi a tudós, egyetemi professzor a különböző tudományágakban, mint amennyi párszáz évvel ezelőtt a világ összlakoshette túl az emberiség a "nutritionist"-ek hiányát?

Igazat kell adnunk Barbara McLarennek, aki megállapítja, hogy ez a

Nekem különösen Barbara McLa- napi koszt csupán 52 szzalékát éri ren, a torontoi egyetem zaba-szak- el az ideálisnak.Legala'bbnéha ennéértőjének legutóbbi kutatása tetszik, nek frissebb zöldséget — mondja ő. A felmérésre az adott alapot, hogy Dehát úgy kell ezeknek a bűnösökegy Toronto-szerte jólismert ember nek, akik kizárták magukat a tiszbörtönbe került. Az illető, Harold tességes emberek közösségéből! Ballard, a torontói Maple Leaf hockey Ha elgondolom, mennyivel egészcsapat tulajdonosa és a fogházba adó- ségesebben táplálkoznak az indiai csalásért került be. Nem kell sorsa gyerekek, akiket ennek következtében miatt aggódnunk. Első "szabad nap- nem fenyeget a szívroham veszélye, ján", amikor egy hétvégére eltávozha- vagy az afrikai feketék, akiknél a tott a börtönből, úgy nyilatkozott: alig nagyszerű Barbara még a legszorovárja, hogy visszatérhessen a millha- sabb vizsgálattal sem lenne képes föveni fogházba, mert az ott kapott koszt lös koleszterol-lerakódást kimuvalósaggal mennyei.

tatni...Még szerencse, hogy az egyre

Ez a nyilatkozat méltán váltott ki növekvő infláció következtében, a kafeltünést, és az ontarioi igazságügy- nadai átlagcsaládok egyre jobban köminisztérium alig győzte a kimagya- zelednek a Barbara szerint ideális érázkodást és az önkéntes jelentkezők lelmezés felé.

elhessegetését a fogház kapujából. Ha nem oktatnák a helyes táplálko- Végeredményben, másfél dolláros zás tudományát egyetemi szinten, tasztékek korában nem megvetendő egy Ián eszembe se jutott volna, hogy a olyan zárt szálloda, ahol minden nap marharépa, a kalóriaszegény zöldezt a kiváló minőségű húst ehetik, s ségleves, esetleg a kétnaponkint egyaz egészhez alig kell több, mint né- szeri keserű tea az ideális táplálkohány százezer dollár eltulajdonítása zás. így aztán igazán meg kell a az államkasszából. szívnek szakadni a millhaveni rabok

A torontói "Star" megbízta az e- szomorú sorsán! lőbb említett Barbara McLarent, hogy Nem tudjuk, Barbara McLaren vegye alapos visgálat alá a millha- milyen összegű honoráriumot kapott veni fogház menükártyáját és adjon nagyhorderejű kutatásáért. De remélszakvéleményt, vajon valóban eléri-e jük, a jó jövedelem ellenére ^sem vea börtön chefjének tudománya — szélyzteti drága egészségét és nem mondjuk—a Waldorf Astoria főszaká- terheli túl gyomrát tojással, borjúcsáét. Nos, a szakvélemény elkészült, májjal, amik köztudomásúan lerakó- Ballardnak nincs igaza — állapítja dást okoznak a vérben. Gondol juk, ét| meg Barbara McLaren, — sőt, nem kezése főleg különböző hasznos ^tais tudja, milyen veszedelmes diétára karmánynövényből áll. Ez igen egeszfogta őt a börtönigazgatóság. Az séges, és szakszerűen kianalizált etélelmezés-szakértő szerint ugyanis kezés, és általánosan elterjedt. Az az ellátás túlságosan kalóriadús, de ökrök mind ezt eszik.