Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-09-29 / Supplement

B.6. oldal ROS HASANA supplement President MEL PARNESS NAGYÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KIVAN A TAGOKNAK, A TESTVÉRSZERVEZETEKNEK ÉS MINDEN MAGYAR ZSIDÓNAK isnsn mid ni»? 4* KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN A CHAPTER TAGJAINAK, A TESTVÉRSZERVEZETEKNEK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK JÓKAI HUNGARIAN SICK & BENEVOLENT ASSOCIATION elnöke JOSEPH GROSSMAN NO. 162 isnsn nsio na»? »nan na» na»? TAGJAINAK ÉS A TÁRSEGYESÜLETEKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS JÓ ÜNNEPEKET KÍVÁN A CHAPTER TAGJAINAK, A TESTVÉRSZERVEZETEKNEK ÉS A VILÁG MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK elnöke PAUL WITTMAN taron nato na»? tanan nato na»? CHAPTER 134 elnöke Mrs. SZERÉNA GOLDRING BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN A CHAPTER MINDEN TAGJÁNAK, A TESTVÉR SZERVEZETEKNEK ÉS A VILÁG EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK íanan natD ns»? elnöke JOSEPH PARNESS MELEG ÜDVÖZLETÉT KÜLDI ROS HASANA ÉS JOMKIPUR ALKALMÁBÓL BARÁTAINAK, TAGTÁRSAINAK ÉS A MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK SÁTORY RICHARD: CSODA vagy VÉLETLEN Üvöltöző csőcselék szidal­mai, géppisztolyos "magyar" nyilasok, német SS-ek sorfala között vagonlróztak be. Száz embert is bepréseltek egyet­len vagonba, melynek ablakán sűrű vasrács volt. Még leku­porodni is alig lehetett. Egy vödör képezte az illemhe­lyet . . . Szó nem hallatszott. Késő éjszaka elindult a vo­nat. Enni vagy inni nem adtak. Hegyeshalomnál át kellett szállni. Átadtak az SS-eknek. Monoklis hadnagy korbácsával számolt, mindenkire rácsa­pott, ein, zwei, drei ... így másztunk fel a másik vagonba. Bombatámadást vártunk, de hiába, hagyták, hogy akadály­­nélkül eldeportáljanak. Ki­lenc napig jóformán élelem nélkül utaztunk. Hatan meg­haltak, többen megörültek. A- ranyórát követeltek egy po­hár vfzért . . . Mondták: úgy­sem kell már nektek büdös zsidók, megdögleni mentek... Az út keresztül vitt a le­bombázott Berlinen, Hanove­­ren s látva a sok romot, el­pusztított városrészeket, szi­vünkben új remény gyűlt. Meg­érkeztünk a hírhedt Sachsen-Táslich -Ros háiáná első napjának dél utánján, de ha ez sábátra esik, mint e'zidén is, az ünnep máso­dik napján, az a szokás, hogy a hithű zsidóság délután töme­gesen kivonul valamelyik folyó­hoz, patakhoz, vagy á tenger­partra és ott morzsákat bedob­va — áhítattal imádkozik. Ez a szokás körülbelül hat­száz éves. Első nyoma a „Ma­­haril“, Rabbi lákov Ben-Mose Hálévi németországi talmud­­tudós írásaiban található, aki 1360-tól 1427-ig élt. A vonatko­zó előírások pedig a nagynevű cfáti kabbilistától, az „Ári“-nak nevezett Rabbi Jicchák Luriá­­tól származnak, akinek halála négyszázéves fordulóját a zsidó világ nemrégen üpnepelte. . Az ima szövege Micha prófétától va­ló (VII: 18-20), és igy szól: „Mindenható Isten, aki. meg­bocsátja a bűnt és eltekint a vétkeinktől, aki nem tartja ha­ragját örökké, hanem irgalmat szeret tanúsítani, könyörülj raj­tunk, — és vesd a tenger mély­ségébe minden bűnünket.“ ' Talmud-ti'dósaink különböző­képpen magyarázzák a szertar­tást. Van, aki képletesen, és van hausenbe. Géppisztolyos ka­tonák sorfala között vánszo­rogtunk le a vonatról. Vére­bek csaholása, morgása, SS-ek rikácsolása " Aufgehn zu FUnfe", ötösével felsora­kozni, — félemlítették még szívünket. A hatalmas kapu torka megnyílt, homlokzatán a felirat: "Kraft durch Freude". A tömég özönlött befelé. Arra gondoltam, jövök-e még innen kifelé is ? Hosszú barakképületbe te­reltek be, több mint nyolcszáz halálra szánt embert. Se ajtó se ablak nem volt ép, így a szél szabadon süvített be. A hidegtől elgémberedve, pár­na, takaró nélkül, étlen-szom­­jan feküdtünk a csupasz föl­dön. Összepréselődtünk, hogy egymást melegítsük. Harmad­nap megkezdődött "élelme­zésünk", amely gyatra, U- res levesből állott. Az össz­­létszám rohamosan csökkent — egyszerűen éhenhaltak. A beszéd rég megszűnt, eh­hez is erő kellett. Egy esős na­pon egész nap hiába vártunk a levesre. Az éhségtől halálra­­váltan, legyengülve kuporog­tunk a csupasz földön. Végre Irta: TOMASCHOFF BÁRUCH olyan, aki majdnem szószerint értelmezi az Istenhez valö köze ledést és úgy tekint at imára, mint (amely a „Sechinát“, az is­teni glóriát látja a szertartás fö­lött lebegni. A modern ortodox tudomány js világ amolyan FreUd-féle magyarázatot prezen­tál, azaz a bűntudat fontossá­gát helyezi előtérbe. Freud u­­gyanis azt fejtegeti, hogy az ember le'kében kétféle erő küzd egymással: a bűnözési ösztön és az erköLsí érzés, ame'y szeret­né legyőzni a gönosztett iránti hajlamot. Már most, ebben a viaskodásban az a döntő, hogy milyen nagy és mély a bűntu­dat? Minél erősebb az, annál valószínűbb, hogy a bűnt el­követő ember legyőzi a gonosz­ság iránti hajlamot. Ebből a szemszögből a mor­­zsadobás szimbolikusan és egy­ben szemléltetően tudatossá te­szi az emberben, hogy vétkezett. A ros-hásánái, Istenhez felemel­kedni törekvő hangulat nagyon­­is alkalmas arra, hogy az em­bert a rossz útról a jóra bír­ja, hogy a jövő év folyamán a tiszta lelk.ismeret vezérelje tet­teiben. késő este hoztak két kondér le­vest. Pár nyers cékla úszkált benne, sötétlila, híg, ízetlen lötty. A gyakori repülőtámadások miatt villany nem éget, netró­­leum lámpa pislákolt kísérte­tiesen e földi pokolban. Sorba­­álltunk a csajkával. Három lengyel osztotta a "levest". Egyikük mindenkinek rácsa­pott a fejére, aki nem honfi­társa volt. Én hirtelen legug­goltam hogy elkerüljem a fej­­beverést és sikerült is simán megkapnom az áhított táplálé­kot. Felegyenesedve hátrafelé indultam, hogy végre csilla­píthassam gyötrő éhségemet amikor hirtelen hárman rám­rohantak és kézzel marko­­lásztak bele a csajkába, ál­lati mohósággal szürcsölve a folyadékot. Meglepetésemben elejtettem a csajkát . . . Ösz­­szetörten indultam vissza he­lyemre, amelyet közben elfog­laltak. így csak a huzatos hely­re, ajtó mellé fekhettem.Azon tűnődtem, van-e még ici­pici remény arra, hogy élet­ben maradjak . . . Elnyomott az álom. Eljött a reggel, a szomorú falakon Van egy érdekes, a cári vi­lágból származó legenda, amely azt meséh". hogy egy orosz-len­gyel stettliben etí/ antiszemita keresztény pap azzal uszította a városka lakosait a zsidó „mor­zsadobás“ ellen, hogy a mor­zsák „me’mérgezik a folyó vi- ' zét és az különösen gyermekbe­tegségeket idéz elő.“ A tömeg erre megzavarta a szertartást és a zsidókat bántalmazva, elzavar­ta őket a folyótól. A következő évben a zsidók el­mentek a rabbihoz, hogy mité­vők legyenek? A rabbi nagy tisz teleiben állt a városka keresz­tény lakossága körében is, oly­annyira, hogy azok mindenren­dű bajaikkal fel szokták -őt ke­resni. A ros hásánát megelőző napokban a városka keresztény lakossága körében gyermekbe­tegség kezdett terjedni, mert az apróságok éretlen gyümölcsöt ettek, és — milyen a sors já­téka — énnen az uszító pap gyermekei kaptak komoly ve­sebajt. Erre a pap is elment a rabbihoz tanácsért. A rabbi azt a tanácsot adta, hogy a nép merítsen vizet a folyóból, azu­tán, hogy a zsidók befejezték a morzsadobási szertartást. For­ralják fel a vizet,, is itassák azt a gyerekekkel. A nép erre a széttartás után tömegesen ki­vitte a kancsólt és. vitte haza a „gyógyvizet“. Ez a zsidó gálut ezer és ezer eseteinek egyike, amikor, népünk az őt körülvevő vég ft>£ togató gyűlölet ellen saját haj­lékaiba ■ és a templomba mene­kült, hogy ott keressen vigaszt és megnyugvást. Különösen ros hásáná volt az, amikor az Jfr ten birodtlmát a földön“ érezte a zsidó nép „Ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk?“ érkésn töltötte be a -zsidó lelkeket. megcsillant az áldott nap­fény . . . Valami szokatlant észleltem. Teljes csönd volt. Felálltam és azonnal észre­vettem, hogy egyedül vagyok a barakkban élő.ember! . . . Végig halottak, halottak . . . Beszélgettem hozzájuk. Fá­radt agyam már annyira tom­pa és fásult volt, hogy fel sem fogta a borzalmas tömeg­gyilkosságot. Csak motyogtam magamban: "Hát te is elmen­tél komám? . . . te is? . . . Késő délután egy konyhára vezényelt ismerőd bizalma­san elmondta, hogy előző na­pon egy SS tiszt lépett a kony­hába és felemelve a kondér fe­delét, valamit beleszórt a le­vesbe. Biztosan méreg lehe­tett, mert még odaszólt, hogy a konyhasók ne egyenek belő­le .. . Ez volt az egyik csoda,mert ha csak egyetlen kanállal e­­szem az átkozott löttyből, már nem írhattam volna meg e bor­zalmat. A másik csoda a végefelé, Bergen-Belsenben történt ve­lem, amikor a majdnem ki­pusztult barakkba új áldozato­kat hoztak. Igen sok holland, francia, belga, román, cseh került Itt össze. Velem volt egy párizsi zsidó fiatalember, Alex Ressler ne­vű, aki szemlátomást gyengült napról-napra. Már olyan gyenge volt, hogy csak fekve tudta kanalazni a levest. Má­sok, gyengeségét kihasználva el akarták tőle venni. Én har­coltam érte, vissza szerezve csajkáját, és etettem őt . . . Amikor diarét kapott, napon­ta háromszor is letisztítot­tam és a halottakról lehúzott friss nadrágot húztam rá. Sze­gény fiú könnyesen hálálko­dott: "Te az én testvérem vagy ... ha szabadok leszünk eljössz velem Párizsba, és mindig együtt maradunk". . . A sors azonban másképp a­­karta. A tífusz végül annyi ellenállás után engem Is levert a lábamról, belázasodtam és félrebeszéltem. Néha-néha, magamhoz térve, észleltem közeli lövöldözést és ágyúmo­rajlást. A felszabadító ame­rikai hadsereg közeledett. Ám újra élet és halál mesgyéjén, önkívületben hevertem, ami­kor a TOT kommandó emberei berontottak a barakkba és ösz­­sze szedték a halottakat és eszméletleneket. így engem Is kivittek az ajtó elé, odadobva a többi halott közé, míg a teherautó megérkezik, hogy a közeli, állandóan füstölgő ol­vasztókemencébe szállítsa az " árut". Arra tértem magamhoz, hogy valaki lábaimnál fogva visz­­szahúz a barakkba . . . Alex barátom volt, a párizsi fiú. E- rejének utolsó fellobbanásával megmentette az életemet. Öt perc sem telt el, mikor meg­érkezett a teherautó és egy­kedvűen feldobálták a halot­takat, mintha csak ládák let­tek volna . . .Szegénybarátom másnap reggel halott volt . . . Két nap múlva pedigfelszaba­dultunk. Ez volt a második csoda. .. •• ..' ' '«*4 " az ünnepi morzsaszoras TÁSLICH A TENGERPARTON ÜGYFELEINKNEK, BARÁTAINKNAK ÉS A BUDAPEST CHAPTER MINDEN TAGJÁNAK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK KOVÁCS JÓZSEF és felesége, ADAM és CHARLES fiai KOVÁCS INTERNATIONAL TRAVEL SERVICE tulajdonosai ÖRÖK BÉKÉT IZRAEL NÉPÉNEK, KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN ROKONAINAK ÉS BARÁTAINAK KALLUS MIKLÓS és családja 13H3n MID H3»? ---«V - ■ -HU 13fl3n HJ»? IZRAEL HŐS NÉPÉNEK, ROKONAINAK, BARÁTAINAK ÉS ÜGYFELEINEK BOLDOG ÚJÉVET ÉS JÓ ÜNNEPEKET KIVAN HONIG MARTON és családja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom