Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-09-29 / Supplement

ROS IIASANA Supplement B.7. oldal Ezúton kivan minden Tagjának kellemes, békés és egészséges Új esztendőt KASSA ÉS KÖRNYÉKE chapter vezetősége nevében MANDEL WILLIAM elnök 13P3P H31D CHAPTER Tagjainak és Társegyesuleteknek Kellemes Ünnepeket kivan MERŐ JÓZSE elnök ■ ■ B N A I Z I O N The American Fraternal Zionist Organization ttircn mid na»? KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN TAGTÁRSAINAK, IZRAELNEK ÉS AZ OSSZ-ZSIDÓSÁGNAK Judge ABRAHAM J. MULTER NATIONAL PRESIDENT HERMAN Z. QUITTMAN EXECUTIVE VICE PRESIDENT & SECRETARY LARRY COLEMAN A BNAI ZION MANHATTANI FIELD DIREKTORA BOLDOG ÚJESZTENDÖT KÍVÁN A MAGYAR NYELVTERÜLETRŐL SZÁRMAZÓ CHAPTEREK MINDEN TAGJÁNAK, BARÁTAINAK, IZRÁELNEK ÉS AZ ÖSSZ-ZSIDÓSÁGNAK i3P3n ri3iD m? BNAI ZION TRANSYLVANIA CHAPTER CHAPTER 96 BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN TAGTÁRSAINAK, A TESTVÉR SZERVEZETEKNEK Mrs. EDITH NEWMANN elnök 1311311 H31D ilJEtf 13P3P n:iD ni»? BNAI ZION MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE CHAPTERE KŐSZEGI SÁNDOR elnök MELEG ÜDVÖZLETÉT KÜLDI AZ ÚJÉV ALKALMÁBÓL A VILÁGON SZÉTSZÓRT MISKOLCI ÉS KÖRNYÉKBELI MAGYAR ZSIDÓ BARÁTOKNAK 1311311 Í131D n3ET? BUDAPEST CHAPTER NO. 51 NYÍRI JÓZSEF elnök BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN MINDEN TAGJÁNAK, A MAGYAR EGYESÜLETEKNEK ÉS AZ EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK Bríanszki Ros Hásána Ezelőtt harminc esztendő­vel, — 1943 őszén —, min' a 110/15-ös kisegítő munkás­század fiatal reménysége, pil­lanatnyilag éppen a brlánszkí erdő kellős közepén tanyáz­tam. Ezldőtájt a németeknek és magyar csatlósaiknak már nem valarnLjól állott a széná­ja. Az egyetlen vasúti utánpót­lási vonal az erdőn haladt ke­resztül. De a végtelen renge­tegben tanyázó partizánok gondoskodása folytán, a sín­párok gyakorta a levegőbere­pültek. Ami szerepünk az volt, hogy a vasút mentén kivagdos­suk a terebélyes fákat, s így a kilométerenként felállított őrtornyokból a megfigyelő ka­tonák jobban szemügyre tudták venni a terepet. Természete­sen ez a körülmény egyálta­lán nem zavarta a partizáno­kat. A vonatok tovább röpdös­­tek. Ebben az Időben Dr. Béresé Gyula volt a századparancs­nokunk. E cikk szürke kerete nem engedi, hogy páratlan em­berséges kiállását érdeme szerint méltassam. Röviden csak annyit: remek ember volt. Egy " szép" napon megjött a szabadságos levele és hat hétre hazautazott. Helyette egy nyeszle, nyálasszájú, cér­­nabélű zászlóst vezényeltek ljpzzánk. Sulán Istvánnak hív­ták, Eleinte úgy nézett ki, hogy kettőig sem pad számolni, de csakhamaí kiderült, hogy mennyire négyzetre emelt kínzás! módszerei vannak. Rettenetesen unatkozott a vadon közepén. Nem tudta megszokni az erdő mostoha komfortját. Elhatározta, hogy Udülőházat építtet magának. A század összes igazi és talmi mesterei, ejt nappá téve, szorgalmasan dolgoztak a luxus-lakosztály összehozá­sán. Be is rendezték úgy ahogy dukál. A fényesre gyalult bükkfapadlót, zabrálásból származó — és ecélból felál­dozott — bárányok irhái fed­ték. A falakat matyómintás fenyőkéreg-tapéta borította, és a székelyes motívumokkal díszített gerendás plafonról, csillárnak álcázott viharlám­pa igyekezett megvilágítani parancsnokunk sötét lelkét. Volt ott minden: bogdándi asztalterítő, köröndi falvédő, és kalotaszegi firhang. Csak a toroczkói menyecske hiány­zott. Sulán zászlós úrnak meg kellett elégednie a falra ag­gatott rögtönzött aktfestmény által nyújtott műélvezettel. De nem sokáig birta ezt a plátói állapotot. Rövidesen kisebb portyákat eszközölt ló­háton az erdő mélyén szét­szórt falvakba. Innen soha­sem jött vissza üres kézzel. A gyakori kiruccanások nyomán — a körlet udvarán — fogság­ba ejtett tyúkok, libák és ma­lacok várakoztak jámboran az elkövetkező lakomára. A ropogósra sült malac­­pecsenye aztán pajzánabb já­tékokra ösztönözte zászlósun­kat. A következő kirándulások alkalmával a zászlós a libák­kal együtt a pásztor-lányokat is magával terelte, akik par­tizán-tevékenység gyanújával lettek őkelme elé állítva, ül­tetve és fektetve. Kihallgatá­suk során a lányok — hivatá­sukhoz hűen —, kellemes pásztorórák alatt tettek ta­núvallomást a honvédség de­rék és éber képviselője előtt. No, de a szerelemből nem lehet megélni — mondta böl­csen a hadúr —, és hozzáfo­gott az akna gyártáshoz. Ez abból állott, hogy leutánozta a partizánok által eszkabált primitív aknákat, a sínek alá dugta, majd későbben — őr­járati kísérettel — felfedezte azokat és beszolgáltatta a zászlóaljnak. Hazafias, vitézi cselekedetéért — az akkor ér­vényben lévő rendelkezések szerint — jutalomképpen száz lemény pengőt inkasszál minden darabért. *** így tengette napjait Sulán István zászlós úr, Brianszk erdejének vén és lombos fái között. De rólunk sem feledkezett meg. Uralkodása idején — 1943- ban — a Ros Hásáná szeptem­ber 30-ra esett. Ez úgy ju­tott a parancsnok tudomásá­ra, hogy előző nap megírtuk az esedékes zöld levelező­lapot, amelyben természete­sen mindnyájan kellemes ün­nepeket kívántunk az otthoni­aknak, Másnap — az ünnep hajna­lán —, riadót fuvatott. A ke­ret a' kéjlak elé sorakoztatott fel bennünket, ahol feszes vi­gyázzállásba merevedve vár­tuk a kényúr személyes meg­jelenését. Nem sokat váratott magára. C ingár alakja rövide­sen megjelent az ajtóban. Fél­­árbócra eresztett, vöröses, dagadt szemhéjai között bá­gyadtan és bambán tekintett ránk, majd imigyen szólt: — Halljátok zsidók! Azért keltem ilyen korán, hogy bol­dog ünnepeket kívánjak nek­tek. Aztán két órán keresztül, megállás nélkül futottunk, fe­küdtünk, kúsztunk, másztunk, bukfenceztünk az erdőszéli szúrÓ3 bozotban. Természe­tesen "harci" felszereléssel: fejszékkel, baltákkal, sze­­kercékkel, különböző nagysá­gú fűrészekkel és más erdő­irtó kellékekkel. Amikor az amúgyis áttetsző Jelmezünk már széjjelmállott, a zászlós úr is megunta a já­tékot. Főleg azért, mert már elérkezett a reggeli ideje. — Namármost ünneplő zsi­dóim — mondotta undorral —, kimentek a munkára reggeli nélkül. Reggeli nélkül, mert éhgyomorra jobban lehet el­mélkedni a nagy nap magasz­tos jelentőségén, tisztább és megkönnyebbült lélekkel gon­­golni az otthon utánatok epe­­kedő Rüfkékre és Rebekákra. — Oszolj! — Ja igen, majd elfelejtet­tem; hogy megkülönböztető jellege legyen a napnak, a ki­adott munka mellett, minde­gyiketek fog még ötven legyet. A déli bevonuláskor szemé­lyesen fogom ellenőrizni, hogy mindenki eleget tett a paran­csomnak. A paranccsal vi­szont ne játszadozzunk ■ zsi­­dócskáim, mert ugyebár tud­játok, hogy hadtápterületen vagyunk. Akinek csak egy le­gye is hiányozni fog, két órára lesz kikötve. Végeztem! A munkán természetesen nem nagy kárt tettünk a fa­állományban, mert légy-vadá­szattal voltunk elfoglalva. Kü­lönböző leshelyekre vonul­tunk. Aznap átkozottul kevés légy tanyázott az erdőben. Volt ott tücsök, bogár, szitakötő, szúnyog, hangya, de csak imitt-amott egy eltévedt le­­gyecske. Az is olyan szemfü­lesen fürge, hogy szinte lehe­tetlen volt lecsapni rá. Különös látványt nyújtot­tunk, mint megbújva a fák mögött, a bokrok alatt, vagy az ágakra kapaszkodva — a nagy hadjárat legkritikusabb perceiben — legyek után ha­dakoztunk. Délben már várt ránk Su­lán. Egyenként vonultunk fel előtte. Rendületlenül számol­ta a markunkban tartott ki­hűlt legyek tetemeit. Akinél a létszám nem stimmelt, félre­­állftotta. Majd a " szabotálok - hoz" fordult: — Szóval ti semmibeveszitek egy magyar királyi zászlós parancsát? Őrmester —mond­ta a mellette álló altisztnek—, az esti bevonulás után felhúzza őket két órára. Most pedig az egész piszkos bagázs figyeljen ide ! Este újabb ötven léggyel jelentkeztek! De azúttal kan­léggyel ! Értem ? K anléggyel! Mit bámultok barmok? Még nem láttatok kanlegyet? Hát idefigyeljetek . . . És hosszabb légy-anatómiai szakelőadásba kezdett, szem­léltetően mutatva be, hogyan kell praktikusan megkülön­böztetni a fiú legyet a leány­zótól. Az újév tiszteletére az ebéd is elmaradt, mert az ebéd­szünet a zászlóslégy-szexo­­logiai értekezésének meghall­gatásával telt el. A délutáni 'munka'' még tragikomikusabb körülmények között zajlott le. Már nem a létszám pontossága lebegett az éhségtől kidülledt szeme­ink előtt, hanem a zsákmányolt légy nemi hovátartozása. Mire este bevonultunk, már egy tucat gerenda emelkedett a magasba. Előtte Sulán és a bennmaradt keret várakozott ránk türelmetlenül. Nyomban megkezdődött a legyek fizio­lógiai számbavétele. Majdnem az egész századot kikötésre Ítélte. Az első tizen­kettő már ott is maradt. A többiek szétszéledtünk. Sö­tét lett. Vacsora nélkül, el­csigázva vánszorogtunk le a földbeásott vermeinkbe. Alig rogytunk le vackainkra: Riadó! A gerendák elé tereltek. Sulán már ott volt. Mellette egy honvéd, zsákkal a kezében. — A zsidó újév tiszteletére postaosztás lesz emberek! Kinyitotta a zsákot, kivette az első levelet és hangosan ki­áltotta a címzett nevét. A levél boldog tulajdonosa küépett a sorból — előíráso­san tisztelgett —, nyújtotta a kezét, de még mielőtt meg­foghatta volna, Sulán egy un­dorral kisért kéjes vigyorrala lobogó lángok közé dobta a le­velet. így ment ez végig. Az utol­só szál levélig. Ameddig a tá­voli szeretteink sorai el nem hamvadtak a mind magasabb­ra törő lángcsóvák között. Késő estig álltunk ott, né­mán a tűz körül, amely kí­sértetiesen világította meg a briánszki erdő lombos koro­náját, bánatosan lehajtott fe­jünket és a felkötött bajtár­saink szenvedő arcát. Hóhérunk rikácsoló hangja térített a valóságra: — Boldog újévet kívánok! *** Miután Dr. Béresé — a ré­gi századparancsnokunk — visszajött és tudomást szer­zett a dolgokról, azonnal je­lentést tett a zászlóaljnak. Vizsgálatot rendeltek el. Nem a mi kínzásunk miatt — mert a zászlóaljparancsnok is hírhedt antiszemita volt —, hanem az aknák ügyében. A keret is Sulán ellen val­lott. Nem tudták neki megbo­­csájtani, hogy nem osztozott velük sem a malacpecsenyé­ben, sem az aknákért kapott pénzben, de még a pásztor­­órákban sem. Lefokozták és elküldték az első vonalba. Rá egy pár hónapra, amikor visszavonultunk, egy katonai temető mellett tartottunk pi­henőt. Ott olvastuk az egyik friss sirhalom fejfáján: SULÁN ISTVÁN 1917 - 1943 *** Csak huszonhat évet élt. Pedig egy időben azt hitte, hogy övé a világ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom