Menora Egyenlőség, 1973. június (12. évfolyam, 465-466. szám)

1973-06-16 / 466. szám

EGYENLŐSÉG HÉTR Németország és Izrael egyetért a Köze!ke!éti rátság megoldásában Willy Brandt, nyugatnémet kancellár az elmúlt hét fo­­lyamán öt napot töltött Izrá­­elben, s ha van helye a poli­­tlkában a “történelmi jelentő­­ségű"meghatározásnak , úgy ez valóban az volt. Brandt ugyan, mint nyugatberlinipol­­gármester, már Járt az or­­szágban, mostani látogatásé­­nak azonban szimbolizmusa sokkal Jelentősebb. A német miniszterelnök kezdettől ki­­hangsúlyozta, hogy útjának célja: pontot tenni a múltra, melyért ő személyében ugyan legkevésbé sem felelős, de mint németnek, minden oka megvan a szégyenkezésre. Golda Méirrel ésAbaEban­­nal az élen, jelentős kormány­­küldöttség várta Brandtot a luddl repülőtéren. Ez a meleg fogadtatás azt kívánta bizonyí­­tani, hogy az Izráell kormány és a nép többsége 18 elérke­­zettnek látta az Időt a két ország kapcsolatainak új ala­­pokra fektetésére. Nehéz do­­log a nácizmus túlélői és az elpusztultak ! hozzátartozói előtt azt bizonygatni, hogy el­­érkezett — ha nem is a fe­­lejtés, de a megbocsátás órá- Ja. Az azonban tény, hogy egyrészt a mai Németország lakosságának 70 százaléka vagy egyáltalán nem élt még Hitler alatt, vagy olyan kis­­gyermek volt, akinek nem­­csak felelőssége, de a leg­­halványabb fogalma sem volt arról, ml a hltlerlzmus. Ha a hitleri Időkben élt németek­­nek csak egészen kis töredé­­két mentesítjük 18 a felelős­­ség alól, akkor Is elmondha­­tó, hogy minden négy mai né­­met közül három ártatlan a hltlerlzmus bűnében. Másrészt, erősen megvál­­tozott az Izráell nép össze­­tétele Is, s ott is többség­­ben vannak azok az elemek, ,akiknek számára a nácizmus szörnyűsége csupán Iskolai tananyag. Az izráeli kormány közvéleménykutatást rende­­zett, vajon helyes-e a német kormányelnök Jeruzsálemlfo­­gadása. Az ország lakosságá­­nak 66 százaléka igennel vá­­laszolt, és csupán 20 száza­­lék helytelenítette ezt a lé­­pést. így került sor a talál­­kozóra, mely eredményében is a legmesszebbmenően klelé­­gítő volt. A kancellár első útja a re­­pülőtérről a Jád Vásémba, a mártírok emlékéhez vezetett, hogy ezzel is kihangsúlyozza: a németek nem menekülhet­­nek a borzalmas múlt fele­­lőssége alól. De utána elkez­­dődtek a komoly politikai tár­­gyalások, amelyek már egy új jövő építése alapján indul­­tak, és tegyük hozzá, ez az új jövő izráell szempontból bíztató. A mártírok emlékét nem le­­hét anyagi jóvátétellel eltö­­rölni. Ezt az új Németország nem is kívánja. De mégis Jo­­gos a hivatkozásuk arra, hogy anyagi jóvátételként eddig 16 billió dollártfizettekkifamely összeg nagyrésze az ország felépítésére fordíttatott) és ez a századforduló végére el fog­­ja érni a 30 billió dollárt. A német hatóságok ugyan ki­­jelentették, hogy nem hajlan­­dók további jóvátételi össze­­geket megszavazni; ezzel szemben gazdasági szerződé­­sekben rendkívül előnyös fel­­tételeket biztosítanak Izráel­­nek. Még ennél is lényege­­sebb azonban az, hogy Brandt a vártnál messzebbmenőenfo­­gadta el az izráell álláspon­­tot a közelkeleti válság ügyé­­ben. Ez pedig nem csekély­­ség éppen ezekben a napok­­ban, amikor az araboknak sl­­került az afrikai országok szövetségét egyértelműen maguk mellé állítani, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésszakán újabb diplomáciai offenzívát Indítani, hogy ki­­erőszakolják Izráel visszavo­­nulását az elfoglalt területek­­ről. Ilyen körülmények közt már az is jelentős, hogy Brandt abba az Izráell fővá­­rosba, Jeruzsálembe látoga­­tott el, amelynek Izráelhez való tartozását még mindig kétségbevonják arab oldalról. Még jelentősebb volt a po­­lltlkai nyilatkozatok értéke. Golda Méir, üdvözlő beszé­­dében, Brandtot példaként ál­­lította az arab világ elé. “Nemcsak azt tartjuk példa­­mutatónak, hogy Ön az em­­beriség történelmének legsö­­tétebb órájában csatlakozott a nácizmus elleni harcosokhoz, hanem azt is, hogy olyan dip­­lomáciát kezdeményezett, a­­melyért méltán kapta meg a Nobel béke-díjat.” Golda Méir elmondta, hogy Brandt bebizonyította: a leg­­súlyosabb ellentéteket is meg lehet oldani tárgyalásokkal, és nincs olyan ellenségeskedés, A két miniszterelnök elvonul a díszszázad előtt amelyből ne lenne út a béke felé. Az a!ab vezetőknek pél­­dát kellene venniök Brandt­­ról. A kancellár, válaszában, egyáltalán nem Igyekezett el- Jelentéktelenítenl Golda nyl­­latkozatát, vállalva ezzel az arabok felháborodását. “Nem kívánunk békeközvetítők len­­ni, — mondotta — nem is kér­­tek fel rá. A német érdekek világosak. Olyan békés meg­­oldást szeretnénk, amely min­­denkinek megfelel, és amit az érdekelt felek közvetlen tár­­gyalásokban érnek el.” Aki Ismeri a diplomáciai nyelvet, az tudja, hogy a “közvetlen tárgyalások” ki­­fejezés az izráell álláspont elfogadását jelenti. Brandt többórás tárgyalá­­sokat folytatott Golda Méir­­rel, Jlgál Älonnal, Aba Eban­­nal, majd “elvtársi minőség­­ben” résztvett az IzráellMun­­kapárt aktívaUlésén, ahol for­­ró, baráti hangulat alakult ki. Volt ugyan néhány tüntetés Brandt ellen, s az egyik biz­­tonsági tiszt a levegőben ka­­pott el egy záptojást, amit a kancellár felé dobtak. Ezek a szélsőséges demonstrációk azonban sokkal kisebb mére­­tűek voltak, mint amilyené­­két vártak. Az Izráell kor­­mány Joggal állíthatta, és a kancellár is érezhette, hogy a zsidó állam népe megértés­­sei fogadta küldetését. MEGHÍVÓ A náci- fasiszta őrjöngés éveiben elpusztított 600,000 magyar zsidó mártír testvéreink EMLÉRÉRE JÚNIUS 17.-ÉN, VASÁRNAP DÉLELŐTT V« 11 ÓRAKOR hitközségünk templomában (3910 Courtrai A ve.) Még érdekesebb az, hogy Németországon belül Is, a túl­­nyomó többség örömmel Udvö­­zölte Brandt utazását. Egy német közvéleménykutatás megállapította, hogy a német­­ségnek csupán 5 százaléka szimpatizál az arab üggyel. 37 százalék kimondottan Izráel-barát, s egy másik 37 százalék semleges álláspontot foglal el. Ilyen körülmények között érthető, hogy Golda megváltoztatta korábbi állás­­pontját, miszerint nem kívánja lábát német földre tenni. Brandt, a diplomáciai szoká­­soknak megfelelően, viszont­­látogatásra hívta meg az iz­­ráeli kormány elnökét és Goi­­da Méir ezt el is fogadta. ^ÍÉTRE... BURUNDIBEH0DOLÄSA A fair-play szabályai szerint az ellenfelet nem szabad lebecsülni. Sportszellemben ne­­velkedett egyén lévén, elhatároztam, hogy mai naptól kezdve nem becsülöm le az ellen­­félhez átállt Burundit. Véleményemet, hogy eddig és hogy ezentúl hogyan viszonyulok hoz­­zá, magamba fojtom. Ögy adódott, hogy a rokonszenvezőbői a semlegesség folyosóján át a fogcslkorgatók­­hoz csatlakozott fekete királyságot több íz­­ben alkalmam volt megismerni. Távolról per­­sze, de bennszülöttek és kintszülöttek mesél­­tek nekem nagykiterjedésű vadaskertről, ( a­­mely inkább vadas, mint kert, bár kaucsukot és pálmamagot Is termel) és miután egyet­­mást olvastam a forró égövű bantunéger ős­­lakosságról, veszem magamnak a bátorsá­­got, hogy kiteregessem azt a néhány Jelleg­­zetes részletet arról, amit tudok róla. Évekkel ezelőtt körünkben járt a burundll király, röviddel azután, hogy az 1962-ben a belga-kongói gyarmatbirodalomból kiszakadt ország felvette velünk a diplomáciai kapcso­­latokat. Izráel eleinte orvosi támogatást és barom­­fl-állomány védelméről gondoskodó segítsé­­get nyújtott neki — minden ellenszolgáltatás nélkül. Egyszerűen azért, mert — minden más európai és tengerentúli hatalmat megelőzve — az afrikai fejletlen országok gazdasági és hlgénlal színvonalának emelése humanista előjegyű, békebarát kormánypolitikájának e­­gylk sarkalatos pontját képezte. Jeruzsálemet ügyvivő képviselte Burundiban, de a klren­­deltséget 1968 óta, — nyilván takarékossági okokból — a Zalrában akkreditált nagykő­­vet váltotta fel. Burundi nem küldött Izráel­­be követet. őfelségét az izráeli valóság, amelyről — bár írástudó volt — csak elmosódott fogai­­mai voltak, láthatóan meglepte és nem győz­­te az ország minden téren Jelentkező felien­­dőlését dicsérni. A vendéglátó ország tisztelettudó környe­­zete persze viszontkérdésekkel ostromolta, - részben kötelező udvariasságból, másrészt ׳ valamiképpen el akart Igazodni a gyér Infor­­׳ máclós anyaggal rendelkező újsütetű monar­­* chla útvesztőiben, — amire egyhúrú válaszo­­! kát kapott. > Rutinra valló kicsengésük az volt, hogy az > érdeklődő győződjék meg a helyszínen az or­­í szág földrajzáról, életüteméről és a szom­­! szédos, vele egyldőben és hasonló körűimé­­! nyék között önállóvá előléptetett Ruandával ! való feszültségéről, amelynek zaklatásai ké­­! seltetlk a nyugati civilizációhoz való Igazo­­! dás lehetőségeit. ! Egy magas közéleti funkciót betöltő bará­­! tóm megkérdezte tőle a tiszteletére adott bú­­! csúbanketten, hogy ml a legkényelmesebb ! összeköttetés Izráel és Burundi között. Az u­­! ralkodó jó Informáltságára és a nemzetközi ! helyzettel tisztában lévő körültekintésére ! vall, hogy a legpraktikusabb útirányt a Ludd ! — Kairó — Kartum vonal Igénybevételével je­­! lölte meg. Összenéztünk a barátommal és ne­­! hezünkre esett egy mosolyt elfojtanunk. Ud­­! varlasságból nem világosítottuk fel. ! Egy másik epizódról egy innen Burundi­­! ba delegált külföldi diplomata számolt be ne­­! kém, aki néhány évet töltött,—pánirettegés­­! ben — aterUletenkívUllségrespektálásárakö­telezett ország fővárosában. Miután Iskola­­köteles kiskorú fiait állandóan zaklatták, ha­­zájából kért személyi testőrt a gyermekek vé­­delmére, akiket jövet-menet őrizni kellett... És most, mint a fekete kontinens hatodik országa, Burundi megszakította Izráellel a laza diplomáciai kapcsolatokat. KUlügymi­­nlsztere a 41 tagú Afrikai Egység Szervezete (OAU) etloplai konferenciáján bejelentette kormánya határozatát, amit az ugandalzsar­­nők hírszolgálata alapján azzal Indokolt, hogy Izráel, — Belgiummal és Tanzániával egye­­temben, támogatta a ruandal Invázlós kísér­­leteket. Világos, hogy az érvelésből egy szó sem igaz, a dolognak líbiai olajszaga van. Burundi, az UNO vizsgálóbizottságának je­­lentése szerint, az utolsó hónapokban közel százezer, a Tutsi-törzshöz tartozó páriát gyilkolt le, aminek visszhangját elnyelte a szerte a világon pusztító orkán üvöltése. Hemingway, Afrika jóismerője, mondotta egyszer, hogy alultáplált, éretlen országok csodaszere az infláció és a háború.Mindkét­­tő átmeneti fellendülést hozhat, de végülls pusztulásba torkoll. Nos: Burundi a legjobb úton van ahhoz, hogy a jóslat valóra váljék. NASCHITZ FRIGYES PERÓNÉK ARGENTÍNÁBAN Dr. Hector Cámpora, Argentína új elnöke, elfoglalta hivatalát és rövidesen vlsszaköltö­­zik Madridból politikai mentora, Joan Domtn­­go Perón, — Argentínában tehát, 18 év óta elő­­szőr, ismét peronista kormányzat van. A Jelek arra mutatnak, hogy Argentínában ma erősebbek a peronisták, mintákkor,ami­­kor maga Perón hatalmon volt. Ennek az oka az, hogy 18 év alatt Argentína, amely valami­­kor Jómódú ország volt, a lejtőre került. Az argentin mezőgazdaság, amely valami­­kor magas termelékenységű volt, korszerűt­­len és negyedét sem tudja termelni annak, amire az országnak szüksége volna. Az ipar, amelynek fontosságát Perón annakidején hangsúlyozta, nem fejlődik, Argentína Ipari termelése állandóan hanyatlik. Az inflációU- teme elviselhetetlen, az áremelkedés éven­­ként 50 százalék, vagy annál is magasabb. Egyre több és több ember kerül nyomorba, egyre növekszik az "ingtelenek" száma, a­­kiknek Cámpora most inget Ígért, akárcsak annakidején Perón. Kérdés azonban, hogy valóra tudja-e válta­­ni ígéretét? Argentínában gyökeres gazdasá­­gi és pénzügyi reformokra lenne / szükség. Ezek végrehajtásához a megválasztott elnök szilárd helyzete volna szükséges, a hadsereg azonban elégedetlen, nem akarja kiadni kézé­­bői a hatalmat és Cámpora eltávolításával fenyegetőzik. Cámpora azonban márciusban az össz­­szavazatoknak majdnem a felét kapta, ami azt Jelenti, hogy a hadsereg esetleges erő­­szakos fellépése esetében olyan véres polgár­­háborúra kerülne sor, amihez képest az el­­múlt évek terrorista zavargásai gyerekek ját­­szadozásának tűnnének. Cámpora a peronista elvek alapján szán­­dékozlk kormányozni. Ezek az elvek Időnklnt zavarosak voltak s most fog kiderülni, hogy milyen mértékben sikerült azokat Perónnak és Cámporának korszerűsítenie. Nem hisszük, hogy a peronista uralom Ide­­álls, úgy tűnik azonban, hogy Argentína szá­­mára ez az egyetlen reális lehetőség arra, hogy belső válságaiból kiláboljon. Nem állít­­juk, hogy ez fog történni, de úgy véljük, hogy egyáltalában nem lehetetlen. Az elmúlt 18, Perón nélküli év katasztrofális volt Argentl­­na számára. N E W- Y 0 R K melyre a montreali magyar anyanyelvű* zsidóság minden tagját szeretettel meghívjuk. A Mártírok Temploma Hitközsége, a Montre ál i Magyarnyelvű Zsidók Egyesülete és Női Tagozata A GYÁSZISTENTISZTELET RENDJE: 1. Bevezető beszédet mond Halmi József, 2. Zsoltár: énekli Frischman William kántor. 3. Ünnepi beszéd : Schnurmacber Miklós rabbi. 4. Emlékmécsesek gyújtása a női tagozat által. 5. Ünnepi besze'd: Bogler Lajos. 6. El Mole Racbamim: énekli Friscbman William kántor. ____________________________________7; Közös kadísh. Az Időpont meghatározására még nem került sor, de való­­színű, hogy késő ősszel, az izráell választások után, Goi­­da mégiscsak német területre lép. Bizonyára először ő Is Auschwitzba vagy Dachauba zarándokol el, de aztán le­­ülnek majd tárgyalni, hogy a két ország közös problémáit minél sikeresebben oldják meg. Mert a múlt előbb-utóbb régmúlttá válik, a jövő pedig Jelenné. A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE a NEWYORKI MAGYAR ZSIDÓ SZERVEZETEKKEL KARÖLTVE mártír ünnepélyt rendez z ׳ ־ VASÁRNAP, 1973. JÚNIUS 17.-ÉN, D.U. 3 ÓRAKOR a PARK EAST SYNAGOGUE-ban (163 East 67th Street, Manhattan) A szertartást vezeti SCHNEIER ARTHUR főrabbi. ÜNNEPI SZÓNOK^ PROF. DR. Dr. SCHEIBER SÁNDOR FŐRABBI A BUDAPESTI ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ INTÉZET IGAZGATÓJA. A liturgiái részeket GROSZ ERNŐ főkántor (Forest Hills Jewish Center) adja elő. Parkolás a 68. utcában, a templom mögött. Belépődíj nincs. MENORA AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG lAPJA Ära ״ xn. Évf. 466. SZÄM 3 q r״»nt 1973. JUNIUS 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom