Menora Egyenlőség, 1972. március (11. évfolyam, 402-413. szám)

1972-03-11 / 402. szám

1972. március 11. * MENÓRA

7. oldal

férgek között élek én, ott készül e költemény.

Virág voltam, gyökér lettem, súlyos, sötét föld felettem, sorsom elvégeztetett, fűrész sír fejem felett.

(“Gyökér**, a költő sírjában talált versének utolsó két szakasza)

Harmincöt éves volt, mikor a verseiben nem egyszer megénekelt végzet beteljesedett rajta. Holttestének véres maradványait, huszonkét társával együtt, a Győr melletti Abda község határának tömegsírjában találták meg. Magyar és német fasiszták ölték meg abban az egyre vészesebbé válé korban, amelyről nem egy verse szólt.

Egész költői működése viaskodás volt azokkal a félelmes erőkkel, amelyek kérlelhetetlen következetességgel készültek a démoni pusztításra. Költészetéről írva, bírálói rendszerint élete utolső szakaszát méltatják, főként ” Razglednicáit”, a szerb levelezőlapra írt rövid strófáit, Dehamöve egészét vizsgáljuk, rájövünk arra, hogy élete szünet nélküli készülődés a halálra. Milyen kor volt az, amelyben a költő nem látott önmaga számára mis kiútat, mint a halált? Mily jóvátehetetlen bflne hazájának és frótársainak, hogy a rettenet napjaiban a gonosznak falaztak és a kétségbeesett, segítségért esengö költő szavára és Intelmére nem figyeltek fel. Talán gyávák voltak, nem mertek segíteni rajta ? Válaszuk —nyílt, emberi segítség helyett —, szavakkal való kertelésböl állott akkor i s, és később is, a tragédia után. Kényelemből, félelemből, vagy rideg közönyből, — ne kutassuk-most az okot — nem hallották

meg frótársuk agóniáját, kétségbeesett sikolyát. Így halt meg majdnem félszáz magyar zsidó író, az üj frónemzedék legjobbjai; Szerb Antal, Pap Károly, Fenyő László, Forgács Antal, Gelléri Andor Endre, Sárközi György, Salamon Ernő, Karácsony Benő, hogy csak a legismertebbek nevét említsem. KI kéri számon halálukat? KI kérte számon legyilkolásukat? Milyen fojtogató volt a légkör, hogy végső kiúttalanságukban az írók közül egyesek önkezükkel vetettek véget életüknek, mások bitón és tömegsírban pusztultak el. Mert ezekben a szörnyű időkben nem hangzott el egyetlen bátor tiltakozó szó sem, nem szívlelte meg egyetlen író sem Babits tanítását; "Vétkesek közt cinkos, aki néma ...”

Már az Is szimbólikus, hogy barátainak, feleségének a sírból is verssel üzen. Az agnoszkálás során utolsó verseit viharkabátja zsebében találták meg. Ezeket a verses-üzeneteket a vaksi homályban ceruzájával egy szerb Iskolásfüzet lapjaira rótta a halálbainduló Radnóti. József Attila kezefrására hasonlító apró gyönybetfli a halálban is a rendet jelképezik, amely után mindig vágyódott. A költő túlvilági üzenetei ezek a versek, akibe ellenségei befojtották a szót. Mert oly korban élt; amikor Európa órszágűtjain embermilliőkat erőltetett menetben hajszoltak és amikor már jártányi erejük sem volt; tarkólövéssel végeztek velük. Micsoda téboly ülte meg a lelkeket és mily hiábavaló volt milliók véráldozata. Mikor a nagy öldöklésnek vége lett, csak nagyon kevesen feleltek tetteikért.

Tömegsírban fekszik a költő...A. papírlap, amely míg élt, az ujjal között zizegett/'most klhifnülva lapul-vihar kabátja zsebében. A leszivárgó esővíz és iszapos vér se tudta elmosni a sírból kiáltó üzenetet. Nem ö volt az egyetlen, aki így végezte. Csak Iván Gorán Kovacicnak sikerült a sfrgödörből kimásznia, miután gyilkosai megvakitották. A többiek, francia, belga, holland, norvég írók és művészek a névtelen milliókkal együtt pusztultak el. Radnóti egy a sok közül. Számunkra a veszteség kétszeresen fájó. Mert mi mindig a magunkénak vallottuk a rendkívül tehetséges magyar zsidó költőt.

Már pályakezdő szegedi évei alatt írt versei Is a későbbi kiforrott költőre utalnak, öt évet töltött Szegeden. Mégsem tekinthető szegedi költőnek, mint ahogyan József Attila sem az, bár a Tlsza-táj líráját sajátos szfnfoltjalvalgazdagította. Származásáról naplójában így ír; ” Budapesten születtem ezelőtt 29 évvel. Ikergyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem birta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. 11 éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban”. Ezt az életére kiható eseményt " Huszonnyolc év" című versében örökíti meg;

Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, - gyilkosod! öcsémet halva szülted-é vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek fel a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott.

Mögöttem két halott, előttem a világ, oly mélyről nőttem én, mint a haramiák; oly árván nőttem én, a mélységből ide, a pendülő, kemény szabadság tágas és szeles tetőire.

Gyermekkori naplójában Radnóti megemlékezik unokahugáról, Erdélyi Ágnesről, a nagyváradi költőről. Húga versei a "Brassói Lapokban" jelentek meg. Naplójában így ír róla; "Különösen sokat gondolok Ágira, a kishugomra mostanában. Nem láttam évek óta már. Sokáig egy kisvárosban lakott; a nagy fekete hegy tövében, most egy idegen ország messzi székhelyén él a férje mellett. Nagyon szerettük egymást, így hát alig leveleztünk. Erős ez a szeretet, nincs szükség levélbeli bizonyítékra, évente egyszer-kétszer ha Írok, évente ötször-hatszor ír. De sokszor gondolunk egymásra, sokszor fülelünk egymás felé. Ismerjük egymást, pedig alig éltünk együtt hét-nyolc évet életünk elején, nyolc éves volt s én tizenkettő, mikor elszakadtunk. Izgalmas gyermekkor volt az, háború vonult és forradalmak táncoltak körülöttünk". Erdélyi Agnes "Kovácsék” című regénye a harmincas évek derekán jelent meg. Regényében egy erdélyi kispolgári család széthullását írta meg. A költő húga, családjával együtt, Auschwitzban pusztult el.

Az Ifjú Radnóti neveléséről, iskoláztatásáról jómódú gyámja gondoskodik. Közvetlen családi környezetéből kiszakítva a fiatal középiskolás diáknak nincs kapcsolata a zsidósággal, bár az Izabella utcai Wesselényi Miklós felsőkereskedelmi iskolába járt, ahol a tanulók többsége zsidó volt. A fasizmus növekvő veszélyével szemben — asszimiláns nevelése folytán —, a baloldali mozgalomban látja azt az erőt, mely gátat tud emelni az embertelen, fasiszta irányzatnak. Mindez azonban csak később válik tudatossá benne, főként egyetemi évei alatt. Nincsenek kimondottan zsidó tárgyú versei, de haláltudattól terhes sorai a humanista költő lázadása, az egyre fenyegetőbb korszellem ellen. Ortutay Gyula, fiatalkori barátja, a költőről írt kitűnő tanulmányában említi, hogy ”. . . Utolsó éveiben egy Ideig igen mélyen foglalkoztatják vallásos kérdések, a katolicizmus felé fordul segítségért — de aztán úgy érezte, számára egyetlen üt marad a fasizmus elleni harcban; a kommunista költő útja, aki meg nem retten többé, nem ingadozik". Ez így jól hangzik, eszmefuttatásának egyetlen szépséghibája az, hogy nem Igaz. Radnóti, szintúgy mint költőtársa József Attila, a maga útját járta. József Attilát a pártból kizárták és csak 1945 után rehabilitálták, nevét lobogóként használva fel, mert a pártnak nem volt egyetlen tehetséges proletárköltöje és zsenijét dőreség lett volna tagadni. A "Kortárs” 1966 áprilisi számában Tímár László Radnóti és Dési Huber István a proletárfestö kapcsolatáról írva megemlíti, hogy Dési kötelességének érezte a fáradt, az elenerválódott fiatal költőt felrázni; erejét, hitét, életkedvét újra és újra mindig visszaadni. A következőket írja; "Radnóti verseiben és az egész, alig harmincéves költő gondolataiban — 1940 utántól — a halálraítélt sors kiúttalansága uralkodik el".

Radnóti Miklós feleségével, Fannival

Radnóti, akárcsak József Attila, nem tehette magáévá a párt szektás szellemét, bár a fasizmus elleni harca egybeesett a kommunisták harcával. Tudomásom szerint a kommunista párt legális folyóiratában, a "Gondolatiban csak kevés verse jelent meg, többek közt a "Hispánia, Hispánia” című, valószínűleg Bálint György közvetítésével. Általában verseit a "Nyugat” és a ” Szép szó” közölte. Ifjúkori baloldali versei nem változtatnak a tényeken. Mint érett költő Babits Mihály barátságát keresi, aki az "élő Mérték" volt számára és “oly időtlen, mint a csillagok". El lehet képzelni Radnótit; aki a humanizmus műhelyében érett költővé, a poéta doctust, a költészet titkának tudósát; amint ódát ír a kaukázusihoz, daliás alakját, vagy pesti köpcös helytartójának dús sörényét dicsérve ?

Radnóti verseire a 30-as években figyeltünk fel. A "Pogány köszöntő” és az "Üjmódi pásztorok éneke” bizarr, expresszionista képeivel űjharigű lírikust sejtét. Pogány életöröm árad ezekből a sorokból, üj szín, üj képek, újszerű mondatszerkezet;

Láthatod: gazdagok szusszanó tálai fölött még mindig pára leng és tiszta szavaddal, ahogyan itt állsz: orv vadölök állnak így orozva erdők szélén és fiatal életed s kedvesedé, szép tilos nyálként csöndesen lóg az ujjad hegyén!

(Szerelmes keseredő, 1931)

Juhász Gyula városában, Szegeden jelennek meg versel a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadásában. 1933- ban megjelent a " Lábadozó szél”. 1934-ben Szőnyi Lajos linómetszeteivel kiadja az "Ének a négerről, aki a városba ment" című kötetét. Az 1935-ben megjelent "Üjhold" című kötetét Buday György fametszetei díszítik. Versei formailag és tartalmilag egyre tökéletesebbek. Üde, szürrealista költeményei József Attila medáliáinak sejtelmes soraira emlékeztetnek. Nyugtalan költő, pogány életörömét megrontotta a kor és ö védekezik, ellenáll a világ kísértéseinek;

Karolva óv s karolva óvd, míg körül leskel rád a világ

s végül hosszú késeivel megöl; virág nem hull majd és fúrakodva féreg se rág, ha meghalsz s tested égetni lebocsátják.

De mint esti harang hangjára toronyból a sok fehér galamb, a hangja száll utánad s csapdos majd ott alant, (Szerelmes vers az Istenhegyen, 1934)

Az egyetem elvégzése után, tanári diplomával és Summa Cum Laude doktorátussal a kezében nem tud álláshoz jutni. Leckeadással tartja el magát és apósa magángyorsfrÓ-lskolájában kap néhány órát. Felesége, Fanni, szintén tanárnő. A költő szabad idejében verset ír és idegenlírikusokkölteményeitfordftjamagyarra. Hanga egyre érettebb. A kor szorongató kérdéseire keres választ. Látja a vesztébe rohanó Európát; "Falak épülnek körülöttem, városok és országok tűnnek el. Nő a fal és elválaszt az emberektől. Fogoly vagyok. S ha néha azt kiáltja valaki; Európa, mintha azt kiáltaná; Afrika 1" Tudatosan így fordul szembe korával, verdeső lélekkel kiutat keres, érzi védtelenségét, már érlelődik benne a lázadás szelleme; ”.. . erős a tél, de sűrű lázadás tör majd belőle föl tömötten. Velünk tartasz-é? — mögöttem súgva kérdez így a tájék. Bólintok és érzem arcomon elégedett szelét, piros láng a lomb és int, hogy nem felejt. Figyelj te is. Levelet ejt eléd is. Várja válaszod”. (Törvény),

ÜJ kötetében, a " Járkálj csak, halálraftélt*-ben félelmetes látomások gyötrik, szinte megérzi az elkövetkező eseményeket. Hangjából melegség árad, a költői lelkiismeret szavai utat mutatnak;

Járkálj csak, halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt, a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út.

Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák.

Ö, költő tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói és oly büntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok.

S oly keményen is, mint a sok sebtől vérző, nagy farkasok.

A költő a kor ütőerén tartja kezét. ” Tavasz van és a fényes, mély Tisza tovább folyik és árad tovább a fénytelen nyomor tanyáidon; nem változott miótaföldbe tettek semmisem”— írja Juhász Gyula haláláról szóló elégiájában. A háború vészesen elöreveti már árnyékát, a költő fülel, szemei a távolt, a kibontakozást fürkészik. ” Vlrágszülöként kezdtem én el, de fegyverek közt neveltek engem gyilkosok és megszoktam rég a harcot Itt és gyáván sosem futottam”. Így tesz hitet kora problémái mellett, tudja, hogy nem futamodhat meg, nem menekülhet üvegházba, bár a nyugalmat; a békét áhftja; "igaz, jó szerteütni néha, de békében élni is szép lenne és írni példaképen. Biztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak, mert jó lenne messze és műhelyben élni csak".

Minden pórusában érzi a háború eljövetelét. "Mit ér a szó két háború között s mit érek én, a ritka és nehéz szavak tudósa, hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kikérdezi riadtan és kérdésére mintha egy másik verse felelne rezignáltan; " Mindig gyilkolnak valahol". Nincs menekvés, csendül ki ” Első eclogá"-ja soraiból; ”. . . Igaz Is, hova futhat a költő? Nem menekült el drága Attila se, csak nemet intett folyton a rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?”

Egy ideig elhallgat. A korszellem megvetettje, aki előtt bezáródtak a szerkesztőségek ajtói;

Költő vagyok és senkinek se kellek, akkor se, hogyha szótlan dünnyögök;

—U-U-U- sebaj, hisz énekelnek helyettem kandi ördögök.

"Meredek út” című kötetében himnuszt ír a békéről. ÜJ szellös Márciust vár, mely a züzos fákat meleggel leheli be, gyanakvó reggelek és vészes esték közt telnek napjai, hol szurony csúcsán villog a rend. A félelem szorongatja, egyre komorabb képek váltják egymást; " Még álmaidban néha felötlik a táj, verseld hona, hol szabadság illan át a réteken és reggel ha ébredsz, hozod magaddal illatát". De verseiben ott bujkál már a halál, mely minden pillanatban bekövetkezhet;

S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogámyi zajjal száll golyó feléd, vagy hangos bomba fúr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét?

Lázas látomásaiban látja az elkerülhetetlent; a halált;

Miről beszélhetek? tél jön s háború jön; törten heverek majd, senkise lát; férges föld fekszik szájamban és szememben a testem gyökerek verik át.

Azokban az években a világ közvéleményét a spanyol polgárháború foglalkoztatta. A jobboldali magyar sajtó Franco tábornok győzelmi Jelentéseit közli, a szomszédos Romániában és Csehszlovákiában a köztársaságlaknak drukkolnak. Bálint György, az akkori Idők legjelentősebb magyar publicistája, — Radnóti az "Ötödik eclogá"-ban siratja öt el — a polgárháború kitörése előtt Spanyolországban Járt és élményeit "Spanyolországban jártam” című útlnaplőjában tette közzé. A Horthyrendszer útinaplójának közlését nem engedélyezte és az úgy állott össze könyvvé, hogy egy Franki Sándor nevű könyvkötő — akit később a nyilasok a Dunába öltek — a kézirat gyanánt engedélyezett száz cenzuramentes példányt egybefüzte. így kerülhetett a könyv József Attila és Radnóti Miklós kezébe. József Attila szívvel-lélekkel kiállt a köztársasági Spanyolország mellett. A madridi harcok Idején írta "Egy spanyol földműves” című epigrammáját, majd életének utolsó évében "Március" című versét. Ennek utolső szakasza;

Mit ír a hírlap? Dúl a banda Spanyolhonban és fosztogat;

Kínában elűzi egy bamba tábornok a parasztokat kis telkükről. Had fenyeget, vérben áznak a tiszta vásznak.

Kínozzák a szegényeket,

Hadi uszítok hadonásznak.

1937-ben Radnóti Párisba utazott. Barátai tájékoztatják a népfront-politikáról, a polgárháború kilátásáról. Itt értesül Lorca haláláról. A spanyol költő a szabadságot jelképezte. Az is szimbolikus, hogy két katonával és két toreádorral együtt végezték ki, Lorcát ” Első eclogá”-jában siratja el. Hatsoros versét a vértanú költőről már otthon írta;

Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők, — mikor jöttek, mást nem is tehettek, költő voltál, - megöltek ö k .

Harcát a nép most nélküled víjja, hej, Federico Garcia1

Párizsban szállodai szobájában a nyitott ablak mellett áll, tekintete végigjárja az esöverte párizsi tetőket. Itt a zuhogó esőben született meg " Hispánia, Hispánia” című verse, a világirodalom remekműve. Ezt a versetvalamennyikultúmyelvre lefordították. Hadd Idézzük a gyönyörű vers két strófáját;

ó suhogó, feketeszámyú háború, szomszédból szálló rémület! nem vetnek már, nem is aratnak és nincsen ott többé szüret.

Madárfió se szól, az égből nap se tűz, anyáknak sincsen már fia, csupán véres folyóid futnak tajtékoson, Hispánia!

József Attilát a kor legerkőlcsösebb költőjének nevezte József Jolán öccséről szóló életrajzában. Ilyen erkölcsös, puritán költő RadnOti is. Tematikájában nem egyszer ismerünk idősebb költőtársa lírájára. A hatás nyilvánvaló, de Radnóti mondatainak árama, kifejező ereje, stílusa más. Későbbi korszakának verselt a halálsejtelem, a halál tudat lengi át. Már nem

is a halál víziója, hanem maga a kézzelfogható halál. Alig van verse, melyben a halál gondolata fel ne bukkanna;

Hány súlyos őszt és hány halált, halálok vad sorát értem meg eddig én!

«W és halál)

A spanyol köztársaságot leverik. Barátai ott esnek el a csatamezön, mások nem bírják a hazai légkört és öngyilkosságot követnek el. Ég és föld között hazátlan él, világok gondja villáin^ mert "háború van, s utána rom, mocsok marad csak és oly mindegy; átélem? meghalokl” És másutt; "....csak ránkomlik az ég, nem jelzi halom porainkat. . . egy-két versünk hogyha marad”. Verssel egyre gyérebben jelentkezik. Bevonul munkaszolgálatra. Közben megírja a magyar irodalom egyik legszebb és legemberibb versét mostoha szülőhazájáról ( "Nem tudhatom . . .”) melyhez foghatót nem igen írtak előtte. Gyilkos korban él, nem védi már sem emlék, sem varázslat. Ez már a szögesdrőttal beszegett barakkok, a munkaszolgálat embertelen világa, hol "rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok Szerbia vak tetejéről buvő otthoni tájra". Már korábban, a "Töredékében és a "Nyolcadik eclogá”-ban a prófétákat hívja segítségül. Esaiast, a rettentő szavak tudósát és Nahumot ” mert a próféták és költők dühe oly rokon”.

A heidenaul lágerből, Zagublca fölött, a hegyekben írja szerelmes verseit a távoli hitveshez. ígéri, hogy visszatér, bár tudja, hogy sorsa megpecsételtetek Alig vonszolja sebektől vérző testét. A halál leselkedik rá és ö egyre írja szerelmi vallomásait feleségéhez. Megrendítő a Borból 1944 szeptember 15-én, az erőltetett menet kezdetén a feleségének küldött verse, mely egykori életük intimitásáról szól, amely rég nincs már, vágyálom csupán;

O, hogyha hirmi tudnám: nemcsak szivemben hordomi_. mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hüs verandán, a béke méha zöngne, míghül a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, s Farmi várna szőkén a rőt sövény előtt s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, — de hisz lehet talán még? a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

A bori tábor egy barakkcsoportja

Korábban, 1944 augusztusában a heidenaul lágerből ér kézi üzenet a költőtől. Az "A la recherche. . .* című versének Jgé zö soraiban ugyanaz a hang. A régi szelíd estékről merenf melyek halványan merengenek elő a távolból, a ködből, ”mei ami volt; annak más távlatot ad a halál már".

cjacor írta az eisö " Razglednicát", az utolső hárma okt berben, mikor már jártányi ereje nincs sem neki, sem társi nak; mikor már bizonyos, hogy a halálba indulnak;

Az ökrök száján véres nyál csorog, az emberek mind véreset vizelnek, a század bűzös, vad csomókban áll.

Fölöttünk fú a förtelmes balál.

Es végül az utolsó verse, 1944 október 31.-1 keltezéss melyhez fogható nincs egyetlen költői antológiában, ilyet n írt Dante, mert ezt a poklot a modem haláltáborok kitervi találták ki, azok az elvetemült szadisták, akik kéjjel Öltek, fasizmus summája ez a vers, ítélet a korról és az emberek akikről a sfrgödör szélén tántorgó költő letépi az álarcom ho pőrén lássuk őket, a lélektelen, elvetemült gyilkosokat. R szólva, istenkáromlásnak számít az ember szót említeni. \ sei a humánum, az emberi lelkiismeret teljes csődjének a kumentumai. Csak a véres, kegyetlen, kéjelgő halál maradt az értelmetlen öldöklés. A magyar nyelvű versbe bellies; német sor a cinkosságot húzza alá, a gyilkosok perverz st daritását;

Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint búr, ha pattan.

Tarkólövés. — így végzed hát te is — súgtam magamnak, — csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. —

Der springt noch auf, — hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Ez a páratlan vers a magyar irodalom örök dokumeni marad. Egy korszak deliriumos gyilkolást szenvedélyéről, tialitásáról ad hírt az utánunk Jövő nemzedékeknek. Hogy ne felejtsenek.

Radnóti költői munkásságát Összefoglalva, szinte szó s Idézhetjük naplójának József Attilára vonatkozó észrev mely saját ars poeticájának összegezése lehetne; "... amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen eg 6 s z s a kompozíció, melyet életében szinte testével takari sirbahulltlval válik láthatóvá, fényleni és nőni kézi

Az abdai erdő szélén, huszonkettedmagával, egy tömegsírban találták meg.,, .