Menora Egyenlőség, 1970. szeptember-november (9. évfolyam, 325-333. szám)

1970-11-07 / 333. szám

1970. november 7. * MENŐ RA 9. oldal AZ «ÖREG» SZÜLETÉSNAPJA A szoros embcrgyürűben szinte elveszett alacsony termete. Csak a fehér hajkorona — a legendás hajglória — villant ki időnként u sűrű tömegben a vállak között. Az ország minden részéből össze­gyűltek Szdc Bokérban, hogy üd­vözöljék az „Öreget” 84-ik szüle­tésnapja alkalmából. Testőrei nyomására szétnyílt előtte az eleven fal, de az egy pillanattal később újból körülzár­ta, elnyelte őt. A testi épségéért felelős polgáriruhás biztonsági em­berek arca gondterhelt és látható­lag ideges volt. Ö nem. Élvezte a szituációt — és ura volt a helyzet­nek. Derűs mosoly ült az arcán, de­rű szemében. Friss, fiatalos és jó­kedvű. Különösen a tavalyi szü­letésnapjához viszonyítva, amikor mogorva, rideg és embergyűlölő hangulatban volt. Most mintha ki­cserélték volna. Ez megnyilatko­zik a külsőségekben is: Elegáns öreg úr, sötét öltönyben, melyhez nyakkendőt is kötött — éles el­lentétként az eddigi születésna­pok „formaruhájával”, a khaki­öltözékkel. A tanközpont könyvtára előtt fogadta a gratulációkat, a díszes, hatalmas szukoti sátor előtti tér­ségen, ahol olyan sűrű volt a ven­dégsereg, hogy mozdulni sem le­hetett. Mintha az ország minden ismert és neves személyisége a közélet minden területéről, a poli­tikai, katonai, gazdasági, tudomá­nyos és művészi életünk minden ágából itt adott volna találkozót egymásnak. És persze a vendégek élén a család: lányai, Ráánáná és Getila; és fia, Ámösz. És menye, vejei, unokái. A hatalmas vendég­sereghez még vegyük hozzá az új­ságírók, rádiósok, filmesek, tele­víziósok és fényképészek hadát. De ostromukat — a régebbi ün-, népi alkalmaktól eltérően, ezúttal meglepő önfegyelemmel és nyuga­lommal törte az ünnepelt. A gyakran kitörő, állandóan for tyogó, sistergő, soha nem nyugvó vulkán, betöltve 84-ik évét, le­­csendesült volna? Találó megjegyzést adott Dávid Ben Gurionról Ávrahám De Fries professzor, amikor szóba került az „öreg” csendes, békés viselkedése. „Olyan, mint a nemes bor: mi­nél öregebb, annál élvezhetőbb és értékesebb, hiszen az évek múlásá­val egyre csak nő ereje, zamata. De fiatal éveinek forrongó! erje-; dő érési szakát maga mögött hagy va — megállapodott, és megülepe­dett ...” ★ Mose Dáján tábornok katonai helikopterrel érkezett. „Tremp­­utast” hozott magával: Joszéf Ál­­mogi munkaügyi minisztert. De a hadügyminiszter csak néhány per­cig maradt gratulációja után. — Ben Gurion szívélyesen ölelte ma­gához — gépe máris emelkedett a levegőbe. A sorban a következő .lákov Simson Sápira igazságügy­miniszter, aki jókívánságaival együtt átadta a jubilánsnak Gol­­da Méir. Pinchász Szápir és Reu­­vén Bárkát gratuláló táviratait is. Ariel (Arik) Sáron tábornok, a deli hadtest parancsnoka érkezett, majd nyomában Slomo Goren ka­tonai főrabbi. Éppen akkor fény­képezték le őket, amikor Ben Od­rion kettőjük között állt. Az „öreg” megjegyezte, élénk derült­séget keltve: — A kard és a hit között... Simon Pcresz közlekedésügyi minisztert kék-fehér polgári heli­kopter hozta. Ben Gurion ezt meg jegyezte magának, mert amikor Pcresz jókívánságait tolmácsolta, ezt mondta: — Látom, privát helikopterrel érkeztél. Na. igen, könnyű a köz­lekedésügyi miniszternek ... Sálotn Levin, a tanítók szakszer — mondta rezignáltat!, ti jelen­levők élénk derültsége közepette. Az elnöki asztalnál a mellette ülő Zálmán Sázár államelnök is elmo­solyodott. élvezve a replika bor­sát. Egy novemberi hajnal óta vezeti titkára, amikor átnyújtotta az okmányt az agg államférfi be­jegyzéséről a KKL aranykönyvé­be, így fogadta az „öreg”: — Mi az, csak nincs ma tanító­sztrájk? Cecill Louis angol-zsidó asz­­szony beszélget Ben Gurionnat. (Adományából épült fel a tan­központ olimpiai méretű uszodá­ja., amelyet ugyancsak a szüle­tésnapi ünnepségek keretében avattak fel a délelőtti órákban.) Egy szdé-bokéri kisfiú néhányso­­ros felköszöntő versikét szavalva, virágcsokrot nyújtott át a nap hősének. Az elérzékenyiilt és meg­hatódott. Miután leküzdötte ér­zéseit. ezt mondja a gyereknek: — A verset megtartom magam­nak, a virágot a nevedben és utó­lagos engedélyeddel, e szép és fia­tal hölgynek adom ... és a meglepett asszonynak, gá­láns mozdulattal, átnyújtotta a csokrot, viláfiasan meghajolva. Fiatal öreg. ★ A könyvtárteremben tartotta délután ünnepélyes ülését a szdé­­bokéri tanközpont száz tagból álló közéleti tanácsa. Az ülésen Dávid Ben Guriont választották meg az intézet kuratóriuma elnökévé. A 17 tagú direktórium elnöke pedig Jákov Simson Sápirá igazságügy­miniszter lett. Az igazságügyminiszter beszédé­ben ígéretet tett arra, hogy a tan­központot — amely egyébként az ülés folyamán hivatalosan „Mid­­rását Szdé Bokér Hánegev” nevet kapta, vagyis szdé-bokéri tanház — Ben Gurion elképzeléseinek megfelelően tovább fejlesztik és kiépítik. Egységes a nézet a kormányon belül, hogy Szdé Bokér a nemzet nagy értéke cs ennek megfelelő­en a kormány tagjai elismerik azt, hogy nem szabad megvonni tőle teljes anyagi támogatásunkat — mondotta a miniszter. De mi­előtt folytathatta volna, az „öreg” közbeszólt: — A pénzügyminiszter is? — Ő is! — válaszolta nyoma­tékosan Sápira. — No, aki megéli — meglátja... ■loot CYCLI AND SPORTS 1165 BLOOR-nól 100-nól több KÜLÖNFÉLE KERÉKPÁROKBÓL I S Az államelnök Ávrahám Kácir professzor, Jizhár Sztnilánszky író és Simon Peresz miniszter be­szédei után emelkedett szólásra. Beszédében méltatta a nagy állam alapító eddigi tevékenységét, élet­útját és kifejezte azt a nézetét, hogy Szdé Bokér létrehozása Dá­vid Ben Gurion álmának megva­lósulását jelenti. Felköszöntőie vé­gén átnyújtott az ünnepeknek egy több mint ötven éves berámázott fényképet: Ez a megsárgult fénykép, ame­lyen rajta van Dávid Ben Gurion mellett Jicchák Ben-Cvi néhai ál­lamelnökünk és Béri Katzenelson, mindig velem volt, soha nem vál­tam meg tőle. Amikor a kiilföl di egyetemeken tanultam, ott állt íróasztalom mellett, mert az egy­kor megszületendő állam emblé­máját láttam benne. Nem tudnék értékesebb ajándékot adni a ma 84 éves Dávid Ben Gurionnak e számomra drága és becses emlék­nél ... — mondotta Zálmán Sá­zár államelnök. Dávid Ben Gurion az ünnepélyt bezáró válaszbeszédében feleleve­nítette azokat az éveket, amikor fiatal cháhtckén Szedzserán dol­gozott egy zsidó gazdánál: , — Szántottam és vetettem, ka­száltam és arattam, és ez volt éle­tem legboldogabb kora és helye. A második hely, ami megelége­dést és élvezetet okozott nekem: Szdé Bokér, amikor 16 évvel ez­előtt letelepedtem a kibucban és újra földmunkásként dolgozhat­tam. Köszönettel tartozom az or­szágnak e két élvezetért. Szedzse­­ráért és Szdé Bokérért, most már különösen, mert nem hiszem, hogy valaha részem lehet földművelői munkában ... A szovjet zóna minden or­szágában kötelesekfellobogóznl a házakat november 7-e alkal­mából, Magyarországon a vér­­szinfl zászló egészen másra emlékeztet: november 4-éré, arra, hogy az ünnepi pöffesz­­kedés csakis azért harsog, mert a forradalmat tankokkal, erő­szakkal eltiporták. Máig ott tá­­tonganak a házfalakon az orosz ágyúk lőtte sebek, és a lelkek­ben sem lehetett átfesteni mind­azt, amit a magyar nép október 23-án meg november 4-én meg­tapasztalt. Azóta és még hosszú Időre mindent meghatároz a tény, hogy volt egyszer egy for­radalom, de az is, hogy azt le­verték, A felkelés annakidején a fé­lelem állapota ellen robbant ki. A nép egy akarattal kiáltotta: elég volt I — és ennek a közOs kiáltásnak elemi erejétől a rendszer könnyebben omlott össze, mint Jericho falai. Az elnyomottak rádöbbentek saját erejükre is, a félelmetesnek képzelt rendszer gyengeségére is. A munkások és parasztokéi- , nyomóik hitványsága láttán vál­tak polgárokká a saját hazájuk­ban, akik látszólag meghajolnak ugyan, de a félelmet nem isme­rik többé. Senki nem felejtette el, milyen hitványnak bizonyult az egész kolosszális építmény az első erőpróbán. A párt leg­magasabb vezetői orosz tanko­kon futottak el, a pártközpont telefonja megnémult, az ávősok álruhába bújtak, a káderesek el­tépték pártkönyveiket, a spiclik szemlesütve magyarázták bizo­nyt tványukai; a párttitkárok ke­züket tördelték. Gerinctelen­­ség, gyávaság, döntésre való képtelenség, szolgalelkflség rejlett a harsogó szavak mö­gött, és ezt semmiféle ünnepi pöffeszkedés nem tudja többé meg nem történtté tenni. Tekintet nélkül arra, hogy pszichológiai ferdülés, butaság vagy számítás tette őket bűn­részessé a diktatúrában, az öt­venhatos földindulás legnagyobb erővel a kádereket rázta meg. A nép, amelynek nevében gaz­tetteiket elkövették, ekkor vág­ta arcukba gyűlöletét. Leleple­ződött az imádott fétis, akinek erkölcsnyomoritó parancsára elhallgattatták lelkiismeretű­ket, halált kiáltottak szerel­mükre, elárulták barátaikat, el­­koboztatták saját apjuk házát. De a szobor feje ledőlt és rá­adásul üresnek bizonyult. A " Párt", amelyet Ok örökkéva­lónak és hatalmas erejűnek kép­zeltek, még magát sem tudta megvédeni, nemhogy szolgáit. A "káder” lelkesedett az erő­ért, de nem tud mást; csak meg­vetést érezni, ha rájön, hogy az erőszak mögött nem volt erő. Még jobban megzavarodtak, a­­mikor a Kádár-rendszer — a nép heves követelésére — bün­tetni és mellőzni kezdte a Rá­kosi rendszer "hű katonáit" ugyanazokért a tettekért, ame­lyekért korábban kitüntetés járt. Hát lehet még egyszer az életben híven szolgálni egy rendszert; amely kártyavárnak bizonyult és amelyben .azóta sincs egy fix talp, amit nyalni lehetne? Híven szolgálni nem lehet; de élni muszáj. Szabadon élni re­ménytelen, hiszen október 23- ára elkövetkezett november 4-e. De a kommunizmus felöl nem maradt senkiben a leghal­ványabb Illúzió sem. Egyetlen magyarban sem kétséges többé, hogy a pártnapi szónoklatok csak színpadi palástok, amelyek mögött a nyomorék orosz Impe­rializmus lapul, fegyverrel ke­zében. Akad még néhány öreg, aki az illegalitás ével óta sem képes szakítani egykori önma­gával, de ők az igazán gyökér­­telenek a mai Magyarországon. A pálya azoké, akiknek az a "meggyőződésük", hogy legoko­sabb leélni a napokat egymás után, az ember nem mehet fej­jel a falnak, gondolkodni tilos, hinni nincs miben, de vásárolni még lehet. Bundát, autót; örök­lakást, telket; házat, utazást, ami jön. A statisztikai adatok szerint az átlagjövedelem brut­to havi 1750 Forint De ezen be­lül vannak tsz-nyugdijasok havi 320 forinttal, a minimális fize­tés havi 800 forint míg egyesek összehozzák az évi 500 000-et is. A két véglet között szám­talan fokozat van, de az érvé­nyesülésnek semmi köze a tel­jesítményhez. A társadalmi ré­tegeket láthatatlan fal választja el egymástól, feljebb kerülni igen nehéz, fennáll a kapitaliz­musnak az a légköre, amelyben a pénz megbecsüléssel jár, fennáll az igény az anyagiakra, de nincsenek nyitva a lehetősé­gek, hogy megszerezze valaki becsületes úton az emberi meg­élhetést Az ország fölött a rothadás szaga terjeng. Szidják a rend­szert cinikus összekacsintással szolgálják is; védik belső sza­badságukat de főnökük előtt meghajolnak. Baráti társaság­ban azzal mentegetőznek, hogy úgyse csinálhatnának semmit Bármiről esik szó, élelmiszer­­árakról, fizetésekről, ostoba állami pazarlásról, alkalmatlan zsarnok-főnökről, oda lyukad­nak ki; "hiába minden, itt van­nak az oroszok I” A tehetetlenség tudatát 1956. november 4-én az orosz ágyúk tiporták bele az agyakba. Hiá­ba vakolná át a Tánács a háza­kat hogy az ágyúk nyoma ne lát­­szódjék, az emberek akkor is úgy éreznék, hogy rájuk omla­nak a falak. A tehetetlenségtől gorombáskodnak, káromkod­nak, gyűlölködnek, lopnak. A kiúttalanság okozza, hogy az a mondás járja; "amíg ezek csak flzetgetnek, addig mi csak dol­gozgatunk" . Milyen más volt a közhangulat a forradalom nap­jaiban I Mennyi tehetség került felszínre, mennyi bátorság, mi­lyen áldozatkészség és jóaka­rat! Am a szabadság izét éppen csak megizlelhette a nép. Hiába volt a tisztesség, a véráldozat a segélykiáltás. Nem jött segít­ség. Orosz tankok jöttek. Orosz katonát nem látni sehol, de a je­lenlétük mindenkiben benne él. Ha egyetlen ember is elfelejtené november 4-ét okulhat Cseh­szlovákia példájából. Az ósá­gok öles cikkekben kérik a köz­vélemény megnyilvánulásait az aktivitást a kritikát de vajon ki kérdezte a zsidókat meg a töb­bieket hajlandők-e saját szá­juktól elvonni a kenyeret azért hogy az arabokat felfegyverez­zék és az oroszokat meleg ten­gerhez segítsék? Nagy, orszá­gos dolgokban az emberek feje fölött hozzák a döntéseket a Kremlben; apró ügyekben a közvetlen főnök fojtja el a re­formtörekvéseket A gyeplő ma elég laza, de az oroszok akkor húzzák szorosabbra, amikor nekik tetszik. Manapság Magyarországon nem csönget be váratlanul ár­tatlan emberek lakására az AVO, a félelem mégis minden­ben és mindenkiben jelenvaló. A "fejesekének, ha rágondol­nak 56 október 23-ára, viszket a nyakuk. Ha elképzelik, hogy holnap reggel a Kreml-ben 'Vo­nalváltozás” történik, már hall­ják is a börtönajtó csapÓdását maguk mögött Senki nem tud teljesen megszabadulni az ál­landó szorongástól, bizonyta­lanságtól, a "ki tudja ml vár ránk, ki tudja holnap mire éb­redünk” érzésétől, hiszen egy óriáshatalom markában vannak. Mert 56 október 23-ának re­ményeit eltiporták az orosz tan­kok novfember 4-én. Azóta még igazabb, mint a Horthy-kor­­szakban volt amit József At­tila irt: "Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény” NEM KAPOTT repülőjegyet és hotelfoglalást DÉLRE? Ml MEGOLDJUK PROBLÉMÁJÁT! 1 HÉT NASSAU-BAN; repülőjegy, szálloda, reggeli: Can. $ 219.­COLUMBUS travel bureau 420 SPADINA AVE., TORONTO Telefon: 36 2-31 2 2 ZSIDÓKÉRDÉS A SZOVJET TÖMBBEN IRTA: DR. RANDOLPH L. BRAHAM FORDÍTOTTA: FEDOR Portfelszere STREET W T.I.; válogathat lések. LE 6-9718 BEFEJEZŐ RÉSZ A Dubcek-rezsim liberális utazásai és útlevél politikája le­hetővé tette, hogy számos zsidó elhagyja az országot és a szov­jet megszállás borzalmaitól megmeneküljön. Többezren rögtön az invázió után mentek el, amikor a konzervatív erők a pártban teret nyertek. A megindult új sztálinista hadjárat a Dubcek— uralom "antíszociallsta jellegét” Igyekezett "leleplezni". Cfgy jellemezték, hogy a revizionista kapitalizmus által befolyásolt erőkkel összejátszva arra törekedett, hogy Csehszlováklát ki­vonja a ” béke és szocializmus teréből”, fűszerezve az akkor már elkerülhetetlen zsidóellenes célzásokkal is. A zsidó szár­mazású kommunisták figyelmeztetést kaptak a rájuk váró sors­ra abból az eljárásból, ahogyan a szovjet vezetők sr. Frantisek Krlegelt, a kommunista párt elnöki tanácsának akkori tagját Cler­­nában és Moszkvában egyaránt kezelték. Csak azért volt lehe­tősége a Prágába való visszatérésre, mert a csehszlovák veze­tőség többi tagjai, beleértve Svoboda elnököt Is, nem voltak haj­landók nélküle távozni. A zsidóellenes hadjárat megerősödött a Dubcek-korszak ve­zető alakjainak fokozatos lefokozásával és politikai megsemmi­sítésével. A pártsajtó és az államilag ellenőrzött rádió és tele­vízió, cikkek és intervjúk sorozatában megkísérelték a közvéle­ményt befolyásolni annak hangsúlyozásával, hogy a zsidé veze­tők 1968 végzetes napjaiban kiemelkedő szerepet játszottak. Né­hány cikk olyan messzire ment; hogy a Dubceknek nyújtott zsi­dó támogatást "nemzetközi cionista összeesküvés"—nek állítot­ta be, amely Csehszlovákiának a szovjet tömbből való klszaki­­tására törekedett. Ezeket a támadásokat nyilvánvalóan az a tit­kos okmány alapozta meg, amelynek eredetéről azt tartották, hogy a titkos rendőrség készítette el szovjet biztonsági tisztek segítségével és amelyben "összefoglalták”a párt káderei részé­re a zsidók "kártevő szerepét a megszállás előtti korszakban”. Ezen gyalázkodási és megfélemlítés! hadjárat a zsidók kiván­dorlásának újabb hullámát indította el az országból. A megszállás előtti 15 ezer főnyi zsidó népességnek becslés szerint kb. egyharmada hagyta el az országot. Miként Lengyel­­országban, a hátramaradottak nagy százaléka nyugdíjas, vagy olyan zsidók, akik túl öregek vagy betegek ahhoz, hogy máshol kezdjenek új életet. Az egykor nagy és virágzó zsidó közösség ezen maradványának kilátásait vallási ügyeik helyzete mutatja a legjobban. Az invázió előtt három rabbi szolgálta a közösség lelki szükségleteit. Ezekből 1968 végére már csak egy maradt: dr, Richard Feder, aki 93 éves volt akkor. Ezzel szemben a zsidók helyzete Magyarországon és Romá­niában Igen jó: majdnem Ideálisnak mondható a szovjet tömb más országaiban élő zsidók helyzetével való összehasonlítás­ban. Mindkét országnak 80 — 100.000 főnyi zsidó népessége van, ezeknek kb. fele Bukarestben, illetve Budapesten él. Mindkét or­szágnak kb. 70 zsidó hitközsége van, amelyekből csak kevesen, azok, amelyek a nagyobb városokban működnek — nyújtanak vi­szonylag teljes közösségi és vallási szolgálatot. Bár mindkét ország a varsói szerződés tagállama, Románia nyíltan támogatta a Dubcek-féle kísérletet és elítélte Csehszlo­vákia szovjet-vezette Invázióját, míg Magyarország, bár vona­kodva, de résztvett a megszállásban és legalábbis szóbelileg alátámasztotta szovjet vádakat a Dubcek-rezsim ellen. Az alap­vető álláspontok különbözőségét a szovjet csapatoknak Magyar­­országon való jelenlétével lehet részben magyarázni. Mindazon­által mindkét ország lassan, de állandóan folytatja a liberalizá­lódás folyamatát, míg a konzervatív erők védekezésbe szorul­nak. Romániának önálló álláspontja megmutatkozik az arab— izráell konfliktussal szemben tanúsított magatartásában. Az egyetlen szocialista ország, amely nem szakította meg diplo­máciai kapcsolatát Izráellel, sőt azt nagyköveti színvonalra emel­te és a felek közötti közvetlen tárgyalásokat javasolta a közel­­keleti probléma megoldására. Bár Magyarország a Szovjetunió Irányítását követte, amidőn megszakította kapcsolatait Izráellel, mégis elutasította az éles antícionista propaganda alkalmazását, amint azt a szovjet tömb többi tagjai teszik. E két ország mérsékeltebb álláspontját Izráel és a cionizmus kérdésében visszatükrözi a zsidó közösséggel való bánásmód és utóbbi működése is. Magyarországon például a Magyar Izrae­liták Országos Képviselete, amely mind az orthodox, mind a neo- . lóg hitközségeket magába foglalja, fenntart és működtet számos vallási intézményt; Ideértve a rituális fürdőt és a Chevra Ka­­disát. Fenntart továbbá egy kórházat 224 ággyal, két árvaházat, néhány nevelésügyi intézetet, beleértve a rabbiszemináriumot, amely az egyetlen ilyen fajtájú intézmény Keleteurőpában, — egy koedukációs középiskolát, egy jesivát és kb. 30 Talmud Tórát. Romániában a zsidó hitközségek szervezete Moses D. Rosen főrabbi vezetése alatt számos kóser vendéglőt segélyez ( ez utóbbiak közül néhány ingyen étkezést ad szegényeknek) és többek között hat vallási Iskolát is tart fenn és jiddis színhá­zat Is működtet. A korunkbell Magyarországon és Romániában észlelhető ezen fejlemények élesen ellentétben állnak a zsidókkal szemben tanú­sított bánásmóddal a Sztálln-korszak alatt, amikor egyáltalán nem különbözött a többi, szovjet tömbhöz tartozó államokétól. Még ha nem Is tévesztjük szem elől a zsidókkal szemben ta­núsított jelenlegi különféle bánásmódot az egyes szocialista ál­lamokban, mégis tényként kell megállapítani, hogy az a marxista­­leninista alaptétel, amely szerint az antiszemitizmus az elnyomás eszköze a kapitalizmus világában, kiterjesztést nyert a kapita­lista rendszeren túlmenően a dolgozók osztályára, a kommunis­ta pártokra és azok vezetőire, akik a pártok nevében Intézked­nek és ezek egyaránt elkövetik az antiszemitizmus bűnét; bár­minő szépítéssel Is igyekeznek azt álcázni. BRAZIL-MAGYAR KÁVÉ SZAKUZLETBEN BUDAPEST 404 SPADINA AVE., Tel: Üzletvezető: Mr. & Mrs. LEGFINOMABB FRISS PÖRKÖLTKÁVÉK PÉK- ÉS CUKRÁSZSÜTEMÉNYEK, HÚSÁRÉ BAKERY 368-9247 DEUTSCH Claire Draperies & Broadlooms 5459 Y0NGE STREET, WILLOWDALE, Ont. Szeretettel várunk mindenkit, hogy LEGÚJABB FÜGGÖNYANYAGJAINKAT és SZŐNYEG MINTÁINK AT bemutassuk. Díjtalan árajánlat. Fűggönytartó szerelés. Telefonhívásra otthonában is bemutatjuk mintáinkat. 223-9796 KVX GYÖRGY a CHAMELEON SHOP tulajdonosa megnyitotta OPTIKAI SZAKOSZTÁLYÁT A legmodernebb, Európából importált divatkeretek és legfinomabb minőségű üvegek jutányos áron állnak kedves Vevőink rendelkezésére. 730 YONGE ST. (Charles Promenade) TORONTO Telefon: 920-4062 Legolcsóbb a zsidópiacon ZIMMERMAN <• HARTMAN élelmiszerárúháza 210 AUGUSTA Házhozszállítás AVE. (szemben a Baldwinnal) Telefon FM 3-8974

Next

/
Oldalképek
Tartalom