Menora Egyenlőség, 1970. január-május (9. évfolyam, 293-310. szám)
1970-03-14 / 300. szám
MENDRH »iii* to rOKOMTC Kr. August J. Molnár 177 Sommerset Street New Brunswick, NEW JERSEY Ü.S.A. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA IX. ÉVFOLYAM 300. SZÁM Tragikus esemény amikor egy jobbsorsra érdemes ország és egy jobbsorsra érdemes politikai eszme egyszerre jut végveszélybe. Az ország amelyikről szó van Olaszország. A százalékos választási rendszer következtében most már második évtizede Olaszország képtelen többségi alapon álló kormányt létrehozni s mivel a különböző pártok kis taktikai érdekekért harcolnak, a miniszterelnökök olyan sűrűn követik egymást, mint 10 évvel ezelőtt a francia harmadik köztársaság végnapjaiban. Amíg azonban Franciaországban, egy sok tekintetben kifogásolható, de antlkommunista diktatúra következett be, addig Olaszországban apolitikal súlypont egyre inkább balra tolódik. Ezekben a napokban éppen újabb kormányválság van. Az úgynevezett középpártok, - szocialisták, liberálisok, köztársaságiak - az olasz válási törvény megváltoztatásáért harcolnak, amit a Vatikán azonban élesen ellenez. Ez a holtpont megbuktatta a keresztényszocialista Rumor miniszterelnök kisebbségi kormányát és sem ö, sem egy másik posszibilis jelölt, Moro volt miniszterelnök, nem képesek egy koalíciós kormány összehozására. Epillanatban úgy tűnik, hogy a kormányválságból csak egy újabb általános" választás kiírásával van kibontakozás. Az új választások egyetlen biztosan megjósolható eseménye a kommunista párt lényeges megerősödése. A 630 tagú képviselöházból a kommunisták jelenleg 171 széket mondhatnak magukénak és.minden politikai megfigyelő egyetért abban, hogy az új választásokból kétszáznál több mandátummal kerülnek ki. ‘ Az olasz kommunisták 16 éve politizálnak és el kell ismerni, ügyesen politizálnak. Nemcsak a közvéleménnyel, de különböző politikusokkal is elhitették, hogy be akarják tartani a demokratikus játékszabályokat és azt is, hogy tökéletesen függetlenek Moszkvától. Ma már bebizonyosodott, hogy ez a függetlenséget mutató kampány jól kiszámított és moszkvai érdekekkel összehangolt szemfényvesztés volt. Csupán az a kérdés, nem késői -e ez a felismerés. Az olasz közhangulat ugyanis torkig van az állandó politikai instabilitással, amely képtelen volt megvalósítani a szükséges tanulmányi, gazdasági és közigazgatási reformokat. Ezért sajnos komolyan kell számolni egy esetleges kommunista részvétellel az új olasz koalícióban és azok, akiknek van valamilyen tapasztalatuk a népfrontpolitika és a szalámitaktika mibenlétéről, nem kételkednek abban, hogy az olasz kommunisták, akik olasz demokratikus érdekeket hangoztatnak, de a szovjet Imperializmus érdekeinek fenntartás nélküli kiszolgálói, túl fogjákjátszanipolgári partnereiket és elöbb-utőbb kezükbe kaparintva a fontos kulcspozíciókat, átveszik az ország vezetését. Az eszme, amely ezzel kapcsolatban ugyancsak végveszélyben van, az olasz szociáldemokrácia. Talán a világ utolsó olyan szociáldemokrata pártja, amely még mindig érthetetlen konoksággal ragaszkodik a marxi szociáldemokrácia éppen száz évvel túlhaladott eszméihez. Ha a szociáldemokrácia történetét akarnánk meghatározni, azt mondhatnánk, sohamégnemesebb szándékú és becsületesebb emberekből álló csoport nem jelentkezett a világpolitika porondján, mint ők. és soha még tehetetlenebb, naivabb, államvezetésre alkalmatlanabb csoport nem volt, mint ők. Talán éppen jószándékuk következménye volt, hogy minden politikai szélsőség "palira vette őket". Az orosz mensevikiek, a második internacionálé német, osztrák, francia, magyar pártjai humanista szocialista meggondolásokból kiindulva, ellenállás nélkül engedték át az államapparátust, hol a kommunistáknak, hol a fasisztáknak. Az olasz szocialisták most megismétlik a már többszőr elkövetett hibát. Lehet, hogy tiszteletreméltó a makacs ragaszkodás ahhoz a kétségtelen tényhez, hogy az olasz válási törvény kiöregedett és az élet mai körülményei között egyaránt nevetséges és szomorú. De nem alkalmas politikai irányításra egy olyan párt, amely nem tudja helyesen felmérni különböző kérdések fontossági sorrendjét. Az az olasz aki válni akar úgyis túlteszi magát a vallási előírásokon. A buzgó katolikusok egy új világi válási törvény esetén sem fognak változtatni a válásról kialakított felfogásukon. Ezzel szemben a törvénymódosításhoz való makacs ragaszkodás végveszélybe juttatja a szabad világ egyik erős hatalmát s az sem kétséges, hogy egy kommunista hatalomátvétel esetén az első áldozatok - nemcsak politikai értelemben, hanem a sió fizikai értelmében is - éppen az olasz szociáldemokraták lesznek. Olaszország és a szocialista eszme megmentésének egyetlen módja ha az olasz szociáldemokraták észheztérnek és végre egységes politikai platformra jutnak a többi olasz demokratikus középpárttal. FORDULAT IZRAEL JAVARA Rendszerint időbe tart, mig egy-egy nagyobb horderejű diplomáciai látogatás után leülepszik a fölvert por s a levegő tisztulásával egyre inkább láthatóvá lesz, ml is történt tulajdonképpen. Így volt ez Pompldou északamerikai látogatásával is, ahol a sajtó első reakciói többnyire a diplomáciai udvariassági nyilatkozatok megmagyarázására irányult, és nem foglalkozott a lényeggel. A francia lapok is azért marasztalták el miniszterelnöküket, mert "nevetségesen viselkedett a tüntetőkkel szemben” , nem pedig azért, mert útja eredménytelen volt. Márpedig az volt. Pompidounak ugyanis az volt a célja, hogy meggyőzze az amerikaiakat arról, a francia politika helyes a Közelkeleten, mert így legalább egy nyugati nagyhatalom foglalja el az amerikaiak helyét, nempedig a Szovjetunió. Azóta kiderült, hogy erre az érvelésre Nixon látszólag ugyan udvariasan, a valóságban nagyon határozottan nem-et mondott. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában átadni Franciaország részére Földközi-tengeri kulcspozícióit, főleg azért nem, mert Amerikát Földközi-tengeri hatalomnak tekintik és ott is maradnak. Következésképpen Amerika nem változtat eddigi politikáján. Lehetséges, hogy az Izráel által kért 50 Phantom jet és a többi kért fegyverek leszállításának időpontjáról a döntés egy darabig még késni fog, de az amerikai politika teljesen világosan támogatja Izráelt. Ilyen körülmények között Franciaországnak nincs más A ZSIDÓSÁG ÁRULÓI Megindult a moszkvai nagy kampány Izráel és a zsidóság ellen, 52 zsidószármazású politikus, tábornok, művész és tudós előre elkészített szövegben olvasta be a televízió mikrofonjába gúnytól átitatott szavait, saját népe ellen. Emoszkvai kiadású rákosik és gerök csupán jellemgyengeségüket dokumentálják, amikor inkább hajlandók énjüket, azonosságukat eldobni, semhogy lemondjanak kényelmes foteljeikről, nyaralóikról és vélt presztízsükről. Sokkal veszélyesebbek ennél azok a nyugati zsidó ifjak, akik modern Dantonoknak és Robespierreknekfelcsapva, a rombolás új Bakuninjaival egyetemben akarjákmegváltoztatni a társadalom mai rendjét és megismétlik az u.n. asszimilálódó zsidóság három évtized előtt elkövetett menthetetlen hibáját. Ekkor ugyanis, miközben buzgón énekeltük a Hiszek Egy-et, vagy a Deutschland Über Alles-t, a pajeszes és kaftánt viselő lengyel zsidóságot tették felelőssé bajainkért és nem vettük észre, hogy Auschwltz gázkamráinak köveit segítjük lerakni. A galut zsidósága ma is megtűrt vendég. Ami felett a befogadó ország polgárai közömbösen elnéznek a biztonság korszakában, azt nem fogják oly simán eltűrni a politikai és társadalmi bizonytalanság idején. Az "új baloldal” zsidó bakunlnjai aszszimllációs buzgóságukban a tűzzel játszanak. Csodálatos, hogy ma, amikor már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az El Fatach, Black Panther és a szélsőbaloldali, megfertőzött diákszervezetek egy hatalmas zsidóellenes egyesülésbe tömörültek, e zsidó ifjak nem látják, IRTA RUBIN FERENC hogy új gázkamrák építését segítik elő. Nemrégiben egy viataesten vettem részt, mely az United Church rendezésében, főleg dr. Aba Gefen, Toronto izráeli fökonzulja és Ibrahim Shukrallah az arab propagandaközpont igazgatója között folyt le. A szánalmas, zavarával küzdő arab persze igen gyenge ellenfélnek bizonyult. Ezzel szemben az elfogult moderátor több időt engedélyezett dr. Forrest, a United Church Observer szerkesztője tőle már megszokott Izráel-ellenes kirohanásainak, mint az izráeli konzulnak. Az est lényege nem is annyira a megoldhatatlan ellentetétek kérdése volt, mint az ” anticionizmus” legalizálása az "antiszemitizmussal” szemben. Az ügyes rendezőségnek sikerült ugyanis elökotornia egy amerikai anticionista zsidó egyetemi tanárt, aki "véletlenül” "rokonlátogatás céljából” éppen Torontóban tartózkodott. s aki természetesen azt bizonygatta, hogy a zsidóság között is vannak anticionisták. Ellenségeink főcélja tehát az anticionizmus szembeállítása az antiszemitizmussal. Ezt célozza a most megindult orosz propagandakampány és ezt fogja most minden eszközzel hangsúlyozni az amerikai arab kampány is. ” A nemcionista zsidó közömbös Izráellel szemben határozta meg dr. Aba Gefen. Az anticionista zsidó ezzel szemben a zsidóság árulója”. Szerintem az izráeli fökonzul meghatározása nagyon enyhe.. Mert az a zsidó, aki most kö~ zömbös a zsidóság legnagyobb értékével, Izráellel szemben, az nem zsidó és az kirekeszti magát a zsidóság soraiból. Ha hat millió embernek kellett elpusztulnia csupán azért, mert zsidók voltak, senki sem tagadhatja, hogy a zsidó egzisztencia rendkívül komoly dolog. ” Antonio gyűlöli a mi szent nemzetünket” mondja Shylock, Shakespeare Velencei kalmárjában, a zsidóság emancipációját jóval megelőzően. Az emancipáció után, a fokozódó világi politika dóm inálása következtében, a zsidóság új azonosság után kutatott. Ml már nem voltunk a "gettó gyermekei” s ellenségeink szemében "gyökértelen kozmopolitákká” váltunk. Az új szovjet antiszemitizmus tökéletesen beillik az Izráel-ellenes reálpolitika kereteibe, s kiterjeszkedik a vörös imperializmus domíniumának teljes területére. Hogy az "antiszemita” szó mily könnyen válik "anticionlstává” azt legjobban igazolja a lengyel példa, ahol zsidók százait, akik évtizedeken keresztül álltak a vörös kormányzat szolgálatában, minden azonosságot megtagadván a zsidósággal és Izráellel, most a lengyel kormány mint "cionista árulÓk"-at üldözi. A cárok, a nácik és a fasiszták az "antiszemita” megjelölést vörös szempontból népszerűtlenné tették. Az ellenséges propaganda föfeladata tehát az "anticionista” szó népszerűsítése. Ebben sajnos népünk árulói is segítik őket, s igy az United Church Observer büszkén ajánlja "tárgyilagos munkák” után kutató olvasóinak L F. Stone, Maximé Rodison, Úri Avneri, Moshe Menuhim és Dávid Lillenthal anticionista művelt. Míg a zsidóság, a cárok, Hitler és a fasiszta világ megítélésében kizsákmányoló volt, addig ma, az anticionisták szerint az imperialista nyugat neokolonistái lettünk. Szerintük Izráelnek csak akkor volna létjogosultsága, ha az, zsidó jellegéről lemondván, befogadna egy arab többséget, - ami természetesen az állam és a zsidóság végét jelentené. Minthogy ma a zsidóság nem választható külön ízráeltöl, mindannyian cionisták vagyunk. A maroknyi, morális ítélőképességét veszített 52 orosz zsidó és az anticionista zsidóság mellett azonban azok is árulói a zsidóságnak, akik mint pszeudohumanisták, minden áron igazolni akarják az arab álláspontot. Nem győzik hangoztatni, hogy ezer éven keresztül arabok éltek a mai Izráel földjén, elfelejtik azonban, hogy legális arab csoportosulás sohasem volt ezen a területen, s hogy az emberileg csaknem lakhatatlan földeken csupán szórványos nyomorgó arab nomád törzsek laktak, kik a mufti felhívására és attól való félelmükben hagyták el otthonaikat, hogy az arab seregek lemészárolják őket. Zsidók mindenkor laktak Izráel területén. Jeruzsálem már akkor is a közelkeleti civilizáció központja volt, amikor Páris, Moszkvá, Berlin és Washington még gondolatban sem léteztek. Soha, de soha egyetlen nemzetnek sem volt annyi joga földjéhez, mint Izráelnek. Az a zsidó, aki ezt nem ismeri el, a zsidóság árulója. Részlet a Pompidou-ellenes new yorki tüntetésről választása, mint fogcsikorgatva, lassanként bár, de enyhíteni valamit egyoldalú arabbarát és Izráel-ellenes politikáján. Eddig a négyhatalmi értekezleteken — ahol Izráelt egy biztonság nélküli megegyezésre akarták presszionálni — a szovjet ás francia delegátus mindig egy oldalon álltak. Éhét elején elhangzott az első figyelemreméltó jel. Schumann francia küHYymínlszter a Párisban állomásozó külföldi sajtótudósitók egy összejövetelén kijelentette, hogy a négy nagyhatalom most egy új béke-tervezeten dolgozik. Az új terv alapján nem követelik meg többé ízráeltöl, hogy feltétel nélkül vonuljon vissza az 1967-ben megszállt területekről. Schumann szerint ennek a formulának kidolgozásával a Szovjetunió is egyetért. A terv szerbit, ismét ENSZ-csapatokat küldenének a fegyverszüneti vonalra, ezúttal azonban természetesen ez alatt az új vonalakat kell érteni, — és miután ezek helyüket elfoglalva, megszüntették a harci lehetőséget a két ellenséges fél között, kezdődnének el a béketárgyalások. Talán nem is szorul magyarázatra, mennyire különbözik ez a korábbi francia állásponttól, hogy Izráel adja föl 3 évvel ezelőtti győzelmének minden előnyét, vonuljon vissza s utána esetleg sor kerülhet valamilyen béketárgyalásra, A négy nagyhatalom terve természetesen ebben a formában sem alkalmazható. Mert hiába határoz a négy nagy akármit, azt sem az arabok, sem Izráel nem fogadja el. Az izráell álláspont világos és változatlan. Nincs szükség külső közvetítőre, békét csak azok köthetnek, akik háborúztak. Izráel biztonsága szempontjából nem kívülről jövő papirrongyokat akar, hanem azt, hogy a Közelkelet lakosságának a hangulata változzon meg, s ennek első lépése a közvetlen tárgyalások. De ugyancsak nem fogadnak el semmiféle béketervet az arabok sem, akik saját álomképeiknek és saját felizgatott tömegeiknek váltak foglyává. A közelkeleti helyzetben tehát lényeges változás nem igen várható. Izráelnek ki kell használnia ezt a diplomáciai fordulatot, különösen propagandisztlkus szempontból, de az kétségtelen, hogy a határokon tovább folyik a harc. Az elmúlt héten az egyiptomi frontvonalon aránylag csend volt, annál keményebben csapott le az izráeli rendfenntartó erő a libanoni határvidéken, ahol újabb, kisebb jelentőségű terrorista betörésekre válaszolva sikeres m flveleteket hajtottak végre libanoni területen. Valószínű, hogy ennek eredményeként Libanonban ismét ki fog éleződni a belső politikai helyzet, mert a határvidék lakossága egyre jobban támogatja a kormánynak azt a törekvését, hogy megfékezze a terrorista csoportok szervezkedését Libanon területén, A diplomáciai harc egy másik vetülete Moszkvában folyik, A Szovjet antiszemita heccpolitikája új szakaszhoz érkezett és felvonultatták ehhez zsidószármazású, vezető beosztású politikusaikat. Furcsa sajtókonferencián vettek részt, tudniillik a meghívott sajtőtudősitók. Az emelvényen, két zsidó vallású szovjet tábornok kíséretében, ott ült a jelenleg legmagasabb beosztású zsidószármazású szovjet vezető, DImsics miniszterelnökhelyettes. (Mindenesetre megnyugtató, hogy a szovjet vezetők között komoly, számottevő beosztásban már nincs zsidó). Sorban álltak fel és mondták el az obiigát szöveget, amiben elitélték az izráeli agressziót, Hitlerhez hasonlították az Izráeli állam vezetőit és kijelentették, hogy a szovjet zsidóság, amely boldog és elégedett sorsával^ s amely sokkal jobb körülmények között él, mint az amerikai zsidóság, helyesli az orosz vezetőség politikáját és minden szive vágya az, hogy még inkább támogassák az arab államokat és még több fegyvert szállítsanak nekik. Persze, a hárommillió szovjet zsidó között nem rendeztek közvéleménykutatást ebben az ügyben, hiszen teljesen világos mindenki számára, hogy az óriási többség, ha nem is aktív cionista, de mindenképpen szimpatizál a zsidó állammal. Félő, liogy ez az új anticionista irányvonal a többi csatlósállamra is átterjed s az ott élő zsidó vezetőket hasonló nyilatkozatok megtételére fogják kényszeríteni, annál is inkább, mert az Izráel-ellenes kiállásokban többek között Levin szovjet főrabbinak és Vergelisznek, a moszkvai jiddis hetilap főszerkesztőjének is részt kell vállalnia. A kampánynak persze nincsen sorsdöntő jelentősége. Megfigyelők ugyan azt hitték, hogy ez csupán bevezetője orosz repülő-önkéntesek küldésének a Közelkeletre, de éppen Schumann francia külügyminiszter nyilatkozata világit rá arra, hogy a Szovjet, mialatt propagandahadjáratot folytat azért, hogy az arab közvéleményt maga mellett tudja, igyekszik elkerülni minden olyan helyzetet, amely aktivan kényszerítené bele egy közelkeleti háborúba. VAJDA ALBERT KORUNK LEGNÉPSZERŰBB HUMORISTÁJA A KITŰNŐ MAGYAR ZSIDÓ ÍRÓ, AZ EMIGRÁNS VICCLAP, A FAKUTYA SZERKESZTŐJE 3 ELŐADÁST TART MÁRCIUS ÉS ÁPRILIS FOLYÁMAN MAGYAR ZSIDÓ SZERVEZETEK RENDEZÉSÉBEN. AZ 1970-es ÉV LEGKIMAGASLÓBB K U L T Ú R E S EM ÉN Y E! MONTREALBAN MÁRCIUS 22.-ÉN VASÁRNAP d.u. 1/2 4 órakor a LA SALLE HOTELBEN (1240 Drummond St.) Közreműködik FARAGÓ PANNI előadómiiv észnő Számozott belépőjegyek $5, $4 és $3 árban kaphatók Barna Ltd., 3864 St. Lawrence Blvd, 288-5241; Cameval Furniture, 3791 Victoria Ave., tel: 739- 9002; Farkas István, 4300 Dupuis Ave, 733 - 9756; Friedlander M., 5017 Park Ave., tel: 279-5571 és a Menóra kiadóhivatala, Dr. Fon Sándor, 4455 Dupuis Ave., 733 - 3087. TORONTÓBAN MÁRCIUS 29.-ÉN VASÁRNAP d.u. 1/2 4 órakor a FOREST HILL COLL ÉGI ATE AUDITÓRIUMÁBAN (430 Eglinton Ave. W.) Közreműködik- KERTÉSZ SÁNDOR, MARCALI KISS ZSUZSA és SZÁVA MARIKA Jegyek ára $4.50 és $3.50 Jegyek kaphatók: Deutsch ékszerüzlet, 406 Bloor St. W.. tel: 925 - 7182; Fortune Varié ty Slore, 388 Spadina Ave., 362-0162; Judy Florist. 387 Spadina Ave, 922 - 8777 és 651- 1035; Menóra szerkesztősége, 10 5 A!more Ave, Downsvieu; Out, tel: 636-1381 Winter’s (lift Store, 485 Bloor Street 11., 924 - 3576 és előadás előtt a helyszínen. NEW YORKBAN ÁPRILIS 5.-ÉN VASARNAP d.u. 3 órakor az ABBEY VICTORIA HOTEL VICTORI A ROOM JÁBAN (7th Ave és 51 St. sarkán) Közreműködik" VISKY ANDRÁS dalszerző Konferál KALMÁR MIKLÓS Jegyek ára $5.00 és $3.50 Jegyek kaphatók: Carpathia Travel Agency. 1595 Second Ave, 535- 3612; Center of Hungarian Literature, 1538 Second Ave. 288-6117; Hunnia Travel Agency, 1592 Second Ave., Tel.: RE 4-6900; Telefonon rendelhető a Világszövetség irodájában: 581-0551 és a Menóra kiadó fában: 568-0251 és 927-9609;
