Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1942-1944 - A Holokauszt
76 Rabbi Ephraim Oshry nem csupán a Szentélyt sirattuk, de sirattuk Litvánia szent zsidóit, Tóra-géniuszait, egyszerű és tiszta zsidóit, akiket mind lemészároltak. Ne feledkezzék meg róluk Isten, ahogy a többi igazról sem, amikor elégtételt vesz mártírhalált halt szolgáinak kiontott véréért! A Kinot, a tisá beáv-i imádságok kellős közepén berontottak a lakásba a németek és rémisztőén kiáltozva megragadták az egybegyűlteket, és elhajszoltak minket kényszermunkára, sűrű szitkok között szemünkre hányva, hogy az Arbeitsamt (Munkahivatal) nem állított elő elég zsidót az éjjeli műszakhoz. Amikor rájöttek, hogy az összegyűlt zsidók a zsidó pusztulást siratták, káromolni kezdték Istent és gúnyolni a zsidókat: ״Mit sírtok? Miben reménykedtek? Számotokra már nincs semmi remény! Sosem szabadultok ki a kezünk közül!” Ütlegelni kezdtek, majd kikergettek az utcára, és mindnyájunkat, fiatalokat és öregeket, kivittek a repülőtérre. A repülőtéren aztán egész éjjel megerőltető munkát végeztettek velünk, s közben egyetlen percnyi pihenőt sem engedélyeztek számunkra. Magunkban persze mindnyájan tovább sirattuk a zsidó népet, amelyet ilyen kérlelhetetlen ellenség igázott le. Olyan nehéz volt a munka, hogy csak abban reménykedtünk, hogy hajnalban majd levált minket a nappali műszak. Ám reményeink meghiúsultak, amikor nem engedtek vissza a gettóba, hanem arra kényszeríttettek, hogy az egész másnapot is végigrobotoljuk. Azokat, akik nem voltak elég erősek, szörnyűségesen kegyetlen verésben részesítették a németek. Egész álló nap, az éjszaka leszálltáig dolgoztattak minket egyetlen percnyi pihenő nélkül. A nap előrehaladtával egyre több zsidó eszméletét vesztve rogyott a földre, a német munkafelügyelőktől elszenvedett durva ütlegek sem tudták talpra állítani és további munkára ösztökélni őket. Persze a szakadatlan munka és az ütlegek lehetetlenné tették a tisá beáv-i böjtöt. így, amikor a németek kiosztották a kis darabka kenyereket és a jusznek-et, azaz a fekete levest, gondom volt rá, hogy mindenki egyen, függetlenül attól, hogy aznap böjtölni kellett volna. Ekkor megkérdezték tőlem, hogy el kell-e mondani a Náchém imádságot az étkezés utáni Birkát hámázon áldások elmondásakor.
