Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
51 Mélységből kiáltok mutatta, hogy az illető nem bízott Isten azon képességében, hogy kimentse őt az átkozott gyilkosok kezei közül. A gyilkosoknak éppen az volt a célja, hogy zűrzavart hozzanak a zsidók életébe, hogy a legmélységesebb reményvesztettségbe hajszolják őket, s ily módón megkönnyítsék a maguk számára megsemmisítésüket. Büszkeséggel említem meg, hogy a kovnói gettóban mindössze három példa volt öngyilkosságra; ezeket az embereket legyőzte súlyos depressziójuk. A gettó többi lakója bízott Istenben, és remélte, hogy az Örökkévaló nem fogja magára hagyni az Ő népét. 19. A mártírhalálra mondandó áldás Kérdés: Újra elfutja szememet a könny, ha visszagondolok azokra a zsidókra, akik vértanúhalált halva megszentelték Isten nevét a ״Fekete Napon”, ahogyan a kovnói zsidók ezt a napot, 5702. márchesván 8־ik napját - 1941. október 29-ét - nevezték. Azon a napon férfiak, nők és gyermekek tömegét, fiatalokat és öregeket, gyermekeket és karon ülő kisbabákat, mészárolt le az irgalmatlan ellenség. Azon a napon rendeletben tudatták az átkozott németek, hogy a gettó minden egyes lakójának, kivétel nélkül, meg kell jelennie a Demokratiaplatzon, mert a németek szemlét akarnak tartani. Aki otthon marad, azt kivégzik. Lehetetlenség leírni azt a félelmet és rettegést, ami úrrá lett a gettó zsidóin, hisz mindnyájan tisztában voltunk vele, hogy sorsunk pecsételődik meg azon a napon. Kiürültek a gettó házai: a szülők karjukra vették kicsi gyermekeiket; az idősebb gyerekek támogatták öreg szüleiket, a gyengéket és betegeket saját családjaik szállították el a kijelölt helyre. Mindnyájan sírva vonultunk a rettegés tere felé - sírás s jajveszékelés töltötte be a levegőt. Egyszerűen lehetetlen érzékeltetni azoknak a perceknek és óráknak a gyötrelmét. Mi, akik nem tudtuk, milyen vég vár ránk, abban biztosak voltunk, hogy boldog végre semmiképpen sem számíthatunk. Viharos idő volt aznap. Hó és eső is esett, mintha az angyalok érezték volna rettegésünket, és könyörögtek volna Istennek, tanúsítson irgalmat a maradék lemészárolandó zsidók iránt.
