Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-03-03 / 9. szám
68-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP dási, időjárási és növénytani viszonyokhoz alkalmazni lehessen, a legkülönfélébb fel- és alátéteket szerkesztették, amelyek méz- és -észben költőtereknek is szolgálnak. A legkülönfélébb formák közül ma csak a legegyszerűbb fel- es alátétet fából — egyszerű faládikákat — akarjuk ismertetni. A kasksbővités régebbi alakja eívitázhaíat- lanul az alátét. Rendesen négy deszkából össze - szegezték és mintegy tenyérnyi magas, egyesfalu ládákat készítették, amelyek lent egészen nyitva voltak, és fent, a felszegezett fedelen köralaku nyílásuk volt, valamivel kisebb mini az illető szalmakas belső szélessége. Ha most a főhordás teljes mértékben bekövetkezett, akkor a kasokat felemelték, a ládikákat alátolták, a kasokat megint ráhelyezték és a kas és alátét érintkező helyeit agyaggal bekenték. A kas röplyukát meghagyták. Mi volt most ezen műveletnek a hatása ? Jó hordás és megfelelő meleg mellett az alátétek minden nehézség nélkül ki lettek építve. Persze el kellett fogadnunk azt is, ha a hasítást erősen kiterjesztő népek főleg hereépitményt készítettek. Mihelyt a méhek állandóén arra törekednek, hogy a begyűjtött élelmet jövendő téli fészkük feje fölé helyezzék el, így hordásban gazdag jó években a Jkasok majdnem tele lettek mézzel és a fiasitás az alátétbe került. Ekkor jött az ősz és a szüret. Az alátétben leginkább üres lépépitmény, sok heresejt, kevés fiasitás, kevés vagy semmi méz! A kellemetlen meglepetés évről—évre megismétlődik. Mindig ugyanaz a csalódás, de mindig ugyanaz a gazdálkodás is! Még a kár által sem akarnak okulni. Az alátétek még más veszedelmet is hoznak magukkal. Ha a kasok teljesen meg vannak telve mézzel, akkor a méhek rosszul telelnek benne. Ilyen lépek tulhidegek. A méhek igy nem bújhatnak az üres sejtekbe, hogy igy kölcsönösen egymást melegítsék és a téli fürtben a belső kontaktust helyreállítsák. Az ősszel való kimetszésre sem lehetett gondolni, mert ilyenkor azt a kellemetlen tapasztalatott szerezzük, hogy az igy kezelt népeknek nem sejtett erőfeszítést kell kifejteniük, hogy a kas hőmérsékletét a normális magasságban fentartsák. És ez csak a fűtőanyag, — itt a méz, — rovására megy. Én mindig és mindig az találtam, hogy az • alátétek elvételekor az első érzésünk a csalódás ! érzése volt. Egészen máskép áll a dolog a feltételeknél, j amelyeket mozdítható méztereknek is nevezzünk, j Ha azokat helyes módon alkalmazzuk, akkor azok- 1 kai a főhordás igen jól kihasználható. A kas köl- íötér marad, a teilet méztér lesz. Ez bizony a legtermészetesebb. Minden méhcsaládnak megvan az az ösztönös törekvése a telteié szálló meleget követve, hogy a behordott nektárt szintén felfelé hordja. Igv télen legkönnyebben juthat élelemhez. Ha elérkeznek az ősz hűvös napjai, akkor a méhek maguktól húzódnak vissza a méz- térbőt, és a feltét minden nehézség nélkül levehető. De hogy a feltét rendeltetésének teljesen megfeleljen, akkor a következő követelményeket kell felállítanunk: 1. Pontosan ki legyen dolgozva, hogy a felfelé elillanó meleget jól össze is tartsa. Olyan feltéteket, amelyek hűvös nyári estéken a meleget eléggé nem tartják össze, csak habozva foglalják el. De azért mégsem készítjük dupla tollal, mert kedvünk szerint minden időben alkalmazhatunk melegítő betakarást vagy elhagyhatjuk azt. 2. Minden feltét el legyen látva keretekkel, amelyekben mülépek vagy lépkezdetek vannak. Inkább ne használjuk feltétet, ha az csak egy üres, primitív láda alakjában használtatik ! Mert ennek rettenetes zűrzavar volna az elmaradhatatlan következménye. 3. A feltétet előbb nem szabad alkalmazni, míg a főhordás gazdag nektáráldásával és a meleg éjjelek be nem következnek. Aki korán rakja fel, az kockára teszi azt, hogy a fiasitási fészek meghűlhet vagy a költés munkáját igen meggátolja. 4. De tulsokáig sein szabad várnunk a feltétek felrakásával. A főhordás napjai nagyon gyor- zan elmúlnak, és akkor a feltét egészen felesleges dolog. Némelyik napról—napra, hétről—hétre vár a rajok elmenésére, amelyek azután részben mégsem jönnek. Közben az értékes napok elmúltak és mi nézhetünk utánuk. A rajzást kedvelő nép a feltéttel és enélkül is rajzik. 5. Feltétet csak erős népek kapnak, amelyeknek a költőtér már szűk. Gyenge népekkel itt semmit sem kezdhetünk. Azután a költőtér és méztér egyesülése olyan benső legyen, hogy a méhekben felébredjen az az ösztönös öntudat, melynélfogva a két tér szükségképen összetartozik. Ezt úgy érjük, el ha a kasok felső szája körül ujjnyi szélességre agyagot teszünk és a feltétet erre rányomjuk. Ha a dolgot igy végezzük, akkor némileg jó hordási viszonyok mellett az áldás nem maradhat el. A hosszú téli esték elég alkalmat adnak feltétek elkészítésére. Az üzem ezen módját vegyes üzemnek ne- vezzük. A földmives számára igen ajánlatos ez, Hirdetéseink meglepő eredménnyel Járnak!
