Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-03-03 / 9. szám

MÉHÉSZETI HETILAP 69-ik oldal. meri a legkisebb idöpazarlás melleit mégis nagy hasznai biztosit. (Deutsche Illustrierte Bienenzeitung.) Fordította: Hutter Rezső. Nyilatkozat. Losonc, 1918 febr. 3. Kedves Szerkesztő Ur! .... igazán nagy örömmel és élvezettel ol­vasgatom az értékes, magvas, gyakorlati irányú s szórakoztató közleményekben is felette gazdag lappéldányokat. Méhésztársi szives üdvözlettel kész hive Hartwiger Ágoston. Az amerikai anyanevelés. Dadant után. (Folytatás.) De még mielőtt eljöttek a hangyák a követketkező kisérletett végeztem. Elvártam azt, hogy egy nép, amely egy öreg király­nő birtokában van, egy befedett anyaböl­csőt ugyan le fog rombolni, de egy az anyásitó készülékben kikelt és egyszer el­fogadott (?) királynőt nem. Ezen véleményemben megerősített egy épen kikelt, tehát nemileg még nem érett királynő sorsa, amelyet kis elzáróládikában levő üvöltő anyátlan összesepert mürajba adtam. Lépek nem voltak abban. A nép tudniilik ezen királynő által nem jutott nyugalomhoz; tehát alig értékelték mint királynőt. A méhek etették össze—vissza szaglászák; de ez nem ment fel a méhek közé. Hogyan is tehette volna ezt? Min­dig a fenéken szaladgált és reggel halva volt. Ellenben egy terméketlen, Dél-Fran- ciaországból Girand Pabontói hozatott cy- rusi Doolittle — királynő ugyanilyen kö­rülmények között el lett fogadva, úgy hogy azonnal nyugalom ált be: Én tehát több népnél egy-egy az anyá­sitó készülékben épen Kikelt olasz király­nőt a fiasitási térbe engedtem. Némely méh megfogta ugyan szárnyuknál; de a méhek az anyásitó készülékben levő elemnek ne­kiestek és a fiatal királynőket észrevétlenül leengedték. De néhány hét múlva az illető mézterekben még az öreg királynő és az olasz királynőknek nyoma se |volt. A dolog természetesen más képen történt, az sike­rült volna, ha a feltétben az anyarács fe­lett fiasitás lett volna. De utóbbit nem a- kartam ! Most más utón fiasitás nélkül a feltétben igyekeztem, célhoz jutni, tudniil­lik a drótszövetes kerettel. Hogy kétségte­lenül biztos legyek abban, hogy a feltét­ben nincsen olyan népeket választottam ki, amelynél a feltét és a fiasitási tér között még benne volt az anyarács, és ezt déle­lőtt felcseréltem azt drótszövetes kerettel, (a felső röplyuk zárva tartása mellet!) Este az anya bölcsőt a fedődeszka etető nyílásra helyeztem, részben az anyásitó készülékben. Körülbelül megmondatam már, hogy sohasem voltak olyan Doolittle sejt­jeim, amelyek üresek lettek volna vagy hi­bás királynőket szültek volna. De abban biztos akartam lenni, hogy legalább a ki­rálynőknek egy részét életképesnek mond­jam, és hogy ez esetben az anyásitó ké­szülék szükséges-e vagy sem. Minden eset­ben utánanézhettem ugyan, hogy a feltét­ben van-e fiatal olasz királynő; és ha a dolog anyásitó készülék nélkül sikerül, úgy gondaltam, akkor ez is jó. A kikelt király­nőknek, amelyekről feltettem, hogy az el­zárt méztérben le nem szuratnak, mert hi­szen a méhek „ott zavarban“ vannak, csak néhány nap múlva engedtem le a köiíötér- be, miután azok némileg megértek, azaz a drótszövetes keretet eltávolítottam abban a reményben, hogy a fiatal királynő felvette a nép szagát, a nép egyik alkotó részére lett és hogy az öreg királynőt le fogja szúrni. Végleges Ítélet még nem mondható. A dolgot nem is követem tovább. Ilyen dolgok sikerülhetnek ugyan ; de az ahhoz szükséges előkészüléket több munkát ad­nak, mint a királynő egyszerű kikeresése. Nem is festettem illetőleg lakoztam be ki- rálynőt sohasem. Még megjegyeztem ezt: GyOjtsunk előfizetőket I IDEGEN ÍRÓK. Rovatvezető: Hutter Rezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom