Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-03-03 / 9. szám

MÉHÉSZETI HETILAP 67-ik oldal. a nézői is és kedvet kap a méhlenyésztéshez, lát­ván, hogy az okszerű kezelés passzívé teszi a méhhel való foglalkozást!) és a gyengével egye- snjük, ellátván persze a felerősített törzset méz­zel a népeséghez képest, mert télen a méh méz­zel főt. Természetes, itt is a szebb és jobb anya hagyandó meg, mert igy az állomány nemesül! Tavaszszal én a költőteret szűkíteni szok­tam, két üres lépet, mikor a méhek szépen ki­járnak, ki szoktam venni, hogy a költötér sziikebb legyen s igy melegebb is. Amely meleg igen szük­séges a fejlődő fiasitás életéhez, illetve fejlődésé­hez. Mikor már a „megyfa“ virágzani kezd, le­het, ha szükségét látja a méhész két müléppel a bővítést megkezdeni, ugyanis ekkora már szépen haladt a fejlődés és ha a méhek már fedik az ablakot, kiszedjük a lépeket a Hasításig és így egy mülépet a felső egy müiépet az alsó keret­sorba teszünk. Igy a méhek „ha már építenek*, gyorsan kiépítik, az anya pedig bepetézi. így foly­tatjuk aztán a bővítést, ahányszor a méhek az ab­lakot sűrűn fedik és a költőíér teljesen és mig csak az építési ösztön tart. így újulnak minden évben a költőtérben levő lépek és szaporodnak a „tartaléklépek." A méheket egy kis serkentő etetéssel is se­gítsük, ami ha van bőven elláttuk ősszel mézzel, „kitűnő“, ha a kaptárban fedett méz van, azt le- fedelezzük és langyos vízzel meghintve, vissza­tesszük, sokat segítünk igy a méheknek. Én min­den törzsemnél figyelemmel kisérem a befedett mézet és ha meg volna cukrosodva, lefedelezem pár percig langyos vízbe áliitom, úgy adom visz- sza a méheknek s igy szépen kihordják, a fiasi­tás jobban fejlődik. A mézteret lehetőleg május első hetében meg kell nyitni. A méztér megnyi­tása következőképen történjék. Előbb leszedjük a fedődeszkákat, utána behelyezzük a kaptár szé­lességének megfelelő 8—10 cm. széles Hanemann rácsot, melynek két széle keretlécből vágott lé- cecskére van szegezve, mert így pontosabban be- ileszthető, s utána az ablakig ismét fedödeszkács- kát helyezünk, ekkor tartaléklépünkből a méz- térbe üres kereteket rakunk, mig megtöltöttük a mézteret. tgy elkészülve, várjuk a balzsamos illatú drága akácnyitást, amely május 20 án szokott be­következni. Amikor az akácról jó hordás van és az ab­laknál itt ott a méz a méztérben, a méztérben levő lépeket forgassuk meg, úgy, hogy kiszedjük bakra és az üreseket a homlokfal felé helyezzük és az onnan kikerülteket, amelyek már ilyenkor teltek, külsőnek hagyjuk, igy május 30-án nor­mális időjárás mellett már pergethetünk. A kiper­getett lépeket vízbe mártva, ismét visszahelyezzük. A költőtérből nem szoktam pergetni, mert főelvem, hogy a méz elsősorban a meheké, leg­feljebb ha nagyon mézes az utolsó kereteket el­veszem és helyette mülépet teszek, persze leg­alább is utolsó előttinek, nem utolsónak. Tehát nyolc törzsnél még sok eredmény nem várható.' Azonban tessék csak a fent elmon­dottak szerint alkalmazkodni és nyolc országos méretű kaptár, ha mérete tiz félkeretü is egyszeri pergetésnél 50—60 kg. hozamot ad, ha van kellő mennyiségű tartalék lép és kedvező az időjárás, jó mézelés, jó virány mellett egy nyár folyamán 150—200 kg. hozamot is elérhetünk. Megjegyezni bátorkodom, hogy a négy osztályos kaptár éppen úgy megtelik ugyanannyi idő alatt, mint a három osztályú és itt már nagy előny van, mert a méz­tér kétszer akkora, úgyszintén az eredmény. Te­hát ez a kaptár sokkal előnyösebb, csak legyen elég tartaléklép, erre pedig törekedni kell. Meg kell venni paraszíkasost méhésztől a lépet és a dolgozó sejtet keretbe vágni. Tartaléklépnek kitűnő beszerzési módja ez. A tartaléklépet óvni kell, ha nem szükséges a kaptárban, tápszekrényben zár­juk és kénezéssel óvjuk a szipoly elpusztításáról, vagy ha még nem sok van, léghuzamos helyre ag­gatjuk, hogy egymáshoz negérjen. Közleményem kisérje az ön sikere és ami­ben itt nem adhattam íelülvilágosiíást, alka'milag sorra jönn és ha nem tetszik sajnálni a fáradsá­got, tessék a nyárfolyamán méhtelepen megíekin- j leni, leutazni, remélem sok oly ismerettel tetszik i távozni, amely a méhészetet kedvessé és hasz- | nosá teszi 1 FEDOROCSKÓ GYULA. A toldalék kaptár. írta : Weingert, méhész mester. A hazai méhtelep nagy részénél a szalma- kasokkal való méhészkedés még igen gyakori. I Nekünk ezellen nincsen kifogásunk és egyálltaiá- ban nem megyünk azok táborába, akik a szalma­kasnak minél előbb, annál szívesebben az utolsó éneket akarják énekelni. Ez jó áttelelést garantál és a kezdőt nem csábítja a méhek életébe való gyakori, olykor nagyon időszerűtlen, veszedelmes beavatkozásra. Hogy a szalmakast is bizonyos értelmében bővíteni és a vidékén uralkodó hor­HJénljuk lapunkat iamarösainkjtak !

Next

/
Oldalképek
Tartalom