Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-03-03 / 9. szám
66-ik oldal. MÉHÉSZÉT! HETILAP tab!) it értékben folyna is, még akkor is kielégítő lenne az eredmény, ha a megváltozott gazdálkodási rendszer által ejtett sérelmeket kipótolná. Ne álmodozzunk tehát arról, hogy a méhlegelő javításával Eldorádót teremthetünk a méheknek! Fá- j radozásaink már akkor is sikerrel járnak, ha a természetes legelő gyengülését ellensúlyozni tudjuk. Különben is országos akcióról lévén szó, lehetetlen dolog még évtizedek alatt is egy ország méhlegelőjét észrevehetőleg megjavítani. c) A méhnemesités. Vannak, a kik a méhnemesitéstöl várják a fényes eredményt. Én ettől sem sokat reméllek. A méh nem olyan állat, a melyet mindennemű életműködésében el- • lenőrizhetnénk. De meg mivel képzett méhészeink száma is elenyésző csekély, így már akkor is fényes eredménye lenne a méhnemesitésnek, ha a sok kontárméhé- szek által a méhanyagon ejtett sérelmeket ellensúlyozni képes volna. Tehát sem a kaptártól, sem a méhlegelőtől, sem pedig a méhnemesitéstöl nem várhatjuk a többtermelésnek még évtizedek alatt történő megvalósítását sem. d) Az egyesületek. Legtöbbet tehetnek e téren az egyesületek a többtermelés érdekében ha a méhészetet minél szélesebb körben terjeszteni s a kezdő méhészeket szakszerüleg kiképezni igyekeznek. Ezeknek kell első sorban is méhészeket toborozni s szakközlönyeiket gyakorlati irányú szaklapokká átalakítani. De mindezek mellett uj rendszerre is van szükség. e) Uj rendszer. Méhészetünk ma nem nyugszik szilárd alapokon. A mi éghajlatunk alatt április, május és junius hónapokban nyilik a legtöbb mézelő virág és a mai rendszer mellett a méhcsaládok május közepe tájára fejlődnek ki annyira, hogy teljes erővel foghatnak a munkához. Es itt a hiba! A három havi hordásnak csak a felét élvezhetik. Ez a hiba pedig a rendszerben keresendő. Olyan méhészeti rendszerre van tehát szükség, a melynek alapján képesek vagyunk a májusi virágzást is teljes mértékben kihasználni, de ezt a népesedési fokot csakis természetes eszközökkel szabad elérni. Hogy mi módon lehet ezt megvalósítani, az ma még csak kérdés, a melyet ha sikerül megfejteni, a többtermeiés legfontosabb eszköze birtokunkba jut. Ez ma még kérdés, mely feleletre vár s hiszem, hogy a felelet adás nem fog soká késni. Méhészlevél. T. Uram! Folyó év január hó 16.-án hozzám intézett levelére a következükben közlöm eljárásom, amely remélem, útbaigazításul szolgálhat. Szaporítás csak természetes legyen! Mert mürajkészitésse! egy jó törzsből természetellenesen két közepest erőszakolunk. Nagyon természetes tehát, hogy kaptáraink rnézelésre legyenek berendezve és ezek mellett tartsunk rajzásra „parasztkasokat“, hogy számlásuk szerint állományunkat, szaporítani képesek legyünk. És hassunk oda, hogy mézelő-kaptáros törzseinknél a rajzást „korlátozzuk“, felesleges anyabölcsők elszedése, here- sejtek lenyakazása és pergetés által. Mézelőtörzseknek tekinthetünk minden „rendben levő országos méretű kaptár költőterét, a beteleléskor igen gyenge lenne a törzs, két gyengét egyesítünk, kiválasztva a szebb, jobb fiatalabb anyát és azt megtartva, a másikat pedig eltávolítjuk! Így egy jó törzszsel megyünk a következő tavasz elé, amely biztosabb eredményt hoz, inig két gyenge csak folytonos babrálásra ad alkalmat s mikorra felerősödik íul vagyunk a hordáson és igy nem juthatunk eredményhez. Úgyis lehet felerősíteni a gyengébb törzseket, hogy ősszel a ka- sos méhészeknél lekéiiezésre szánt méheket elkérjük és azt kidoboljuk (én az Abend András-féle nyilt dobolást alkalmazom, amely gyönyörködteti Értesítsük mindenről a szerkesztőséget!
