Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-04-28 / 17. szám
130-ik oldal. MÉHÉSZÉT! HETILAP Kína méhészetéről. Irta: Hartwiger Ágoston. A „Méhészeti Hetilap“ folyó évi március hó 24 iki 12. lapszámában „Olcsó méhlakás“ czim alatt egy kis közlemény jelent meg, amely a „Kölnische Zeitung“ nyomán néhány sorban a meny- nyei birodalom méhészetéről emlékezik meg. A szóban levő közlemény azonban csak sejtetni engedi, hogy milyen lehet copfos atyánkfiái hazájában a méhészet, miért is indíttatva érzem magamat, hogy egy ismert nevű hittérítő Pieper R. német nyelven megjelent munkája nyomán a kínai méhészetről bövebban szóljak. Pieper ugyanis, aki hosszabb időtt töltött déli kinában s beható tanulmányozás után egy jeles munkát is irt a kínai mezőgazdasági viszonyokról, müvében a mennyei birodalom méhészetének is szentel néhány passust s azokban igen érdekesen mondja el hosszabb megfigyeléseinek tapasztalatainak eredményét. Szerinte Kinában a méhészet állapota igen szomorú, még pedig azért mert a szakértők száma igen kevés s igy ezen nemes és lélekemelő hasznos foglalkozásnak nem akadnak oly lánglelkíi apostolai, buzgó terjesztői, mint nálunk. De nagy befolyással van erre az állapotra az édes nektárt tartalmazó virágok gyár száma is. Kina nagyrészében ugyanis igen kevés a termékeny rétség, mezőség és erdő s igy a mézelő növények száma is kevés. Pieper szerint a kínai méh külső színezetét illetőleg némileg elüt az áltatunk ismert méhfa- joktól, mivel fejének elő és potrohának felső része kissé kékes színezetet mutat. Jellemző sajátsága, hogy igen szelíd természetű, úgy hogy ritkaság számba megy, ha a méhek a sürgő forgó házbeliek, vagy a méhes körül futkosó-játszadozó gyermekek közül valakit meg- szurnak. Szelíd természeténél fogva igen könnyű a kínai méhekkel való bánás, mivel az anya kifogása, a mézelszedés s minden más műtét — ha ugyan a kinaikra vonatkoztatva nevezhetem annak — nehézség s félelem nélkül hajtható végre. Nézzük meg, hogy fogják be kínai méhészkollégáink a rajokat? Tudjuk, hogy a méhraj amint az anyakaptárból kivonult a levegőben egyideig ide s tova kóvályog mindaddig mig valamely árnyékos helyet nem talál, a hova letelepedhetik. Néha azonban előfordul az is, hogy felkerekedik s ha a méhész fecskendővel vizet nem lövd a méhek fölé, a raj örökre búcsút vesz gazdájától. Kínai méhésztársunk ily esetbon port hány a raj közé, amire az csakhanar letelepedik a közeli gyümölcsfák valamelyikére. Erre a méhész egyik kezével fűzfavesszőből készített nagy merő- kanálal, melyet előzőleg kissé beken mézzel, hogy a méhek rátelepedjenek tart a fán függő raj alá. A méhész másik kezében egy toliseprő van, ezzel a méheket lassan a kanálba sepri. amellyel igen könnyen otthonukba lakoltathatók a rátelepedett méhek. A méhlakás nagyrésze szalma vagy vesszőkas melyet belül agyaggal kennek ki. A méhesek legnagyobbrészt szintén agyagból vannak építve s szalmával fedve. A szalmatetőre rendesen még egy vörös posztódarabot is tesznek a méhészek, mert azt hiszik, hogy ezáltal méhektől minden veszedelmet távol tarthatnak. A mennyei birodalom egyes vidékein a méhészek méheikkel egy tető alatt laknak. A kínai méhész ugyanis, ha házat épít, a falakban, a földtől körülbelül egy méterre, 75 cm. magas és 25 cm. széles fülkéket hagy, amelyek a rnéhek- nek lakássul szolgálnak. A fülkék elő vagyis nyílt oldalát vesszőfonással zárják el, melyet kívülről, hogy a szél a lakásba ne hatolhasson, jó vastagon agyaggal tapasztanak be, alul azonban a középén egy kis nyilast hagynak, hogy azon keresztül ki-be járhassanak. Ez a röplyuk. \ keretes kap- tárakat azonban a kínai méhészek nem ismerik, s azokkal csak egyes dilettáns európai méhész- kedik. A méz kinában igen drága s szintúgy mint a viasz, csak orvosi célokra használtatik. A mézszüret a birodalom nagyrészébett szegény aminek oka, mint fentebb említettem, hogy igen kevés a mézelő növény. így a kinai méhészek úgyszólván a gyümölcsfákra s az egyes vidékeken bővebben található gledicsiákra vannak utalva, a hegyesebb vidékekeket kivéve, ahol a tatárka nyújt rövid ideig jó hordást. Az elmondottakból látható, hogy a babonás és rejtelmes kinában az okszerű méhészet még embrionális állapotban van, s igy még sok időbe fog telni amig a szó teljes értelmében vett kinai rationalis méhészkedésről beszámolót, ismertetőt írhatunk. Értesítsük mindenről m szerkesztőséget!
