Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-04-28 / 17. szám

130-ik oldal. MÉHÉSZÉT! HETILAP Kína méhészetéről. Irta: Hartwiger Ágoston. A „Méhészeti Hetilap“ folyó évi március hó 24 iki 12. lapszámában „Olcsó méhlakás“ czim alatt egy kis közlemény jelent meg, amely a „Köl­nische Zeitung“ nyomán néhány sorban a meny- nyei birodalom méhészetéről emlékezik meg. A szóban levő közlemény azonban csak sej­tetni engedi, hogy milyen lehet copfos atyánkfiái hazájában a méhészet, miért is indíttatva érzem magamat, hogy egy ismert nevű hittérítő Pieper R. német nyelven megjelent munkája nyomán a kínai méhészetről bövebban szóljak. Pieper ugyanis, aki hosszabb időtt töltött déli kinában s beható tanulmányozás után egy jeles munkát is irt a kínai mezőgazdasági viszo­nyokról, müvében a mennyei birodalom méhésze­tének is szentel néhány passust s azokban igen érdekesen mondja el hosszabb megfigyeléseinek tapasztalatainak eredményét. Szerinte Kinában a méhészet állapota igen szomorú, még pedig azért mert a szakértők száma igen kevés s igy ezen nemes és lélekemelő hasznos foglalkozásnak nem akadnak oly lánglelkíi apostolai, buzgó terjesztői, mint nálunk. De nagy befolyással van erre az ál­lapotra az édes nektárt tartalmazó virágok gyár száma is. Kina nagyrészében ugyanis igen kevés a ter­mékeny rétség, mezőség és erdő s igy a mézelő növények száma is kevés. Pieper szerint a kínai méh külső színezetét illetőleg némileg elüt az áltatunk ismert méhfa- joktól, mivel fejének elő és potrohának felső ré­sze kissé kékes színezetet mutat. Jellemző sajátsága, hogy igen szelíd termé­szetű, úgy hogy ritkaság számba megy, ha a mé­hek a sürgő forgó házbeliek, vagy a méhes körül futkosó-játszadozó gyermekek közül valakit meg- szurnak. Szelíd természeténél fogva igen könnyű a kínai méhekkel való bánás, mivel az anya kifo­gása, a mézelszedés s minden más műtét — ha ugyan a kinaikra vonatkoztatva nevezhetem annak — nehézség s félelem nélkül hajtható végre. Nézzük meg, hogy fogják be kínai méhész­kollégáink a rajokat? Tudjuk, hogy a méhraj amint az anyakap­tárból kivonult a levegőben egyideig ide s tova kóvályog mindaddig mig valamely árnyékos helyet nem talál, a hova letelepedhetik. Néha azonban előfordul az is, hogy felkerekedik s ha a méhész fecskendővel vizet nem lövd a méhek fölé, a raj örökre búcsút vesz gazdájától. Kínai méhésztársunk ily esetbon port hány a raj közé, amire az csakhanar letelepedik a kö­zeli gyümölcsfák valamelyikére. Erre a méhész egyik kezével fűzfavesszőből készített nagy merő- kanálal, melyet előzőleg kissé beken mézzel, hogy a méhek rátelepedjenek tart a fán függő raj alá. A méhész másik kezében egy toliseprő van, ezzel a méheket lassan a kanálba sepri. amellyel igen könnyen otthonukba lakoltathatók a rátelepedett méhek. A méhlakás nagyrésze szalma vagy vessző­kas melyet belül agyaggal kennek ki. A méhesek legnagyobbrészt szintén agyagból vannak építve s szalmával fedve. A szalmatetőre rendesen még egy vörös posztódarabot is tesznek a méhészek, mert azt hiszik, hogy ezáltal méhektől minden veszedelmet távol tarthatnak. A mennyei birodalom egyes vidékein a mé­hészek méheikkel egy tető alatt laknak. A kínai méhész ugyanis, ha házat épít, a falakban, a földtől körülbelül egy méterre, 75 cm. magas és 25 cm. széles fülkéket hagy, amelyek a rnéhek- nek lakássul szolgálnak. A fülkék elő vagyis nyílt oldalát vesszőfonással zárják el, melyet kívülről, hogy a szél a lakásba ne hatolhasson, jó vastagon agyaggal tapasztanak be, alul azonban a középén egy kis nyilast hagynak, hogy azon keresztül ki-be járhassanak. Ez a röplyuk. \ keretes kap- tárakat azonban a kínai méhészek nem ismerik, s azokkal csak egyes dilettáns európai méhész- kedik. A méz kinában igen drága s szintúgy mint a viasz, csak orvosi célokra használtatik. A mézszüret a birodalom nagyrészébett szegény ami­nek oka, mint fentebb említettem, hogy igen ke­vés a mézelő növény. így a kinai méhészek úgy­szólván a gyümölcsfákra s az egyes vidékeken bővebben található gledicsiákra vannak utalva, a hegyesebb vidékekeket kivéve, ahol a tatárka nyújt rövid ideig jó hordást. Az elmondottakból látható, hogy a babonás és rejtelmes kinában az okszerű méhészet még embrionális állapotban van, s igy még sok idő­be fog telni amig a szó teljes értelmében vett kinai rationalis méhészkedésről beszámolót, is­mertetőt írhatunk. Értesítsük mindenről m szerkesztőséget!

Next

/
Oldalképek
Tartalom