Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-04-28 / 17. szám

MÉHÉSZÉT! HETILAP 131 -ik oldal. A mülépöntés. Irta: KRAUSZ MÓZES tanító. A Magyar méhészeti szaklapok igen körül­ményesen írják le a mülépöntést. Ugyanis a Szük­séges „kenőanyag“ előállítása különösen a jelen visszonyok között igen drága, másrészt az ajánlott eljárás igen hosszadalmas. Kenőanyagul az ugyanolyan mennyiségű víz­zel kevert 95-os tiszta szeszt ajánlanak, kevés mézzel keverve s eze oldíittal kenik be kefe se­gítségével a mülépprés felső és alsó lapját min­den egyes lép öntése előtt. A kenőanyag kitűnő, de igen drága, az eljás pedig hosszadalmas azért legyen szabad egy általán már évek óta használt olcsóbb és sokkal kényelmesebb eljárást leírnom. Az általam használt „lenőanyag“ vagy te­kintettel az eljárásra, helyesebben „választó viz“ úgyszólván semmibe sem kerül s mégis, ha az alábbiak szerint kezeljük, kifogástalan. Ezen anyag a lágyszappan, helyesebben a káliszappan. Használata a következő: Vegyünk a gyógy­szertárban (mivel ott biztosan valódi) 3 dkg. ká­liszappant, tegyük be egy kis len-avagy kender­rongyba (vászondarabka) amtly körülbelül oly hosszú mint hüvelykujjunk s oly széles, mint mu­tató ujjunk. Tegyük be a 3 dkg. káliszappant a vászondarabkába, lehetőleg a közepére, hajtsuk össze a vászondarabkát a felébe s a nyitva ma­radt három szélét sürü öltéssel varrjuk be, (leg­jobb a varógépen) hogy a káliszappan kifolyni ne tudjon. Vegyünk egy 3 literes edényt, tegyük be a káliszappant tartalmazó zacskót, öntsük bele pontosan 3 liter vízzel (tehát a szabály: minden liter vizre 1 dkg. káliszapan) i hagyjuk forrni mindadig, mig a zacskóból a ki liszappan teljesen kiforrt s ujjunkkal megfogva, meggyőződünk róla, hogy a zacskó tényleg egészen üres. Az oldat, a „választóvíz“ készen van. A mülépöntésnél eljárásom a következő: 1. A mülépprést balkezem hüvelykujjával a felső lapon lévő karikán megfcgom, kinyitom annyira, hogy kényelmesen öntheiek be balkezem­mel (egy erre alkalmas kisebb edényből kb. egy fél literes) annyi vállasztóvizet, nogy ha a mü­lépprés felső lapját leengedem a választóvíz érje el a függőleges kiálló felső szélét. 2. A mülép­prés felső lapját leengedem, úgy, hogy a felső lap teljesen az alsón nyugodjék. 3, Így csukott állapotban két kezemmel felemelem a prést innen­ső bal szöglete felé meghajtom s a választóvizzet visszafolyatom a választó vizes (kistbb) edénybe. 4. A már leirt módon újból kinyitom a prést (de arra kell törekedni, hogy csak csuklókban mozog­jon) s zománcos meritö kanállal annyi forró vi­aszt öntök a présbe, amennyi választóvizet öntöt­tem s a prés felső lapját gyorsan leengedem s rászorítom az alsóra. 5. A mülépdrést a 3. pont alattiak szerint újból felemelem, de nem balra, hanem jobbra hajtom, hogy a fölösleges viasz visszafolyhassék a viaszos edénybe, amely termé­szetesen állandóan a kályhán van. 6. Ha a már öntött viasz kissé forró, úgy ezt figyelmen kivűl hagyhatjuk (legjobb ha langyos hőmérsékletű az öntött lépeten állapotban) ha azonban magyar forró úgy 2-3 másodpercig várjunk, avagy tegyük be az egészet egy pillanatra hideg vízbe, hogy hül­jön ki részben. Vegyünk tompa élű kést s a mü5- lépprés alsó lapjának kiálló.keretén lévő viaszsavot amely, ha az oldatot pontosan a leírtak szerint csináltuk mintegy magától akar leválni, mégjob- ban leválasztom a prés négy keretén s ezen meg­lazított viaszsávokat a prés felső keretén lévő vi- aszsávökhöz szorítom. Ezáltal azt érem el, hogy az egész lép az alsó lapról a* felsőre kerül. 7. A mülépprést a már ismertetett módon kinyitom, a felső lapot kiveszem a csuklókból tompa késsel levágom a kereten lévő viaszsávokat s a rr.iilép könnyen leválik. Kevés gyakorlattal rendkívül ha­mar megy az egész. Közismert tény, hogy minél- forróbb a viasz s minél hamarabb dolgozunk an­nál vékonyabb lesz a lép. Hogy vizcseppek az asztalra ne ragadjanak, azt is a választóvizei való előzetes bekenésáltal érjük el. A leválott viaszsá­vokat beleteszük a kályhán lévő edénybe s felold­va újból használhatók. Én magam közvetlenül a kályha melet dolgozom, úgy hogy jobb kezem felé van a kályha s rajta a viaszos edény balke­zem felé pedig a választóvizes edény. A viaszt kasokból kivett (vásárolt) sonkolyból magam fő­zöm ki egy igen elmésen szerkezteit készülékek ben s annyira bizalmatlan vagyok hogy a sonko­lyokból kaptárból való sonkolyt már nem veszek. De nálam ismeretlen a megnyujtott lépsor, amely a nők nyakán hordott gyöngyökre emlékezteti, ismételten a lépszakadás, pedig én nem drótozok s amerikai kaptáraim lépeit még 1 és háromne­gyed lépből össze is foltozom s mégis mesésen szép lépeim vannak. Ne sajnáljuk az időt sem a fáradságot, hiszen ha a mülépprésünk már meg­van, a választóvíz készítése 6 fillérbe kerül ösz- szesen. Ajánljuk lapunkat ismerőseinknek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom