Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-04-21 / 16. szám
MÉHÉSZETI HETILAP jó kaptárt lehet készíteni még a mai háborús világban is, hiszen az egészhez nem kell más, mint egy kevés jóakarat. Álmodtam én is . . . Álmodtam én is . . . Lelkemben égtek valaha régen Bűvös érzések . . . A lelkem égett ezernyi vágytól. Álmodtam egykor virágnyíllásról. Hova lert mindez? Tudná az ég! Mikor tavasszal ezüstsugáros Éjjelen át öleltelek. Illatos fehér lelkeddel lelkem Titkosan, lágyan égbe emeltem. . . S te ekkor büszkén magamra hagytál. Azt hitted, lelked tied marad. De én éleztem, hogy összetépted Enyémmel együtt s a szivein érted Fel-fel zokog, míg meg nem szakad . . , Hideg a lelkem, eljött a tél rá, S ifjú tüze kihamvadt rég. Álmodtam én is, de lelkem fáradt, Pillámon könnycsepp, az arcom sápadt. Az Ősz ködében áldjon az ég! . . . Bűvös mesékben ki hinne még! . . . Illyés Joli. A méhekkel való bánásmódról. Irta: Lebrecht Wolff. Jelige: Ha a méhek a méhész ellen panaszkodnak. akkor a méhész fülé közé kell ütni. (Knoblauch.) A fenti cim helyett a „méh ész bű n ök“ szót is tehettem volna, mert a következő sorokban az ügyetlen méhgazda elé tükröt akarok tartani, melyben méheivel szemben vétkesnek látja magát, s meg lesz neki mutatva, hogy a velük való bánásban miképen vétkezik és hogyan tudja és hogyan keli neki azt jobban csinálni. A maga és méhei érdekében szükséges, hogy ezen hibákat kerülje, mert különben maga nehezíti meg életét, munkálatai azokon csak tökéletlenül vagy sehogy- sem sikerülnek, mert a hamis kezelés mellett el nem marad az, hogy szurási kedvüket annyira ! 23-ik oldal. fokozza, hogy munkáját olykor félbeszakítani és kereket oldani kell. Ha a méhész munkálatait helyes módon viszi véghez, akkor munkájában öröme telik, de az ügyeden kezelés melled kin lesz és ennek következménye az, hogy a méhek fejlődése csorbát szenved. Kíméletes bánásmód által a méhtenyésztő méheit ép úgy szerénységre nevelheti, amint ügyetlen, természetükkel ellenkező kezelés által szurási kedvet olthat belőjük. Azonban a méhek szerénysége oly tulajdonság, amely a méhésznek több oknál fogva kívánatos és azért csak hasznos lehet, ha intéseket adunk neki arra nézve, hogyan kell velük bánni és úgy azok mint a maga üdvösségére mit kel! tennie és kerülnie. Már a kaptáron való munkája első fogásában híházik némely méhész, tudniillik az ajtó kinyitásában. Tulgyorsan jár el, lökést okoz, amely a lakást megrázza, a méhek veszedelmet szimatolnak, úgy hogy védekezésre készülnek. Hogyan csodálkozhatik ekkor azon, ha harcra készen fogadják és fegyverüket ellene fordítják? Ha azután még az ablak kivétele is rázkodtatást okoz, amely a méheknek legnagyobb fokban kellemetlen, akkor nyugodt munkára már nem lehet gondolni, ügy az ajtó mint az ablak lökés, taszítás és zaj nélkül nyitandó ki és íávolitandó el. Utóbbi könnyen járjon ki és ha egyik helyen oda is van ragasztva, akkor nem szabad azt erőszakkal feJsza- kitani. Ha az ablak elvételénél közte és a kaptárfal között keskeny rés támad, akkor azonnal beadandó egy vékony füstsugár és csak azufan veendő ki óvatosan az ablak. Most még azonnal következik egy könnyű füstfelhöcske az utólsó ié- pen ülő méhekre, valamint fent, lent, jobb és bal oldalon a keretek és kaptárfalak közé, hogy a méhek itt elő ne bújjanak, akkor részükről harag- kitöréstől nem kei! félni, a tenyésztőben nem látnak ellenséget és fegyverüket nem veszik használatba. Kellő időben való, de mindig csak mérsékelt füstadás az első eszköz a méhek lecsillapítására. Ha ezen leírások ellen vétségek előfordultak amelyek a méheket felizgatták, akkor némely méhész egészen, az esztelen füstöléshez fog. Ha a méhéS2pipa nem elég kiadós, akkor a vulkán fuj- tatóját használja. Ezzel pillanatnyilag mindenesetre nyugalmat teremtünk, de ha a méhek fél kábult- ságukból felébrednek, akkor bizonyosra vehetjük, hogy ilyan kezelés által inkább a szurási mint a szerénység! hajlandóságra neveljük. Kellő időben való mérsékelt füstölés nem árt, de ennek soha- sem szabad a goaaolygásig elfajulnia. Ajánljuk lapunkat ismerőseinknek í
