Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-04-21 / 16. szám

MÉHÉSZETI HETILAP 124-ik oldal A lépek kivételénél általánosan azt a hibát követik el, hogy a kezelő a lépfogóval azonnal a kereteit erősen meghúzza. Akkor természetesen lökés támad, mert a léptartó oda van ragasztva. Fogd meg először az alsó keretfát és húzd egy kicsit hátrafelé. Akkor a ragasz fent enged és a keret, ha a lépfogóval fent megfogod, követi hú­zásodat. De mit használna ez a müfogás, ha, ami igen gyakran előfordul, a méhekkel ellepet kere­tet ügyetlenül nekilöknénk a kaptár falának vagy a tápszekrénynek? Itt azután nem használ a füs­tölés, szúrások biztosan történnek, mert a méhek a lökések iránt igen érzékenyek, Ha a lépszekrényt, amelybe a méhekkel el- j lepett íépeket befüggesztettük, nyitva hagyjuk ál­lam és azután megfogunk egy keretei, hogy me­gint visszafüggesszük, akkor a fent ülő méhek rendesen sziszegve nekitámadnak a kéznek és szúrnak. Ha ezt el akarod kerülni, akkor fed be a Íépeket egy kendővel és annak hátrahajtása után csak akkor nyúlj a keretek után, ha rájuk adtál egy gyenge füstsugarat. Attól nyomatékosan óvakodni kell, nehogy a keretek visszaakasztásánál az eredeti rendett fel­cseréljed, mert ha a keretek szépen is vannak ki­építve, felületük sohasem egészen sima; azon mindig találunk emelkedéseket és mélyedéseket. Ha egy lépet a soron kívül egy másikhoz tolunk, akkor a felemelkedő hely sokszor igen közel ke­rül a szomszédos lép mellé, a méhek össze lesz­nek nyomva. Azért a iépeknek eredeti sorrendben való visszafüggesztése feltétlenül szükséges. Amint ismeretes, a méhekné! közvetlenül a pörgetés után nagy izgalom mutatkozik, ami fo­kozottabb szűrési kedvben nyilvánul és főként a kipergetett lépek lenyalása által lesz előidézve. A méhész ennek elejét úgy veszi, hogy a Íépeket permetezővel (virágpermetező) vízzel bepermetezí, arai a méhekre csiliapitőlag hat. A méheknek a lépekről való leseprésénél is hibák történnek, amelyek által szúrásra lesznek ingerelve, ha egész ludszárnyt használunk és gyön- gédtelenül végigseprünk a lépen, vagy ha a mé- heket a földre seperjük, ahol a szárnyakat bepo­rozzák és röpképtelenné lesznek. Hanem végy csak egy tollat, mártsd azt ismételten hideg víz­be és seperd ezzei elővigyázattal Se a méheket, de egy kosárba vagy ládába. Ha egy lép jól be van fedelezve, akkor fogd meg azt mindakét kéz­zel, adj neki lefelé rövid lökést és a méhek leg­nagyobb részt lehullanak, a maradék a tollal lesz le söpörve. Egy fatörzsön ülő raj méheit is szu- rásra dühössé tesszük akkor, ha egész tolseprüvel seperjük le. Végy egy tálcát, ezzel vigyázva ha­ladj alulról felfelé a törzsön végig és a méheket apránként merítsd a fogókasba. Továbbá sokszor a méhész kíváncsisága oka a méhek szurásí ingerének kiváltására. Mindig újra és újra, olykor naponként többször is ki­nyitja a lakásokat, kiveszi a Íépeket, megnézi a hasítást, megkeresi a királynőt és a szegény mé­heket más okból nem csak kíváncsiságának ki­elégítésére kínozza meg. A kezdő, mert foké pen ez az, aki e pontban hibázik, elhiteti magával, hogy ilyen átvizsgálásokat azért vesz elő, hogy tanuljon, tehát nemes tudásvágyból. Ne tedd ma­gadat nevetségessé ezen bölcs áliitássai, kedves barátom, jegyezd meg magadnak azt, hogy né­peid fejlődését semmi mással nem tudod úgy megakasztani, mint ismételt balga átvizsgálások­kal és nyugtalanitásokkal. Ilyen méhész még büszkén a nemes méhé­szet apostolának is nevezi magát és annak bizo­nyítására, hogy minden más inkább mint ilyen, méheihez csak vértezve mer közeledni — fejvé­dővel, gummikeztyűvel, a harisnya a nadrág fölé húzva, a kabátujj átkötve — valóban, ilyen lát­ványra rosszul érzi magát az ember. A kezdő védje meg arcát fejvédővei vagy fátyollal, de keze legyen szabad, csak hébe-hóba mártsa azokat hi­deg vizbe. Végre még a kasos méhész egyik vétkére akarok rámutatni. A kasnak helyére való vissza­állításánál sok méhész azzal keveset törődik, hogy emellett összenyom-e méheket. Ha ez történik, akkor az összenyomotíak rettentő lármát csapnak és ezáltal szúrásra ingerük a többieket. Sokszor megtörténik az is, hogy olyik csak féltestte! lesz beszorítva és igy gyötrelmes halált kell halnia. Ez állatkínzás a leggonoszabb alakjában! A kast szélének csak egyik helyén tedd először a fenékdeszkára és azután mindig fel- és lefelé hin­tázva lassanként engedd mélyebbre. A méhek, a melyeket a kas széle szelíden érint, befelé vagy kifelé menekülnek és egyik sem lesz közülök összenyomva. Soraimat Weygandt nyilatkozatával fejezem be, amelyet „A méhekkel való bánásmód“ cimü német könyvében juttatóit kifejezésre: „A mé­hekkel való bánásmód művészété abban áll, hogy mutassuk meg magunkat barátunknak, és kivá- lóképen kimért lassú mozdulatok és minden egyes méheknek gyengéd tekintetbevétele által történik, amely életének örülni akar.“ (Leipziger Bienen-Zeitung.) _____ Fordította: Hutter Rezső. Hi rdetéseink meglepő eredménnyel járnak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom