Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
10-ik oda!. MÉHÉSZETI HETILAP Téves nézetek a felső kijáró körül. Irta: Balogh Bálint a Nymme. titkára. Nagy hiba hogy méhészeti szaklapjainkban a méhészek nagyon sokszor minden megfontolás nélkül állítanak olyon dolgokat, melyeknek igazságáról meggyőződést nem szereztek s csak hiszik, hogy úgy van, a mint mondják, de bizonyítani nem tudják. Sajnos úgy van, hogy a méhészek irányítása csak állításokkal, s nem tényegből merített igazságokkal történik. Elég egyszer valamint helytelelenül leírni, bőven akad, aki vállalkozik az ismétlésre s igy megy azután át a téves hit a köztudatba. Nem mindig akad nevesebb méhész, a ki hajlandó lenne minden verébre ágyúval lőni, s igy sok a burján méhészeti igazságaink között. Azt hiszem kevés méhészeti ujitás volt annyi igazságtalan, alaptalan támadásnak kitéve, mint a Boczonádi által elterjesztett felső kijáró. De miután a jót letörni nem lehet, mégis teljes diadallal állta ki az elméleti okoskodásból merített érvekkel támogatott kritikát, mert volt aki a gyakorlati igaz.ág mellett sikra szálljon. Azt hinné az ember, hogy ma már felesleges mellette szót vesztegetni s ime napról napra újabb érvek hangzanak el ellene. Vegyük szemügyre a legfrisebbet. A felső kijárón át elillan a hangyasav, tehát nem jó. Erre egészen tárgyilagosan azt felelhetném, hogy miután 10 év óta e miatt egy méhcsalád sem pusztult el, ez ha igaz volna is nem baj. De maradjunk csak a hangyasavnál. Mindennek előtt legyünk vele tisztában, hogy mi a rendeltetése. Lássuk, mit mond Sőtér: „Minthogy hangyasavat csak a nőnem választ el, bizonyosra vehetjük, hogy különösen ennek van arra szüksége és pedig elsősorban alkalmasint abból a tekintetből, hogy a vele vegyül* és a peték megragasztásához szükséges fehérnyét romlatlan állapotban tartsa.“ Ez a hangyasav azonban nem a levegőből jut a fehérnyébe. Szükség van a hangyasavra a méz konzerválása szempontjából is és ebben minden szakiró egyet ért. Csupán ott van a nézet eltérés, hogy miként jut ez a mézbe. Sajó egyetemi tanár úgy véli, hogy a befedelezés előtt részben a fulánkkal, részben a szájukkal rakják bele (Sajó: Unsere Honigbiene 24 1.) Azonban kiváló természettudósok kaptak ezen a tárgyán hajba. így Schönfeld, Re- idenbach, Mülenhoff. stb. Egyik úgy véli, hogy a már bepetézett lépek a fent ismertetettek alapján tartalmazzák a hangyasavat, mások azt állítják, hogy már a nektárban benne van (1. Ludvig Ágoston: Unsere Bienen 90 1.) de hogy a levegőből vegye fel a méz a hangyasavat, azt egyik kutató természettudós sem állítja. Sőtér ugyan nem tartja ezt valószínűtlennek (I. Méh és Világa 1.136.) de azőokfejtése némileg ellent mond a fent idézettek kutatásainak. A mürajkészités. Alfonzus Alajostól. A méhészeti Hetilap számára németből fordította: Hiitter Rezső. / ' A műrajkészitésről általában Egy régi méhész közmondás azt mondja, hogy a méhésznek legörömteljesebb ideje a rajzás ideje. A rajok megfigyelése, beütése és azoknak felállítása a méhtenyésztőnek tényleg egyik kedvencz foglalkozása, De rém minden méhész van olyan kellemes helyzetben, hogy természetes rajokat fogadhatna el, a műraj készítéshez kell nyúlnia. Tanítók, lelkészek, hivatalnokok stb. akik nem rendelkeznek tetszés szerinti szabadidő fölött, morajokat kénytelenek készíteni, ha nem akarják azt, hogy a természetes rajok távollétük alatt a méh- telepről megszökjenek. A mürajkészitéshez rendesen az a méhész is fog, a kinek méhészetében a családok a kívánt számot már elérték, mert szaporítani minden méhésznek kell, ha méhtelepe teljes egészet képez is már. Egyrészt azért kell szaporítania, hogy az esetleg megapadt családokat pótolhassa, másrészt pedig azért, hogy a családok fölösleges fiasitását és méheit ideiglenesen elhelyezhesse. Végre a rajoztató méhésznek is hozzá kell nyúlnia a mesterséges szaporításhoz és pedig akkor, ha a rajéiett törzsek nem mutatnak kedvet a rajzásra. Különösen akkor szükséges ez, ha még jó őszi hordás várható, a melynek megosztott népekkel való kihasználása által a mézhozam meg- ketőzése remélhető. Mikor készítsünk mürajokat? Minden méhtenyésztőnek, a ki a mesterséges szaporítást űzi, a kellő időben kell azt megvalósítania. Egy régi méhész közmondás azt mondja, hogy májusi raj annyit ér, mint egy rakomány széna, IDEGEN ÍRÓK.
