Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 11-ik oldal. Miután azonban a hangyasav úgy a pecsételt, mint a pecsételetlen mézben feltalálható, ha valóban igaz volna is, hogy a hangyasav a felső kijárón át hamarabb elillanna, nagy jelentőséget ennek sem tulajdoníthatunk. Azonban a hangyasav gőze állítólag a költés rothadás ellen antiseptikus szer volna. Tekintve azonban, hogy a bacillus elvei 100 C° hőfok alatt 3 óra hosszat él (1. R. Hőmmel: Apiculture 437 1.) nem tartom valószínűnek, hogy az a minimális hangyasav, mely a kaptár légkörében van, elölné a kölésrothadás csiráit. Végül azt sem tartom bizonyítottnak, hogy a kaptár légkörében mindig volna hangyasav. Ha ez igaz volna, úgy a kaptárok kijárói előtt állandóan érezni lehetne az illatát. Ezzel szemben a tény az, hogy a hangyasav illatot akkor érezhetjük, ha a családot széttbontjuk s a család ingerült. Ha a család nyugodtan viseli magát, úgy a hangyasav illat egyáltalán nem érezhető. A hangyasav természetére még később rátérek. Lássuk azonban előbb a további téves állításokat. Chorus Iván a „Méhész Újság“ szeptemberi számában azt irja : „Ha tehát egy kaptáron a röp- nyillás nem a fenéksikján van, hanem feljebb, akkor a kaptár álandóan addig lessz telítve dioxid- dal, a mily magasan a nyílás van. Egy időben való ezen fejtegetésemre valaki nyomtatásban azt irta vissza, hogy a dioxid a felső röpnyilláson a párákkal távozik el. A ki ilyet állíthat, az csak saját énjébe lehet szerelmes, de semmi esetre sem ismerheti a méhézkedés törvényét.“ Az a „valaki“ a ki ezt állította, az én voltam, s a ki nem is merte érveim megdöntését megkísérelni, az meg Chorus ur volt. Hogy mennyire vagyok szerelmes az énembe, ehhez sem a tárgynak, sem Chorus urnák nincs semmi köze, s ha én is Chorus ur énjét kezdeném bántani, ebből a méhészközönség semmi hasznot nem huzna. Ami pedig a természettudományokban való jártasságomat illeti, hát annyit mondhatok Chorus urnák, hogy én se állok a csurgó alá, ha esik az eső. Azonban Chorus urnák ismét módot nyújtok hozzá, hogy érveimet a „természet tudományok“ fegyverével megdöntse. Ha bebizonyítja, hogy nincs igazam készséggel meghajlok érvei előtt, de lássuk is ám a bizonyítékokat! Chorus ur azt állítja, hogy a dioxid (talán széndioxid) miután nehezebb a levegőnél (fajsulya L52) A felsőkijárós kaptárban a kaptárfenekén gyűlik össze, s nem távozik el a kijárón át. Ezen ismételt állítással szemben ismétlem a „Méh-“ben közölt bizonyítékaimat. Igaza van Chorus urnák abban, hogy a tiszta széndioxid nehezebb a levegőnél, de ha bármilyen légnemű testet melegítünk, az kiterjed, a fajsulya kevesebb lessz. így van ez a melegebb levegővel is. A méhek^pedig nem tiszta széndioxidot lehelnek ki, hanem meleg levegővel kevert széndioxidot s a júniusi annyit, mint egy kövér tyuk, a júliusi pedig olyan könnyű, mint a tollcséve. Ez a közmondás nemcsak a természetes rajokra vonatkozik, hanem a műrajokra is. A műrajokat azért korán igyekezzünk elkészíteni. Nem pedig akkor, a mikor a méhek rajzási ideje régen elmúlt. A méhek rajzásának ideje a legtöbb vidéken május hó közepétől mintegy junius hó közepéig tart. A műrajok elkészítésére is ez az idő a legalkalmasabb. Azon törzseknek, a melyekből a műrajokat képezni akarjuk, magától érthetőleg az ehhez szükséges feltételeknek is meg kell felelniök. Egy olyan törzs, a melyből műrajt akarunk készíteni, kell, hogy rajérett legyen. Olyan népesnek és erősnek kell lennie, hogy egy erős természetes raj adására képes legyen. Mobil kaptáraknái úgy a fiasitási, mint a méztér méhekkel és mézzel megtelt legyen, a fiasitás tere nagyszámú fiasitásos lépeket tartalmazzon. A nép sűrűén lepje el a fenék deszkát. Hogy valamely törzs természetes, vagy műraj adásra elég erős, erre nézve biztos jel a méhek előfekvése. Erős népeknek sokszor kicsiny a~kaptár belső tere és a méheknek egy része a kaptár homlok falán vagy a röpdeszkán csomóban ül. Tudatlanok a röplyukról csapformájuan lecsüngő méhek- ben olykor biztos jelt látnak arra nézve, hogy a következő napon természetes raj fog jelentkezni. De ez nem jelenti azt az esetet. Megtörténhetik, hogy erős törzsek majdnem egész nyáron előfekszenek anélkül, hogy az illető népek valaha egyetlen egy rajt is adnának. De a kezdő ne csábittassa magát műrajkészitésre akkor, ha júliusban vagy augusztusban a méhek a nagy meleg következtében elöfeküdni kénytelenek. Olykor megtörténik, hogy erős népek éjjel nappal eiőfeküsznek, ha hűvösebb éjjeleken sem húzódnak be a kaptárba az előfekvő méhek, akkor a méhész haladéktalanul fogjon hozzá a műrajkészitéshez. Ellenben nyáron az előfekvő népeknek mézelvétellel, a tér nagyobbitásávaU szellőztetésével, beárnyékolásal stb. nyújtson segítséget. A szalmakasok a műrajkészitésre akkor érettek, ha a szalmakasfelemelése után a fenékdeszka sűrűén el van lepve, ha a fiasitás a lépek alsó széléig ér és hereköltés is van. (Folytatása következik.)
