Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
I. évfolyam. 2. szám. MEHEIZETI HETIL MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára fél évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb ( 40 mm.) széles és egy-egy milliméter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 0 o engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Tiszacsécse. Szatmármegye. Posta: Tiszakóród. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. — Levélvá'aszt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. K r i x-k r a x. Uj határkőnél: A világháború mint sok mindennek, úgy a méhészetnek is uj irányt mutat. Az eddig taposott útról egy járatlanabb ösvényre kell térnünk, de a mely ösvény biztosabb ut lessz az anyagi boldogulás felé. Nem abban a hitben jelentem ki ezeket, mintha a mai háborús méz és viasz árak a háború után is változatlanul tartanák magukat — azt azonban már is joggal remélhetjük, hogy mézünket kilogrammonként 80—120 fillérért adni többé nem fogjuk. Tudja Isten, — mint fogyasztó azért inkább örülnék az olcsóságnak s igy a bőségnek — mint a magas árak mellett a szűkre szabott élelmiszer adagoknak. De mivel a világ eddig sem forgott csupán érettünk és csakis a méhészek kedvéért, joggal várhatjuk a rideg valóságot — a háborút követő általános drágaságot. A keresetforrásoknak becse lesz. Jelentős szerep fog jutni a méhészetnek is. Akik eddig jórészt lelki gyönyörködésből méhészkedőnk, ezután a méhészetet oly forrásnak kell tekintenünk és tartanunk, a melyből jelentékeny anyagi hasznunk lehet. Ez azonban csak úgy lessz lehetséges, ha gyarapítjuk szellemi tőkénket s nem riadunk vissza jelentékeny anyagi befektetésektől sem, a melyek manapság már oly jelentékenyek lehetnek, hogy szinte va- gyonosságot feltételeznek, de az anyagi erő szellemi értelem nélkül más foglalkozásnál sem, — de különösen a méhészetnél — semmit sem ér. A méhészeti szakismeretek terjesztésében sok élő és kimúlt havilap buzgólko- dott és fáradozik, de mint a tapasztalat mutatja, az igazi méhész szükségét érzi egy méhészeti hetilapnak, a mely a teendőket, tanácsokat nemcsak hogy időben szabja és adja, — hanem a méhészt dolgainak végzésére mintegy sarkalja, nógatja, ezért részemről a „Méhészeti Hetilapot“ a legszivélyesebben üdvözlöm, kívánván neki hosszú és szerencsés életet, sok-sok előfizetőt és értékes, tapasztalt munkatársakat. Legyen a „Méhészeti Hetilap“ az uj ösvényen vezetőnk, tanácsadónk, pártolónk, védőnk, szószólónk — a kihez bizalommal fordulhatunk — a ki nem fogja ismerni a személyeskedést s az arany kö- zéputon fog haladni kitűzött célja felé. Isten áldása kisérje e most megindult szaklapot és áldozatkész szerkesztő-kiadóját! Vizkelet. Uhlárik Sándor. Lapunk legközelebbi száma január 21.-én jelenik meg.
