Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-04 / 9. szám
u 1 MÉHÉSZETI HETILAP 67-ik oldal. mások tanulságot'menthessenek, s a köz érdekében vajmi kevés jelentősége van annak, hogy egyik-másik vitatkozásnál kinek van igaza. A fő maga az igazság ! A mi válaszának a tárgyra tartozó részét illeti, azzal korántsem tisztázta a dolgot. Érveim közül megkísérelt ugyan néhányat megdönteni, de ez nem sikerült Önnek, mert téves elméletre épit. Ön a légzést illetőleg nagy tévedésben van, mert mindenkor azt állítja, hogy a méhek széndioxidot lehelnek ki. Nem igy van! A kilehelt levegőben széndioxid is van. A kilehelt levegőben 4'4 százalék kerek számban négy és fél százalék a széndioxid, a többi nagyrészt mitrogén kb. 79 és Vs %. Már pedig ez a keverék egészen más fajsúlyú, mint a tiszta széndioxid, lévén a nitrogén könnyebb a levegőnél már normális hőmérsékletnél is, annál inkább az felmelegitett állapotban. Most tehat az volna a vitás kérdés, hogy ez a kilehelt levegő lefelé száll-e vagy felfelé? Ön azt állítja, hogy lefelé, én meg újból azt, hogy fölfelé száll. Erről télen bárki meg győződhetik,- mert hidegebb időben látni az emberi leheletet a mint felfelé törekszik. Az égés és a lélegzés voltaképen azonos dolog: A külömbség csak az, hogy az égés mellékterméke, a füst 15 százalék szénsavat és 4 százalék széndioxidot tartalmaz, tehát közülbelől 14 és fél százalékkal többet mint a kilehelt levegő. Mégis azt látjuk, hogy a füst is fittyethány a nehézkedési törvényekre s száll szépen fölfelé. Erre tenni, hanem az átszállítás után azt azonnal röpülni engedjük. Sok méhész sokszor cél- és terv nélkül készít műrajokat fiasitás megosztással, a fia- sitási teret egyszerűen szétszedik, a törzset két félre osztják, egyrészt nem törődnek azzal, hogy az egyik rész majdnem teljesen elveszti röpméheit s igy annak fiasitása veszélyeztetve van, másrészt azzal sem, hogy a királynő hol van, s igy egyszerűen rábízzák az anyátlan részre, hogy maga neveljen magának királynőt. Ilyen eljárás azonban káros és semmiképen sem utánzásra méltó, a méhtenyésztőnek összes méhtörzseinek állapotáról mindenkor teljesen tisztában kell lennie. Gyűjtött müraj. Gyűjtött mürajokat épen úgy készíthetünk mint fiasitás megosztással. Egy üres kaptárt fiasi- ^sitásos lépekkel a rajtuk ülő méhekkel együtt ellátunk, csak azzal a külömbséggel, hogy a fiasi- tásos lépek nem egy, hanem több törzsből ki lesznek véve. Ha a méhész törzseit inkább mézelésre kezeli és ha azok rajzásra készülnek, akkor azokat ideiglenesen megkell gyöngíteni, a legjobban ugyan Chorus ur megadja az egyszerű magyarázatot: „a főstől a kémény huzata csapja fel“ mintha bizony a pásztorltizeknek, vagy a pipának volna kéménye. Hogy a füst s az abban levegőnél súlyosabb dolgok később a kiegyenlítés után a földre szállnak, ezt én is tudom s nem is állítottam az ellenkezőjét. Csupán azt akarom bizonyítani, hogy a füst jó ideig fölfelé száll, dacára, hogy négyszer annyi szénsavat tartalmaz, mint a kilehelt levegő, igy tehát annál inkább kétségtelen, hogy a meleg levegő fölfelé törekszik, ez tehát a kaptárban csakis a felső kijárón illanhat el. A lakodalmas házról felhozott dolgokat mint bizonyítékot is fentartom a dinamikus erő dacára is, annyival is inkább, mert ezt véletlenül éppen vacsora közben figyeltem meg, amikor a slepek- nek nem volt alkalmuk a port felkeverni. De szerencse is, hogy igy van, mert különben menten elpusztulna a földön fekvő ember, a mire szintén hivatkoztam, de amire Chorus ur adós a cáfolattal. De legyen elég az elméleti okoskodásból. Én a cikkemben azt is állítottam, hogy a gyakorlat is igazolja a felsőkijáró létjogosultságát, helyesebben mérhetetlen előnyeit az alsó kijáróval szemben. Hogy a gyakorlatban a felső kijáró kaptárban tavaszra kelve nincs penész, nincs lu- csok s általában, hogy a telelési eredmény kedvezőbb, ezt a saját méhészetemben több ízben és legegyszerűbben úgy történik az, hogy ilyen sokat rajzó törzsből fedett fiasitásos lépeket veszünk ki és helyükbe mülépeket állítunk be kiépítésre. De arra nagyon vigyáznia kell, nehogy a lépekkel együtt a királynőt és kivegyük és igy a törzset meganyátlanitsuk. A fiasitásos lépekkel és méhekkel készített gyűjtött műraj épen úgy mint a fiasitás megosztásával készített műraj néhány napra a pincébe állítandó, hogy a röpméhek korábbi helyüket elfelejtsék. Mihelyt a gyűjtött müraj a telepre jut, érett anyabölcsöt vagy anyazárkában fiatal megtermékenyített királynőt kap. A gyűjtött műraj egy más faját úgy állítjuk elő, hogy erős törzsek fiasitásos lépeiről a méhe- ket egy ládába vagy kasba söpörjük és azután üres kaptárba helyezzük azokat. Ilyen összesöpörve gyűjtött mürajokat nagyon erősre kell készíteni> mert a méhek nagy része viszaszáll az anyatözsek- ret azért azokat szintén pincébe kell állítani, vagy egy távolabb lévő telepre szállítani amint azt Dr Dzierzon atyamester ajánlja. Ilyen söpörve gyűjtőt műrajoknak elkészítésük után azonnal egy meg
