Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-04 / 9. szám
68 ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP ✓ megfigyeltem de igy tapasztalták velem együtt nagyon sokan, hisz napról napra olvashat- [ iuk ezeket a nyilatkozatokat a különféle szaklapokban. Azt hiszen, senki sem tételezi fel, I hogy ezek a nyilatkozatok megrendelésre készülnek, de ha mégis akadna ilyen méhész is, az nagyon könnyen meggyőződhetik önmaga a dolog mibenlétéről. Egyetlen próba kell hozzá s ez többet ér mindenféle elméleti okoskodásnál. A felső kijáró nagyszerűen bevált a gyakorlatban, ez tény, s igy ha Chorus ur azt szeretné bebizonyítani, hogy nem jó, akkor a gyakorlatból merített érvekkel kell bebizonyítani, hogy az alsó kijáró jobb, de aztán azt is mondja meg Chórus ur, hogy miért? De mondja el összehasonlító kísérleteinek lefolyását, eredményét, hogy mi is utána csinálhassuk, mert higyje meg, minket, haszon után sóvárgó méhészeket a mesterség tökéletesítése jobban érdekel a „dinamikus erő“-nél. Méhészetünk hanyatlása. Irta: Méhész Jenő. Méhészetünk hanyatlásáról s ennek meggát- lásáról e lap 3. számában egy igen érdekes és tárgyilagos cikket irt Fedorocskó Gyula méhésztárs ur. Ehhez a cikkhez nem annyira hozzászóllani, mint inkább egy kiegészítő részt óhajtok most termékenyített királynőt kell beadni. Azt mindjárt a müraj méhei közé dobjuk és azok azt békésen elfogadják. Dr. Dierzon atyamester szerint ilyen műrajok olyanok, mintha találtuk volna őket. Nem minden évben foghat a méhtenyésztő a kellő időben a műrajkészitéshez, olykor rossz idő vagy más körülmények miatt úgy a természetes mint a műrajokkal való szaporítás ki lesz tolva, vagy arról van szó, hogy a főhordást osztatlan j népekkel ki kell használni és a szaporítás csak ezután foganatositandó. Egyes törzsek olyan késő időben való megosztásának az vjlna a követkéz- , ménye, hogy úgy a raj mint az anyatörzs már nem tudna eléggé megerősödni és gyöngék maradnának. A közönséges mürajkészitési eljárások sem vezetnének célhez. Ilyen esetben a legjobb és legegyszerűbb eljárása. (Folytatása következik.) csatolni jelen soraimmal. Tagadhatatlan az, hogy méhészetünk fejlődését a világháború most jelenleg megakasztotta, de azt hiszem, hogy ez a mai átmeneti állapot nem tart sokáig. A hatás visszahatást szül. Sok méhészet ment tönkre ez utóbbi pár év alatt, de én hiszem, hogy a béke eljövendő korszakában a méhészet oly hatalmasan fog fellendülni, a milyenhez hasonlóról a múltban nem olvashatunk. Sokan vannak hazánkban, a kik csak kicsiben méhészkednek. Ezek a múlt évben a méz tulmagas ára miatt szép kis összeget vágtak zsebre. A pénz a legjobb csalétek. Aki eddig csak kedvtelésből méhéhészkedett, belátva annak most jövedelmező voltát, hiszem, hogy komolyan fog ezután dolgozni, szívesen áldoz kaptárakra, nem retten vissza nagyobb kiadásoktól sem, s igyekezni fog eddigi kis méhészetét a lehető legrövidebb idő alatt naggyá fejleszteni. Erős a hitem, hogy a háború után egy évtized alatt nagyméhészeteink száma legalább is megtizszerezödik. Ez azonban egymagában nem elegendő. Méhészetünk hanyatlásának az oka nem e- gyediil a világháború, hanem más egyéb okok is játszanak itt közbe. Egyik ok a méh legelő meg gyengülése. Megváltozott gazdasági rendszerünk a méh legelőt csaknem megsemmisítette. Legelő nélkül bajos állatot tartani. Ha tehát méhészetünkből jövedelmet akarunk látni, nem elég, ha csupán a méhcsaládok számát szaporítjuk, hanem a méh legelő javításán is kell fáradoznunk. Ez épen olyan fon- i tos, mint a méhek szaporítása. A méhlegelő javítása eddig elég rendszertelenül történt. A minisztérium által kiutalt mézelő facsemetéket az kapta, a ki kérte, de ezek közül is azok kapták előbb, a kik előbb kérték, a kik a kéréssel -megkéstek, azok nem kaptak semmit. így állott elő az a szomorú állapot, hogy egy egy jó méhlegelővel biró vidék kapott mézelőfákat, a másik gyenge legelőjű vidék pedig nem kapott semmit. Ezt az ügyet nem a méhészeknek, hanem a szaktanár uraknak kellene a kezükbe venni, s az állam által adandó ingyen csemetéket olyan helyekre kellene kiutalni, hol a legelő silány, bár a lakosság kedvteléssel méhészkedik. Elősször a silány legelőket javítsuk meg, ha ezzel elkészültünk csak azután fogjunk hozzá a jó legelőnek, még jobba teteiéhez. Minden vérbeli méhész járatja 3 „Méhészeti Hetilapot", mert ez az egyetlen és legtartalmasabb hetilap.
