Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-04 / 9. szám
66-ik o'dal. MÉHÉSZETI HETILAP mézes bődön Némétországból jön hozzánk, vagy esetleg Ausztriából, s a Német és Osztrák kereskedő megelégszik 140-150 százalék áremeléssel, de a vezércsillag és mézpergető készítő hazai iparosok legalább is 300 százalék áremelkedést kénytelenek kierőszakolni, hogy számításaikat megtalálják. Szentül hiszem, a műlép is azért drága, mert itthon készítik. Már háború előtt hangzott az intő szó: pártoljuk a hazai ipart! Akadtak ennek az ügynek lelkes apostolai, a kik fáradtságot nem kiméivé toborzották a híveket zászlóik alá. Érdemes volt-e fáradoztok? Ilyen eredmények azt mutatják hogy! Nem. Igen helyesen tennék a honi ipar lelkes pártolói, ha nem a hivek gyűjtésén az iparosok nyerészkedési vágyának megnyirbálásán buzgólkodnának. Tegyék csak olcsóvá a hazai ipartermékeket, a pártolás nem fog elmaradni. Nincs lehetetlen semmi, csupán a magyar ember olcsó iparossá formálása. Vajha ezt a lelketlenséget is meg- döntené a világháború. M. J.- A műrajkészités Alfonzus Alajostól. A Méhészeti Hetilap számára németből fordította: Hutter Rezső. Az összerepült müraj készítése. (Folytatás.) Huszonnégy óra múlva szabadon bocsátjuk azt úgy, hogy az anyazárka nyílását cukros mézzel készített dugával elzárjuk, igy a méhek a királynőt maguk szabadítják ki fogházából. Durva hiba volna az, ha a méhész az anyatörzszsel fel neveltetne egy királynőt a meglévő fiasitásból. Mig ■egy ilyen királynő petézni kezd és kikelnek a fiVálasz Chorus Iván urnák. Irta: Balogh Bálint a Nymme titkára. Őn mindenek előtt azzal vádol engem, hogy levelét a papírkosárba dobtam. Én Öntől egyetlen egy levelet kaptam és pedig 1910. december 15-iki kelettel, melyre december 18-án válaszoltam. Ebben a levélben Ön a nyugodt-magyarországi méhészegyesület, illetve az akkori Galántai méhészkörnek ajánlotta föl irodalmi munkásságát. Ez a levél a választmány elé került, mely még csak nem is határoztatott szives ajánlata elfogadása tárgyában, mert az egyletnek sem ekkor nem volt, sem ma nincs önálló szaklapja s erről Ön hivatalos’ értesítést is kapott. Ettől eltekintve én semmiféle Ívelet Öntől nem kaptam. Az Ön vádját tehát visszautasítom. Mindezeket a tárgyra tartozó dolgokat pedig azért voltam kénytelen elmondani, mert Ön olyanformán adja elő a dolgot, mintha az a bizonyos papírkosárba került levél a döntő érvek olyan sokaságát tartalmazta volna ellenem, hogy annak nem mertem a szeme közé nézni s ilyen módon tértem ki a válaszadás elől Nem ! t. Uram ! Vagyok annyira becsületes munkása a közügynek, hogy az általam áhítottakért mindenkor és mindenkivel szemben helyt állok, s ha bebizonyítják, hogy nincs igazam, szívesen meghajlok, mert hisz irodalmi munkásságunk egyetlen célja az, hogy abból atal méhek, hosszú idő múlik el és a törzs túlságosan legyöngülne. Azért minden méhész szabálynak tekintse azt, hogy a mürajkészitéshez csak akkor fog, ha befedett anyabölcsők vagy fiatal megtermékenyített királynők állanak rendelkezésére. A fiasitás megosztásával való műrajkészités. Ha a fiasitás megosztásával akarunk műrajt készíteni, akkor veszünk egy üres kaptárt, abba fedett kikelőfélben levő fiasitásos lépeket a rajtuk ülő méhekkel együtt, de királynő nélkül, teszünk. A fiasitásos fészek végére egy mézes lép jut. A müraj azután néhány napra a pincébe vándorol. 2—3 nap múlva a méhesen állítjuk fel és bemetszünk egy érett anyabölcsöt, vagy ami még jobb, anyanevelő kaptárból egy fiatal termékeny királynőt adunk neki. Ha második, a röpkörön kívül fekvő méhes rendelkezésünkre áll, akkor a fiasitás megosztásával készült mürajt oda lehet hozni anélkül, hogy a röpméheknek, az anyatörzsre való visszarepülésétől tartanunk kellene. Ilyen körülmények között nem szükséges a műrajt a pincébe IDEGEN ÍRÓK.
