Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-25 / 8. szám

62-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP A túlzsúfolt család népessége szivesen he­lyezkedik el a méztérnek szánt kereteken és mivel a méztér is külön röpnyilással bir, egy pár nap alatt már ezt is meg szokták és igy folytatódik a mézgyüjtés. Megjegyezvén, hogy mindenkor csakis igen erős családokra van szükség az ilyen átbo- csájtáshoz, mert most már 32 neisser kereten kel' dolgozni a családnak, ami 48 országos keretnek felel meg. Ez legegyszerűbb úgynevezett fogás a kezelésben, lehet azonban az ezen berendezéssel mindenféle kezelést véghez vinni a nélkül, hogy a költőtért megnyitni, szétszedni kellene. Itt csak akkor történik beavatkozás, ha a családnak vala- meltyes baja esik, anyátlanság, álanyaság, lépcse- rélés, vagy pedig igen bő hordással egy-két mé­zes lép elszedése, és végül a tavaszi ki- és őszi betelelés. Egyébbként kaptárnyitás nem történik mert akár zúgásokról, akár röpülésükről, akár pedig az ablakon át való betekintés után a jó méhész meggyőződhetik a család állapotjárói. Kaptárnyi­tást mindig csak akkor, ha -j- 15 R° a levegő. Ezeket szemelőtt tartva nem lesz okunk pa­naszra sem, hogy — jó anya mellett — gyenge csa- ládaink lesznek, sem arra, hogy meghűlés követ­keztében betegségek, vagy éppen a költés rohadás lépnek fel méhesünkben. o A legfontosabb kezelést, az etetést ismerte­tem első sorban. A kaptár leírásnál említett felső nyilason kaptáron kívül etetek, itatok a hogy szük­ség kívánja,, tiszta vízzel hígított mézzel vagy tisz­ta folyós mézzel, hatóm egy kis zárlládikóba tor­koló üveg segélyével önműködően megy végbe. A zárt itató a fészek fölé kerül, itt a kaptár mele­gét átveszi s igy a méhek még hűvös időben is min­den baj nélkül közlekedhetnek. Az itató csak igen csekély mennyiséget bocsájt ki s mindig csak annyi lesz, amennyit a méhek behordnak, ennél fog­va teljesen kizárt a rablásra való inger igy lehet­séges azután a baj nélküli nappali etetés. Az etető üveg lapján át a méhek munkája ellenőrizhető. A ki már sokat vesződött az etetés nehéz munkájával és annak bajaival, veszedelmé­vel, de értékelni tudja az idejében alkalmazott ete­tés eredményét, könnyen ki számíthatja, mit érhet el a most elmondott alig számba vehető csekély munkát követelő és biztos etetéssel. (Folytatása következik.) Levél a Szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjában megjelent Fedorocskó Gyula méhésztársam cikkére én is kész örömmel sietek csekélységem felajánlani megszorult és hadbavo- nált méhtulajdonosok kisegítésére. Mint tanító a háború alatt beszéd hibát kaptam egy gránátsérü­lés miatt, tehát pályám nem folytathatom, hanem méhészetből akarom magam fenntartani. Hiszen meg van 10 éves gyakorlatom és nagy elméleti tudásom is. Mivel nagyobb méhészetet szándéko­zom berendezni, az idén igen el leszek foglalva, de ennek dacáia is a legnagyobb készséggel csat­lakozom Fedorocskó társam nézetéhez és szivesen teszek eleget méhésztársi kötelességemnek. Csu­pán azon szerény véleményem volna, hogy az ajánlkozó méhészeket összegyűjtve, ha esetleg va­lakinek szüksége lenne méhészete átvizsgálására, akkor a legközelebb lakó ajánlkozó méhész men­jen oda. Hisz ez idő és pénz megtakarítást jelen­tene. Miért fáradna ide a Dunántúlról valaki, mi­kor én itt elvégzem azt a munkát, vagy viszont megfordítva. Ezt az ajánlkozó méhészeknek együtt kellene elintézni. Kiváló tisztelettel TÓTH IMRE Sárospatak (Hustác). Jegyzet. Fenti levélből kifolyólag ezt az ügyet úgy véljük helyesen megoldani, ha úgy a segíteni akaró, mint a segitségre szoruló méhészek egye­nesen hozzánk fordulnak s mi mindenkor a segí­tőt kérő méhészhez legközelebb lakó méhészt kér­jük fel a munka elvégzésére, igy nem fordulhat elő az a visszás állapot sem, hogy mig az egyik vállalkozó szellemű méhésztársunkat túlterhelnék a méhészek munkával, addig a másik tétlenül vá­rakozna. Szerkesztő. Különfélék. Méhészeti ügyek vezetője. A fö.dmivelés- ügyi miniszter rendelkezéséből a hivat ilos kerté­szeti méhészeti és selyemteny sztési ügyek élére dr. Pap-Rdgány István miniszteri tanácsos lépett, mint a földinivelésügyi minisz erium XI. főosztá­lyának főnöke. Mi méhészek már eddig is sokat kér 'önhe­tünk dr. Pap Ragány István urnák, hiss, ük, hogy ezután sem vonja meg tőlünk jóakaratát és párt-, fogását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom