Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 63-ik oldal. Két minisztert rendelet. A nagym. magy, kir. földinivelésügyi miniszter ur 61269—1916. számú rendeleté kimondja, hogy: „műméznekgyártása és bármely név alatt való forgalomba hozatala az 1895. évi XLVI. t.-c. határozmányaiba ütköző kihágást képez.“ Ezzel a rendelettel ellentétben, bár ennek hatályon kívül helyezése nélkül a m. kir. kormány 4044—1916. M. E. számú rendeleté pedig azt mondja, hogy : „műméz valamint jcgec cukor előállításának céljára csak engedéllyel lehet cukrot felhasználni. Az engedélyt a Cukorközpont előterjesztése alapján a kereskedelmi és pénzügyminiszter adja. A két miniszter megállapítja az árat is, a melyen az engedéllyel előállított műméz és kandiszeukor forgalomba hozható* E két rendelet ellentmondása annyival inkább feltűnő és indokolatlan, mert a mint köztudomású, cukorhiányban szenvedünk, mig méz ha nem is bőven, de van elegendő. Hisszük, hogy egy helyreigazító rendelet rövidesen napvilágot fog látni. A méhtermékek ára állandóan esik. Pergetett méz 750—800 kor. Préselt méz 600—650 korona. Sonkolyos méz 500—550 kor. — Sárga viasz pedig 900—1200 korona áron kél mázsa számra. Jgjgjff tg jg ff talgig tjeiig I. Az asztalos szerszámok és kezelésük. (Folytatás.) A fenékdeszka. E fapálcikák helyett használhatunk ugyan hosszú drótszegeket is, de ezek drágák s a deszkát esetleg el is repeszhetik. A ki azonban drótszeggel dolgozik, azt figyelmeztetem arra, hogyacélel- érése végett a szegeket ne egyenes, hanem ferde irányban Üsse a deszkába, s ha az egyiket jobbra dőlve verte be, a másikat már balra döntse, igy a szegezés sohasem enged, ha pedig a szegezés helyét, az elhasadást meggátolni akarván, cigányfuróval kifúrja, úgy a lyukba kevés sót hintsen mely a szeg rozsdásodását elősegíti ugyan, de épen ezáltal erősebben fogja a fát, mivel abba bele rozsdásodván, azzal csaknem összeforr. Előfordul az az eset, hogy a deszka parázs vagy a gyalu nem éles, s igy a gyalulással nem rthetünk el sima felületet, ezt a hibát kővetkező- é leg tüntethetjük el: csinálunk enyvből és fűrész- porból gyurmát, s ezzel kenjük be a hibás helyeket jó vastagon, s száradni hagyjuk, s ha kiszáradt, éles gyaluval még egyszer a deszkát kisimítjuk. Most már kész a fenék deszka. Aki óhajtja, kerekre is készítheti, de ajánlatos, hogy azt nagyobbra készítsük a reá helyezendő kasnál. Ajánlatos még a tartósság növelése végett a fenékdeszkát befesteni. Én ezt úgy végzem, hogy előbb karbolineummal bemázolom, s egy hétig száradni hagyom, s egy hét múlva közönséges olaj- festékkel befestem. Az itató. Gyakorlati méhészek előtt felesleges hangoztatni a méhek itatásának fontosságát, ezek az itatást végzik, mert tudják, hogy azzal közvetve maguknak használnak, kezdő méhészek pedig ön- tudatlanul is utánozván az öregeket, itatják mé- heiket, mert azt másoktól is látják. A méhek itatása kétféleképen végezhető; vagy a lakásban, vagy a szabadban végezzük az itatást, a méhlakásban használható itató edényekről később lesz szó, most egyelőre a szabadban való itatásra szolgáló edények elkészítési és használati módját ismertetem. Legegyszerűbb, legolcsóbb méhitató a dirib- darab deszkából összeszegezett itatóvályu, melyet tele öntünk vizze', a viz felületére pedig nádszálakat helyezünk, hogy a méhek a vízbe ne fulladjanak. Ha a deszkavályu esetleg valahol folyna, úgy a nyílásokat a már ismertetett enyves fűrész- porral tömjük be. Az itatókat bármilyen szerkezetűek legyenek is, a méhestől 8—10 lépésnél közelebb nem tanácsos felállítani. Fenti méhitatónak hátrányos oldala az, hogy napközben a vizhordó méhek zavarása nélkül bajos megtölteni, továbbá melegvízzel való itatására nem alkalmas. Igen praktikus a gödöllői méhitató. Ez egy asztalkán, vagy állványon elhelyezett lapos és széles vályúból és egy ugorkás üvegből áll. Készül pedig a következőképen: Veszünk egy hosszabb darabka deszkát. Legyen a hossza pl. 80 cm. szélessége 20 cm. Ezt a deszkát vékony léccel körül párkányozzuk, hogy úgy nézzen ki, mint azok a baromfietető lapos vál- lyuk, a milyenekről a falusi gazdasszonyok a kis kacsákat etetik, most 6—8 mm vastagságú keskeny léceket (keretléc) szegezünk egymástól 4—5 mm. távolságra a vályú fenekére hosszában, ha ezzel készen vagyunk, s az esetleges hézagokat betömtük enyves fürészporral, felállítjuk a méhes előtt még pedig pontosan visszintesen. (Folytatása következik.) MŰHELYBEN. Rovatvezető: Méhész Jenő.
