Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
60-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP zási szándékukról követik munkássági ösztönüket: szakadatlanul építéssel és mezgyüjtéssel foglalkoznak. Így azután alaposan megtellenek mézzel a kaptáraink. Hogy ezt végre is hajthassuk egy nagyobb méhészetben 2—3—8-as anyanevelőre van szük- zégünk, a mely 8—10 keretet összesen 60—80 keretet képes befogadni. Ennek betelepítése már az akácvirágzás előtt eszközlendő. Minden méhésznek van egy-két kedvenc törzse, melyek sok jó tulajdonaikkal kiváltak a többiek közül. Ezeket a serkentő etetés által még kiválóbbá fejlesztjük s ha az idő kedvezőre fordult, az elsőt meganyátla- nitjuk; de a második törzsnek 15 nappal előbb adunk be szép fehérjesejtet kevés mézzel a fészek közepére, hogy korán heréket neveljen termékenyítés céljából. Az anyák a 17-ik napon fognak jelentkezni, de ezt meg kell előznünk, mert vagy kényszerrajt kapunk, vagy egyetlen anya kivételével az összes anyaházakat lebontva találjuk. így tehát 9-ed napon d, e. anyaház osztást végzünk, vagyis egy éles késsel a csomóban épült anyaházakat kettesével átvisszűk más-más lépekre. Éles késsel ék alakban vágunk az anya- házhoz egy darabka sejtet, melyet ugyanazon módon kivágott lép helyébe illesztjük, melyet a méhek megrögzitve gondosan ápolnak, — 10-ik napon az anyaházat kereteket kísérő méhekkel és nehány kerettéTaz anyanevelő celláiba helyezzük el, hol azokat alkonyatkor egy-egy friss mézes kerettel és fiasitásos sejttel felszegélyezzük. — Az anya nevelő, vagyis termékenyítő szükséges, hogy röplyuk szükitővel és röplyuk védővel (szélvédő) legyen ellátva s így termékenyfllés alkalmával a párosodás céljából kijött fiatal anya nem fog a szomszéd család röplyukára tévedni s a rabló méhek sem fognak garázdálkodni. Hogy a párosodás biztosabban megtörténjen szükséges, hogy a 2-ik vagyis kevés léppel ellátbtt családból herds lépet (nehányat) áthelyezzünk a termékenyítő kaptárba. így a fő hordásra gyönyörűen megtermékenyülnek anyáik. Felhasználhatjuk őket, vagy anyacserére, vagy mörajkészitésre, esetleg a tartalék csoporthoz oszthatjuk be azokat. A anya nevelőt pedig újból a fenti módon telepitjük be. — Igen előnyös a mesterséges anyaházakkal való kezelés, hol szabadabban dolgozik á méhész az anyaházak megosztásával. Ha mi törzseink számát gyorsan emelni óhajtjuk, akkor az anyanevelést a fentirt módo* szorgalmazzuk s igy a csoportban fejlődő kis törzsek sokkal nagyobb eredményt mutatnak fel, mint egy nagyobb kaptárba erőszakolt gyengébb mfiraj, vagy pláne természetes raj s ha eljő az aszályos nyár saját gyengeségétől is megriad szegény kis törzs s alig képes őszig magát fentar- tani. Mig az egy csomóban betelelt kisebb családok a fenti módon együttesen, gyönyörűen kitelelnek. Tavasszal már 8—16 erőteljes családdal gazdagadott méhészetünk, melyek átlakoltatván helyeiket a leirt módon uj anyákkal ismét betelepíthetjük s ezt folytathatjuk az őszi időszak beálltáig. A nem ragályos vérhasról. Irta: Hutter Rezső. Újabb idő óta kétféle vérha* ismeretes és pedig a ragályos és a nem ragályos vérhss. Minden méhész, aki hosszabb idő óta méhészkedik, bizonyára találkozott már a vérhss egyik vagy másik fajával. Jelen sorokban a nem ragályos vérhasról lesz szó, amely tulajdonképen nem is betegség, hanem különféle természetellenes külső behatásoknak a következménye. A nem ragályos vérhas rendesen a tél vége felé vagy korán tavasszal lép fel. Abban nyilvánul; hogy a méhek a kaptár röplyuka körül és a méhlakás belsejében kiürítik magukat és a bélsá- rukkal a lepeket valamint a kaptárt bepiszkítják. A kiürített bélsár semmiben sem különbözik a rendes állapotban kiürített bélsártól csak abban, hogy nagy tömegben jelentkezik. Eleinte világosbarna, kásaszerü, majd pedig sötét folttá szárad össze. A méhek belében ez a vérhas nem okoz elváltozást. A méhek elhalásának nem is ez a vérhas a közvetlen oka. Fellépése idején még hideg idő van. Ha a méhek szétfutnak és ki akarnak ürit- kezni, a sokáig visszatartott bélsár miatt elernyedt izomzatúk nem tud elég gyorsan összeímzódni és a bélsárt a végbélen kinyomni. Hosszabb ideig magányosan elüldögélnek a méhek és ezalatt megdermednek, legtöbbször még a kiflritkezés előtt. A nem ragályos vérhasnál a méhek elhalásának Minden vérbeli méhész járatja i „Híhéiziti Hetilapot", mert ez az egyetlen és legtartalmasabii hetilap.
