Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 59-ik oldal. sitott szaporításról akarok megemlékezni, mely a jövő modern méhészet alapja fog lenni. Fölötte meglepő az, midőn ósdi rajzási módokról hallunk beszélni olyan egyéneket is, kik gyönyörű méhesekkel rendelkeznek. Ugyan kérdem, miért ingó szerkezetű az a kaptár? Nem azért-e, hogy a méhész feltétlenül rendelkezzék méhtörzsei felett? Az az okszerű méhész, ki maga vezeti méhei munkáit, nem pedig méhei az övét és nem futkorász a szökő rajai után. Csak 100 családdal rendelkező méhészetnél is ugyan meggyül a baja az ilyen méhésznek. Szükséges, hogy azok feltétlenül engedelmeskedjenek neki. A rajzást nem természetesen, hanem mesterségesen kell végezni. Hisz a rajzás nem más, mint egy kényszer állapot, vagyis a megsokasodott métiállomány erőszakos megoszlása. Igen erőszakosnak mondható, mert az öreg királyné rendes körülmények közt csakis a befedett anyaházak tudatára jöttével vonul ki rajzási szándékkal a körébe gyűjtött hívekkel, visszahagyva fejlődő ve- télytársnőit, melyeknek bölcsőit az ápolók védelme miatt nem képes elpusztítani. Vannak neves méhészek is, kik azt vallják, hogy a méhlörzsnek természete a rajzás és kár volna a természetességet vissza fojtani. Sok természetességet vissza folyt az emberi kapzsi kéz, hogy a kedvező körülményt saját javára kizsákmányolja. Csak egyet említsek meg. Természete a csikónak a pázsiton való száguldozás, kár volna azt nyereg alá vonni, vagy hámba fogva megzabolázni. Hova jutnánk akkor, ha mindent természetes állapotba vinnénk át ? A rajzás meggátlása is éppen e lapra tartozik. Fő elv az: hozd méh- törzsedet raj állapotba, adj neki munkateret elegendőt s akkor nem izzad a homlokod a rajzás ideje alatt. A tulszaporulatot használd fel mézelésre, mürajkészitésre s gond nélkül élhetszt kedves kis munkásaid között. Nézzünk meg egy kirajzott törzset. Tegyük fel, hogy egy közepes méhtörzs kirajzik május 2-ik felében, mondjuk 16-án, utórajt ad 9-ed napra 25-én, 3-ad rajt ad 3-ad napra 28-án; letelt 12 nap. A megtermékenyfllés (ha sikerül) 12 napot vesz igénybe. Tehát a legutolsó pete letel- í * tétül a legelsőig elmúlik 24 nap. Most az első pete 21 nap múlva lát napvilágot: 24 és 21=45 nap, ami 6 hetet tesz ki. Hat hét a méhek életében egy korkatár. Most kérdem, május közepétől juüus 1-ig midőn beáll az a megszokott krízis, mely méheinket alaposan próbára szokta tenni, sőt utórajok kellő gondozás nélkül meg sem maradnak, ha elvesznek, ami gyakorta aszályos nyár folyamán megesik — mit dolgoztunk? Semmit 1 Üresen maradnak nemcsak • mézes bödöneink, de kaptáraink is igen hangosak lesznek. Ha mi a törzseket 2 évenként fiatal anyákkal ellátjuk s rajzás idején raj állapotba hozzuk, lemondanak rajröpméhek többször a szomszéd törzsekbe húzódnak és a müraj gyönge marad, műrajok képzésénél azért lehetőleg egyforma kinézésű kaptárokat használunk vagy legkevesebb olyan kaptárokat, melyeknek röplyukai egyenlő magasságban vannak úgy, hogy a méhek eltévedése kevésbé könnyen megtörténhessék. Továbbá hirtelen rossz időjárásnak bekövetkezése folytán, amely a méheket ki- repülésüknél megakadályozza és sokszor napokig eltart, gyenge maradhat az összerepült műraj. Azért a méhésznek kell a műrajt megerősitenie úgy, hogy a túl erősnek maradt anyatörzsből néhány lépet a rajta ülő méhekkel együtt kivesz és az összerepült mürajnak a méheket beadja. Különben ezt már az összerepült műraj készítésénél is előnnyel tehetjük, csakhogy akkor attól kell tartani, hogy az anyatörzs túlságosan elgyöngül, a peték és az egészen fiatal fiasitás nem lesznek megfelelően gondozva és kiköltve, sőt talán már befedett fiasitás is részben meghűl és tönkremegy. Elővigyázatosságból azért néhány napig várjunk a megerősítéssel. 3—4 nap múlva az összerepült műrajnak is belehet adni néhány fedett hasítással bíró lépet, amelyeket vagy az anyatörzsből vagy valamely más erős törzsből veszünk ki. Két nap múlva, vagy egyáltalában akkor, amikor a müraj a mülépeknek vagy lépkezdeteknek a kiépítését megkezdte, már lehet azt etetni. Ha az összerepült mürajnak sok az építeni valója akkor rossz hordás alkalmával erősen kell azt etetni. Az anyatörzset a méhésznek épen annyi figyelemben kell részesitenie. Először is itatni kell azt, mert elsősorban vízben szenved szükséget a törzs. A röpméhek, amelyek a fiasitás! étel készítéséhez szükséges vízről gondoskodnak, most már az összerepült mfirajná! vannak és így szükségessé válik a nép itatása. Ezen célra a kaptár felső nyílására valamely itatóedényt tehetünk, egy lapos etetőedényben vizet tolhatunk a méhek alá, vagy ami a legegyszerűbb és legjobb egy vízzel megtöltött hereiépet a fiasitásos fészek mögé állítunk. Az összerepült műraj előállása után 24 óra múlva az anyatörzsnek bemetszünk egy anyabölcsöt vagy ami még jobb, egy anyanevelő kaptárból fiatal megtermékenyített királynőt adunk neki be. (Folytatása következik.)