Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
6-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP MŰHELYBEN. j Rovatvezető:'Méhész Jenő. Bevezetés. Hogy kezdő méhésztársaimat a felesleges kiadásoktól megóvjam, e rovatban igyekezem megismertetni velők a legegyszerűbbtől a legkomplikáltabb méhészeti eszközök és felszerelési tárgyak házi elkészítési módját, szem előtt tartva azt, hogy minden eszköz elkészítésénél a lehető legolcsóbb és legkönnyebb előállítási módot ismertessem. Aki soraimat figyelemmel olvassa, kicsiny ügyességgel lassan-lassan, kevés pénzbefektetéssel min- taszerüleg felszerelheti méhészetét. Ezt a rovatot a „Méh“-ben az 1916. évben már megindítottam, meg is jelent belőle hat folytatásos közlemény, most azonban saját lapomban fogom ezt az elég népszerű rovatot vezetni egész más elrendezésben, bár egyes cikkeket épen azon módon fogok közre adni, mint a hogy a „Méh“- ben megjelent, csakhogy javított kiadásban. 1. Kaskötés. A méheknek lakás kell. Legegyszerűbb méh- lakás a parasztkas. Lássuk tellát először is ennek az elkészítési módját. Parasztkast lehet készíteni vesszőből, gyékényből és szalmából. A vesszőkas a legrosszabb, a szalmakas a legjobb. A gyékénykas a szalmakassal csaknem egyenrangú. A parasztkasok alakra és nagyságra nézve igen különbözők, van cukorsüveg, harangalaku, lapostetejü gombakas. Van olyan, melynek tetején fogója van, van aztán fogó nélküli és van átmeneti (lyukas) kas is. A paraszt kasok közül legjobb az átmeneti. Különösen ezt ajánlom méhésztársaimnak, mert az ilyenből mézeltethetünk is toldalék ládika alkalmazásával, rajzásra pedig egyenrangú a másfajta kasokkal. Előnye, hogy tavasszal a felső lyukon keresztül a rablás kizárásával kényelmesen etethetjük a családot, nem hagyván említés nélkül azt sem, hogy a lyukas kas elkészítése a legkönnyebben megtanulható. A kaskötésnél három eszközre van szükségünk, ezek i 1 db tü, 1 db hüvely, 1 db éles zsebkés. Éles zsebkéssel azt hiszem minden méhésztársam rendelkezik, ezzel pedig a tüt is elkészíthetjük. Veszünk 1 drb 15 cm, hosszú, 25 mm. szé- es és 5 mm. vastag keményfa lécecskét. Ennek az egyik végét kihegyezzük tüszerüleg E hegytől számított 5 cm. távolságra keresztbe vésünk zsebkéssel egy fél cm. széles és 15 cm. hosszú nyilast, ebbe a nyílásba fűzzük majd a gyékény belet, mint a tűbe a cérnát. A tűt, hogy teljesen színe legyen, tanácsos üvegpapirral simára csiszolni. E tü vasból is készíthető természetesen. A hüvely bőrből készül. Veszünk egy db. 10—15 cm. hosszú 8—9 cm. széles bőrdarabot, ezt összevarrjuk szurkos vagy viaszos fonallal hüvely alakra. A gyékénykas kötésnél varró anyagul a gyékénybél szolgál. Mi az a gyékénybél ? Vegyünk egy szép szál gyékényt a kezünkbe s próbáljuk szét bontani, azt fogjuk látni, hogy a gyékényszál hosszú levelekből épül fel, bontogatás utján ráakadunk a gyékényszál belsejében a gyékénybélre, ha ezt megvizsgáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a gyékénybél húzásra nehezen szakad el, törni pedig nem lehet, mert puha és hajlékony. Ezt a gyékénybélt fogjuk használni a kaskötésnél varró cérna gyanánt. Gyékénykas kötésre legalkalmasabb az őszi szedésü gyékényt télen át feldolgozni, mert tavaszra már törékennyé válik s kasunk nem lessz tartós, bár a törékenységet ideig-óráig meleg vízbe áztatás utján megszüntethetjük. Mielőtt a kaskötéshez fognánk, előbb elegendő gyékénybelet kell kifejtenünk, mert nincs nagyobb bosszúság, mintha kötés közben a gyékénybél elfogy és a munka megszakad. A hüvelyen keresztül annyi gyékény szálat dugunk, mig csak az keményen meg nem telik, most az egyik lyukon kijött gyékény nyalábot húzom kifelé, hogy egy összepréselt gyékénynyalábot kapjak. Kötés közben mindig balkézben marokra fogva tartjuk a hüvelyt. Jobb kezünkben van a tű a lehúzott gyékénybéllel. Az egyik lyukon huzom kifelé szükség szerint a gyékénynyalábot, ha pedig a gyékény nyaláb puliul a hüvelyben, újabb szálat dugok be, még pedig a következő módon. A hüvelyben levő gyékényszálakat széjjel hajtom s egy gyékényszálat a széthajtott gyékény-nyaláb közé illesztem, természetesen mindig a vastagabb végével, most már ha a gyékény-nyaláb másik végét meghúzom, az a betett uj gyékényszálat önműködőleg magával huzza a hüvelybe. A kötést most már a következőképen kezdem. Kihúzok a hüvelyből mintegy 15 cm. hosszú nyalábot s azt ferdén úgy vágom végig, hogy a nyaláb mindig vékonyabb a végén pedig hegyes legyen. A tűben levő gyékénybél vastagabb végét
