Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 7-ik oldal. vagy 5 cm.-nyire bedugom a nyalábba, s megkezdem a kötést. Ha már mintegy 25 cm. hosszan befontam a nyalábot a gyékénybéllel, kezdem a kerekítést, vagyis az átfont gyékénynyalábot karperec alakban kerekre formálom, a többi már automatikusan megy. A varrásnál szabály az, hogy a gyékénybélt az uj nyaláb alatt vesszük át s a tűt az előbbi nyaláb közepe táján szúrjuk be. Az öltés mindig kívülről befelé történik. Ha a tűből a bél már fogyni kezd, uj belet húzok a tűben levő mellé s folytatom a varrást tovább. A szegés, melyre a kas alján van szükség, a következőképen történik. Itt már nem öltök az előbbi nyaláb közepébe folytonosan, hanem a belet mikor átvettem a fonat alatt, felette még egyszer átdugom, s újra átvéve a fonat alatt, öltök az előbbi nyalábba. Hogy a kasnak hogyan lehet megadni a helyes alakot, azt egyedül gyakorlatból lehet elsajátítani. Mindazáltal nem szabad csüggedni, ha az első pár kas nem is sikerült teljesen jól, hiszen gyakorlat tesz mesterré. A lyukat aztán, hol a méhek ki és be fognak járni, ott vágjuk' ki, olyan alakúra és olyan nagyra, a hogy akarjuk, bár sokkal helyesebb az alsó nyílást ki sem vágni, hanem az alább ismertetett fenékdeszkát használni. (Folytatása következik.) MÉHEK KÖZÖTT. Rovatvezető: SALAK. Téli teendők. Nyugszik a természet, mondja a költő. Mi méhészek tudjuk, hogy ez a nyugalom csak látszólagos. A létért való küzdelem folyik tovább télen is, csakhogy korlátoltabb határok között, mert nem csak nyáron vannak a méheknek ellenségeik, hanem sajnos télen is találhatók azok szép számmal. Folyik tehát a küzdelem a némának, a kihaltnak tetsző méhlakásban is, csakhogy ezt már emberi szem alig láthatja. A betelelt méhcsaládokat már ősszel elkezdi zaklatni az egér, ha csak meg nem tettük a kellő óvintézkedéseket. Majd az első hó leestével felkeresik őket a madarak, mint a harkály és a cinke. Ezek ellen bizony szegény bogarainknak csak alig van módjukban csak némileg is védekezni. Az egér ha bejuthat a méhlakásba, még az oly erős családot is képes megsemmisíteni olyké- pen, hogy megeszi a család telelő mézkészletét, s szegény méhek éhen halnak. Ha ennyire nem is juthatna, már az maga elég baj, hogy összerágcsálja az üres lépeket, zörgésével zavarja a méhek téli nyugalmát, vizeletével pedig a méhek előtt is gyűlölt szaguvá teszi a lakást és annak építményét. Természetes, hogy nem mindig van jó dolga a komának? Számtalanszor előfordul, hogy egy egy téli verőfényes meleg napon megrohanják a méhek, fulánkjukkal megölik, olykor apró darabokra szedik rágaikkal s kihordják a lakásból, de ha erre nem is vállalkoznának, propollis szerű réteggel bevonják a fenékdeszkához odatapasztják, aztán helyre áll a nyugalom. Valamire való méhész méhesében az egér nem tehet ilyen károkat, mert védekezik ellene, lévén kipróbált, hathatós védekezési mód elegendő. A méhlakás száját zárjuk el e célra készített röplyuk tolókával. Ez vastagabb bádoglemezből készül a képen, hogy olyan lyukak vannak rajta, melyek a méhek ki-bejárását nem akadályozzák, de az egeret nem engedik be. A ki nem akar ilyen röplyuk tolókára pénzt költeni, helyettesítheti azt egy darabka Hahnemann ráccsal, vagy egy darabka rostszövettel, melyen azonban egy akkora nyílást kell hagynunk, hogy a méhek a kasból kirepülhessenek. Ezt a nyílást legköny- nyebben úgy készíthetjük, ha kihegyezett ceruzának a hegyét egy rostaszövet nyílásba mindjobban bedugván, a nyílást kitágítjuk. E röpnyilás védővel megvédjük ugyan a méheket attól, hogy a röpnyiláson nem jut be egér, de nem védekeztünk még az ellen, hogy különösen a parasztkasba ne rágjon lyukat. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha a méhlakást tenyérnyi szélesen és pár ujjnyi vastagon szitált fahamuval vesszük körül, tudván azt, hogy az egér és a cickány is kétszer is meggondolja a dolgot, mig a hamun átmenne. Pár zajtalanul működő egérfogó felállítása mindezen óvintézkedések dacára egy méhesben sem hiányozhat. A harkály hegyes véső alakú csőrével lyukat vág nem csak a paraszíkason, hanem olykor még a kaptáron is. Kopácsolásával zajt üt, igy zavarja a méhek nyugalmát, kárt tesz a méhlakásban, kilyukasztván ezáltal légvonatossá tevén azt, végül nagy pusztítást képes elkövetni az elő- méhek között. A cinke sereg szintén ellepi a méheseket az első hó leeste után. Egy-egy cinke oda áll a kijáró nyíláshoz, kopácsolja azt, hogy
