Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 3-ik oldal. dig fekvőkre és állókra. Fekvők az egy és két keretsorosak, állók a kettőnél több keretsorral bírók. A fekvő kaptárok nagyobb része felül kezelhető, míg az állókaptárok hátulról, esetleg oldalról kezelendők, vannak lapozó és rakodó kaptárak. Ezeknek felsorolása különben felesleges, mert minden méhészeti árjegyzékben feltalálhatók, csupán egy dolog az, a mire különösebben ki akarok térni, ez pedig a keretméret. Milyen keretméret a legmegfelelőbb? Erre a kérdésre azt mondják, hogy helyes feleletet adni nem lehet. Én ezt tagadom. Van ugyebár kis keret pl. országos méretű, van közép keret pl. a hungária, van aztán nagy keret, mint pl. a Boconádié. Eme keretméretek felett folyik a vita jó idők óta, a nélkül, hogy a vitatkozók düllőre jutottak volna. Nem is fognak düllőre jutni soha. Ez a kérdés hasonlatos a perpetuum mobile kérdéséhez: megfejthetetlen. Ez nemcsak olyan légből kapott állítás; bizonyítani fogom. Mondd meg csak én nekem kedves Méhésztársam, hogy miért nincs minden évben egyformán bő búzatermés? Ugyebár az időjárás határoz. Lásd a méheknél is az idő a gazda. És most Önökhöz szóllok, kedves kereten rágódó Méhésztársak! Miért vet a gazdálkodó ember tengerit, mikor ez sok munkát igénylő s elég gyengén fizető gazdasági növény? Ugyebár azért, hogy az időjárást megcsalja, úgy gondolkodván, hogy ha a búza be nem üt, be üt a tengeri, vagy más a búzánál értéktelenebb termény. így van ez a méhészetnél is. Bizony előfordul, hogy a nagykeretü Boconádi kaptár ontja a mézet, az országost pedig etetni kell, de előfordul ennek a fordítottja is, a mint azt Ludvigh Ede méhésztárs ur a „Méh“-ben oly szépen leírta. Mit tegyünk tehát, hogy mi méhészek is megcsaljuk az időjárást? Egyszerű a felelet. Olyan kaptárakkal méhészkedjünk, hogy esetleges csalódásunk minél kisebb legyen. Ha méhészetünk egyaránt be van rendezve kis közép és nagy kaptárakkal; megtettünk minden tőlünk telhetőt. Igen, hogy az ilyen többféle kaptárakkal méhészkedőt vegyes kereskedőnek szeretik gúnyolni a maradiak, holott ez nem is gúnynév. A vegyes kereskedőnél ugye bár ha kifogy egy féle portéka, még mindég van mint árulni, de ha a trafikosnál kifogy a füstölni való, mehet zabot hegyezni. Azt is állítják, hogy a több kaptár illetőleg keretmérettel való méhészkedés bajos, mert egyik keret nem illik a másik keret helyére. Először is ez nem olyan nagy akadály, mert lehet az egy keretméretü családokat egy helyen elhelyezni és egyszere kezelni, másodszor pedig abból csak haszon lenne, ha a kereteket nem lehetne csereberélni, mert igy nem hurcolnánk át a ragályos nyavalya bacillusát akaratlanul is egyik kaptárból a másikba. Ha aztán 8—10 évig voltunk ilyen vegyes kereskedők, akkor már mégis tudunk határozott véleményt mondani arról, hogy vidékünkön melyik kerekméret a legmegfelelőbb. A kényelmesebb kezelés szempontjából aztán ha úgy tetszik, a meg- nem felelő keret méretű kaptárokat ki is küszöbölhetjük méhésünkből. Igen ám, de ez kár! Mondják a takarékosok Igazi De mégsem olyan nagy kár, mintha egész méhészetünk meg nem felelő keretmérettel bírna. Ma már nem vonható kétségbe, hogy a ke-? retméret illetőleg a kap'ár köbtartalma befolyásolja a család fejlődését és annak meztermelését, de ne- feledjük' hogy a méh is állat. Hiába teszem én a legszebb ólba a leghizékonyabb sertést, ha gyengén kosztolom, bizony nem lessz az kövér soha, viszont hiába adjuk az állatnak a legjobb ennivalót, ha minden egyébb a létfentartásához szükséges dolgokat megvonjuk tőle. Minden a körülményektől függ. Az boldogulhat csak, a ki a különböző körülmények között feltalálja magát s az adott alkalmat ki tudja használni. Ezt igyekezzünk mi megtanulni, hogy fáradozásunknak kellő eredménye legyen. A méhek szeliditéséröl. irta. Sípos István. Hát lehet a méheket szeliditeni is? kérdi a laikus olvasó. Bizony lehet, még pedig aránylag elég rövid idő alatt. Hogy ez úgy van, bizonyítják azok a feltűnően szelíd méhcsaládok, melyek minden nagyobbacska szakszerüleg kezelt méhesekben feltalálhatók. A méh a régi időkbe vadon, illetőleg emberi gondviseléstől mentesen élt, lassan-lassan vált házi állattá, de mondhatjuk, hogy ma is egyik legvadabb házi állatunk, mely nem akarja tűrni gazdájának életrendjébe való beavatkozását, s védelmi eszközét, a fulánkot szinte meggondolás nélkül használja bárkivel szemben. Mi az oka annak mégis, hogy nem mindenkit és nem mindenik méhcsalád szúr. Ennek két oka van, az egyik ok a méhekben keresendő, a másik a méhészben, Ha a méhek szúrnak, ez három okra vezethető. a) Vagy a méheknek különös természete a
