Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
4 ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP szúrásra való hajlandóság h) vagy az idő nem leven alkalmas a kezelésre, azért dühösek és végül c) a kezelő teste kellemetlen izzadt szagü, vagy még gyakorlatlan a méhekkei való bánásmódban. Ha a méhek természetükből kifolyólag szúrnak, ezen a kellemetlenségen igen könnyű segíteni, 2 mód van erre. Az egyik az, hogy az ilyen dühös családot minél többször bakra szedjük, vagyis teljes lakberendezését szét hányjuk. Természetes, hogy eleinte tanácsos felöltözni a művelethez, Gyakori kezelés mellett megszelídül a legvadabb család is. Hisz a méh is állat. Minden álatnak van valamilyen védőfegyvere. A csikó rug, a borjú döf, a kutya harap, a macska karmol stb. s mégis hány kezes kis csikó, borjú, kutya, macska van a világon. Mi tette őket szelíddé, hiszen azokkal sem tudunk beszélni épen úgy mint a méhekkel. Megszelídültek, mert megszokták az embert. A méh is megszelídül, csak szokja meg a kezelést. Csakhogy nem minden méhésznek van türelme és ideje az ilyen szeliditési módhoz. Azok részére, a kik ezt a módszert terhesnek tartják, ajánlok egy másikat, mely kevesebb munkába kerül s talán hamarabb is célhoz vezet. Ezt a módszert azonban csak kora tavasszal ajánlom alkalmazni, mert később már több munkát ád, de még ha kora tayaszszal végezzük, az akácvirágzásra már családunk szelíddé vált, s kezelésük (mézelszedés stb) kellemesebb lessz. Ez a mód a következő : Ősszel beteleléskor megjelöljük a legszelídebb és a legrnérgesebb természetű családokat. Tavasszal aztán mikor már herefiasitást veszünk észre valamelyik családunknál, a vad családokat bakra szedve, esetleg here- fiasitásuktól megfosztjuk a képpen, hogy a fedett j herefiasitást lekupolyuk. 10 nap múlva ugyanezt a műveletet megismételjük, de akkor az anyát is megsemmisítjük ismét 10 nap múlva szétszedjük a családot, azanyabölcsőket mind megsemmisítjük úgyszintén az esetleges herefiasitást. is és egy különösen szelíd családtól teszünk át egy friss petés keretet, hogy abból neveljen a család magának anyát. Ez az anya ha elkezdi a peterakást, az abból kikelő méhek örökölvén az anya természetét, szelídek lesznek bár ezt csak akkor vesszük észre, ha a régi paprikajancsik elhullottak. Miért kell a herefiasitást lekupolni ? kérdezhetné valaki. Azért, hogy ezekkel telepünknek egy ifjú anyja sem pá- rozhassék, így az utónemzedék ne lehessen mérges természetű. E módszer eredménye biztos, bár más módszer is célhoz vezet olykor-olykor. Tapasztalatból állíthatom, hogy az esetben, ha egyik másik mérgesebb természetű családomat ősszel más kaptárba való átlakolás alkalmával saiétromos vászonnal leszéditettem. tavaszra mintha a családot kicserélték volna. Bár arra is volt eset, hogy a szelíd család vadult meg. Arra azonban figyelmeztetem Méhésztársaimat, hogy a családok ingerlékenységét huzamosabb időn át figyeljék, mert nagyon sokszor a méhek ingerlékenységének az oka nem a vérmérsékletben, hanem külső körülményekben keresendő. Ilyenek az időjárás rosszasága a kezelő testének különös (a méhek előtt kellemetlen) izzadt szagu. Ha szagos szappant illatszert használ, ha alkoholos italt ivott. Ha kezelés közben kapkodásával, a keretek rángatásával, pláne elejtésével ingereli maga ellen a méheket. Fent ismertetett eljárás igen egyszerű, nem kerül sok dologba óhajtandó volna, ha mindenki ezen a módon megszelídítené családjait, ezáltal nemcsak magának tenné kellemesebbé a méhekkel való foglalkozást, hanem mások is kedvet kapnának a méhtenyésztéshez. Óhajtandó volna ennek a műveletnek olyan méhészetekben való végrehajtása, melyek élőméhek eladásával foglalkoznak, nehogy a vérfelfrisités céljából beszerzett anyák a megrendelő melleinek természetét megváltoztassák. Meg egyet. Sokan azt állítják, hogy a mérges természetű méh szorgalmasabb. Én ezt nem tapasztaltam soha, sőt az én szelíd méheim csaknem minden évben a mások mérgesebb családait szokták megrabolni. „Ördöngős“ méhészeti fogások. Irta: Ludvig Ede. Minden jólélek dicséri az Urat! — mondja a nyájas olvasó, mikor az „Ördöngős“ szót olvassa. Ilyet hallani a huszadik században! Szörnyűség ! Már kedves olvasóm hiába szörnyüködsz, én vagyok az „ördöngős méhész“ és ezt a szép elnevezést én magam adtam önönmagamnak, mert olyan méhészeti eredményt értem el, hogy még magam is megcsóváltam rá a fejemet, hogy az kész „ördöngösség.“ Tedd meg! 6 kaptár méh- ből 2 év alatt csinálj százat és pergess ki 25 mázsa mézet! Én megtettem, de tettem más egyebet is. Innét van a szép titulám. Hogy a szives olvasómat megnyugtassam, az „ördöngösség“ nem egyéb, mint alaposan ismerni a méhek természeti ösztönét, beléletök titkát és azokat emberi rafinériával kihasználni.
