Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-24 / 30. szám
7 3. végzettség nélkül is választó lehet ha: a) legalább 20 korona egyenes állami adót fizet, b) önálló iparos, vagy kereskedő s ha k ga ább egy segéddel dolgozik vagy ha egy adónemből legalább 10 K. több adónemből együttesen 20 K. adót fizet, c) aki ipari üzletnél, vagy vállalatnál alkalmazva, ha iparos tanonc volt, vagy öt éven belül legalább három éven át egy szakmában dolgozott, d) ha őstermelésnél vezető munkási, vagy felügyelői minőségben van alkalmazva e) egyéb köz-vagy magánszolgálatban legalább öt év óta álandóanvan alkalmazva, f) segítő családtag, g) katonai, vagy csendőrségi kiszolgált altiszt, 6. Aki írni olvasni nem tud, legalább 40 korona egyenes állami adó fizetése esetén lehet választó. Föl kell venni azokat is, akik az összeírás időpontjában a törvényes életkort (30, illetőleg 24 életévet) még nem töltötték ugyan be, de azt az összeírás évében — a jelen (első) összeírás alkalmával az 1915. év március hó 31-ig — betöltik. Föl kell venni továbbá azokat, akikre nézve az összeírás időpontjában a törvény 13. és 14. §-ában felsorolt kivételek vagy kizáró okok valamelyike fenforog, azonban közirattal igazolva van, hogy ezen okok még az összeírás évében — a jelen (első) összeírás alkalmával 1915. évi március hó 31-ig — kétségtelenül meg fognak szűnni. Az összeíró küldötség az oly egyének Írni és olvasni tudásáról is kötelesek meggyőződést szerezni, akik az irni-olvasni tudást igazoló állandó bizottság előtt sikertelenül vizsgáztak, vagy a vizsgát letenni bármily okból akadályozva voltak, amennyiben az illetők Írni és olvasni tudásuk igazolása céljából az összeíró küldöttség előtt megjelennek; továbbá hogy az írni és olvasni tudás igazolását alapos kétség esetén az oly egyénektől is megkívánhatják, akik az eliemi népiskola IV. elemi osztályának elvégzését egyébként igazolják. Természetesen úgy ezt, mint általában minden nyomozást a választójogosultak felesleges zaklatásának lehető mellőzésével kell gyakorolni. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG Ká. jkula. Ahogy a tavasz elmula, Beállott a kánikula. Leizzad az emberekről Minden felesleges ruha. Divatos a tenniszruha, Apacsgallér, széles, puha Es a zálogházban pihen Minden felesleges ruha. Az emberek nyelve kilóg, Leizzadnak öt-hat kilót S irigylik az állatkerti Mindig fürdő vén vízilót. Abszinens eddig aki vót, Szörnyen adja a nagy ivót S anntyi sört iszik az ember, Elöntené Ököritót. Es ha eljön a délután, Sziesztától félig bután Elmegyünk a kuglimeccsre Egy kis olcsó hecsepecsre. I S mig a bábon bíbelődünk, Csak egy zsirfolt lesz belölünk S nincs rajtunk egy száraz ruha . .. Ilyen ez a kánikula. Végre este ha lefekszel, A melegbe bebetegszel; Forogsz jobbra, forogsz balra'. Nem hagy aludni a . . . pont. HÍREK Notórius tolvajok. A bünbeesett embereknek nehezen sikerül becsületes életet folytatni. Nem azért, mintha a társadalom tenné lehetetlenné őket, ellenkezőleg: a közület j a leghumánusabban bánik a megtévelyedet- tekkel, hanem maguk a rossz útra tértek vetik el maguktól a becsületes lehetőségeket és ha mindjárt nélkülözhető vagy egész értéktelen dolgok kerülnek is elibük — eltulajdonítják, mert erre kényszeríti őket a bűnözési hajlamuk. így aztán megesik, hogy egészen értéktelen dolgok ellopásáért hónapokra fosztják meg őket a szabadságuktól. A napokban is két ilyen javíthatatlan tolvaj felett ítélkezett a bíróság. Az egyiket, Nagy Zsig- mondot hat havi börtönre, a másikat, Beren- di Györgyöt 3 havi fogházra Ítélték holmi csekély értékű tárgyak ellopásáért. A Szamos halottja. Aranyosmedgyes határában — a Szamos folyóból egy 12 éves fiú hulláját fogták ki A hatósági közegek vélekedése szerint a gyermek valamely bűntény áldozata. A nyomozást megindították:mi okból és hogyan került a kisfiú a Szamosba. A szóváltás vége. Oláh Szász József panyolai teknővájó nemrégiben összeveszett Jáger János nagydobosi lakossal. A vitából tettlegességbe mentek át.s ennek során Oláh botot ragadott s azzal eltörte a Jáger János karját. A törvényszék f. hó. 20-án vonta felelősségre Oláh Szász Jánost. Egy és félévi börtönre Ítélték az indulatos teknövájót. Mit ir erről Az Est?Minden országos, minden közérdekű kérdésben ez Magyarországon az első kérdés, mert mindenki tudja, hogy amit valamiről Az Est ir, abban a kérdésben az az igazság, az a közvélemény, az a leghelyesebb szempont. Amit az Est ir, azután Magyarország legjobb újságírói mennek szerte a világon, felkeresik az eseményeket ott, ahol azok történnek, a gyárakban, a tanácskozási termekben, a diplomaták szo- szobájában, a csatatereken, a szerencsétlenség színhelyén; mindenütt, ahol az ember nyomoruságánek és dicsőségének küzdelme lejátszódik. Az Est mindenütt ott van, ahol valami történik, azt akarjuk tehát, hogy ahol csak Magyarországon érdeklődnek az iránt, hogy mi történik a világon, legyen szintén ott az Est, mert a mellett, hogy ez igazán európai színvonalú napilap a leggyorsabban ér el hozzánk, előfizetési ára is minimális, mert három hónapra csak 4 korona 50 fillérbe kerül. Mutatványszámot lapunk olvasóinak szívesen küld az Est kiadóhivatala, Budapest. VII. Erzsébetkörut 20. 1914. julius 24. Haza úgy sem eresztik, aztán a költség: költség: Azonosmód gondolom én is — bölcsel- kedett a funterátor. — olyas valami a halál, hogy azért bizony nem érdemes nagy utat tenni az élőnek, hogy lássa. Rátalál az úgyis hamar. Meg aztán a katona urak fene emberek ám, én tudom. Meghalt a testvér ? Hát meghalt! Temessék csak el szépen. Neked nem muszáj otthon kántálni az öregekkel. A virrasztók bólogattak : úgy ám, és lesték, vágyón vigyáztak, hogy jön-e még egy kis torokengesztelő? Egyelőre csak a kisbiró jött. Apró egér- szemü. ragybunkó emberke. Szalmatörekes kalapját a hóna alá csapta, úgy bókolt a koporsó felé mélyen. — Na — förmedt rá a vincellér türelmetlenül — kend csak az ámenre érkezik ? A kis biró a csizmája elé sercentett s rántott egyet a vállán. — sz nem azért jöttem. Jegyző uram menesztet, hogy hoznám ezt az írást. Ehun-e 1 A vincellér — maga sem tudta miért, megrettent. — Nekem ? — Nem is főispánnak! — s nyújtotta a zöld papírlapot. A vincellér tétován nézett reá, mint aki nem tudja, mit kezdjen vele. Mi a baj ? A { hegybíró ? A szőlőből egy gaz szál sem hi- l ányzik . . . Adó ? Nem tartozik egy garassal sem . . . — A Pesta ! — suttogta neki a felesége. A vincellér a felesége félrebillent szájára meredt, mintha a baljós hir forrását akarj ná betömni. A melle zihált, a keze reszketett. De aztán mégis erőt vett magán s rácsattant az asszonyra. — Nem mégysz innét! ? Hát már mi baja lehetne a Pestának ? De a vincellérné már nem birt magával. Két aszott kezét összekulcsolta a fején s úgy üvöltött fájdalmasan.' — A Pesta 1. . . Bizonyoson a Pesta 1.., Jaj, meg halt a Pesta! — Hallgatsz el mindjárt ? — hördült fel a vinceliér s fejbevágta. Az asszony lekuporodott a földre s rán- gatódzottt, akár a megdorongolt kigyó . . . — A Pesta! A Pesta! . . . A vincellér erőt vett magán. Szétnézett a virrasztókon s kiteregette a papirost. La- ■ san szótagolva olvasott. . . Mikor bevégezte, elébb a lámpa világába nézett, aztán felemel- | te az asszonyát magához. — Ne sírj, hé . . A Pesta meghalt . . A lova rúgta meg ... Itt van az irás róla .. Ne sirj . . . Vége már . . — A Pesta meghalt! — ordított beli mégegyszer a dermedt csendbe s a szive táján összemarkolta a ruhát" — Olyanok vagyunk már, mint a szedett szőlő ! Hozzanak be kenyeret, szalonnát a mennyi van és pálinkát a zsidótól! Sokat! Egy hordóval! Bánom is én . . . Hiszen a Pestáé volt s a Pesta nincs már! . . . A virrasztók, mintegy villanyütésre, felzsibongtak s a koporsón megreszketett a szemfödél . . . Hirdetni ha akar, újságunkban legolcsóbban Hirdetünk.
