Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-03-28 / 12. szám
társadalmi hetilap. Jdegjeiegil^ minden vasárnap. k MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MéstaUa, K15. _____________________Vtí. évi. 12. (314,) szám. w w ■ árciai 28. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Faielés szerkas st<5: Főszerkesztő: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • Egész évre — — — — — — 8 K Félévre — — — — — — 4K Negyedévre — — — — — — 2 K Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K----Egy szám ára II fillér. Dr . TÓTH BÁLINT Dr. BARTOS MIHÁLY Főmuakatárs: MOLNÁR KÁROLY WEISZ ANTAL nyomdája (Vaeut-a. Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Az élelmezés államosítása. Az állatni szocializmus a háború következtében uj irányokba terelődött és a viszonyok kényszerítő hatalmának engedve hatalmas lépésekkel halad előre az uj irányban. Az állam mind több és több élelmi cikk árát kénytelen megszabni és amelyeknél az állam még nem látta szükségét az egységes szabályozásnak, ott a varosak .és községek vették gyakran a maguk részére igénybe az ármegállapítás jogát. Annyit azonban már is konstatálhatunk, hogy az ár megállapítás magában véve, a maximális árak meghatározása nem hozta meg a kívánt eredményt sem nálunk, sem a német birodalomban, a melyet az árak megállapításában követtünk. Már több ízben rámutattunk arra, hogy a maximális árak megállapítása magában véve rendkívüli nehéz feladat, mert a hatóságnak az áralakulás szövevényes szerkezetében erőszakkal kell belenyúlnia és a legnagyobb körültekintéssel sem lehet figyelemmel mindazokra az érdekekre, amelyek a szabad áralakulásban kielégítést keresnek és találnak. A német birodalomban a gabonaár hatástalanságát elősegítette, hogy ugyanakkor a lisztárak szabályozva nem lettek, de ugyanezek a jelenségek mutatkoztak nálunk is, annak dacára, hogy igen helyesen a gabonaárakkal együtt a lisztarakaí is megállapítottuk. A gabona- nemüek a maximális árak megállapításával elkerülték a nyílt piacot úgy nálunk, mint a német birodalomban, ami arra vallott, hogy az eladók nem bíztak a maximális árak szilárdságába* és komolyságában, másfelől pedig, hegy a maximális árakon felül is sikerült termékeiket érté- kesiteniök. Az előbbenire jellemző a burgonya ármegállapítása a német birodalom- : ban, allot a- burgonya etsőuöen megaliapi- I tóit maximális árut túlságosan alacsonynak találták, minek következtében a burgonya kínálat teljesen megszűnt. A számítás helyesnek bizonyult, mert a német birodalmi kormány kénytelen volt magát a burgonya maximális árának fölemelésére elhatározni. A maximális árak azonkívül a ga- bonabehozalalt rendkívül megnehezítették, ami pedig jellemző azért, mert az ármegállapítás a külföldi gabonahozatalokra nem vonatkozott. Tekintettel azonban arra, hogy ez a jelenség a német birodalomban is beállott, ahol a lisztárak megállapítva nem voltak, arra a következtelésre kell jutnom, hogy ebben a tekintetben a gabona áremelkedése a semleges államokban, továbbá az elszállítás nehézségei voltak az okai a külföldi behozatal úgyszólván teljes megszűntének. Még azt sem mondhatjuk, hogy az ármegállapítás azt a közvetlen célt teljesen , biztosította volna, hogy az áremelkedés- nek szigorú határokat szabhasson. Kétségtelen azonban, hogy eredménye volt ebben ; az irányban, de főleg abból a szempontból, hogy a maximális árakkal járó gabonahiány, illetőleg a kínálat megszüntetése további állami intézkedésre vezetett. Ezek a további lépések nálunk a gabonamennyiségek lefoglalásáig a német birodalomban a gabonamonopóliumig vezetett. Közben azonban a maximális áraknál még egy újabb kísérlettel találkozunk, amelynak mi is szószólói voltunk. Ghillányi báró föld- mivelésügyi miniszter arra az üdvös lépésre határozta el magát a tengerinél, amelynek hála Istennek böviben vagyunk, hogy jflz én utarq. L Az én utamat nem sugározza be fény, Fényes vezér csillag nem integet felém... Utamon az éjnek örökös setilje Felhős setétsége ... //. Az én utamon zokogó orkán zenél, Titkolt bánatomi ól susog a sirószél. Én az utamat mindig egyedül járom, Csak egy setéi ámyék’ A bánat árnya a kísérő hű párom . . . fitipovich Jdus. KÉT NÉMET HADVEZÉR. — Emtnlch és Kluck. — Egy előkelő német katona írja ezeket a megemlékezéseket a nagy nemet hadsereg két hős vezéréről. A háború első hetében aligha forgott név a német nyelveken annyit, mint Emmich Oltóé, a tizedik német hadtest parancsnokló tábornokáé. A mozgósítás első, komor, hallgatag napjaiban mint a fáklya lángol fel a hir, hogy Lüttich a miénk, Emmich elfoglalta Lüítichet. Emmich régi ötvennyolca», ami annyit jelent, hogy az 55-ös számú westfáüai gyalogezredben kezdte katonai pályáját. Es mivel annak az ezrednek emlékét, amely először fogadta bajtársult sohasem felejti cl a katonatiszt, Emmich is kegyelettel emlékezik első garnizonjára, Detmold városára. Egyébként 1848-ban született, Mindenben Az apja ezredes volt, kiváló katona, de pedáns, temperamentumtalan férfi, ebben teljesen ellentéte a fiának. 1866-ban, a porosz-osztrák háború kitörésekor lépett Emmich az 55-ös westfáliai gya- logezreg pótzászlóaljának a kötelékébe, mint három éves önkéntes. Minthogy a háborúnak hat hét alatt vége lett, tűzbe sem kerülhetett. A tűzkeresztséget 1870-ben állta meg a Franciaországgal való háborúban. Azt mint zászlóalj-adjutáns küzdötte végig. Ugyanakkor kezdte meg ugyanott katonai pályáját három más, fényes jövőre hivatott katona, kikkel Emmich egész Ifjan meleg barátságot kötött: Fritz von Boch, jelenleg gyalogsági tábornok, Max von Schwarzkoppen gyalogsági tábornok, a Dreyfus pör emlékezetes Schwartzkop- pen ezredese, (mint párisi német nagykövetség atasséja) és Franz Reuter, jelenleg alezredes, 1870-ben mind a négyen résztvettek Metz ostromában, azután a colombeynouillyi, a gravelottei és több más ütközetben. Mind a négyen a vaskereszttel díszesen kerültek haza. 1875-ig volt Detmoidban Emmich mint ezred- adjutáns. Akkoriban csak kevesen sejtettek benne a jövő fényes katonai tehetségét. Kevésbeszedű ember volt, sohasem dicsekedett, harci élményéiről is csak meghitt baráti körben nyilatkozott. Nem csoda, ha csak kevesen láttak beléje és Ismerték föl kivételes tehetségét. Az érvényesülést sohasem kereste, s például a hadiakadémiába nem járt, a vezérkarba sem igyekezett soha, nanj is volt annak tagja soha. 1875-ben indult meg azon az utón, amit karriernek szokás nezezni. Az 52-es brandeburgl ezredhez került dandáradjutánsnak s ettől fogva ugrásszerűen haladt. Mint a Kölnben székelő 29. gyalogság brigádparancsnoka például nyolc évet ugrott át. Nemsokára ezredes lett belőle és mint ilyen a 114-ik gyalogezred élére került Konstanz- ba. A nagy német birodalomnak majd mlndeo pontján megfordult ilyenképen és mindenütt szimpátiát keltett személye iránt. A polgársággal mindenütt szives viszonyban volt és tisztjeit is mindig a polgárság megbecsülésére intette Alárendeltjeinek jóakaró, de erélyes fölebbvalójs volt. Mint a Posenben székelő 10. divízió parancsnoka Kluck alatt szolgált, ki szintén mint ötvenötöt kezdte pályáját és akkor az 5-ik hadtest parancsnoka volt. Képességeit a felsőség egy császárgyakorlat alkalmával ismerte meg. Azt a feladatott kapta, hogy támadást intézzen Posen városa ellen. A támadást oly pompásan oldotta meg Emmich, hogy neve katonai körökben egyszerre megbecsült lett. A háborút megelőzőleg Hannover volt a székhelye; a tizedik hadtestnek volt ott vezérlő tábornoka. * * *
